Sepsey Tamás (MDF)

1996. június 18.

DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr, és köszönöm az előbbi lehetőséget is. Meg kell mondani, reggel óta, 8 óra óta résztvevén a vitában néha kell egy kis idő, hogy pihenjen az ember, hogy ismét föl tudjon szólalni. Hát ez volt az indoka annak, hogy nem akartam kétszer egymás után hosszabban igénybe venni a Háznak az idejét.Tisztelt Képviselőtársaim! Látszólag jelentéktelennek tűnik az a két módosító javaslat, amit Balsai képviselőtársammal együtt benyújtottunk. Az együttes jelentésnek a 65. és a 67. pontjáról van szó. A 65. pont az állami jelképek közé a Himnusz mellett meg akarja jeleníteni, nevesíteni kívánja a magyar Szent Koronát. A 67. pont pedig ki akarja mondani az alkotmányban, hogy a Magyar Köztársaság állami ünnepe augusztus 20-a. Egyik javaslat sem kapta meg a bizottság egyöntetű támogatását. A magyar Szent Korona a magyar államiságnak a szimbóluma. Én úgy gondolom, pártállástól függetlenül, ebben az országban, aki igazából magáénak érzi ezt az országot, magáénak vallja ennek az országnak az 1100 éves történelmét, nem kifogásolja ezt a megállapítást. Nagyon sok állam büszke lenne arra, hogyha rendelkezne egy olyan relikviával, mint amivel mi rendelkezünk. Nagyon sok állam akár még hamisítana is egy olyan ereklyét, amelyről el lehet mondani, hogy az első királyának a fejétől kezdve az azt követő királyok során ezzel koronáztak. Még ha vita is van egyes történészek, illetve szakértők közepette, hogy valóban Szent István koronája vagy nem Szent István koronája. E tekintetben én azt hiszem, a vita azért értelmetlen, mert a szakértői vélemények közepette van olyan, amelyik azt mondja, hogy az alsó része az igen, a felső része nem, van aki azt mondja, hogy csak 100 évvel később született. Ha számunkra ez mint jelkép, mint szimbólum tekintetében teljesen lényegtelen. 1945-ig ez az ország tudomásul vette és tisztelte ezt az ereklyét. '45 után időszakosan jött egy olyan változás, ahol igyekeztek, mert az akkori kozmopolita felfogásnak ez megfelelt, kiölni a hazafiságot, kiölni a nemzettudatot az állampolgárokból. Én nagyon örülök, hogy pont ennél a résznél fiatalok jelentek meg a karzaton, és igazából megkérdezném őket, hogy vajon mit tanultak az iskolában arról, hogy a Szent Korona mint fogalom, mit jelentett. És jelent-e nekik egyáltalán valamit az, hogyha most elmennek a Magyar Nemzeti Múzeumba, megtekintik azt a tárgyat, amit magyar Szent Koronának nevezünk.

Vitathatatlan, hogy amikor a Himnuszt énekeljünk, mindenkit elfog egy szent áhítat. Engem ugyanez a szent áhítat fog el, amikor a koronát látom, mert a korona testesíti meg azt, hogy 1000 éve és ez egy óriási, ez egy óriási szám van államiság Magyarországon és ennek az államiságnak mi vagyunk a folytatói, mi vagyunk a letéteményesei.

Ha mi azt mondjuk, hogy számunkra a korona semmit nem jelent. Nem jelent olyan szimbolikus tartalmat, hogy kiérezzük belőle, hogy kötődünk eleinken, őseinken keresztül ehhez a földhöz, akkor talán nem mondhatjuk magunkat hazafinak és akkor talán el lehet mondani, hogy igen hatásos volt az elmúlt 50 évnek az az ideológiája, amely ki akarta pusztítani a nemzethez való kötődést az emberekből. Ez nem egy nacionalista fogalom. Nem egy irredentizmus kifejezése, hogy a Magyar Köztársaság 1996-ban állami jelképek közé akarja emelni azt a tárgyat, mert itt egy meghatározott tárgyról van szó, amely 1000 éven keresztül szimbolizálta a magyar államiságot. 1100 éves évfordulóját ünnepeljük a honfoglalásnak. Anélkül, hogy politikai vitába bonyolódnék, azért el kell mondani, hogy Ópusztaszerrel kapcsolatban én adtam be a költségvetési törvényhez olyan módosító javaslatot, hogy Ópusztaszer kapjon nagyobb költségvetési támogatást, hogy méltón tudjon megrendezni 1100 éves emlékünnepségeket. Kormánypárti képviselők leszavazták ezt a javaslatot. Utólag aztán elhangzik, hogy nem méltóan ünnepeljük ezt az évfordulót.

A honfoglalásnak az emlékét 1896-ban az Országgyűlés törvénybe iktatta. Érezzük át, hogy éppen amikor 1100 éves honfoglalási évfordulót ünnepelünk, és kézzelfogható közelségbe kerül az új alkotmánynak a megfogalmazása, esetleg az elfogadása, akkor a jogfolytonosság, a történelmi hagyományoknak a korpolálása az alkotmányba elkerülhetetlen. Most lenne lehetőség arra, hogy mindazok, akik azt mondják, hogy igaztalanul vádolják őket hazafiatlansággal, azzal, hogy a nemzeti identitás számukra nem olyan fontos, mint a szabadelvűség. Most példát mutassanak arról, hogy számukra ugyanolyan fontos az 1100 éves jogfolytonosságnak az elismerése, mint az állampolgári és az emberi jogoknak a kiteljesítése és a biztosítása.

Nem hiszem, hogy még mindig olyan politikai helyzet lenne, hogy a magyar törvényhozásnak tekintettel kellene lenni a szomszédos népek érzékenységére. Diákkoromban tudniillik én olvastam egy olyan Babits-kötetet, Babits összes művei szerepelt a könyvnek a címlapján, amely belül azt tartalmazta, hogy az összesből kihagytunk néhány olyan verset, amely sérti a szomszédos népeknek az érzékenységét. Ilyen udvarias volt akkor a magyar könyvkiadás. Igaz, hogy a szomszédos népek mondjuk kiadták Lancranjannak a műveit, amelyek igazán nem sértették a magyaroknak az érzékenységét persze idézőjelbe téve , de most az azért szerintem elfogadhatatlan, hogyha a Magyar Országgyűlés azt a Szent Koronát, amihez fűződtek közjogi elméletek, és voltak korábban olyan törvények is, hogy a Szent Koronához csatolták vissza a különféle országrészeket, ez azt jelentené, hogy Magyarország megint irredenta és nacionalista eszméket hirdetne.

Én úgy gondolom, hogy minden nép becsülje meg a saját történelmét. Minden nép becsülje meg a saját történelmének a kiemelkedő személyiségeit. Minden népnek joga van ahhoz, hogy a történelmi ereklyéit tisztelje. Ha a Magyar Országgyűlés és a magyar nép, mert népszavazás fogja megerősíteni ezt az alkotmányt, azt mondja, hogy ez az 1000 éves korona ez ami államiságunknak a jelképe, valóban egy olyan állami jelkép, amelyet nem megkonstruáltunk, nem kitaláltunk, nem művi úton hoztunk létre, hanem amelyet őseink hagytak ránk, akkor ez érzékenységet nem fog sérteni, hanem büszkén, az Európához való csatlakozásnak a fogalomkörében vallhatjuk, hogy igen, nekünk van ilyen tárgyunk. És mi 1000 éve ebben a kultúrkörben élünk és ennek a kultúrkörnek az egyik megnyilvánulása volt az a korona, amelyet egy pápa küldött Szent Istvánnak, és amely koronával koronázták meg az első királyt.

Ezzel természetesen összefüggésben van az augusztus 20-ai állami ünnepnek a kinyilvánítása az alkotmányban. Három nemzeti ünnepünk van. Augusztus huszadika, március tizenötödike és október huszonharmadika. Megint azt kell mondani, hogy ezek közül amikor választott a korábbi Országgyűlés, bölcsen választott, mikor azt mondta, hogy augusztus huszadika legyen a nemzeti ünnepünk. Tudniillik a világ összmagyarsága számára, Magyarország lakossága számára ez az az ünnep, amelynek a hagyománya megint 1000 évre vezethető vissza, és ez az az ünnep, amely a magyarság összefogását jelképezi. Nem politikailag megosztó ünnep, az első királyunknak az ünnepe. Október huszonharmadika is azért megosztó ünnep olyan értelemben, hogy a barikádnak a másik oldalán is voltak magyarok.

(15.30)

Március 15. is megosztó ünnep, mert nem egyértelműen támogatták a márciusi forradalmat Magyarország lakói, népei. Augusztus 20. viszont az a szimbolikus értelmi ünnep, hogy érkezett Keletről egy nép, amelynek az első királya ezt a népet állammá alkotta, közigazgatási berendezkedést adott neki, államformát adott neki. Ennek a királynak a műveként ez az ország még most is, ezer évvel, nagyjából ezer évvel a koronázás után még mindig létezik, van és cselekvően részt vesz a világ életében.

Ha nem az alkotmányban akarjuk ezt szabályozni, ha van olyan tiltakozó hang, amelyik azt mondja, hogy ne az alkotmány tartalmazza, akkor én nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy van olyan szándék, hogy ennek az állami ünnepnek az augusztus 20-ára történő szabályozását meg lehessen változtatni. Ha nincs ilyen szándék, én nem látom annak értelmét, hogy miért tiltakozik a két kormányzó párt az ellen, hogy augusztus 20-a legyen az alkotmányban rögzített állami ünnep. Én nem tudom, hogy a két kormányzó pártnak mi kifogása van az ellen, hogy ennek az ünnepnek, amely a magyar államiságot jelképezi egy napba sűrítve, az alkotmányereje biztosítva legyen.

Jöhet új kormány, jöhet egy új Országgyűlés. Ha mi ezt az alkotmányban megfogalmazzuk, azt hiszem eleget teszünk elődeink kívánságának, mert ők ezt mindig megünnepelték, és ezt tartották Magyarország állami ünnepének, és eleget fogunk tenni az utódainknak is, mert számukra is tettekkel bizonyítjuk, hogy magunkénak érezzük Magyarországnak a történelmét. Nemcsak az augusztus 20-i ünnepi szónoklatokból valljuk azt, hogy szent királyunknak a cselekedete példamutató volt, és ameddig magyar él ezen a földön, emlékezni fog Szent Istvánra. Ezt a hagyományt át tudjuk örökíteni az eljövendő nemzedékekre. Azokra is, akik ma eljöttek ebbe a Házba és hallgatják a felszólalásainkat.

Hosszú időn keresztül a nemzettudat olyan fogalom volt ebben az országban, a hazaszeretet, amelyet szóban néhányan vallottak, de tettekben nem vallottak. Sőt, elítélendő volt, ha valaki ki merte a száján azt ejteni: én hazafi vagyok. Valóban hazafi és népben, nemzetben gondolkodom. Nekem az a szerény véleményem és Balsai képviselőtársamnak, akivel együtt beadtuk ezt a módosító javaslatot, hogy a hazafiságnak a megjelenítése az alkotmányban lehetetlen. Az alkotmány nem kötelezhet senkit arra, hogy hazafi legyen. De az alkotmány példaértékű lehet. Épp az állami jelképeken keresztül, azoknak az alkotmányba iktatásával jelezhet valamit az állampolgároknak, hogy szeressétek a hazátokat. A korona véleményem szerint ezt a hazaszeretetet szimbolizálja.

Részben benne van az alkotmányban, mert a címerünknek a része. Ha elnök úrnak a háta mögött megnézzük, akkor ott van a régi, az egykori címer, és azon is rajta volt a korona. Büszkén vallották őseink is, hogy ez az a korona, amely jelképezi, szimbolizálja azt, hogy van magyar államiság. A korona azóta kikerült mint közjegyű intézmény az alkotmányból helyesen, hozzá kell tennem , hisz köztársaság van. Azonban ez nem jelentheti azt, hogy másrészt az állami jelképek közé ne hozzuk vissza, és a történelem szempontjából igen rövid intervallum, alig 50 év után, mondhassuk azt, hogy ez az ország ismét elfogadja hagyományait, tiszteletben tartja őseinek azt a szándékát, hogy egyetlenegy tárggyal kapcsolatban áhítattal viselkedtek. Volt egy olyan tárgy, amit ha mindenki meglátott, akkor fejet hajtott előtte, mert ez volt a magyar Szent Korona.

Ezért én kérném tisztelt képviselőtársaimat, kormánypárti képviselőtársaimat, próbálják meg újragondolni ezt a kérdést. Nem kell ideológiát látni ezen módosító javaslatok mögött. Én úgy gondolom, hogy ez valóban egy olyan szimbolikus jellegű megfogalmazás lenne az alkotmányban, amely találkozik az igaz, tisztességes magyar hazafiaknak a szándékával. Ezért kérném támogatásukat. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldali padsorokból.)