Sepsey Tamás (MDF)

1996. június 18.

DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Ma reggel az ügyrendinek nevezett vitában említhettem, hogy a Magyar Demokrata Fórum bízik abban, hogy a részletes vitában elhangzott érvek alapján egyes pártok módosítják az álláspontjukat, és az alkotmány-előkészítő bizottság, visszatérvén egyes módosító javaslatokra, mégis igenre fogja változtatni a jelenlegi nemleges döntését. Bár a jelenlegi csekély létszámhoz képest még csekélyebb létszámban vagyunk jelen az Országgyűlésben, mégis úgy gondolom, hogy most egy olyan fejezetnél vagyunk, ahol talán érdemes lenne három módosító javaslat esetében röviden megindokolni, hogy miért lenne szükség arra, hogy a koncepcióban ezek a módosított javaslatok mégis szerepeljenek.Ezek között lesz ellenzéki és lesz kormánypárti által beadott javaslat is. Tehát egyáltalán nem az vezet engem, hogy csak kormánypárti vagy ellenzéki mellett érveljek, vagy ellene érveljek. Az együttes jelentésnek a 37. pontja alatt van dr. Molnár Péter és dr. Fodor Gábor képviselőtársaimnak az a javaslata, amelyben kiegészítenék a jelenlegi koncepció szövegét azzal, hogy az államnak kötelessége az egyetemes emberi és állampolgári jogok tiszteletben tartása. Jelenleg a koncepció csak azt tartalmazza, hogy az államnak kötelessége ezeknek a védelme. Én úgy gondolom, és nem kívánván megismételni azokat a nagyon magvas és tömör gondolatokat, amelyeket Varga képviselőtársam és Salamon képviselőtársam elmondott, hogyha az emberi jogoknak egy magasztos tartalmából indulunk ki, akkor indokolatlannak tartom azt, hogy az államnak csak védeni kelljen ezeket a jogokat és nem mondjuk ki ebben a részben azt, hogy elsődleges kötelesség, hogy tartsa tiszteletben. Mert vannak olyan jogok, amelyeket igazából nem kell védeni. Az államtól nem egy pozitív cselekvést kíván, hanem negatív cselekvést, hogy ne avatkozzon be abba a szférába. Ez viszont azt jelenti, hogy ilyenkor nem védelemről van szó, hanem tiszteletben tartásról, egy állami önkorlátozásról.

Nem biztos, hogy az alkotmány-előkészítő bizottság, amikor ezt a javaslatot elutasította, akkor valóban átgondolta ennek az összes következményét. Én úgy vélem, célszerű lenne ezt a javaslatot még egyszer átgondolnunk, megfontolnunk és kimondanunk, hogy az államnak tiszteletben kell tartani ezeket az alapvető állampolgári és emberi jogokat. Még az a megfogalmazásból talán kiszűrhető lenne, hogy egyes állampolgári jogok esetében, amit az állam biztosít, úgymond, bár szerintem azért ez sem teljesen helytálló, a védelem az erősebb megfogalmazást kap, de az emberi jogok esetében, amelyek függetlenek az államtól, amelyek valóban az embernek a veleszületett jogait fogalmazzák meg, ott az államnak a tiszteletben tartási kötelezettségét már a koncepcióban is ki kell mondanunk.

A másik javaslat, amely mellett érvelni szeretnék, a 39. pontban dr. Kiss Róbert képviselőtársamnak a javaslata. Ugyanezen szövegrészt szeretné kiegészíteni képviselőtársam azzal, hogy az államnak nemcsak az állampolgárok gazdasági és szellemi jólétének biztosítására kell törekednie, hanem a testi és szellemi jólétének a biztosítására is. Én úgy gondolom, hogy megint nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy az ember nembeli lényegének a megnyilvánulása az nemcsak a gazdasági javakban és a szellemi jólétben fogható meg, hanem ahhoz hozzá kell tenni, hogy van egy fizikális valóságunk is, a testünk. Önmagában a szellemi jólétnek a biztosítása, hogyha ironikusan fogalmazva töpörödöttek vagyunk, nyomorékok vagyunk, tehát nem törődünk azzal, hogy fizikailag is és testileg is megkapjuk azt a lehetőséget, hogy egyáltalán a gazdasági és a szellemi jólétünk az biztosítva legyen, az nem ér semmit. Ez a fajta hármas kötődés, aminek a sorrendjén azért lehetne vitatkozni, mert talán nem elsősorban a gazdaságit kellene kiemelni, hanem a szellemit és a testit és azt követően az én világnézetemből következne a gazdasági, de ez mellékes. Mindenképpen azért okvetlennek tartanám azt, hogy az állami intézkedések következtében a testi jólétnek a biztosítása is szerepeljen.

Azt, hogy ennek a mondatnak egy második részében megjelenik az, hogy az állam szociális feladatainak ellátására is van némi kötelezettség, az kevés. Tudniillik a szociális feladatoknak az ellátása az nem keverhető össze a testi jólétnek a biztosításával.

Konkrétan azért is érvelek emellett, mert Balsay István képviselőtársammal együtt megfogalmazzuk azt az alapjogok között, hogy az állam ismerje el a sporthoz való, a sportoláshoz való jogát az embernek, mint egy alapvető emberi jogot, ami összefüggésben van azzal, hogyha az állam lehetőségei biztosítják és itt az alapjogok értelmezésére majd annál a fejezetnél fogok kitérni, akkor igenis legyen lehetősége az állampolgároknak ahhoz, hogy a testüknek a jólétével is törődhessenek. Legyenek szabadidőparkok, legyen biztosítva az a fajta kulturális szabadidő-eltöltés, amely nemcsak a szellemnek a gazdagítására szolgál, hanem a fizikai erőállapotnak a karbantartását is megvalósítja.

A legutolsó javaslat, amely mellett szeretnék agitálni, jó értelemben, az a 45. pontban, dr. Salamon Lászlónak egy nagyon lényeges, és úgy gondolom, hogy az egész magyar jövőt befolyásoló javaslata. Ebben Salamon László képviselőtársam azt akarja kimondatni általános alapelvként, hogy az alkotmányban a társadalmi szolidaritás elve megfogalmazódjon. Elhangzott itt Gáspár képviselőtársamtól is és korábban más képviselőtársainktól, hogy ennek az alkotmánynak azért kell, hogy legyen egyfajta erkölcsi tartalma. Attól függetlenül, hogy ez egy jogi normaszöveg is. Ha, véleményem szerint, mi nem iktatjuk az alkotmányos alapelvek közé a szolidaritásnak a fogalmát és nem bontjuk ki, mint ahogy azt Salamon képviselőtársam kibontja, akkor egy nagyon nagy hibát követünk el.

Több ezer évvel ezelőtt fogalmazott úgy a Ótestamentum, hogy "szeresd felebarátodat, mint tenmagadat". Ebből a szolidaritás elvét is le lehet vezetni, mert egy társadalomnak alapvető feladatai között kell szerepeltetni az ember és ember közötti viszonyt. A társadalom egészének a viszonyát. Ha a társadalom nem kíván gondoskodni az elesettjeiről, ha nem kíván gondoskodni a hátrányos helyzetűekről, ha nem kíván gondoskodni azokról, akik önhibájukon kívül, vagy részben önhibájukból olyan helyzetbe kerültek, hogy számukra a megélhetésük veszélybe kerül, akkor az a társadalom, az én felfogásom szerint, a Magyar Demokrata Fórum felfogása szerint, nem társadalom. Az elkülönült egyéneknek az összessége, akik a saját jövőjükkel foglalkoznak, de nem kívánnak a társadalom egyéb tagjainak a gondjaival foglalkozni.

Salamon László képviselőtársam megfogalmazása jó, elfogadható. Semmi olyat nem tartalmaz egyébként, amiben, én úgy gondolom, hogy a parlamentben jelen levő pártok ne érthetnének egyet, és semmi olyat nem tartalmaz, amelyre ne lenne társadalmi fogadókészség. Jelenleg is, egyébként, a szolidaritás azért működik és él, attól függetlenül, hogy kimondja az alkotmány vagy nem mondja ki. Akkor viszont, amikor lehetőséget kapunk arra, hogy alkotmányos alapelvek szintjén kimondjunk bizonyos emberi örök igazságokat, akkor véleményem szerint ezt meg kell tennünk, és ebben a tekintetben én még egyszer hangsúlyoznám: érdemesnek tartom ezt a javaslatot mindenképpen, de a másik két javaslatot is újragondolni, olyan értelemben, hogy alkotmánykoncepcióban szerepelhetnének és a kodifikációs munka során a normaszövegben jelenjenek meg ezek a gondolatok. Köszönöm szépen képviselőtársaim figyelmét. (Általános taps.)