Szabó Lajos Mátyás (MSZP)
DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Soós Károly Attila Államtitkár Úr! Igazán nagyon köszönöm azt, hogy most ezt a pár percet rám szánják önök. Annál is inkább, mert azt hiszem, hogy a téma, melyről szólni akarok, a magyar-lengyel kapcsolatok, olyan, hogy e késői órán, talán a nap első napirend előttijeként megérdemel néhány percet. Az Interparlamentáris Unió Magyar Nemzeti Csoportja Magyar-Lengyel Baráti Tagozata elnökeként azért kértem napirend után hozzászólási lehetőséget, mert folyó év június 6-10. között a dél-lengyel régióban hatfős delegációnk nagyon gyümölcsöző látogatást tett. Krakkóban, Tarnowban és Bielsko-Bialában volt alkalmunk polgármesterekkel, vajdákkal, kereskedelmi-iparkamarai emberekkel tanácskozni ez alatt a három egész nap alatt. A végén pedig még ennél szélesebb grémiumnak is volt alkalmunk fogadást adni. Mindezért a programért hangozzék el itt néhány név, akinek köszönetet kell mondjak, mindenekelőtt Grazyna Staniszewska, a lengyel szejm hasonló csoportja elnökének, s további két szerb képviselőnek, Gregorz Figurának és Jan Okuniskinak, valamint Puskás Ferenc főkonzulnak és Hárs Gábor nagykövetnek. Azért teszem ezt, mert valóban az a tapasztalatmennyiség, amelyet vasárnap este, 9-én összegeztünk, arra ösztönzött bennünket, hogy ezt a pár percet elmondjam.
Egyértelmű, hogy a mai magyar és a lengyel fejlődés azonosságai közepette Lengyelországban is a sokszereplőssé váló gazdaság, és általában a demokratizálódó és piacgazdaság felé haladó élet más módszereket követel a kapcsolatok építésében. Nem akarom itt elmondani, de azért mégis megteszem, azt a rövid említést, hogy ez az az ország, Lengyelország, amelyben oly természetes módon nyitottak minden típusú magyar együttműködés iránt, amely a történelmi szerencséből is fakadóan sokak múltbeli, jelen- és merem remélni jövőbeli munkásságán alapozóan azt hiszem, hogy sokkal nagyobb pozitív lehetőségeket hordoznak magukban, mint bárhol másutt. Így van ez a turisztikában, és így van ez a kultúrában is, még akkor is, ha pontosan tudjuk, hogy a rendszerváltást követő első hat évben ezek a kapcsolatok nagyon visszaestek, és hála CEFTA-lehetőségeinek, az utóbbi másfél-két évben viszont ismét elkezdtek fejlődni. Azt hiszem, hogy ezek a tapasztalatok azokat az embereket is megnyugtathatják, akik néha olyan gyanúval élnek a magyar-lengyel kétoldalú kapcsolatok fejlesztése megközelítésében, hogy ez valamiféle elszigetelődést jelentene. Nem hiszem, hogy ezt jelentené, hiszen mindkét nemzet kormányai, parlamentjei, a lengyel szenátus is egyértelműen az európai, az euroatlanti integrációt tűzi ki jövőbeli céljául, s úgy gondoltuk, mi, s merem remélni, hogy egyre többen, hogy ebben az együttműködésben, a magyar-lengyel együttműködésben e távlatos cél szolgálata is nagyon jól gyakorolható.
Én azt hiszem, hogy ez a kölcsönös előnyökkel kecsegtető együttműködés a jövőben bővülni fog, és e bővüléshez szeretnék tenni néhány nagyon konkrét javaslatot.
Az első. Szeretnénk, ha államtitkár úr és a külügy segítségével is az ebben a pillanatban Varsóban négyfős külkereskedelmi kirendeltség állományából egy, azaz egy státuszt Krakkóba a főkonzulátusra mint kereskedőt, a kereskedelmi gazdasági kapcsolatok szervezésének fő hordozóját, letelepítenének.
Második. Nagy tisztelettel kérjük, hogy vizsgálják meg annak lehetőségét, amire egyébként Jan Okuniski képviselő a Krakkói Kongregacja Kupiecka, tehát kereskedelem érdekképviseleti szervezet elnöke javaslatot tett, és finanszírozási ajánlatot is tett, milyen módon nyithatunk információs irodákat a dél-lengyel régió egészére kiterjesztett információgyűjtéssel Krakkóban.
(00.20)
A harmadik, hasonló lehetőségvizsgálatra való kérés: van-e módunk arra, hogy a szerveződő kamarák együttműködésének eredményeképpen magyar-lengyel közös kereskedelmi és iparkamara alakuljon, akár szintén krakkói színhelyen.
A következő javaslatunk egy kérés. Nevezetesen pedig az, hogy Bielsko-Bialában, abban a városban, amely a Beszkidek lábánál terül el, és kiváló síterepei, turisztikai lehetőségei vannak, mint az egész dél-lengyel régiónak Krinyicától az Óriáshegységig, rendezik évente áprilisban Lengyelország legnagyobb jelentőségű regionális turisztikai vásárát. Azt a kérést szeretném átadni, hogy ez a vásár nagyon szívesen látná '97 áprilisában Magyarországot fő vendégként. Milyen mód és lehetőség van erre?
Ötödik: A krakkói vajdaság vezetői a következő kéréssel fordultak hozzánk. Krakkó-Zakopane 2006-ban szeretné megrendezni a téli olimpiát. Vannak-e sportdiplomáciai lehetőségeink e kérés nemzetközi szintű támogatására magyar részről?
A hatodik egy nagyon személyes jellegű dolog. Tarnow az a város, ahol 40 évvel ezelőtt, 1956 októberében alakulhatott meg a Tarnowi Magyar Barátok Társasága, aki nagyon kemény munkával azóta is ápolja a kapcsolatokat, akik nevéhez fűződik a véradómozgalom beindítása 1956 októberében Lengyelországban. Kérem, képviselje a magyar parlament egy piciny delegációval magát 1996. október 6-án akkor, amikor ez a társaság megünnepli alakulásának 40. évfordulóját.
Végül pedig, tisztelt Házelnök Úr! Ön egy nagyon kiváló rendelkezést juttatott el az IPU-csoportokhoz ez év januárjában, amikor a szűkös házlehetőségekre is tekintettel mégis a szomszédos országokban az IPU-csoportok cseréjét sűrűbbre és nagyobb létszámúra engedélyezte. Tisztelettel azt kérném, hogy 1997 januárjától soroltassék Lengyelország az úgynevezett szomszéd országok kategóriájába.
Én azt hiszem, hogy az a rendhagyó dolog, hogy egy IPU-delegáció tapasztalatairól és javaslatairól így számoltam be, ebben a magyar-lengyel kapcsolatban igazán megérte ezt az időt itt, így, napirend után vagy éppen, mint említettem, napirend előtt, 19-én. Nagy tisztelettel köszönöm kései figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)