Toller László (MSZP)
DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valójában nem abban szeretnék állást foglalni, hogy maga ez a javaslat belekerülhet-e az alkotmányba vagy nem, belekerüljön-e mint előremutató javaslat az alkotmányba vagy nem, hanem ahhoz a ténykérdéshez szeretnék hozzászólni, hogy valójában Magyarország területe gazdaságilag, közigazgatásilag és politikai szerkezetében úgy alakult-e, ahogy a valós gazdasági, társadalmi, közigazgatási és politikai viszonyok kialakultak, részben történetileg Magyarországon, részben pedig a rendszerváltás óta Magyarországon, de ebben a folyamatban az elmúlt negyven év gazdasági, közigazgatási, szerkezetátalakítási törekvéseit sem és eredményeit sem szabad figyelmen kívül hagyni. Vitatkoznék azzal az állásponttal, hogy ma törvény, vagy egyáltalán a közigazgatás, vagy a területi felosztás fogalmában nincsenek már új elemek, hiszen az általunk elfogadott területfejlesztési törvény ismeri a kistérséget, a régiót. Hogyha elolvassuk az önkormányzatokkal kapcsolatos szakirodalmat vagy magát az önkormányzati törvényt, közigazgatási szinten áttöri a hagyományos területi beosztást, a társulást, ugyanígy áttörik a tényleges regionális gazdasági társulások, amelyek egy természetes életközösségre vagy ellátó közösségre épülnek, ilyenek a regionális vízművek és így tovább, amelyek nemcsak gazdasági, hanem igazgatási és önkormányzati kommunális ellátási egységeket is képeznek.
(14.30)
Tehát ezek a létező, megvalósult kategóriák és fogalmak törvény által szabályozott módon beépültek a hagyományos magyar területi, igazgatási vagy területfelosztási rendszerbe. Most lehet azt mondani, egy alkotmányozás szintjén, hogy ez nem számít, hanem tradicionálisan Magyarországon a területi felosztás, a Magyar Köztársaság területi felosztása úgy alakult, hogy van a község, a város, a főváros, megye és így tovább, tehát bárminek nevezhetjük ezt a közigazgatási egységet. Kérdés az, hogy a már létező természetes állapotokat tükrözi-e az az alkotmány, amit el akarunk fogadni.
Most ha csak a politikai intézményrendszerre vetítjük azt a szándékot, amit alkotmányosan akarunk szabályozni, akkor itt be lehet merevíteni, lehet egy új politikai intézményrendszer hátterén gondolkodni. Ez lehet akár a régió is. A politikában a régiót is ismerjük, tehát politikai egységként is el lehet képzelni. De nagy hibát követünk el akkor, hogyha csak politikai intézményrendszer szemüvegén keresztül nézzük azt a valós, ismétlem, társadalmi-gazdasági környezetet, amelynek valamilyen szintjére Magyarország eljutott 1996-ra, az alkotmányozás időpontjára.
Én minderre azért szerettem volna felhívni a figyelmet, mert nem biztos, hogy alkotmányos tételnek kell lenni annak, hogy tovább bontsuk Magyarország területi beosztását. Azt viszont megengedő módon valahol az alkotmány szintjén meg kellene határoznunk, hogy egy törvénnyel lehetőség legyen azoknak a valós gazdasági mozgásoknak a figyelembevételére, amely végül is a közigazgatást, a területi beosztást óhatatlanul keresztül-kasul átszövi ma már Magyarországon az érdekviszonyok miatt, az elosztási viszonyok miatt, az adózási viszonyokat is e körbe tudom számítani.
Gondoljunk csak arra, az adótörvények alkalmazásánál hosszú távon is milyen gondot okozott például egy, több települést érintő üzem környezetvédelmi bírságának a kivetése, illetve hogy milyen arányban oszoljék meg a területek között, vagy az iparűzési adónak a felosztása több település között. Tehát ott több olyan vonzata van ennek a kérdésnek, amely törvényi szabályozást igényel, viszont hogyha bemerevítjük alkotmányosan valahol a Magyar Köztársaság területfelosztását, akár alkotmánysértés gondolatáig is eljuthatunk akkor, hogyha legalább megengedő módon nem szerepel az alkotmány tételei között egy olyan kitétel, amely külön törvény alkalmazásával lehetővé teszi azoknak a folyamatoknak a visszavetítését a helyi közösségre, a helyi gazdaságra, a helyi életviszonyokra, amelyek kétségkívül megvannak a magyar társadalmi-gazdasági valóságban.
Én azért kérném, hogyha ellenzéki képviselőtársaim abban gondolkodnak, hogy egy merev, kialakult, és nem merev, maradjunk abban, hogy kialakult intézményrendszerhez kötjük a területi felosztását a Magyar Köztársaságnak, akkor lehet, hogy elfogadható ez a nézet.
De ennek van egy egészen másik oldala, amelyet az életviszonyok sok szempontból meghaladtak, sok szempontból nem tesznek alkalmazhatóvá. Lehet, hogy nem a városkörnyék. De több ország törvényhozásában jelentős törvényeket alkottak: a regionális, gondolom, agglomerációk szabályozása, Németország. Agglomerációkra születnek jogszabályok. Az agglomerációkon belüli kötelező együttműködésre, például tervegyeztetés folyamatára születnek törvények, tehát magas szintű jogforrások, ipari zónák létesítése például, ami Magyarországon szintén egy alakuló folyamat.
Ha nem engedjük meg alkotmányosan, hogy eltérjünk attól a hagyományos, lehet ortodoxnak mondani, de én inkább hagyományosnak hívom, közigazgatási felfogástól, amely képtelen követni a valós gazdasági folyamatokat, akkor a meg nem engedhetőség több problémát vet föl, mint hogyha esetleg ennél szakszerűbb módon, mint Balsay képviselőtársam, vagy akár Hack Péter képviselőtársam ezt a megengedő szabályt, illetve felhatalmazó szabályt be kívánta építeni az alkotmányba, lehet ezt finomítani néhány tekintetben, ez esetben lehet, hogy jobbat teszünk, mint hogyha ragaszkodunk egy olyan felfogáshoz, amelyet már a mai magyar valóság, a mai magyar törvényalkotás messze meghaladott az elmúlt négy évben is, és az elmúlt két évben is. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a bal oldalon.)