Salamon László (független)
DR. SALAMON LÁSZLÓ (független): Köszönöm a szót, elnök úr. E vitaszakaszban két módosító javaslatomat kívánom érinteni. Az egyik a 17-es számú, mely a népszuverenitás gyakorlásának formáival foglalkozik, nevezetesen, a közvetlen és a közvetett demokrácia kérdésével, a másik pedig a 28-as számú, amely a felségjog-átruházás kérdéseit érinti.Először a 17-es ponttal kapcsolatosan, hozzáteszem, hogy több képviselőtársam módosító indítványa is érintette a koncepciónak ezt a részét. Az egyszerűség kedvéért engedtessék meg, hogy felolvassam a koncepcióban az alkotmány-előkészítő bizottság által a koncepció részeként elfogadott szöveget. Ez így szól: "Az alkotmány rögzítse, hogy az államhatalom forrása a nép. A nép a hatalmat elsősorban választott képviselői útján gyakorolja, törvényben meghatározott esetben azonban népszavazást kell, illetőleg lehet tartani."
Módosító indítványom itt bizonyos stiláris formulán kívül, amivel én most nem akarom tölteni az időt, tehát ennek az indoklására külön nem térek ki, lényegében arra irányul, hogy az "elsősorban" kifejezést az "általában" kifejezéssel váltsuk fel. Szeretném megemlíteni, hogy Szabad György képviselőtársam, ugyancsak hasonló tartalmú módosító indítványt nyújtott be e pontot illetően. Mi a problémánk ezzel a jelzővel? Az, tisztelt Országgyűlés, hogy az elsősorban szó azt sugallja, hogy a népszuverenitás gyakorlásának két formája jelesül a népszavazás útján megvalósuló népakarat-kinyilvánítás, illetve a képviseleti demokrácia, azaz a parlament működése útján érvényesülő népakarat-kinyilvánítás között az elsőbbséget a képviseleti demokrácia, azaz a parlament által képviselt, hogy egyszerűen fejezzem ki magam, a parlament által megvalósított demokrácia képezi.
(12.40)
Ez az én felfogásommal, és gondolom, ezzel nem vagyok egyedül, nem egyezik, ugyanis én úgy gondolom, hogy a népszuverenitás e két formája, magyarán a népszavazás, illetőleg a parlamenti működés között minőségi, sorrendbéli, hierarchikus vagy fontosságbéli sorrendet tenni nem lehet. Nem szerencsés azt mondani, hogy a parlamenti az elsődlegesség és a népszavazás az csak másodlagos.
A kérdést ebből az irányból rosszul ragadjuk meg. Én úgy gondolom, hogy az a helyes megközelítés, amelyik arra utal, hogy melyik a rendszeresen alkalmazott forma, melyik az állandó jelleggel működő forma, és ezt kívánnám kifejezésre juttatni Szabad Györggyel egyezően, az "általában" jelző alkalmazásával. Tehát az általunk javasolt szöveg szerint ez a mondat úgy szólna: A nép a hatalmat "általában" választott képviselői útján gyakorolja, törvényben meghatározott esetben azonban népszavazás útján érvényesíti akaratát.
Úgy gondoljuk, hogy egy ilyen megfogalmazás nem sugall valamiféle fölényt a parlament javára, és nem is akarom, és nem is akarjuk, hogy egy ilyen fölény tűnjön ki ebből a tervezetből, mert nem értünk ezzel tartalmilag egyet, hanem ez valójában a népszuverenitás gyakorlása két formájának a mellérendeltségét, egyenjogúságát, egyenértékűségét fejezné ki. Pusztán abban tenni különbséget, hogy melyik az általános forma és melyik a nem általános forma.
Az alkotmány-előkészítő bizottságban ez a javaslat, ha jól érzékeltem a hozzászólásokat, azért nem kapott támogatást, mert egyes pártok úgy vélték, hogy az "általában" és az "elsősorban" jelző ugyanazt jelenti. Tehát, kvázi szinonima. Én ezzel nem értek egyet. Ez nem szinonima. Hagy utaljak arra a fordulatra, hányszor szoktuk azt mondani, amikor sorra veszünk különböző szempontokat, és azt mondjuk, hogy utoljára, de nem utolsósorban. Tehát magunk is érezzük azt, hogy az elsősorban, másodsorban vagy utolsósorban hasonló kifejezések, szemantikailag, egy sorrendet sugallnak. Ezt a sorrendiséget szeretnék tehát elkerülni, és erre irányul a módosító javaslat, melyet tisztelettel ajánlok, ismételten az alkotmány-előkészítő bizottság, illetőleg képviselőtársaim figyelmébe.
A másik kérdés, a felségjog-átruházásnak a kérdése. Itt a koncepciót illetően több irányban érkeztek észrevételek, több párt részéről javaslatok, hogy a felségjog-átruházásnak a koncepció első formájában megfogalmazott szövegét és feltételeit szigorítsuk. Szabadjon jeleznem ezzel kapcsolatban, hogy az állampolgári észrevételek jelentős része is szóvá tette a felségjog átruházásának a kérdését. Volt, amelyik konkrét, az állampolgárok egy csoportja egy konkrét kérdésre szűkítette ezt le, NATO-csatlakozás kérdésére, de általánosságban is érkeztek észrevételek. A tudomány képviselői részéről is, hogy a felségjog-átruházásnak a kérdését az alkotmánykoncepció túl könnyen kezeli.
Én azt hiszem, hogy figyelemmel a különböző pártok részéről, több oldalról előterjesztett módosító javaslatok, amelyek e körben szigorítani javasolják a koncepciót, világossá teszik, hogy abban egyetértünk, hogy a felségjog-átruházásnak az eredeti formában megfogalmazott feltételeit szigorítani, nehezíteni kell.
A bizottság végül is támogatta a 29. pont alatt Balsai István és Sepsey Tamás képviselőtársaim javaslatát, amely azt a szigorítást, majd nyilván ők is fognak róla beszélni, de hát most a mondanivalómhoz kapcsoltan nem tudom megkerülni, hogy ne ismertessem, úgy fogalmazza meg, idézem: "Az alkotmány rögzítse, melyek azok a felségjogok, melyek egyáltalán nem ruházhatók át, és melyek azok, amelyek átruházását népszavazással kell megerősíteni." Vagyis, a Balsai-Sepsey-féle javaslat arra az alapállásra helyezkedik, hogy az alkotmányban jelöljük meg eleve azoknak az felségjogoknak a körét, amelynek az átruházása nemzetközi szervezetekre, tehát amiről a magyar államnak a lemondása kizárt, és legyen egy másik kör, mégpedig az is taxatíve meghatározva, melyet csak népszavazással megerősítetten lehet átruházni, lehet róla lemondani.
Én ennek a módosító javaslatnak az egész gondolatmenetével alapvetően egyetértek. Egyetlenegy félelmem van a jogász technikai, természeti félelme, ami abból ered, hogy minden olyan megoldás, ami taxációval próbálja meghatározni bizonyos esetek körét, mindig azzal a veszéllyel jár, hogy abból kimaradhat valami fontos. Én azzal nagyon egyet tudok érteni, hogy az alkotmányba legyenek benne, konkrétan meghatározva azok a területek, amikről lemondani, szuverenitásunkat illetően lemondani nem lehet. Ebben a Balsai-Sepsey-javaslat jobb, mint az én javaslatom, mert én nem közelítettem meg így a kérdést, de ugyanakkor, amiben úgy érzem, hogy a Balsai-Sepsey-féle javaslat esetleg bizonyos gyengeségben szenved az az, hogy az ő javaslatuk ott is taxációt céloz meg, ahol a népszavazáshoz akarja kötni a szuverenitásról való lemondást. Tudniillik, a konkrét veszély az, hogy ezen kívül aztán minden esetre ez a javaslat szabad lehetőséget adna a felségjogról való lemondásra.
Az én véleményem az, hogy az ő javaslatukból feltétlenül jó és támogatandó az, hogy meg kell határozni taxatíve, miről nem lehet lemondani, mit nem lehet átruházni. Egyébként pedig azt, hogy mihez kell népszavazást kötni, mely felségjogok átruházásához kell népszavazást kötni, ezt ne taxációval határozzuk meg, hanem általánosságban írjuk körül. Az én felvetésem lehet, hogy nem ez a legtökéletesebb, az az, hogy mindazt, ami egyébként alkotmánymódosítást igényel.
Meg kell jegyeznem, hogy természetesen az a kérdés nyitva van még, hogy az alkotmány, az új alkotmány módosításának a konkrét menete mi lesz. Lehet, hogy olyan megoldásra fogunk jutni, hogy az új alkotmány egyes elemeinek a módosítása is népszavazásra fog szorulni, de ez nem biztos.
Erre az esetre gondolva vetem fel ezt a javaslatot, és végül is tulajdonképpen, itt most azt kell tennem, mivel el kell ismernem, hogy a 29-es javaslatban van olyan jó elem, ami az enyémben nincs, de úgy gondolom, hogy az én 28-as javaslatomnak is van olyan eleme, ami talán jobb, mint a Balsai-Sepsey-féle 29-es, hogy az alkotmány-előkészítő bizottság gondolkodjék azon, hogy a két javaslatból nem lehet-e egy még jobbat készíteni, mint ami most rendelkezésünkre áll. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.)