Pusztai Erzsébet (Néppárt-MDNP)

1996. június 17.

DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én az általános vita után ehhez a törvényjavaslathoz, illetve az általános vitában nem nyújtottam be módosító javaslatot, egyáltalán egyet sem. Mert ahogy végigtanulmányoztam ezt a törvényt első ponttól az utolsóig , az volt az érzésem, hogy vagy semmit nem nyújtok be, vagy kell írnom egy új törvényt. Hiszen ez a törvény kiindulási pontjától, megalapozottságától kezdve, a megoldási módján keresztül a végeredményig ami a változatlan formában való megszavazás következménye lenne alapvetően hibás.

Ezek után most a részletes vitában arra készültem, hogy elmondjam képviselőtársaimnak, hogy az általuk benyújtott módosító indítványok miért nem oldják meg ezeket a problémákat. Egyetlen, a problémát némiképp enyhítő javaslatcsomag volt a Szabad Demokraták Szövetségéé, amelyik arról szólt, hogy a kötelező előírásokat írjuk át valamiféle ajánlás formájába. Ne valamilyen furcsa képlet alapján szabjuk meg, hogy szerintünk mármint a minisztérium számítási anyaga szerint mi a szükséglet, hanem hagyjuk a dolgokat egy kicsit jobban igazodni a valósághoz. Nos, most azt sem mondhatom el, hiszen ezek a módosító csomagok már nem érvényesek.

Most az új törvényjavaslatról kell hogy beszéljek, és el kell mondjam, hogy ez sem oldja meg az igazi problémákat. Mert mik ezek az igazi problémák?

Az egyik alapvető kérdés az, amit itt sokan elmondtak, hogy ez egy kompromisszum, hogy ha már bizonyos dolgokhoz ragaszkodik a minisztérium, akkor ennek valahogy engedni kell. Számomra ez azért rendkívül furcsa, mert azok a bizonyos dolgok, amikhez a minisztérium ragaszkodik, senki által el nem fogadott dolgok. A szakmai körök közül senki nem tudta elfogadni azt a meghatározást, amit a minisztérium kitalált. A kormánypárti képviselők közül sem tudta egyetlen hozzáértő kormánypárti képviselő sem elfogadni ezt a számítási módot, és a kormány nem is tudta megvédeni. Hiszen teljesen abszurd helyzet, hogy mozgó adatokra akarnak fix átszervezést megvalósítani. Hogyha az adatok megváltoznak, akkor vajon utánaigazítják-e a rendszert?

Az is abszurd egyébként, ha alaposan utánaszámolnak, hogy a kiindulási adatok rendkívül sok helyen hibásak, hogy a statisztikai adatok tévesek, a '95-ben, a minisztérium által '95 második félévében elkészített egészségügyi átszervezési anyagban csak olyan apró tévedések vannak, hogy például a munkanélküliségi rátában +3,2 és -5,4 közötti szórása volt a tévedéseknek. Képviselőtársaim, ez összességében nézve 8,6 százalékos tévedés a munkanélküliségi rátában. Van olyan terület, ahol összesen ennyi a munkanélküliség.

De tévedtek a nettó átlagkeresetek számításában is +3200 és -7700 forint között, a statisztikai, a KSH-adatok alapulvételével történtek ezek az átszámítások. Ez, kedves képviselőtársaim, összesen 10 900 forintos tévedés. Sokan ennyiből élnek egy hónapban. Ilyen statisztikai adatokból, ilyen megalapozottsággal kiindulva, képletekből kiszámolni egy olyan rendszert, ami stabil kórházi ágyakat és ellátást jelent, már eleve csak rossz lehet, csak hibás lehet.

De a legsúlyosabb hibája ennek a törvényjavaslatnak az, hogy rossz kiindulási pontból és rendkívül leegyszerűsített megalapozásból indul. Az volt az alapelv, amit azóta sem tudtak igazán igazolni, hogy miért vezetne eredményre, csökkenteni kell a kórházi ágyakat Magyarországon. Lakosságszám/kórházi ágy ez az egy statisztikai adat, amiből ez a számítás igazából kiindult. Erre az adatra: az előre elhatározott ágyszámcsökkentésre számolták ki végül is az egyenletet, hiszen azért mozgott az a bizonyos fix szám olyan érdekes módon 60 meg 58 meg 52 között, hogy valahogy elérjék ezt az előre meghatározott tízezres számot.

De itt van egy óriási gond: az egészségügyi ellátásban ez a tízezer kórházi ágy/lakosságszám egy rendkívül szimpla mutató.

Tisztelt Képviselőtársaim! A tízezer kórházi ágy/lakosságszámot úgy is el lehet érni ad abszurdum, hogy a Dunántúlon és az Alföldön építünk egy hatalmas kórházat, amiben annyi ágy van, hogy Magyarországon éppen tízezer lakosra jut 80, 90, 100 kórházi ágy. Vajon Magyarországon akkor az egészségügyi ellátást jól szerveztük át? Hogyan lehet ilyen szimpla mutatóra egyáltalán bármit kitalálni? De hozzáteszem, még azt a célt sem éri el, mert nem tudja bebizonyítani a minisztérium, hogy hol van ezen a megtakarítás. Hiszen egyetlenegyszer sem tudta megmondani, hogy mitől van olyan hatása ennek a lépésnek, hogy ettől olcsóbb lesz az egészségügyi ellátás.

(23.00)

Sőt! Sőt! Pontosan az ellenkezője történik. Hiszen számtalan gazdasági tanulmány szól arról, hogy a kórháznagyságtól függően és erre már utalt Surján képviselőtársam is, csak egy más összefüggésben a kisebb, relatíve kisebb kórházakban lényegesen gazdaságosabb az egészségügyi ellátás. A miniszter úr nyilatkozatában azt láthatjuk, hogy a leépítés azokra az intézményekre vonatkozik, amelyek nem képesek jó színvonalon ezzel még egyet is értenék , illetve rentábilisan működni. Nos, mi az, hogy rentábilitás az egészségügyben, hol írták ezt le? Kedves képviselőtársaim, önök elfogadják ezt a magyarázatot? Rentábilitás az egészségügyben. Nos, akkor az a vidéki 200-300 ágyas kórház, amelyik ugyanannyi pénzből lényegesen több beteget tud ellátni, rentábilisabb vagy nem? Márpedig ez számtalan esetben visszaigazolható, és a központosított megyei centrumokban lévő nagy ágyszámú mamutkórházak fajlagosan egy-egy esetre lényegesen többet költenek.

Ennek egy konkrét példáját hoztam még a szülőotthonok idején, hogy a megyei kórházban 11 ezer forinttal többet fizet az OEP egy szülésért, mint amennyit a szülőotthonban fizetett. Hol van itt a megtakarítás, tisztelt képviselőtársaim? Persze, lehet megtakarítani úgy is, oly mértékben szűkítik az egészségügyi ellátás elérhetőségét, hogy ettől a beteg be se jut a kórházba, akkor tényleg nem kell fizetni. Nem feltételezem, hogy ez lenne a minisztérium célja. De a legsúlyosabb, legkomolyabb és meghatározó problémája a törvényjavaslatnak, amit egyetlen módosító indítvány nem kezel, az a hibás kiindulási pont, hogy teljesen figyelmen kívül hagyja az egészségügyi ellátásban az elérhetőséget.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenhol a világon, ahol az egészségügyi ellátást valamilyen formán vizsgálják és mérik, ennek a vizsgálatnak az ábécéjéből az "a" betű az elérhetőség. Mert hiába van tőlem 200 km-re amerikai színvonalú, szuperül felszerelt kórház, ha én oda nem tudok eljutni akkor, amikor az életemről van szó. Nos, ebben a törvényjavaslatban egyetlen mondat nem szól arról, hogy milyen Magyarországon vagy milyen legyen, vagy a döntések következtében milyen legyen az egészségügy ellátás elérhetősége. Egyetlen mondat nem vizsgálja ezt. Döntési mechanizmusokról beszél, javaslatokról, normákról, és ez a törvényjavaslat és az új módosítvány is lehetővé teszi, hogy adott esetben egy megyei egyeztetési mechanizmus több, viszonylag nagyobb kórház saját érdekét tekintve olyan helyen érje el egy kisebb kórház megszüntetését, ahol a környékbeli lakosság számára a kórházi ellátás elérhetőségének romlása közvetlenül hat a halálozási adatokra, képviselőtársaim. És ez itt a legsúlyosabb dolog.

És akkor néhány olyan statisztikai adatot, ami azt támasztja alá, hogy a Népjóléti Minisztérium abszolút rossz úton indult el. Még azt se mondhatom, hogy fordítva ül a lovon, vagy ha igen, akkor nem vette még észre. Csakhogy ez a ló, ha rossz irányba megy, akkor az emberek életét fogja befolyásolni. És az elérhetőség szempontjából nézzünk néhány olyan statisztikai adatot, ami rendkívül fontos! Az egy kórházra nem 10 ezer lakosra jutó kórházi ágyszám, az egy kórházra jutó lakosságszám jelzi leginkább azt, hogy milyen a kórházsűrűség egy országban.

Nos, sok mesét hallhattunk itt arról, hogy mi sokat fordítunk az egészségügyre, amit már mindenki bebizonyított, hogy nem igaz; hogy nálunk túl sok a kórházi ágy, azt is elmondtuk már számtalanszor, hogy attól függ, hogy mihez képest az infrastruktúra és egyéb , ha megnézzük, hogy nálunk sokkal több kórházi ágy is van, de nézzük meg a kórházra jutó lakosságszámot!

Kedves Képviselőtársaim! Döbbenetes az adat. Hiszen az átlag jó néhány európai országban megvizsgálva, az egy kórházra jutó lakosságszám, az valahol olyan 20 és 40 ezer között szór. Magyarország a jelenlegi állapotában 65 781 az egy kórházra jutó lakosságszám. Messze, messze a legrosszabb helyzetben vagyunk Európában, ez pedig azt jelenti, hogy kórházi ágyunk természetesen van, csak az a kérdés, hogy hol és mennyire elérhetően. Ezt majd el fogom küldeni képviselőtársaimnak, talán ilyen távolról is lehet látni, hogy ez Magyarország. Államtitkár úrnak is oda fogom adni. Ez egy nagyon fontos tétel, és ha még emellé hozzáteszem, hogy például a 8 milliós Ausztriában több, mint 300 kórház található, és nem akarják több, mint az 50 százalékát bezárni.

Magyarországon 10 millió lakosra 161-170 mert ez állandóan mozog kórház található, kedves képviselőtársaim, és azt olvassuk a törvényjavaslatban, hogy ahol teljes intézményt be lehet zárni, ott így döntsenek. És most ezzel nem azt akarom mondani, hogy ahol sok kórház egymáshoz közel van, és van köztük olyan, amelyik valóban kevés munkát rossz színvonalon és tényleg közel a másikhoz végez, hogy akkor azt ne szervezzük át. De képviselőtársaim, tudják önök, hogy mi lesz ezeknek a döntéseknek a következménye? Fogalmuk sincs. Fogalmuk sincs, mert ez a törvény azt is lehetővé teszi, hogy egy megyében több település kerüljön abba a helyzetbe, hogy a közelében 50-60 km-en belül nem lesz elérhető kórház. Lesz kórházi ágy, 10 ezer lakosra meglesz a norma, de hogy ki jut be abba a kórházba és mikor jut be abba a kórházba, az egy másik kérdés.

És itt nem arról van szó, nem arról van szó, hogy a regionális ellátás különleges feladatai milyen távolságra vannak az embertől. Mert az természetes, mindenhol természetes, hogy a speciális ellátási formákat nem lehet levinni a betegágy mellé. De a sürgősségi ellátás, ami a kórház elérhetőségét jelenti, az közvetlen meghatározó. De miniszter úr rendkívüli magabiztossággal nyilván érezve maga mögött a kormánypártok támogatását, de olyat nyilatkozik, hogy a tervezettel szemben megfogalmazott kifogások többsége sem gazdaságilag, sem szakmailag nem állja meg a helyét. Nos, hát az énáltalam elmondottakról gondolkozzanak el képviselőtársaim, hogy gazdaságilag megállja-e a helyét, amit mondok és szakmailag megállja-e a helyét, amit mondok. Mert pontosan Európától az ellenkező irányba indulunk el, ha ezek a változások ésszerűtlenül zajlanak.

És hogy mennyire fontos szakmailag, arra a nem orvosoknak néhány egész konkrét példát mondok. Arról már önök is hallottak, hogy a szívinfarktus halálozása az első időszakban a legnagyobb. És hogyha egy beteg fél-egy órán belül nem tud bejutni a kórházba, akkor már a legújabb trombolízist sem tudják elvégezni neki, mert túlhalad az idő. Egyáltalán nem mindegy, hogy az elérhetőség, az milyen. Nagyon egyszerű példa. Itt van a makói kórház esete, amelyikről lazán elmondta a társadalombiztosítási önkormányzat tavaly emlékeznek a nagy országos hisztériára , a kis kórházakat meg kell szüntetni.

Köztük volt Makó is, volt is egy tüntetés. Csak ugye, akkor se vizsgálta meg senki, hogy hogy is állok, hogy a nagylaki határátkelőhelytől kezdve, ha az a kórház nincs, a legközelebbi kórház 60 km-re van; hogy a koponyasérültnek másfél óráig tart a szállítása vagy még tovább; hogy ennek milyen következményei vannak; hogy mekkora jelentősége van annak, hogy egy gyomorvérző beteg mennyi időn belül kap sürgősségi ellátást. Mert a nem orvos képviselőtársaimnak felhívom a figyelmét, hogyha artériás vérzése van, akkor sugárban hányja a vért. Ott nincs idő másfél órán keresztül szállítani, mert nem éli meg.

Persze én tudom, hogy ha csak azt a részét nézzük, hogy aki nem jut be a kórházba, azután már nem kell fizetni a biztosítónak (Tiltakozás a kormányzó pártok padsoraiban.), akkor gondolkodhatunk azon, hogy takarékosság de a másik oldalon ennek nagyon súlyos ára van. Én a humanitárius szempontokról már nem beszélek, mert itt többen fölvilágosítottak arról, hogy az orvosok misztifikálják az egészségügyet; és hogy ez gazdasági kérdés, és itt a közgazdászoknak kéne csak foglalkozni vele. Én tudom, hogy ez gazdasági kérdés is. De az egészségügyben a rossz döntések sokkal drágábbak, mint a pillanatnyi megtakarítás. Képviselőtársaim, ezek alapvető szakmai kérdések. Egy egészségügyi ellátás elérhetősége alapvetően meghatározott.

(23.10)

Ez az ábécéből az "a" betű. Hiányzik mind a kormány javaslatából, mind a módosító indítványcsomagból. Képviselőtársaim, önök ezzel a törvénnyel az egészségügy olyan átszervezésére akarnak valamiféle, előre átláthatatlan következményű felhatalmazást és törvényi előírást adni, amivel nem vizsgálták meg a magyar egészségügyi ellátás legalapvetőbb összefüggését sem.

Próbáltam hozzájutni, hiszen úgy gondoltam, hogy egy darab csatlakozó indítványt mégiscsak benyújtok be is nyújtottam, de most már ki is dobhatom, úgyhogy majd csinálhatok másikat , azt az egy módosító indítványt, hogy ugyan, ha már semmi mást nem teszünk, írjunk elő valamiféle távolságot, ami alapján ugye közúton elérhetővé váljon egy kórház. Legyen valami norma Magyarországon arra vonatkozólag, hogy milyen elérhetőséget próbálunk mi garantálni az országban. Mert hogy ez az ábécéből az "a" betű.

Most jeleznem kell, nincs a minisztériumnak arra vonatkozólag adata, hogy Magyarországon a kórház elérhetősége milyen átlagos távolságokra van. Nincs. De mondjuk, az országos átlagot nem javasolnám úgy kiszámolni, hogy Budapest is benne legyen, mert erősen torzított adatokat kapnánk. Na de, ha nem tudjuk sem az országos átlagot, sem azt, hogy milyen szélső értékek között van ma Magyarországon a kórházak elérhetősége, sem a megyei egyeztető tanácsok előtt nincs ott az a javaslat, amelyik nemcsak a megyében lévő kórházakról szól, hanem az egész régióban vizsgálja, hogy milyen az egészségügyi ellátás elérhetősége. Ha ez nincs ott, akkor, képviselőtársaim, milyen döntések fognak születni? És ha nincs benne a törvényben, hogy erre kötelezettség legyen, hogy ezt is vizsgálják, akkor milyen döntések fognak születni?

És én itt nem beszéltem sem egészségügyi lobbyról, sem különféle ellátási formákról, én csak arról beszéltem, hogy egy országban az egészségügyi ellátás elérhetőségének biztosítása a legelemibb kötelessége a törvényhozónak. Jelzem egyébként, hogyha elolvassák a piros könyvet, a világbanki anyagot, az is ezt mondja, hogy az elérhetőséget rontani nem szabad. Ha önök megszavazzák ezt a törvényjavaslatot, akkor felelősséget vállalnak egy olyan megalapozatlan döntésben, aminek nem ismerik a következményeit. A minisztérium nem tette le elénk ezeket az anyagokat, és máig sem tudja megmondani, hogy pontosan területenként és régiónként hogy áll ez a helyzet, csak arról beszél, hogy tízezer lakosra mennyi ágyat kéne Magyarországon fölállítani. De hogy milyen alapon pont ennyit, arról nem beszél.

Van egy másik. Az egy kórházi ágyra jutó lakosság száma. Képviselőtársaim elgondolhatják, hogy ennek azért van jelentősége, hiszen az egy kórházi ágyon ugye limitált, hogy mennyi embert lehet fektetni egy évben, egy időszak alatt, tehát mondjuk, eléggé jó jelzője, jobb jelzője, mint a tízezer lakos/ágy, annak hogy kb. mennyi beteget lehet ellátni a meglévő kórházi ágyakon. Nos, ebben most a középmezőnyben vagyunk lehet azt mondani , Magyarországon 106 az egy kórházi ágyra jutó lakosságszám már valószínűleg kevesebb egyébként, mert ezek '90-'91-es adatok, tehát már ennél kevesebb. Alattunk van jóval kisebb lakosszámmal, ugye 82 jut Csehszlovákiában nem lehet azt mondani rájuk, hogy gazdag ország , de Finnországban, Hollandiában, Ausztriában is 91, legrosszabb helyzetben Görögország van 168-cal és Lengyelország 142-vel. Képviselőtársaim, most Magyarországon 106. Ha a törvény életbe lép, és meglépik az ágyszámváltoztatásokat, Magyarországon 123 lakos fog jutni egy kórházi ágyra. Amennyiben a minisztérium távlati terveit is megvalósítja, akkor már óriási fejlődés, 140 lakos fog jutni egy kórházi ágyra.

Vajon ilyen szempontból megvizsgálták-e a magyarországi morbiditási statisztikákat? Tudniillik ez nem lehetetlen. Hiszen ha én megnézem, hogy egy kórházi ágyra hány lakos jut, és ezt összevetem a megbetegedési adatokkal, összevetem a kórházi kezelést igénylő esetek előfordulásával, akkor úgy nagyjából azt is meg tudom nézni, hogy vajon ezeken a kórházi ágyakon elviselhető mértékű ellátást tudok-e nyújtani. És vajon, ha én ezt felviszem 140-re, akkor a magyar morbiditási adatok, a megbetegedési adatok mellett, adott esetben egy-egy régióban, vajon milyen lesz az összefüggés, és vajon feltétlenül ez-e az irány, amerre nekünk menni kell?

És még egy fontos dolog, ami szintén szakmai. De itt szól a törvényjavaslat arról, hogy milyen járóbeteg-óraszámok, mi az országos átlag, mennyi az előírt, mennyi legyen a maximum, és szól arról, hogy itt a nagy képlet az, ugye, mennyi ágyszámot ír elő. Csak egyet nem tudnak képviselőtársaim, pedig nem lényegtelen kérdés. Vajon ott van-e sok járóbeteg-óraszám, ahol magas a kórházi ellátás vagy ott van sok járóbeteg-óraszám, ahol alacsony a kórházi ellátás. Amíg ezt a kettőt nem vetették össze, addig milyen alapon mondják azt, hogy ennyi a maximális óraszám? Hiszen, ha valahol kevés a kórházi ágy és azért fejlesztették föl a járóbeteg-szakellátást, akkor azt úgy kell hagyni, mert akkor az úgy jó. De milyen alapon akarnak maximumokat előírni? Ez sincs meg, képviselőtársaim, a törvényjavaslat mögött semmi nincs. Mese. Mese van mögötte. Elmélet. Amit semmivel alá nem támasztottak.

Miniszter úr tökéletesen tud beszélni, gyönyörű lózungokat tud mondani arról, hogy gazdaságosság, meg átszervezés, meg modernizáció, meg egyéb. Nem ez érdekel. A megalapozottsága a javaslatnak. Mert nem a szövegek fognak szólni az országról, hanem egészségügyi ellátás fog szólni a betegekről, az egészségügyi ellátás elérhetősége, a szakorvosi ellátás vajon ki tudja-e váltani az ágyszámcsökkentéseket? Ezekre vonatkozólag semmiféle adatot nem találunk sem az eredeti törvényjavaslatban, sem az önök módosító indítványában.

Úgyhogy, képviselőtársaim, eggyel tisztában kell lenniük. Én elhiszem, hogy a kormány rendkívüli módon erőlteti ezt a javaslatot. Ezt meg lehet szavazni, mindenki tudja, nem lesz belőle annyi megtakarítás, annyi se, még annyi se, még annál kevesebb sem lesz. De zavar az lesz, és ha a döntéshozatali mechanizmus rossz, akkor az egészségügyi ellátás elérhetősége romlani fog.

Képviselőtársaim, azon gondolkozzanak el, az fontosabb-e, hogy a kormány presztízskérdést csinál ebből az ügyből, és a megalapozatlan törvényjavaslatot, amiről önök is tudják, hogy megalapozatlan, keresztülhajszolja a parlamenten és hibás döntésbe beleviszi önöket, de attól a pillanattól kezdve, hogy megszavazták, minden egyes tételéért önök a felelősek. Mert a parlament alkotja a törvényt, teljesen függetlenül attól, hogy a kormány mit nyújt be. Menthetik magukat azzal, hogy megpróbáltak mindent, hogy enyhítsék a károkat. De ennek a törvényjavaslatnak a következményeit nem látják. És lehet, hogy ez egy kicsit jobb, lehet hogy ez egy kicsit kevésbé alkotmányellenes, csak a lényeg hiányzik belőle. A lényeg hiányzik belőle, éppen a beteg hiányzik belőle. És mondhatom azt, hogy vétkesek közt cinkos, aki néma. De itt még csak nem is némaságról van szó, mert önök tevőlegesen fognak részt venni az "igen" gombjukkal, ha ezt a törvényjavaslatot megszavazzák. Köszönöm.