Boross Péter (MDF)

1996. június 19.

DR. BOROSS PÉTER (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engem ez a fejezet némileg zavarba hozott, hisz az eredeti koncepcióban az a mondat szerepelt, hogy a közigazgatásról a folyó közigazgatási ésszerűsítési munkákkal párhuzamosan kell az alkotmányban gondoskodni, illetőleg az alkotmányban szerepeltetni.

(13.40)

Na most, tudomásom szerint a kormány még nem találkozott ilyen közigazgatás-korszerűsítési anyaggal. Én magam láttam egyet, abból az alkotmányra következtetni nem könnyű, tehát végül is itt én nem tudom, milyen megfontolásból, úgy látom, hogy ez a párhuzamosság nem találkozott az alkotmánykoncepció szavazásának időpontjáig, és némi bizonytalanság lengi körül emiatt ezt az egész fejezetet.

Most önmagában nézve a közigazgatásra vonatkozó rész eléggé hiányos, és felvet bizony számtalan olyan problémát, amit azért alkotmányban, alapelvben jó volna rögzíteni de anélkül, hogy tudnánk, hogy hol tart ez az ésszerűsítési munka, abból mit fogadott el a kormány, és valóban csak az a kérdés, hogy a decentralizált ágazati szervezeteket, azokat összevonják vagy áthelyezik a közigazgatási hivatalba, amiből itt már volt is vita, mert egyiket akarták, aztán mégse, azt hiszem éppen az állat-egészségügyit.

Szóval nem tudom pontosan, hogy mi a kormány álláspontja a közigazgatás-korszerűsítéssel kapcsolatban, ezért nagyon nehéz most erről vitatkozni, de azt hiszem, megállapíthatjuk, hogy ez a két ténykedés: az alkotmányozás és a közigazgatás korszerűsítése, a koncepció javaslatával vagy szövegével ellentétben, nem találkozott.

Ami a nem támogatott javaslataimat illeti, van köztük olyan, amire nehezen találok magyarázatot szóvá kívánom tenni. Úgy szól a koncepció, hogy a kormány miniszterelnökből és miniszterekből áll; érthető módon felmerült az a gondolat, hogy vajh' mi akadályozhatja meg a kormányt alakító miniszterelnököt abban, hogy miniszterelnök-helyettesi funkciókat teremtsen. Ennek azonban van valami egyéb jelentősége is azon túl, hogy a miniszterelnök kormányalakítási képességét növelni kell, annak lehetővé kell tenni, hogy ezt megtegye, de hát a koalíciós kormányzásnak is van önmagában valami konzekvenciája, mégpedig az a konzekvenciája, hogy általában és megszokott módon a kisebbik koalíciós partnerek tagjai függetlenül attól, hogy tárcát vezetnek vagy nem miniszterelnök-helyettesi funkciót töltenek be.

Én nagyon bízom abban, hogy megfontolásra kerül ez az elhangzott nem, és lesz belőle még igen is, mert szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez mégis kapcsolódik a kormánymunkához.

Koalíciós kormányzati rendszerek esetében a polémiák természetesek. Nem mindegy azonban, hogy a kormányon belüli polémiák elintézése kormányon kívüli mezőben történik, vagy éppen kormányon belül. Természetes módon egy kettes-hármas koalícióban természetes módon szerepelnek részt vevő kisebb pártok elnökei miniszterelnök vagy vezető megbízottjai miniszterelnök-helyettesi funkcióban ez egy szűkebb kabinetet jelent normális kormánymunka esetén, és a szűkebb kabineten belül történnek azok az egyeztetések, amelyek ebben az esetben a kormánymunka érdekében kevesebb visszhangot váltanak ki, kevesebb politikai manőverezésre adnak lehetőséget, hisz egy kormány iránti bizalom hatékony és szervezett, és a rend benyomását keltő működéstől is függ.

Tehát itt én pontosan nem tudom, ki mondott nemet, és egyelőre nem találok rá magyarázatot, hogy miért kellett. Most ha az örökösen hozott, bizonyos külhoni, főleg nyugat-európai példák is azt támasztják alá, hogy van ilyen, van alkancellár, minden van tehát itt ebben ez az álláspont részemről. Szükségtelenül köti meg a kormányalakítási lehetőségeit a miniszterelnöknek, és szükségtelenül akadályozza a minden koalíciós kormány születésekor kialakuló alkurendszert is, amiből egyéb problémák is származhatnak.

A másik, szintén nem támogatott javaslatom a konstruktív bizalmatlansági indítványhoz kapcsolódik. Tulajdonképpen Salamon Lászlóval egyetértek én. A konstruktív bizalmatlansági intézmény, lényegét tekintve, én azt hiszem, a stabilitás egyik bevált intézménynek tekinthető, de a miniszteri felelősségre már nem tudom elfogadni Salamon képviselőtársam véleményét teljes mértékben, mert az, hogy interpellációra választ köteles adni, hogy a bizottság előtt megjelenik a miniszter, ez nem a felelősségi rendszerhez kapcsolódik, hanem a kötelezettségei körébe, és a kettő között nagyon lényeges különbség van.

Lehet, magam talán a koncepcióban nem szerencsés fogalmazással szélsőséges esetekre utaltam, és itt közel áll hozzám, amiket Salamon László elmondott, hogy valóban teremteni kell olyan helyzetet, amelyikben immáron ne függjön csak a miniszterelnöktől egy miniszter esetében valamilyen formában történő felelősségre vonás, ami végül is a miniszteri poszttól való távozással jár, vagy legalább annak nyomatékos felszólítása elhangzik a miniszterelnöknek, hogy bizonyos okok miatt egyes miniszterek mégiscsak leváltandók.

Nem ellentétes még egyszer hangsúlyozom a konstruktív bizalmatlansági indítvány intézményével. És praktikusan hadd tegyek annyit hozzá koalíciós kormányzásra utalván ismét , koalíciós kormányzás esetében némelykor a miniszterelnök számára egyszerűbbé is teszi azt, ami koalíciós viharzásban esetleg nehezebben megoldható. Nálunk a miniszterelnök kancellári típusú funkciót tölt be; nagyon lényeges, hogy ilyen kérdésekben éppen ne akadályozza bizonyos határesetekben a miniszter leváltását az a tény, hogy bizonyos koalíciós egyensúlyok ezt nem tennék lehetővé, aminek a miniszterelnök is ki van szolgáltatva, a dolog természetéből adódik.

Tehát én úgy hiszem, egy szerencsésebb fogalmazással nem kell teljesen kizárni a miniszteri felelősséget, mert jelenleg Magyarországon valójában miniszteri felelősség nem a miniszter felelőssége valamiért, hanem miniszteri felelősség nincs. Ez csak deklaráció, valójában nincs. Úgy hiszem, hogy ilyen még egyszer mondom, nem szerencsésen szélsőségesnek minősített esetben érdemes lenne ezt a kérdést felülvizsgálni.

Annyit szabad legyen még ugyancsak a módosító indítvánnyal számra nem tudok utalni, mert nem pontosan az a számozás van nálam... Mi a kötelessége a kormánynak a regisztrációval kapcsolatban? Én elhiszem, hogy alkotmányos szabályozásban lehetnek ezzel fenntartások, de azzal kapcsolatban is lehetnek fenntartások, hogy a kormányülésről semmiféle okmányszerű nyilvántartás nem marad. Úgyszólván minden egyes, bizony... pénz 20 forint kifizetéséhez bizonylat kell, sőt kell is, hogy ki adott utasítást a 20 forint kifizetésére hát ez a dolog természetéből adódik.

Na most ugye a kormánydöntések vagy annak folyamata, vagy azon belül a miniszteri felelősség megállapítása... hisz miniszter félrevezetheti a kormányt; olyan információkat adhat, ami a kormányt helytelen döntésre vezeti. Én nem hiszem most történetiséget is mondhatnék, szándékosan nem azt mondom , hogy a kormány működéséről, a kormány döntéshozatali időszakáról ne legyen kötelező regisztrációkat vezetni. Én sajnálattal értesültem, hogy ilyen nincs, én bízom benne, hogy a kormány felülvizsgálja mindezt, hisz az természetes lojalitás, kormányok egymás iránti kötelessége, hogy az előző kormány jegyzőkönyveiben nem turkál, és nem azzal érvel valahol, mert hisz egy váltógazdálkodás esetén ez magától értetődik, azt hiszem.

Nem hiszem, hogy különösebben kell érvelnem, hogy létezik politikai moralitás is ilyen szempontból, de a regisztráció-történetiségben az nem lehet, hogy évtizedek múlva ne legyen megállapítható az a számtalanszor ismételt példa, honnan tudja az ország, hogy Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter a háborúba lépés ellen szavazott azon a bizonyos kormányülésen, amikor Bárdossy László volt a kormányfő.

(13.50)

Hát azért mégis jelenjenek meg itt olyan érdekek is, amelyek ezt a regisztrációt elkerülhetetlenné tették. Én azért szerepeltettem itt a javaslatban, mert ha nincs regisztráció, akkor azt ki kell kényszeríteni. Sajnálom, hogy ez is ott... nem géppuskázódott körbe, és ezért a dolog jelentőségét talán nem mérték fel, akik voltak, akik résztvevők voltak.

És végül egy ugyancsak nem támogatott módosító indítvány szerepel a koncepcióban: hogy az alkotmányban szabályozni kell a közigazgatás alapelveit. Én ezt egy mondattal egészítettem volna ki: a köztisztviselők jogait, kötelezettségeit és felelősségét meghatározó elveket is tartalmazni kell az alkotmánynak.

Miért? Tisztelt Ház! Aki a közigazgatás kérdéskörével valaha foglalkozott, az bizonyára találkozott olvasmányaiban azzal, hogy a múlt század végén Magyarországról az volt az általános kép a világ különböző részein, hogy Magyarországot fejlett közigazgatása emelte ki a balkáni államok sorából. És bizony ez egy nagyon jelentős dolog. A magyar közigazgatásnak nagyszerű hagyományai vannak. Azt kell mondanom, voltak időszakok, amikor a magyar közigazgatás működése, szervezettsége, jellege, talán hatékonysága is meghaladta az európai átlagot, és azért ez ezzel a kérdéssel valahogy figyelmesebb foglalkozásra int bennünket.

És itt hadd utaljak a közigazgatás ésszerűsítésére, a közigazgatás racionalizálására, a közigazgatás átszervezésére mint állandóan gyakorolt sportra és ismételten visszatérő kitűzött feladatra, amely alapjában véve azért még szerencsére Magyarországon a közigazgatási szektorokat nem rendítette meg. Talán a járási közigazgatás felszámolásával igen, de egyébként nem rendítette meg oly módon, ahogy megrendítette volna.

De ennek a közigazgatásnak van egy lényeges szereplője: a köztisztviselő. A köztisztviselő, akivel szemben olyan követelményt kell támasztani, hogy a közszolgálati étosz hassa át működését. A köztisztviselő az egy minőség, annak kellene lennie, célul azt kell kitűzni, hogy újból az legyen, képzettségben, sokféle egyéb követelményben, ugyanakkor működési feltételeiben is.

Nagyon rosszkedvűen olvasom azokat az újsághíreket, hogy most a közigazgatásban körülbelül százezer köztisztviselő van Magyarországon nem is mind az, mert ha a szervezeteket nézem, talán van olyan, amit nem is köztisztviselővel kell ezt működtetni , de hogy abból most ötezret el kell bocsátani. Tisztelt Ház! A közigazgatás munkájának nem mércéje, hogy ötezerrel többen vagy kevesebben vagyunk. Egész más kritériumok alapján kell kiindulni. Ezzel szemben mércéje, egy nagyon fontos követelmény: a köztisztviselő személyi stabilitása. Én úgy hiszem, hogy nagyon sürgősen le kellene zárnia a közigazgatást és a köztisztviselő kart érintő különböző ilyen meg olyan létszámcsökkentési terveket, amelyet két év múlva, ha valaki megnéz, akkor mindig rá kell döbbennie, hogy még sincsenek kevesebben, azt hiszem, erre számtalan példa van. De elsősorban azért, hogy megjelenhessen az a köztisztviselői minőség, aminek egyik bázisa többek között az, hogy nincs annyi jövedelme, mint üzleti és egyéb szférában hasonló felkészültségűeknek, de van egy előnye, ez pedig az egzisztenciális biztonság. Ha ezt nem teremtjük meg, akkor a magyar közigazgatás, amely nagyon mély sebeket kapott azért, ha át is vészelte az időket, a magyar közigazgatás nem alakul olyanná, mint amilyenre alakítani szeretnénk, és nem jelennek meg azok a minőségi kritériumok, amelyek kell, hogy megjelenjenek.

Magam részéről ezért tartom a közigazgatás alapelveinek megjelölése közül a köztisztviselői karra vonatkozó biztosítékokat, mert különben köztisztviselői kar nálunk nem alakul ki. Márpedig ha a köztisztviselői ténykedés a kívánt nívót nem éri el, akkor az egy ország civilizációs színvonalát is aláminősíti a kívántnak.

Nem akarok hosszabban érvelni, a "nem támogatom" kitételt találtam itt is. Meggyőződésem, hogy ez a része a koncepciónak az, amely tán egy normaszövegben is pótolható, vagy egyebütt, másutt. De hát visszatérve az alapvető problémára, hogy folyik egy közigazgatás-korszerűsítés, a koncepció azt mondja, hogy azzal párhuzamosan kell alkotmányozni, de nem találkozott az alkotmány-előkészítés a közigazgatási koncepcióval hát enyhén szólva itt némi zavart érzek. Köszönöm. (Szórványos taps.)