Mészáros István László (SZDSZ)
DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Én is a soromra vártam volna, de itt Fodor Gábor képviselő úrhoz két olyan észrevételt is címeztek, amelyre kénytelen vagyok magam is reagálni. Itt Gáspár Miklós képviselő úr azt a kifejezést használta, hogy az SZDSZ nem kívánja a szociális jogokat elfogadni, Varga képviselő úr pedig halotti beszédnek minősítette a szociális jogok tekintetében Fodor Gábor képviselőtársam fölszólalását. Ez igen erős csúsztatás, tisztelt Ház, kedves képviselőtársaim. Ugyanis azt a látszatot kelti, mint hogyha az lenne a kérdés, hogy legyenek-e szociális jogok vagy ne legyenek szociális jogok? Mindenki tudja, hogy nem erről van szó. Én ezt a csúsztatást annak fogom föl, hogy itt a nyilvánosság előtt zajlik a vita, és megpróbálnak egyesek másokat hamis színben föltüntetni. Le szeretném szögezni tehát, hogy nem arról van szó, hogy legyenek-e szociális jogok vagy ne legyenek szociális jogok, hanem arról van szó, hogy a szociális jelző odakerüljön-e az állam elé vagy sem? A szociális jogok léte, ugyanis nem attól függ, hogy ott van-e a jelző az állam előtt vagy nincs ott, hanem attól függ, hogy vannak-e olyan törvények és olyan intézmények, amelyek a betegellátást vagy a nyugdíjat biztosítják. Tehát a tartalomtól függ, az ország jogrendszerétől és intézményrendszerétől. Tehát nem szeretném, ha valakiben, aki hallgatja ezt a vitát, az a képzet keletkezne, hogy most tulajdonképpen arról beszélünk, hogy az alkotmány elfogadása után fönnmarad-e a nyugdíjbiztosítási rendszer például, vagy nem marad fönn a nyugdíjbiztosítási rendszer. Ezt le szeretném szögezni. Mi amellett vagyunk, hogy üres deklarációk helyett, valóban, tartalommal teljék meg az alkotmány, és normatívvá váljon az alkotmány. Ilyen értelemben a valódi kérdés az, hogy ezek a jogok peresíthetőek legyenek-e a mindennapi gyakorlatba vagy ne legyenek peresíthetők. És én azt hiszem, hogyha valaki belegondol abba, hogy ez mit jelent, akkor világossá kell hogy legyen az számára, hogy ahogy valaki pert indíthat, és pert tud indítani akkor, amikor a tulajdonát kisajátítják és a kártalanításért pert tud indítani, nem tud pert indítani azért, például, hogy évente emeljék a nyugdíját az infláció mértékének megfelelően. Mert mondjon bárki nekem olyat, bármelyik képviselőtársam olyat, hogy a világ melyik országában van ilyen...(Az elnök kopogtatással figyelmeztet az idő leteltére.) Elnézést, elnök úr, még egy utolsó példa.Ahogy természetes és magától értetődik az, hogy valaki bírósághoz tud fordulni, ha megrágalmazzák, és bíróság előtt védheti a jó hírnevét, ugyanígy nem természetes az, hogy valaki a mindennapi életben bírósághoz fordulhasson, például, a fizetésének az emeléséért, az infláció mértékének megfelelően. Ilyen egyetlen államban sincs, és én úgy gondolom, hogy akkor maradhatunk a realitás talaján, ha ilyet magunk sem kívánunk célul kitűzni. Ennyit szerettem volna a vita eme szakaszában elmondani, ez természetesen nem azt jelenti, hogy az Alkotmánybíróságnak nincs joga beavatkozni olyan módon, hogy megállapítsa egy törvényről, hogy alkotmányellenes, mert a szociális célokat nem követi. Ugyanis, ha célok a szociális jellegű dolgok, nem pedig alanyi jogok, ez ugyanúgy alkotmányos cél, amelyet hogyha nem követ figyelemmel a parlament a törvényhozó munkája során, akkor bizony az alkotmányosság próbáját nem állják ki az általa megalkotott törvények. Tehát alkotmányossági szempontból a védelem megmarad, a mindennapi életben való peresíthetőség a kérdés, és eddig sem voltak ezek a jogok peresíthetőek a mindennapi életben, a jelenlegi alkotmány alapján sem. Köszönöm a figyelmet.