Szigethy István (SZDSZ)

1996. június 18.

DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Bizonyos értelemben kicsit szomorú vagyok, hogy ebben az egy kérdésben már ilyen régóta vitatkozunk, és talán még valami bűntudatom is van, hogy én is felszólalásra mertem ezek után jelentkezni. De azt hiszem, hogy egy-két kérdést el kellene mondanunk.Több felszólalásnál én kifogásolom azt, hogy igazából művita folyik, és olyasmivel vitatkoznak, amit senki nem állít. Valójában a 14. sorszámú javaslat, Salamon Lászlónak a javaslata, stilisztikailag tér el az eredetitől, ahogy Bauer Tamás erről beszélt.

Tehát a leglényegesebb kérdés az, hogy az előterjesztés eredetileg tartalmazza azt a szöveget, hogy az állam, illetve a társadalmi berendezkedés szociális jellegét az alapvető alkotmányos elvek és célok, valamint az emberi jogok megfogalmazása során kell kifejezésre juttatni. Ehhez képest a kritikus mondat ennyiben tér el: a társadalmi berendezkedés szociális jellegét és az államot ennek megvalósítása érdekében terhelő kötelezettségeket az alapvető alkotmányos elvek és célok, valamint az emberi és állampolgári jogok megfogalmazása során kell kifejezésre juttatni, illetve meghatározni.

Én nagyon sokra becsülöm azt, aki ennek a lényeges elemeit ki tudná emelni, és ennek a vitának egyáltalában a tartalmát meg tudná fogalmazni, tulajdonképpen miről vitatkozunk.

(11.20)

Hiszen az eredeti koncepció tartalmazza azokat az elemeket, amelyeket néhányan megkérdőjeleznek, és azt mondják, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége ezt nem támogatta volna. Ha nem támogatta volna, nem lenne benne eredetileg a koncepcióban. Tehát szeretném hangsúlyozni, hogy az alapkérdés az volt, hogy Salamon László néhány további elemet kívánt beletenni, és csak ezekről az elemekről lett volna értelmes vitatkozni. Dehát ezek inkább stilisztikai jellegűek, és itt például Bauer Tamás vetette fel, hogy nem célszerű az állampolgári jogokat is az emberi jogok mellé állítani ebben a kérdésben, mert ez általában a nyugati jogállamokban emberi jogként jelentkeznek.

Tehát ezért állok értetlenül a vitának egy jelentős része előtt, hogy olyanokat adnak a szánkba, amiket nem mondtunk, olyanokat vitatnak, amelyek igazán nem vitatémák, hiszen ezen senki nem vitatkozik. Ezt kénytelen voltam hangsúlyozni, mert sajnos sorozatosan hangzottak el olyan felszólalások, amelyek a Szabad Demokraták Szövetségét felelőssé tették volna, hogy a szociális elem hiányzik a koncepcióból. Nem hiányzik, bent van, el kell olvasni.

Egy-két konkrétumra szeretnék viszont reagálni. Az alkotmány-előkészítő bizottságban a módosító javaslatok kapcsán több előrelépés történt az álláspontok közelítése érdekében. Ezekből szeretnék néhány példát kiemelni, márcsak azért is, mert elhangzott, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének a képviselőcsoportja, a Bauer-Béki-féle, tehát az általunk előterjesztett javaslatokat sem támogatta. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez egyszerűen pontatlanság, ugyanis tartalmilag jobban fejezte ki Bihari Mihálynak a javaslata a Bauer Tamás és Béki Gabriella által előterjesztett módosító javaslatot. Konkrétan mindenki tekintse meg a 134. és 135. sorszám alatti javaslatokat, és ezért támogattuk a Bihari Mihály-féle javaslatot, mert az volt a jobb. De nem azért, mert érdemben nem értettünk volna egyet ezekben a kérdésekben.

Szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon fontos előrelépés az, hogy Avarkeszi Dezső a 138. sorszám alatti javaslatnál az egészségkárosodott fogyatékosak védelmét alkotmányos szintre kívánja emelni. Egyetértettünk vele. Salamon László a gyermekek jogait kérte beépíteni a 142. sorszámon. Egyetértettünk vele. Bihari Mihály az államcélok körében a 157. pontnál a szociális biztonsághoz és az emberhez méltó életkörülményekhez való jogot kívánta megfogalmazni, bekerül a koncepcióba. Ezekkel is egyetértettünk. Tehát sorolhatnám ezeket a kérdéseket. Igenis ott, ahol megfogható, ahol végrehajtható, ahol komoly, és most idézem Torgyán Józsefet, mert ebben teljesen egyetértek vele, nem papíralkotmány-szerű a koncepció, azokban meg kell fogalmazni a jogokat, de nem szabad illúziókat beépíteni egy alkotmánykoncepcióba. Szeretném emlékeztetni a tisztelt Országgyűlést, hogy valamikor, még a régi időkben, kötelezővé tették a bukósisak viselését, és megbüntetéssel fenyegették azokat, akik nem viselik a bukósisakot. Később ezt a jogszabályt meg kellett változtatni, mert nem volt bukósisak.

Hát én úgy gondolom, hogy az alkotmány szintjén ilyen hibákat elkövetni nem lehet. Éppen ezért abban a körben, hogy lépjünk előre, például a munkához való jog tekintetében a Bihari Mihály által említett javaslatnál, ahol meg lehet fogalmazni a konkrétumokat, amelyek alkotmányos szinten valóban kikényszeríthetők, amelyek valóban jogként jelentkeznek, azok jelentkezzenek alanyi jogként mindenki számára. De természetesen egyéb körökben csak azt a szándékot lehet rögzítenünk, hogy bele ne essünk az előbbi bukósisak-példába, ahol megvannak a reális feltételek ahhoz, hogy ne álmokat keltsünk. Éppen ezért itt a kompromisszumnak ez az egyetlen feltétele, hogy reálisak legyenek a jogok, és nem elhatározási szinten jelentkeznek a viták.

Szeretnék reagálni Torgyán Józsefnek egy felvetésére még az első felszólalásában, ahol Bauer Tamás felszólalására reagálva szembeállította az alkotmányt és az alkotmánymódosítást. Valóban annyiban igaza van, hogy most egy önálló alkotmányt készítünk, azonban senkinek eszébe ne jusson, hogy az 1990-es, '91-es alkotmánymódosítással bekerült alkotmányelemek eddig ne alkotmányként működtek volna. Ugyanolyan alkotmányos erejük van, az Alkotmánybíróság ugyanúgy hivatkozott rájuk, tehát ezek is épp olyan alkotmányos, alkotmányerejű rendelkezések. Szeretnénk, hogy a mostaninak nagyobb legyen a legitimitása a népszavazás által. Dehát azon nem változtat, hogy ez is alkotmány és az is alkotmány.

Szeretnék még arra reagálni, hogy itt Torgyán József felvetette a demokratizmus kérdését. A demokratizmus azt jelenti, hogy vitás kérdésekben a többség dönt. Az alkotmány egyes szabályai azt rögzítik, hogy kiemelkedően fontos kérdésekben még nagyobb többségre van szükség. Ezt tartalmazta az az eljárási szabály, amely szerint legalább öt párt egyetértése kellett egy módosításhoz. Én azt gondolom, hogyha bizonyos kérdésekben a parlamentnek ez a döntő többsége, akik a választópolgároknak ugyancsak a döntő, túlnyomó, nemcsak egy egyszerűen minősített többségét képviselik, valamilyen kérdésben egyetértenek, akkor aligha célszerű egy pártnak nem demokratikussá címkézni az ilyen nagy többséggel támogatott nézeteket. Tehát nem célszerű valóban a címkézés, ez az előbb már elhangzott, és én nagyon kérek mindenkit, hogy haladó, demokratikus, antidemokratikus jelzővel ne illesse a másik fél álláspontját, konkrét kérdéseket döntsünk el, és a konkrét ügyekben, azt hiszem, hogy a címkézés nem fog sehova sem vezetni.

Még egyet szeretnék reagálni. Gáspár Miklósnak a felszólalására. Valóban igaza van, amit az ötpárti egyetértésről beszélt. Az ötpárti egyetértés ahhoz kellett, hogy az alkotmány hatályos rendelkezéseit módosítsuk. De ezzel éppen annak az alkotmányfejlődésnek a legitimitását ismertük el, amely során a korábbi kormánykoalíció előterjesztéseivel értett egyet az akkori ellenzék. És amikor éppen a Kereszténydemokrata Néppárt is benn volt abban a kormánykoalícióban, amely azokat az előterjesztéseket megtette. Én úgy gondolom, hogy annak a korábbi alkotmányfejlődésnek a megkérdőjelezése ezen az alapon, hogy csak a módosító javaslatok, az attól való eltérések igényelték az ötpárti egyetértést, nem túlzottan szerencsés, mert ezzel tulajdonképpen azt a demokratikus fejlődést kérdőjeleznénk meg, amely Magyarországon 1989 októberétől kezdődően a mai napig végbement, és amelynek igenis eredménye az, hogy Magyarországnak most is működőképes alkotmánya van. Működőképes alkotmánya, de ennél az alkotmánynál mi jobbat szeretnénk, és éppen ezért, ennek a vitának is azt a célt kellene szolgálnia, hogy a gondolatainkkal, a pozitív ötleteinkkel ezt segítsük előre, ezt a fejlődési folyamatot, és nincs értelme a folyamat bármilyen elemének a megkérdőjelezésének. Köszönöm szépen. (Taps.)