Balsai István (MDF)

1996. június 18.

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Tisztelt Országgyűlés! Salamon László által felvetett két gondolatkörhöz szeretnék kapcsolódni, és részben az általa elmondottakat kiegészíteni, amely a 17. szám alatti, és az imént Sepsey Tamás által is érintett körre vonatkozik. Úgy ítéli meg a Magyar Demokrata Fórum, hogy elsősorban a koncepció nyilvánosságra hozatalát követően az elég nagyszámú laikus észrevétel, de a szakértői észrevételek többsége is szerencsétlennek tartja azt a megfogalmazást, amely végül is, most megfelelő támogatást, más megfelelő számú támogatást, más javaslatot nem kapván, megmarad, hogy tudniillik az államhatalom forrásaként a nép által megválasztott képviselők elsősorban történő hatalomgyakorlását jelenti a szövegben, és ehhez képest a szöveg végleges szövegbe öntését illetően már itt egyfajta előírást tartalmaz, és ezt követően tesz említést a népszavazásról. Úgy gondolta a Magyar Demokrata Fórum, amikor támogatta dr. Salamon László képviselőtársam javaslatát, de ugyanígy támogatta, mint imént hallottuk Bihari Mihály képviselőtársunk javaslatát is, hogy ezeknek a megfogalmazásoknak különleges súlya van, és nem lehet kétséges, hogy az "elsősorban" szó szinonimája nyilvánvalóan nem az, hogy vagylagos, hanem az elsősorban egyfajta sorrendiséget jelölően, a szavak általánosan elfogadott értelmezése szerint is a másodsorban vagy harmadsorban megelőző, tehát egyfajta fontosságot jelentő kifejezés. Én azt hiszem, hogy helytelenül járt el az a két párt, a Szabad Demokraták Szövetsége és a Fiatal Demokraták Szövetsége, akik nem tágítottak ennek a fogalmazásnak a megléte mellől, és nem tudták szavazatukkal támogatni sem Salamon László, sem pedig Bihari Mihály képviselőtársunk indítványát. Valamelyik, nem tudom most eldönteni melyik, de valamelyik mindenképpen jobb és felváltandó a jelenlegi fogalmazással, mert nagyon kétséges lesz az alkotmány társadalmi fogadtatása, azon eléggé kritikus és nagyszámú észrevételek mellett, amelyek itt az alkotmányozási folyamat egészét illetően az előkészítést, a parlamenti keretek között tartását, a résztvevők számát és hát általában minősítését illetően, újólag megfogalmazzák azt, kezdve a legszélsőségesebb esetektől, például, a képviselők visszahívásának jogát követelve, amellyel senki sem értett egyet az alkotmányozásban részt vevő pártok képviselői közül természetesen, de ezektől a példáktól, bulusoktól kezdve, enyhébb és talán szakszerűbb véleményekbe öntve újólag és újólag megfogalmazzák azt, hogy nem lehet a népszuverenitás gondolatát kizárólag a begyakorolt, és most már második parlamenti ciklus által követett módon úgy felfogni, ahogyan ezt itt az alkotmányozást illetően, a koncepció tartalmazza, hogy négyévenként egyszer van lehetőség a képviselők megválasztására, és egy kivételes esetben, és szűk vagy lehetőleg nagyon korlátok között tartott esetekben lehetséges és van helye népszavazás kiírásának. Ezzel kapcsolatban is, ugye, az a tapasztalat, és az az Alkotmánybíróságnak is néhány ítéletét is indokolta, ami a népszavazással kapcsolatos jelenlegi törvényi szabályozás feltételeinek egyébként megfelelő kezdeményezés zátonyra futását eredményezte.

Tehát, mindenképpen azt szeretnénk kérni a többi résztvevőtől, elsősorban attól a két párttól, akiket az imént megneveztem, hogy vizsgálják felül álláspontjukat, és próbálják a szöveg, már a koncepcióban megjelent szöveg szempontjából is egyenértékűvé tenni a demokráciának ezt a két legfontosabb elvét.

A másik, amellyel kapcsolatban itt már elhangzott Salamon László képviselőtársam és részben Sepsey Tamás képviselőtársam reagálása kapcsán érv, hogy valóban könnyedén bántunk, ezt önkritikusan is kell megállapítanom, a szövegezés, a koncepció megszövegezése tekintetében a felségjogok átruházásának kérdésével. Azt is megkockáztatom, és az általános vitában erről is volt szó, sőt, mások hozzászólásai is arra a következtetésre juttattak, hogy nem is mindig pontosan ugyanazokat értettük a fogalmak alatt, és a fogalmakkal kapcsolatos szöveg kialakítása és kialakulása talán ezt tükrözi. Én azt hiszem, hogy majd máshol erről lesz szó.

Egészen más tartalmat jelent a felségjog szempontjából az az álláspont, amelyet elfogadott többek között a Magyar Demokrata Fórum is, ami a jogalkotási eljárásnak a monista vagy dualista felfogásán alapulva, mi magunk, természetesen a jelenlegi koncepcióban szereplő és a dualista álláspont híveiként úgy gondoljuk, hogy a nemzetközi jog normáit magyar jogalkotási folyamatnak kell kiegészíteni, tehát másfajta szuverenitással kapcsolatos kört érint majd egy integrációs szervezethez történő csatlakozás kapcsán a jogalkotás. És megint mást jelent a klasszikus és a nemzetközi jogban és az alkotmányozási folyamatban kialakult és megkerülhetetlen olyan felségjogok kérdése, amelyekben természetesen egyik állam sem nyilváníthatja azt ki az alkotmányban, hogy ezt egyszerű törvényhozási úton vagy akár népszavazással megerősített törvényhozási úton fel lehet adni. Magától értetődik, hogy kinek-kinek nemzetektől és körülményektől függően, országoktól függően a klasszikus felségjogok egyike vagy másika a fontosabb. Nyilvánvaló, hogy vannak azonban generálisan ismert olyan felségjogok, amelyekkel kapcsolatban átruházásról szó sem lehet, nyilván az állam megalakulásának az ellentétje, az állam megszűnése vagy akár egy békekötési folyamat kapcsán ezzel kapcsolatos jogok átruházása szóba nem kerülhet. De gondolom, hogy lenne olyan klasszikus felségjog, ami Magyarország szempontjából jelenleg irreleváns, és más nyugati országok, sok hivatkozás történik itt nyugati országokra, fel sem vetnék ennek az átrendezését akár a tengeri halászatról, akár a kőolajforrások kiaknázásáról lenne szó. Tehát itt most nem akarom a példákat szaporítani. Úgy gondolom, hogy ma itt, amikor a koncepció szövegéről vitatkozunk, nem tehetünk egyebet, és nem tudunk tovább lépni, mint ahogy ezt a bizottság valamennyi tagja által öt egyező szavazattal elfogadott 29. számú, általunk előterjesztett indítvány tartalmazza, hogy meg kell majd határozni azokat a felségjogokat, amelyekről még népszavazással megerősítve sem lehet az államnak, az államot képviselő Országgyűlésnek vagy törvényhozásnak úgy döntenie, hogy azokat átruházza, és azokat is el kell különíteni, amelyek bármilyen típusú parlamenti döntést, tehát egyszerű vagy minősített többséget igénylő parlamenti döntést követően még népszavazással is megerősítendők.

Felvetették a bizottsági ülésen a támogatással kapcsolatban azt, hogy tulajdonképpen ez utóbbi esetben, tehát amikor a parlamenti döntést népszavazással kell megerősíteni, úgy értjük-e a javaslatunkat, hogy ez esetben is minősített, jelenlegi szabályaink szerint 2/3-os többségű döntésről van-e szó, vagy pedig nem kívánjuk ezt ilyen döntésnek minősíteni, ilyen döntéssé emelni. Akkor úgy nyilatkoztunk, és most is megismételjük, hogy amennyiben népszavazás kell hogy kövessen egy parlamenti döntést, akkor felesleges a parlamentnek egy minősített, tehát 2/3-os többségét megkívánni, hiszen édesmindegy, hogy a parlament jelenlegi 386 tagja közül a 2/3-nak megfelelő néhány tucattal több képviselő támogatása ellenére egy népszavazás másképp dönt, illetőleg egy egyszerű többséget követően a népszavazás többségi döntése megerősíti. Tehát ennek már nincsen jelentősége, hiszen itt a népszavazás elsőbbséget élvez az előbbi vitára visszatérve, az előbbi gondolatra visszatérve.

(13.00)

Ez az az eset, ahol a népszavazás intézménye és a közvetlen véleménynyilvánítás intézménye mindenképpen erősebb a választott képviselők jogosítványainál. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)