Balsai István (MDF)
DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Tisztelt Országgyűlés! A szóban forgó fejezeti részhez két módosító indítványt terjesztettünk elő, magam és Sepsey Tamás képviselőtársam a Magyar Demokrata Fórum nevében. Sajnos, egyiket sem támogatta az alkotmány-előkészítő bizottság, különösebb indokolás nélkül. Ezért kénytelen vagyok még egyszer megismételni, hogy a Magyar Köztársaság alkotmányozásáról folytatott koncepciót kialakító viták során nem találtunk elegendő érvet annak akceptálására, hogy miért szerepelne a jogforrások között a Magyar Nemzeti Bank elnökének rendeletalkotási jogköre mint jogforrás kibocsátási jogosultság. Úgy gondoljuk, hogy az a nagyszámú szakértői és most ismételten a szakértőkre kell hivatkoznom, mert ez talán a szélesebb közvéleményt nem annyira érdeklő és ezért arra kevésbé fogékony észrevételeket nem innovált , de a szakértői észrevételek közül az egyébként különböző kérdésekben egészen eltérő álláspontokat elfoglaló szakértőkre tudok hivatkozni, például Sárközy Tamásra, aki eléggé jelentős tevékenységet folytat olyan téren, ami a Magyar Nemzeti Bank hatáskörében és általában az államrendszerben betöltött szerepével kapcsolatos. Ő is, de mások is, mondhatnám, hogy másik álláspont markáns képviselői: Peska Vilmos jogtudós szakvéleményét idézve, aki szintén indokolatlannak és feleslegesnek és semmiképpen sem a jogforrások egyébként logikus hierarchiájához illeszkedőnek tartja ezt a jogot, ennek a biztosítását.
(18.00)
Úgy érezzük, hogy a jogalkotási jogkörre való felruházás általában a kölcsönös egyensúlyokon és a hatalmi ágak különböző elválasztását és ugyanakkor kölcsönös kontrollját is jelentő helyzethez kell hogy alapuljon. Természetes ezért, hogy a törvényhozásnak a kormány ellenőrzése tekintetében a törvényhozó által meghozott jogforrásoknak akár az országgyűlési határozatot, akár pedig a törvény vesszük figyelembe , magasabb rendű jogforrási értéke van a kormányrendeletnek és így tovább, a kormányrendelettel nem azonos mértékben, de mégiscsak a jogforrások kritériumainak megfelelő módon szabályoz egyes jogviszonyokat. Nem látunk elegendő indokot, hangsúlyozom, arra, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnökének az állampolgárok széles körére vonatkozó rendelkezéskibocsátási jogköre megadásra kerüljön. Nem hiszem, hogy van olyan területe az életviszonyoknak, amely a Magyar Nemzeti Bank elnökének ilyen jogot kellene hogy biztosítson. Természetesen a Nemzeti Bank a hatáskörével és általános funkciójával összhangban, azoknak a feladatoknak eleget kell tennie. Eleget tud tenni anélkül is, hogy rendelkezés alkotási jogával a jogforrásalkotók, jogforrás-kibocsátók körébe tartozzon.
Ezért szeretnénk, hogyha felülvizsgálnák a pártok álláspontjukat, helyt adnának ennek az indítványnak és törölnék a jogforrások köréből a Nemzeti Bank elnökének ilyen jogosultságát.
A másik, ami ebben a körben a mi indítványunk lényegét érinti. Ez jogalkotási eljárásra vonatkozó szabályozás egyébként logikus és megfelelő sorrendben történő szabályozás egységét megtörő fejezetként. Nevezetesen az itt szabályozott 3. fejezet címe azt a jelenlegi címet viseli, hogy "A nemzetközi jog és a belső jog viszonya". Ez azonban, ami ezt követően megfogalmazásra került, nem a nemzetközi jog és a belső jog viszonyáról beszél, hanem arról az eljárásról beszélt, hogy mit kell a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos jogalkotási eljárásban követni, milyen elveken alapuljon a jogalkotás, amikor a Magyar Köztársaság kormánya vagy bármelyik más erre jogosult szerve nemzetközi szerződéseket előkészít, megköt, azokat jóváhagyásra benyújt. A parlament és más tényezők ezzel kapcsolatban különböző jognyilatkozatokat tesznek, és ezt a belső jog részévé emelik.
Nem szeretnék itt most részletesen kitérni arra a túlságosan is hosszú vitára, amely oda vezetett szerencsére, hogy a Magyar Köztársaság tervezett alkotmánya a dualista álláspontot foglalja el, és világosan akként rendelkezik, hogy miközben a Magyar Köztársaság elfogadja a nemzetközi jog általánosan ismert szabályait, és biztosítja a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját. Ezen közben természetesen rendelkezni kell arról, hogy egy megkötendő nemzetközi szerződés az alkotmánnyal össze nem egyeztethető rendelkezést ne tartalmazzon, illetőleg megkötésére csak az alkotmány módosításával egyidejűleg kerülhet sor. Ezt követően részletesen próbál egyfajta rendet teremteni abban a jelenleg kellően nem szabályozott kérdéskörben, amely a nemzetközi szerződések megkötését követő jogalkotási eljárást illeti. Beleértve a kormány, esetleg a köztársasági elnök és az Országgyűlés kompetenciáját. De semmiképpen nem a nemzetközi jog és a belső jog viszonyáról van itt szó. Semmiképpen nem lehet ebbe beleérteni azt az egyébként előterjesztett indítványt, amelyet éppen Avarkeszi Dezső és Bihari Mihály képviselőtársaink terjesztettek elő, amely visszacsempészte volna, ha ezt a Magyar Demokrata Fórum akceptálta volna, visszacsempészte volna azt a monista álláspontot, amelyet már, úgy éreztük, hogy meghaladtunk, amikor a koncepció elfogadásra és beterjesztésre került, egyértelmű álláspontot tükrözte.
Nagyon szeretnénk, hogyha a helyzet további egyértelműsítése érdekében a tisztelt előkészítő bizottság a cím megváltoztatásához hozzájárulna, mert így ez a cím és az alatta szabályozott rendelkezések, az a szöveg, amely a cím alatt elhelyezkedik, nem felel meg egymásnak, mert valóban ebből a címből az következne, hogy itt most valamilyen formában a nemzetközi jog primátusát vagy valamilyen más jellegét kellene hogy elismerje az alkotmánykoncepció. De nem erről van szó. Még egyszer mondom, minden ilyen törekvést, ami ennek a rögzített helyzetnek a megváltoztatását igényelte volna, nem támogatta a bizottság az arra vonatkozó döntéshozatali eljárásban. Ezért tehát még egyszer kérjük, hogy térjünk erre vissza, mert ez a fejezetcím így nem lesz adekvát az alatta szabályozott tartalommal. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)