Surján László (KDNP)

1996. június 17.

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Bár én némileg ügyrendi jelleggel is szerettem volna szólni. Elmondom most az alapvető problémámat, amely némileg kapcsolódik ahhoz, amit elnök úr mondott. Nem hiszem, hogy ezt a kérdést ilyen egyszerűen el lehet intézni, hogy nem először fordul elő hasonló jellegű csomagnak az érkezése az utolsó pillanatban. Költségvetéssel, személyi jövedelemadóval kapcsolatban is találkoztunk evvel a gonddal. Itt az az alapvető problémája merül föl az embernek, hogy így kézbe kap egy törvényjavaslatot, amely valóban törvényjavaslat, sok szempontból koherens, sok szempontból lényegesen jobb, mint az eredetileg megkapott anyag, csak ennek a törvényjavaslatnak nincs általános vitája ebben a Házban. Nincs. Részletes vitája sincs, illetve hát most lesz, de ha elnök úr ma lezárja az ügyrendszer-elképzelés szerint a részletes vitát, akkor ehhez a benyújtott törvényjavaslathoz tisztességes keretek között csatlakozó módosító indítvány, sőt, valójában módosító indítványt benyújtani nem lehet. Ez a joggal való visszaélés esete, a parlamenti munkának a kicsúfolása. Azért nem folytatom durvábban, mert azokat a képviselőtársaimat, akik megpróbálták ezt az elsüllyedt hajót megmenteni, tisztelet és nem szidás érdemli. Tehát nem azokkal a képviselőtársaimmal van a bajom, akik az utolsó percben iderakták, és nem tételezem azt föl, hogy a kormányzó koalíció szándékosan zárja el az ellenzék elől azt a lehetőséget, hogy ezzel az érvénnyel érdemi módon beszéljen.

De ugyanakkor kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy vegyék észre, hogy ennek a dolognak ilyen látszata van. Én azt tanultam nemes elődeimtől, hogy a politikában a látszatnak valóságértéke van. Arról nem is beszélve, hogy állítólag ezen törvényjavaslat vegyük tárgyalásra ügyében lett ez a vita tegnapról mára elhalasztva. Amelyről itt tegnap délután értesültünk, hogy nem tegnap zajlik le az általános vita, hanem ma. Ugyanakkor tegnap még nem tudtunk hozzájutni ehhez a szöveghez, csak ma délelőtt. Tehát nem került föl a komputerre rendes időben. De ez megint nem a benyújtókat terheli, mert a benyújtók a veszett fejsze nyelét akarják valamiképpen megmenteni. Ennek a dolognak a tisztességes megoldása az lett volna, hogyha a kormány visszavonja a törvényjavaslatot és átdolgozott formában egy-két héttel később újra benyújtja. Van itt szorító tényező, nevezetesen az, hogy június 30-án lejár az Alkotmánybíróság szabta határidő, hiszen az egész törvényjavaslat azért készült, mert voltam olyan szemtelen, és az Alkotmánybíróságnál megtámadtam a Gst.-nek azt a passzusát, amely elvette az önkormányzatoktól a saját tulajdonuk fölött való rendelkezés jogát, és ezt a szemtelenséget az Alkotmánybíróság szakszerű szemtelenségnek minősítette.

(22.20)

Tehát ezen törvényjavaslat legfőbb célja az volt, hogy ezt az alkotmányos problémát megoldja. Ha most ezt elkezdem fejtegetni, akkor rövidesen elnök úr csöngetni fog, bár még csak a vízhez nyúlt, mert figyelmeztetni kénytelen, hogy tartsam magam a részletes vita szabályaihoz. Ugyanakkor a szociális bizottság előadója joggal célzott arra, hogy már a bizottsági ülésen, ahol ezt még nem tárgyalták meg, de már a többieknél is felmerült, hogy általános vita jelleget volt kénytelen magára ölteni az a bizonyos bizottsági ülés, és a foglalkoztatási bizottságban is, meg kell mondanom, hogy hasonló gondokkal küszködtünk. Tehát, tisztelt elnök úr, hogy is lesz ez, hogy most kaptunk a kezünkbe egy komplett törvényjavaslatot több képviselőtársunk aláírásával, és ennek a bizottsági vitájára jó esetben holnap vagy holnapután kerül sor a szociális bizottságnál, hétfőn a foglalkoztatási bizottságnál, és azt hiszem, még az önkormányzati érdekelt ebben az ügyben. Tehát nincsen meg a bizottsági kivitatás, hivatalosan nem tudjuk a kormány véleményét, sejthetjük persze, hogy kormánytámogatása van ennek az anyagnak, de akkor tényleg az a helyzet, hogy megcsúfoljuk.

Na most ez az alapvető probléma, és ezen azt hiszem elnök úr nagyon együttérzek önnel, hogy itt fönn ülni kénytelen , nem tud segíteni. Engedje meg, hogy úgy lévén, hogy akkor most egy király, egy cigány, most a cigánysor kezdte a dolgot, akkor elmondjak még lehetőleg a részletes vita jellegének megfelelő módon, dehát mégis csak egy kicsit általános vita jellegű problémákat. Nem megyek akkor végig az eredeti ajánlásban lévő pontokon, bár ott számos elemet lehetne találni, ami méltó lenne arra, hogy az egészségügyért felelősséget érző emberek elgondolkodjanak a benyújtott módosító indítványok fölött, és annak a hatásai fölött. Ezeknek a zöme azonban valószínűleg nem érvényes.

Megkönnyítette volna a helyzetünket egyébként, minthogy zömmel kormánypártiak nyújtották be, hogy az előzetesen benyújtott és nagyon lendületes előadást hallottunk Garay István képviselőtársamtól, korrektet is, de egy ponton vitatkoznom kell vele, azért ez az eredeti csomag, ez nem volt koherens. Ebben rengeteg egymásnak összefeszülő, kicsit lehetetlen, láthatóan a képviselőtársak küszködtek avval, hogy hogy lehet itt valami módon megoldani. Szeretném megindokolni azt, hogy a témához valamelyest értve miért minimális számú módosító indítványt nyújtottam be. Alapvetően abból a tételből indultam ki, amit a parlament jogi osztálya is képvisel, nevezetesen, hogy a benyújtott törvényjavaslat alkotmányellenes. És valójában nem találtuk meg, képviselőtársaim sem találták meg azt a kulcsot, amellyel ezt az alkotmányellenességet ki tudták volna iktatni. Ezért nem volt értelme belemenni részletekbe menően, kicizellálni az eredetileg rossz anyagot. Most tehát első helyen azt kell megnézzük a 74. módosító indítványban, hogy alkotmányellenes-e vagy sem.

Azt állítom, nagyon furcsa ez, kevésbé alkotmányellenes, mint az eredeti. Csakhogy azt hiszem, hogy nincs kis és nagy alkotmányellenesség. Miért állítom, hogy kevésbé alkotmányellenes? Ez a törvényjavaslat is, és kérem a beterjesztőket, hogyha rosszat mondok cáfoljanak meg és tudják be annak, hogy egy egész napos ülés folyamán kellett megismerkedni evvel az anyaggal, nyilvánvaló, hogy az ember ebben tévedhet. De mégis úgy érzem, hogy megmarad az a megyei egyeztető fórum, amelynek megváltozott az összetétele. Megmarad az a fórum, amely javaslatot kénytelen tenni, hogy a megyei keretszámok korlátai között melyik intézmény milyen ágyszámmal működjék. Ebben a fórumban, úgy tűnik, hogy döntő és szavazati joggal az egészségbiztosítási önkormányzat nem vesz részt. Eddig részt vett, és ugyanakkor egyet nem értés esetén az ő véleménye volt a döntő, s a tulajdonos önkormányzat a döntés folyamatában ezáltal statiszta szerepre kényszerült.

A 74-es csomagban ez a megoldás javult. Javult, mert nincs benne első döntő körben az OEP, illetve a megyei képviselője, ha pedig nincs benne, akkor ő nem tudja elérni az egyet nem értést. Na most, egy nagyon furcsa dologra kényszerülők, arra, hogy megvádoljam a tisztiorvosi szolgálatot, ami valójában nem szándékom. Dehát egy rendszert úgy kell nézni, hogy érzelmektől függetlenül. Ezzel a rendszerrel mi a helyzet? Az a helyzet, hogy az állam kiküldöttje, mert a tisztiorvos egy dekoncentrált szervezet, benne van és benne is kell legyen egyébként szerintem is, ha már ilyen van, de ha benne van, ez a személy utasítható, mert ő köztisztviselő. És utasítható rosszhiszeműen mondom most az egyet nem értésre, s ezáltal jogilag kialakulhat az a helyzet, hogy a tulajdonos önkormányzat nem tud beleszólni abba, hogy mi történjen az intézményeivel. És ez az, ami alkotmányellenes. alkotmányosabb, mondom, mert a direkt érdekeltségi finanszírozónak ez a szerepe megszűnik. És ezért mondom, hogy egy kicsit tisztességtelen részemről avval vádolni meg a tisztiorvosi szolgálatot és közvetve a minisztériumot, hogy rosszhiszeműen akarja manipulálni ezt a dolgot. De azt hiszem, hogy a jog az nem avval foglalkozik, hogy ki tisztességes, ki nem, hanem avval, hogy egy rendszer hogy működik. És ilyen értelemben ez a rendszer tökéletesen alkalmas az önkormányzati akarat megtörésére, s ezért állítom, hogy ebben a formájában is alkotmányellenes a dolog, csak burkoltabbá vált az alkotmányellenesség.

Arról nem is beszélve, hogy magának a megyei leosztásnak a képletbe foglaltsága, amiről itt az előzetes szocialista, vagy nem is, azt hiszem szabaddemokrata módosító csomag el akar feledkezni, és a képletet kihagyni, ez a mostani változatban is benne van. Tehát, egy szakmailag semmilyen módon nem igazolt föltételezéssel, hogy ez a képlet a valóságot írja le, törvényerőre emelünk valamit, amiről nem tudjuk igazándiból, hogy micsoda, és ezáltal rákényszerítünk egy egész megyére egy akaratot, ami vagy megfelel a valóságnak, vagy nem felel meg a valóságnak.

Ez evvel az egész anyaggal kapcsolatban a következő nagyon lényeges és bizonyos értelemben alkotmányos probléma. A jogrendbe való beilleszkedéssel szintén, főleg az előző változatok, olyan értelemben is adósok maradtak, hogy a Magyar Orvosi Kamara egyetértési joga, amely a szerződéskötésekre vonatkozik, az egy roppant ügyes trükkel meg lett kerülve. Ugyanis ez az egyetértési jog a finanszírozó és a szolgáltató közötti szerződésekre vonatkozik, és a törvény bevezet egy új szerződést, amelyet a finanszírozó és a tulajdonos kötnek egymással, ezt a kapacitási dolgot. A Magyar Orvosi Kamaráról szóló törvény vonatkozó passzusa erről nem szól, mert egy ilyen ötlet korábban föl sem merült, hogy a finanszírozó ne csak a szolgáltatóval, hanem a tulajdonossal is kössön szerződést. A MOK-ról szóló törvény szelleméből az következne, hogy az egyetértési jog ide is vonatkozik, a betűjéből azonban ez nem következik, mert történetesen taxatíve föl van sorolva, hogy mire vonatkozik az egyetértési jog. Tehát itt volt egy ilyen megkerülés, nem merek vállalkozni arra, hogy itt az egyetértési jognak a szerepeltetése milyen mértékben van benne, talán a kétpercesek során erre a kérdésre még vissza lehet térni.

Azután itt új mellékletek vannak, amelyekben új számok vannak. Számomra teljes mértékben érthetetlen, hogy az a melléklet, amely a legizgalmasabbak egyike, az országos regionális és speciális feladatokat ellátó kapacitások megyénkénti fölsorolása, az rendelkezik egy külön ponttal a végén, amely az Orvostudományi Egyetemekről szól.

(22.30)

Ott viszont azt mondja, hogy minimális területi ellátási kötelezettség. A területi ellátási kötelezettségnek semmi köze nincs a regionális speciális feladatokhoz, én legalábbis arra gondolok, hogy ezek az ágyszámok azokat az ágyakat kellene hogy jelentsék területi ellátási kötelezettség címen, amely ágyszámok a rutin betegellátásban való egyetemi részvételt jelentik. És nincs megmondva, az előzővel ellentétben, hogy az egyetemmel rendelkező megyékben lévő, speciálisnak tekintett ágyakban mi egyetemi ágy és mi nem egyetemi ágy. Ami azt jelenti, hogy eddig az egyetemeknek volt egy, általuk elfogadhatatlanul alacsony védettsége, innentől fogva ez a védettség látszólag megszűnik.

Most ezzel a kérdéssel azért kell foglalkoznunk, mert föltéve, bár nagyon sajnálom, hogy így lesz, hogy a kormánykoalíció megszavazza ezt a törvénytervezetet, akkor látnunk kell, hogy hogyan fog működni ez a bizonyos megyei egyeztető testület.

Hogyan fog működni? Úgy fog működni, hogy összeülnek az érintettek, és a legkisebb érdekérvényesítő társaság fogja a legrosszabbat húzni. Illetve, két variáns van: vagy összekacsintanak az érintettek, és mindenki leadja minden harmadik ágyát, vagy negyediket, vagy tizediket, mindegy. Azért mindegy, mert teljesen mindegy, hogy papíron hány ágyat írunk le, ha intézményt nem zárnak be abban a megyében, akkor az egész törvény tökéletesen fölösleges volt. Ezt már többen kifejtették, az Egészségbiztosítási Pénztár részéről is. Semmifajta takarékosság, hatékonyságnövelés nem lesz, ugyanis az ágyszámnak ma már nincs semmi jelentősége.

Ha viszont az következik be, hogy összeülnek a nagy érdekérvényesítő és a kis érdekérvényesítő képességű intézmények reprezentánsai, akkor az a veszély állhat elő, hogy a kis érdekérvényesítő képességűeket fölszámolják, ami mellesleg azt jelenti, hogy az ellátás drágább lesz, hiszen az intézményi szorzók még léteznek, és a kis helyeken kicsi a szorzó, a nagy helyeken általában nagyobb a szorzó.

Hogy ebben a rendszerben az egyetem hogy tudja a maga oktatási feladatait is érvényesítő módon, egyébként a közjó javára, a maga tudását fölajánlani a betegellátásban, vagy például Budapesten egy erősebb fővárosi lobby nem fogja-e elérni azt, hogy az egyetemeket be, a kórházakat meg kevésbé be kelljen csukni, ezt nem tudom, hogy érdemes-e törvényi szinten így elősegíteni, s ezeket a lehetetlen állapotokat visszahozni.

Azt hiszem, hogy szörnyű dolog lenne, ha most minden olyan problémát előhoznék, ami csak ebben a 74-esben benne van. Nem szeretnék visszaélni a helyzettel, de a szakmánk iránti böcsületből azért tartoztam annak, hogy ezeket a problémákat fölvessem. És egy picikét sajnálom, hogy a 3. pont a Házszabály-ellenessége miatt nem kerül megnyitásra. Azt hiszem, ha az előkészítők a Házszabályt nagyon alaposan vizsgálják, akkor a 74-es sem kerülhetne ma tárgyalásra. Nem tudom, hogy bizottsági tárgyalás nélkül lehet-e plenáris ülésen tárgyalni. Ezt utólag azt hiszem, hogy meg kell vizsgáljuk.

Azt is meg kell vizsgáljuk, hogy egy csatlakozó módosító indítvány vonatkozhat-e olyan részekre, amelyek nem voltak megnyitva abban, amihez módosított. Ezt azért vetem fel mint problémát, részproblémát, mert paragrafusszerűen ugyan stimmel a dolog, minden paragrafust érint az a két csomag, amelyre hivatkoznak a csatlakozó módosító beterjesztői, de van néhány olyan pont, amelyre az eredetiek nem vonatkoznak. Így például a 9. § (5) pontja vagy a 12. § (4) és (5) pontja, ezeket érdemben nem érintették azok a módosítók, amelyekre rácsatlakoznak.

A 3. pontot azért említettem, mert az ilyen típusú módosító indítványok azt a célt szolgálják, hogy utólag mindenhez lehessen csatlakozó módosító indítványt beadni.

Avval a gondolattal szeretném zárni ezt a problémakört, hogy ellenzéki képviselőként azon vagyok kénytelen drukkolni, hogy a tisztelt kormánypártiak ezt a törvényt bármilyen, jelenleg előttünk álló formában szavazzák meg. Ennél több politikai segítséget az ellenzéknek nem tudnak nyújtani. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.