Balsai István (MDF)

1996. június 18.

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az emberi, illetve állampolgári jogokkal kapcsolatos igények, a természetesen a Magyar Demokrata Fórum részéről is a módosító indítványok viszonylag nagyobb számában fogalmazódtak meg. Figyelembe véve mindazokat az észrevételeket, amelyek itt az általános vitában elhangzottak. Mindazokat az elég nagyszámú állampolgári és szakmai észrevételeket, amelyek tulajdonképpen kritizálták azt a módszert, amely az egész alkotmányozás kapcsán ennek a kezdeti szakaszában, különösen ezeknek a emberi jogoknak a különböző alrendszerekbe történő csoportosításán keresztül megfogalmazódtak, és annak ellenére, hogy a koncepció egyik legerősebb eleme, valóban az a nemcsak szerkezeti újítás, hogy az emberi jogok előre kerültek a jelenleg hatályos alkotmányhoz képest, és ezzel kifejezésre juttatják azt, hogy a Magyar Országgyűlés pártjai ezt tartják legfontosabbnak, hiszen miről szólna másról az alkotmány, mint a polgárokról, a polgárok jogairól, most nem szűkebb értelembe véve az állampolgári jogokat. Ennek ellenére mégsem lehet teljes sikeresnek tartani ennek a szabályozásnak a logikáját, mert mint erre itt reggel is nagyon jó példát mutatott a vita, még most hónapokkal a koncepció beterjesztése után sem tudják nagyjából-egészében a pártok pontosan definiálni álláspontjukat a jogok alanyi jogú jellegét, a jogok államcél, illetőleg alapelvi jellegét, vagy deklaratív jellegét, bíróság előtti kikényszeríthetőségét, vagy olyan törekvést, amelyre a jelenlegi ország képes, és egy jövőbeni célként kerüljön megfogalmazásra. Az iménti felszólalás például nyilvánvalóan dicsérendő módon a környezetvédelmi államtitkár asszony részéről.

Megintcsak fölvetette itt az államforma meghatározásának egy sajátos vetületét, hiszen az állam, jogállam, szociális jogállam, ökoszociális jogállam fejlődése csendül ki szavaiból. Tehát az emberi jogok tekintetében úgy érezzük, hogy a vita folytatható lenne, és folytatandó lenne. Sajnáljuk, hogy erre ily módon nemcsak az érdeklődés hiánya, hanem az idő hiánya miatt is nem igen kerül sor. Mégis örülünk annak, hogy néhány módosító javaslatot a részünkről Sepsey Tamás képviselőtársammal együtt beterjesztett módosító javaslatot a bizottság olyannak tekintett, amelyet egyhangú ötpárti támogatásban részesített.

Azt hiszem, hogy csak puszta feledékenység volt az, hogy nem szabályoztuk, és e körben került szabályozásra a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak egyéni és kollektív gyakorolhatóságának emberi jogkénti megfogalmazása. Azt hiszem, hogy mindannyian teljes egységben úgy éreztük ezt, hogy mindenféle szempontból mind aktuális, mind perspektivikus szempontból , ennek a külön nevesítése szükséges, és ezért örülünk, és köszönjük a támogatást.

Nem ennyire egyértelmű az örömünk a másik módosító javaslatunk egyik felének az elfogadását illetően. Engedjék meg, hogy erről egy picikét bővebben szóljak, hiszen ez aktuális, mert a sors szeszélye, és a magyar törvényhozás elég hektikus működése miatt, meg talán bizonyos aktuális időszerűségek miatt is a sporttal kapcsolatban éppen most, ebben az időpontban folyik a parlament előtt a sportról szóló törvényjavaslat tárgyalása, és ha jól tudom, éppen holnap megint csak párhuzamosan egy rendkívüli tárgyalási napon ennek vitája is számításaink szerint lezárásra kerül.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint azt jeleztük, mind az alkotmányszabályozás elveiről szóló általános vita kapcsán, mind pedig a sportról szóló törvényjavaslat általános vitájának vezérszónokaként személyemben tudtam jelezni, mi ezt az ügyet, tehát a sport nemzeti értékteremtő jellegét és Magyarországon betöltött különleges intézményi jellegét illetően, korábbi álláspontunkat kiegészítve azt szeretnénk, hogyha a sport védelme, a sport értékeinek támogatása ugyanolyan körbe tartozna, mint a tudomány, a művészet és a kultúra védelme és támogatása.

(17.10)

Ezért, amikor a 160. szám alatt előterjesztett indítványt elfogadta az alkotmányozással kapcsolatos bizottság egésze, ennek örülünk. Sajnos azonban az ehhez kapcsolódó másik módosító indítványunkat, amely arra vonatkozott volna, hogy a sporthoz való jogot is biztosítsa az állampolgári jogoknak ha nem is az alanyi jogi körében, de legalább a deklarált állampolgári jogok körében az alkotmánykoncepciója, ez nem került elfogadásra. A nemmel szavazók indokai szerint azért nem, mert az önök előtt fekvő együttes jelentéstervezetben egy hasonló tárgyú indítványra igent mondtak. Ez Nádori László képviselőtársamnak az az indítványa, ami a testedzéshez való jog elismerését, és ily módon állampolgári jogkénti megfogalmazását igényelte. Úgy gondolom, hogy helyesen döntöttek és a mi támogatásunkat is megkapta ez az indítvány, ami a testedzéshez való jog állampolgári jogkénti megfogalmazását most már explicite is a koncepció részévé tette, de helytelenül döntöttek, amikor a sporthoz való jog ilyen biztosítását elvetették.

Nem ugyanarról a dologról van szó, azt hiszem, hogy a szavak általánosan elfogadott értelme és különösen a sportról szóló törvényjavaslat definíciója is , jó magyarázat arra, hogy a testedzés és a sport két különböző dolog. Természetesen mi a többletet szerettük volna: a sportoláshoz való jogot biztosítva látni. A testedzéshez való jog biztosítása teljesen megegyezik nézetünk szerint, és nem lehet különválasztani attól az általános állampolgári jogtól, ami egyébként megjelenik máshol a szabadidő eltöltésének jogát illetően vagy a pihenéshez vagy a kultúrához való jogként, tehát ez nem több ez ennek része.

A sporttal kapcsolatos jog el nem ismerése viszont sajnos azt kell, hogy eredményezze legalábbis azt a gyanúnkat mindenképpen felkelti , hogy a koalíciós pártok nem vállalják annak a felelősségét, amely abban állna, hogy a sporttal, magyarul a versenysporttal hiszen ezalatt azt kell érteni , mint állampolgári joggal foglalkozva a magyar elvárásoknak a közvélemény és azt hiszem, hogy a mértéktartó közvélemény elvárásainak is megfelelően foglalkozzunk. Ezért sajnáljuk és kérjük a tisztelt bizottság frakció-delegátusait, hogy holnapután a kapcsolódó módosító indítványok megtárgyalása kapcsán erre visszatérhessünk.

Tisztelt Országgyűlés! A másik, ma már egy más oldalról érintett és szintén a bizottság támogatását élvező indítványunk volt, amelyre vonatkozóan Salamon László egy másik megközelítésből szeretett volna másfajta jogot biztosítani: a sajtószabadság szélesebb értelemben vett és a különböző monopolizáló tendenciákat kiszűrő és a nyilvánossághoz jutáshoz jogot biztosító intézmény bevezetését eredményező módosítást előterjeszteni. Sajnos nem talált elfogadásra, holott ezt, azt hiszem, valamennyi ellenzéki párt támogatta, mi úgy érezzük, hogy ez egy nagyon fontos kérdés. Egyetértünk Salamon Lászlóval, aki korábban részletesen megindokolta ennek a szükségességét.

Ugyanakkor eredményként tudjuk elkönyvelni azt, hogy a korábbi koncepció által megfogalmazott igen szűk körben megfogalmazott hiteles, pontos és tárgyilagos tájékoztatási követelmény, mint alkotmányos követelmény, indítványunk elfogadása kapcsán nem csak a közszolgálati sajtóra, rádióra, televízióra és hírügynökségre vonatkozik. Ha az alkotmánykoncepció elfogadásra kerül, ezentúl a nem közszolgálati rádió, televízió és hírügynökség hiteles, pontos és tárgyilagos tájékoztatási követelménye, magasabb követelménye mindenki számára: tehát a magánkézben lévő nem közszolgálati jelleggel, kereskedelmi jelleggel, bármilyen más ismeretterjesztő és egyéb üzleti vállalkozásként működtetett sajtó részére is alkotmányos követelményrendszer és megfordítva: alkotmányos jogként jelentkezik mindazok számára az ehhez való hozzájutás, a hiteles, a pontos és tárgyilagos tájékoztatás igénye és ennek követelhetősége.

A korábban már érintett, s mások által is joggal felvetett kérdések körében mi is a Magyar Demokrata Fórum nevében, mint ahogy erre utalt Salamon László nem olyan régen, ugyanolyan fontosnak éreztük a házasság, a család védelmét és a szülőnek a gyermeknevelés módjának megválasztására irányuló jogát, amely elfogadásra kerülvén a méltatlanul és mostohán szabályozott helyről, a pusztán államtörekvésként megfogalmazott célok közül kiemelődve a legfontosabb körbe került. Ezeket tehát a mi módosító javaslataink közül elfogadta a bizottság, amelyet ismételten nyugtázok elismeréssel. Sajnos a legfontosabb kérdéseket illetően azonban több próbálkozásunk legalábbis ez idő szerint a vita mostani szakaszáig nem került elismerésre és elfogadásra, és nem is biztató a kilátás ezeknek az elfogadásával kapcsolatban.

Szeretnék nem nagyon sokáig igénybe véve drága idejüket visszakanyarodni ahhoz az álvitához mert nem tudok mást mondani , amit az első és a második és a harmadik generációs állampolgári és polgári jogok körében egyfajta számszerűsített és különböző mondvacsinált érvekkel történő egymás alá-, illetőleg fölérendelése folytán egyiket fontosabbnak, másikat kevésbé fontosnak ismerve, az alkotmányozási folyamatban a mindenki által azt hiszem az itt ülők és az itt nem ülők és a közvélemény teljes egészét illetően támogatandó jog fenntartásához, mégpedig alanyi jogkénti fenntartásához fűződik, ami a szociális biztonsághoz és a szociális ellátáshoz való jogot illeti, valamint a pihenéshez, a szabadidőhöz, a munkaidő ésszerű korlátozásához, a rendszeres fizetett szabadsághoz, a törvényes munkaszüneti napokra járó díjazáshoz való jogot illeti.

Tisztelt Országgyűlés! Annak figyelembevételével, hogy bizonyos értelemben bizonyos elmozdulás, bizonyos javulás a bizottsági munka kapcsán a módosítások számbavétele után ebben a körben történt, mégis úgy érezzük, hogy a mi indítványunk elvetése igen nagy kétségeket ébreszt az alkotmány elfogadását, és a társadalom részéről történő jóváhagyását illetően. E pillanatban is fel kell hívnom az alkotmányozók felelősségét, figyelmét arra, hogy Magyarországon nem lehet abból kiindulni most, amikor 1996-ban egy alkotmányt dolgoz ki a Magyar Országgyűlés, hogy a klasszikusan vett állampolgári és polgári jogok alanyi jogkénti biztosítása mellett nincsen szükség a későbbi jogtörténeti és történeti fejlődés során magától értetődően kialakult és nemcsak európai, de világszerte elismert és követelhető jogok legalábbis minimumának az alanyi jogkénti biztosítása elől. Nem lehet kitérni ez elől azzal az indokolással ahogyan ez megtörtént a bizottságban , hogy hogyan lehet definiálni ezeket, hogyan lehet meghatározni a munka világába tartozó jogokat és hogyan lehet a szociális biztonsághoz és ellátáshoz való jogot úgy garantálni, hogy ennek a tartalmát az alkotmánykoncepciója még pontosan nem részletezi.

Azt kell erre mondanom, tisztelt képviselőtársaim, mindazoknak, akik ennek az okfejtésnek logikáját kérték számon és az érveknek letisztult és talán jogilag jobban megfogalmazott mivoltát, hogy ugyanez a helyzet, azt hiszem és erre rámutatott itt Salamon László az imént a tulajdonjoggal kapcsolatban , a klasszikus jogok korlátozásával, illetőleg biztosításával kapcsolatban is. Hiszen senki sem tudja azt pontosan, egzakt módon megmondani, hogy az emberi alapvető jogok biztosítása körében vajon milyen széles körű definícióra kell gondolni akkor, amikor annak bármilyen megsértése szándékaink szerint az arra jogosult bíróság, illetőleg akár Alkotmánybíróság előtt is követelhető és kikényszeríthető a joghoz való hozzájutás.

(17.20)

Az sem lehet elegendő érv, tisztelt képviselőtársaim, ezeknek az igényeknek az elvetéséhez, amely abból indul ki, hogy a modern nyugat-európai országok alkotmányaiban ez nem szerepel. Ez így kevés. Minket ez nem tudott meggyőzni. Utalok arra, ami itt ma már többször megfogalmazásra került mások részéről, hogy az nem lehet egyedüli mérce, hogy valamely jog biztosítása a francia, az olasz, a német vagy bármelyik más írott alkotmányban szerepel-e vagy nem. Utalok arra, amit volt szerencsém mondani bizottsági ülésen ezzel kapcsolatban, hogy képzeljék el képviselőtársaim, hogyha netán valamilyen véletlen folytán Angliában ahol nincsen írásba foglalt alkotmány , a jövő héten elhatározná a parlament, hogy egy írásba foglalt alkotmányt fog a nép részére jóváhagyásra elkészíteni. Vajon ott meg tudnák-e kerülni az előbb említett szociális biztonsághoz és ellátáshoz való jog alanyi jogkénti biztosítását; vagy a pihenéshez, szabadidőhöz és egyéb, az előbb felsorolt jogokhoz hozzájutás jogát és valamilyen másik kategóriába helyezni és még mindig abból kiindulni, hogy a mai angol társadalmat leginkább az érdekli, és az fenyegeti az angol állampolgárok életét és biztonságát, hogy 72 órán belül nem kerül a letartóztatott személy bíró elé.

Annak idején itt ez kifejtésre került: századokkal ezelőtt az alkotmányfejlődésnek egy bizonyos szakaszában nagyon helyesen, az akkori feudális önkényuralommal szemben azok a jogok fogalmazódtak meg, amelyek a szólásszabadság, a gyülekezési szabadság, a személyes épséghez, sérthetetlenséghez való szabadság és általában ezek a klasszikus és mindannyiunk által unalomig ismert, és álmunkból felverve is felsorolható katalógusba tartoznak. Természetesen abban a történelmi szakaszban, 200 évvel ezelőtt, semmilyen alkotmányozási szándék nem törekedhetett arra, hogy azokat a szociális és egyéb jogokat, amelyeket egyszerűen nem is ismervén az alkotmányozó hatalom, az alkotmányozás kompetenciájával rendelkező törvényhozás vagy más hatalom beemelje a klasszikus szabadságjogok körébe. De tisztelt képviselőtársaim, a történelem időközben 200 évet vagy annál többet is előrehaladt, időközben kialakultak a háború utáni modern társadalmak: az úgynevezett ipari társadalmakat fölváltó társadalmak. Azok a társadalmak, amelyek közül a szerencsésebbek valódi jólétet és társadalmi békét tudnak biztosítani, és gazdasági értelemben ezerszer sikeresebbek, mint a mi régiónkban lévő országok, beleértve Magyarországot is.

Nincs szükség természetesen ezeknek az országoknak az alkotmányát megváltoztatni, mert ott ezek a jogok érvényesülnek. De még egyszer kérdezem azokat, akik kétségbe vonják ezen jogok biztosításának az alanyi jogok körébe tartozását, hogy vajon meg merné-e próbálni ezen országok kormánya vagy törvényhozása egy alkotmányrevízió kapcsán ezeket a jogokat mellőzni? Vajon a megszerzett és ténylegesen gyakorolt jogokat kihagynák-e a klasszikus szabadságjogokat követő felsorolásból és megint csak a szólásszabadságra, a sajtószabadságra, a habeas corpusra és másokra gondolván egy ilyen tankönyvszerű felsorolásban ragadnák meg ezeket a jogokat? Nem, tisztelt képviselőtársaim, úgy érzem, hogy az álláspontunk el nem fogadása a leendő alkotmányt olyan mértékben szegényíti, amely félek, hogy nem fogja elfogadhatóvá tenni a népszavazás kapcsán, valódi véleményalkotás esetén.

Tisztelt Képviselőtársaim! Még egy fontosnak tűnő, számunkra igen fontos kérdésben szeretném az elvetett javaslatunk mellett szóló érveket felsorolni. Ez a javaslatunk arra irányult, hogy az alkotmánykoncepciójában biztosított lelkiismereti és vallásszabadsággal kapcsolatos rendelkezés, amely a koncepció szövege szerint ki kell hogy terjedjen a meggyőződés szabad megválasztására, a vallási szertartás gyakorlásának szabadságára, illetőleg a hit tanításához fűződő jogra, ne álljon meg ezen a szinten. Valóban legyen végre alkotmányos foglalatban az az igény, a magyar társadalom többségének nyugodtan mondhatom igényeként, akikre vonatkozó intézmények vezetői folyamatosan mind az alkotmányozási folyamattal, mind más fontos, számunkra fontos törvényekkel kapcsolatban számtalanszor kifejtették, kifejtik és ki fogják fejteni, hogy a vallásszabadság joga nem állhat meg a templomok falain belül. A vallásszabadság joga nem állhat meg az egyházi ünnepek és az egyházi hitélet megvallásának a biztosításának, zavartalanságának és minimális kellékeinek a biztosításánál, hiszen ezzel semmi más nem történik, mint hogyha az általános szabadságjogok körébe tartozó, egyébként magától értetődő természetes jogot biztosítanák. Hát kinek jutna eszébe külön a vallásszabadságról beszélni, amikor a szólás és a meggyőződés, véleménynyilvánítás szabadsága amúgy is garantálva van? Akkor miért szabályozzuk a vallásszabadságot? Nyilván azért szabályozzuk a vallásszabadságot, mert itt valami többről van szó. Arról van szó és ezt szerettük volna érzékeltetni indítványunkban , hogy a vallási szertartások gyakorlásán túl a vallás tényleges gyakorlásának az emberi élet minden élethelyzetében: beleértve a születéstől a halálig terjedő életutat, beleértve a tradíciókat, a famíliákat, a tanulást, az oktatást, az egészségügyi és a szociális ellátás intézményrendszerének a biztosítását, ennek a fejlődésének a garantálását, mind-mind beleértve ezt jelenti számunkra, a Magyar Demokrata Fórum és még számos párt számára a vallásszabadság. Amíg ezt az alkotmány nem garantálja, addig minden kijelentés, ami ezzel kapcsolatos, sajnos üres kijelentés. Majdnem azt mondtam hogy írott malaszt, de ez képzavar lett volna, hiszen kijelentésről beszélünk. Sajnos, azt a helyzetet eredményezi, aminek nap mint nap tanúi vagyunk, tanúi lehetünk. Nem kell gyakorlott újságolvasónak lenni, nem kell a parlamentben ülve politizálni ahhoz, hogy lássuk, hogy lényeges mértékben korlátozódik ma Magyarországon a vallás szabadsága. Nem olyan értelemben, tisztelt Csákabonyi képviselő úr, akinek ez a kijelentés, úgy látom, nem nyerte el a tetszését, nem olyan értelemben, hogy nem lehet megvallani valakinek a hitét, hogy nem lehet a meggyőződése szerinti vallási ünnepeket megtartva eljárni templomba, vagy hittanra tanítani a gyermekét és így tovább, vagy különböző szertartásokat igénybe venni, vagy ne lehessen adományokat tenni a szűkös jövedelméből az egyház javára. Nem ilyen értelemben, Csákabonyi képviselőtársam, és mások, akik most csóválnák a fejüket. Olyan értelemben, tisztelt képviselőtársaim, hogy a szintén párhuzamosan tárgyalt törvények kapcsán arról értesülünk, arról szól a történet, hogy a nem állami, hanem egyházi alapítású és egyházi fenntartású főiskolák, egyetemek ellátása gyakorlatilag a nyomort tartja szinten. Gyakorlatilag össze sem hasonlíthatóan hátrányosabb helyzetben vannak azok a diákok, azok az oktatók, azok az iskolafenntartók, akik egyházi ingatlanok visszaadása útján arra a nemes elhatározásra jutottak, hogy ott egyetemet vagy középiskolát létesítenek, és a szülői és egyéb igényeknek és elvárásoknak eleget téve megpróbálják ezeket üzemeltetni.

Ki kell mondani tisztelt képviselőtársaim, még mielőtt azt a törvényt elkezdjük tárgyalni, ami a visszaadási időt 10-ről 20 évre kívánná felemelni, és a visszaadás helyébe egy nagyon távoli, ködös jövőbe vesző pénzbeli ígérvényt adna, még előtte ki kell mondani a Magyar Demokrata Fórum nevében ezért kimondom , hogy nem fogunk egyetérteni ezzel a törekvéssel. Egyenes következményének tartjuk annak az alkotmányos felfogásnak, amely nem hiszi azt el, hogy Magyarországon nemcsak tradíciókból, de ténylegesen is, az úgynevezett történelmi egyházak intézményrendszere több, mint az állampolgárok szabad meggyőződésén alapuló egyszerű közösség. Ahogy szoktuk mondani sokan vannak, akik erre emlékeznek , nem az teszi Szent Péter egyházát a magyar alkotmány bevett intézményei közé, hogy van-e száz ember, aki a Fővárosi Bíróságon ennek bejegyzését kéri. Ez már régebben megtörtént, a bírósági bejegyzés nélkül is. Tehát, tisztelt képviselőtársaim, hangsúlyosan szeretnénk a magunk részéről arra rámutatni, hogy amennyiben a vallásszabadság tényleges gyakorlásának és kiteljesedésének jogát nem látjuk az alkotmány legfontosabb elvei, legfontosabb alanyi jogok közé tartozó intézmények közé tartozó intézményekként megvalósulni, úgy valószínűleg nem tudjuk jóváhagyásunkat adni az alkotmány további koncepciójának kidolgozásához, illetőleg az alkotmány szöveges kidolgozásához. Ennek kockázata nyilvánvalóan nem egyoldalú, hanem kétoldalú, de szeretném, hogyha végre-valahára a koalíciós pártok, mindkét koalíciós párt, szakítana azzal a múlttal, azzal a hatéves múlttal, ami a magyar törvényhozásban a vallásszabadsággal kapcsolatos bármely kérdést, beleértve az egyházi ingatlanok visszaadásától kezdve az intézményes kárpótlások kérdését és más dolgokat illetően, azt a nem tudok mást mondani- konok magatartást eredményezte, hogy mindkét párt a jelenleg kormányzó pártok közül, kivétel nélkül ezeknek a törvényeknek ellene szavazott.

(17.30)

Ennek az eredményét nem szeretnénk ennek az alkotmánynak a koncepciójában sem látni. Ezért kérjük, hogy álláspontjukat szíveskedjenek felülvizsgálni. Most pedig megköszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a jobb oldalon.)