Szigethy István (SZDSZ)

1996. június 19.

DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egyetértek Sepsey Tamásnak azzal a felvetésével, hogy a választási rendszer a magyar közéletnek, de általában minden parlamentáris demokrácia közéletének egyik legfontosabb eleme. A választási rendszer jelenti azt, hogy a lakosságot képviselő Országgyűlés többségi döntés alapján, tehát demokratikusan működik-e, avagy sem. A választási rendszer jelenti azt, hogy a lakosság mennyiben tudja kifejezni az akaratát abban a kérdésben, hogy az országgyűlési képviselők, akik őket négy éven keresztül képviselik, valóban az ő akaratuknak megfelelően döntsenek, és valóban képviselhessék a lakosság többségének az akaratát.A választási rendszer Magyarországon 1989 óta változatlan lényegében, kisebb módosulás történt az 1994-es választások előtt. Akkor a választási rendszerünk két elemből állt: egyrészt fontosnak tartotta, hogy minden választópolgárnak legyen közvetlenül képviselője, tehát az egyéni képviselők rendszerét fenntartotta a korábbi választási rendszerből, ugyanakkor azonban a többpárti demokrácia szabályainak megfelelően bevezette a pártokra való listás szavazást. Akkor, tapasztalok nélkül, úgy gondolták, hogy a kétféle rendszer valamiféle kiegyenlítő hatást gyakorol majd, a nagy egyéniségek, az erős képviselőjelöltek iránti rokonszenv a választópolgárok körében erősebb lehet, mint az egyes pártokhoz való kötődés.

Mind az 1990-es, mind az 1994-es választások bebizonyították, hogy ez az előzetes feltevés tévesnek bizonyult, a pártokhoz való rokonszenv általában megelőzte mindkét esetben a nagy számok törvénye alapján nagyobb részben az egyéniségeknek szerepét, és időnként kitűnő, bizonyított, politikai múlttal rendelkező egyéni jelöltek is kevésbé ismert, de adott párthoz tartozó képviselőjelöltekkel szemben az egyéni versenyben alulmaradtak. Ha pedig ez így van, akkor tulajdonképpen a pártokra való szavazás két szinten jelentkezik: jelentkezik egy egyéni rendszerben, és jelentkezik a listás rendszerben. A kétféle győzelem pedig mindkét esetben összeadódott. Ebből furcsa következmények adódtak, tulajdonképpen 1990-ben a választópolgárok 24 százalékának a támogatásával rendelkező MDF megszerezte a parlamenti mandátumok 42 százalékát, 1994-ben pedig a választópolgárok 32,99 százalékának a támogatásával rendelkező Szocialista Párt a parlamenti mandátumok 54 százalékához jutott. Mind a két szám, mind a két választási eredmény teljes egészében törvényes, teljes egészében legális.

Csak a probléma ott jelentkezik, hogy mindkét esetben önmagában a parlamenti többségben, a parlamenti meghatározó többség mögött a választás pillanatában sem állt akkora társadalmi támogatottság, mint ahány mandátumot ez a parlamentben biztosított. Mindkét esetben természetesen ezt a társadalmi jellegű ellentmondást, belső politológiai ellentmondást feloldotta a koalíciókötés. És a koalíciókötés kapcsán a korábbi koalíció majdnem elérte a választópolgárok 50 százalékának a támogatottságát, a jelenlegi, új koalíció pedig ezt meg is haladta.

Az alapkérdés tehát az, hogy a választási rendszerben a lakosság többségének a döntése, tehát ami egy demokráciában minden döntéshez tulajdonképpen szükséges, mennyiben biztosítható a választási rendszer keretében. Többen észrevételezték ezért, hogy a jelenlegi magyar választási rendszernek az arányosítása lenne szükséges, jobb megközelítése a lakossági támogatásnak, ha már a parlament pártok szerint működik, akkor a pártoknak a támogatottsága hozzávetőlegesen hasonlítson ahhoz, ahogy a lakosság az egyes pártokat támogatja. Ennek irányában a lakosság részéről tudományos életből is, de többek között például a Szakszervezeti Érdekegyeztető Fórum részéről javaslatok hangzottak el arra irányulóan, hogy arányosodjék a magyar választási rendszer, jobban közelítse meg a pártok parlamenti megoszlása a társadalomban való támogatottságukat.

Ebben a körben két módosító javaslat érkezett az Országgyűlés elé, az egyiket a Szocialista Párt részéről Nagy Sándor terjesztette elő, aki az arányosságot elvként kívánta kimondani a választásoknál, a másik javaslat pedig, amelyik ennél rugalmasabb volt, Trombitás Zoltánnak a 200. sorszám alatt előterjesztett javaslata, amelyik az arányosításra törekvést tartalmazta. Én azt hiszem az utóbbi a pontosabb, hiszen a teljes arányosságot megvalósítani a választási bekerülési küszöb megtartása mellett lehetetlen matematikailag is. A választási küszöb fenntartása mindenképpen indokolt, én ebben teljes egészében egyetértek Sepsey Tamással. Ugyanakkor azonban célszerűbb lenne arányosabb parlamenti képviseletet biztosítani, és ezért én javasolnám, hogy a kapcsolódó módosító indítványok tárgyalása során az előkészítő bizottság gondolkozzék el ismételten Trombitás Zoltánnak az ez irányú felvetéséről, olyan értelemben is, hogy ez a felvetés két elemet tartalmazott: az arányosításra való törekvést és a kisebb parlamenti létszámra való törekvést.

A Szabad Demokraták Szövetsége mind a két elgondolással egyetértett, az arányosítás tekintetében pedig éppen a hétpárti, a választási rendszer módosítását előkészítő bizottság elé egy konkrét, részleteiben kidolgozott koncepciót is terjesztettünk. Tehát meg van a lehetőség arra, hogy arányosabb parlamenti összetétel legyen. Ismét szeretném hangsúlyozni: ez a kérdés az egyik legfontosabb kérdés, hiszen ettől függ, hogy a következő időben vagy parlamenti ciklusokon keresztül az Országgyűlés összetétele mennyiben képezi le a pártoknak a lakosság körében való támogatottságát.

Az általunk előterjesztett arányosítási modell a lakosság általi 51 százalékos támogatottság, és a jelenlegi 72 százalékos parlamenti mandátumok között mintegy középarányos helyet foglalna el, 61 százalékot biztosítana arányos rendszerben is a jelenlegi koalíciós pártoknak, ez csak egy matematikai példa természetesen, hiszen az 1994-es választások törvényességét senki nem vonhatja kétségbe, de bizonyítja azt, hogy működőképes, nem reimalizálódó parlamentet arányos rendszerben is létre lehet hozni, az ezzel ellentétes aggályokat ez éppen el tudja oszlatni.

Szeretném hangsúlyozni, hogy arányos rendszerben például bár a lakossági támogatás terén a korábbi koalíciónak nem volt meg az 50 százalékot meghaladó választói támogatottsága, arányos rendszerben ezt meghaladta volna, tehát ott sem lett volna gond a kormányzói képességgel.

Én éppen ezért kérném az előkészítő bizottság tagjait, hogy a többi irányból: lakosság részéről, szakszervezetek részéről, a tudományos élet vagy itt gondolok például Arató Andrásnak vagy Dezső Mártának az ezzel kapcsolatos tanulmányaira , az arányosítás irányába próbáljunk elmozdulni, és éppen a két oldalról érkezett módosító javaslatok, egyrészt a Szocialista Párt részéről, másrészt pedig a Fidesz részéről érkezett módosító javaslatok is igazolják azt, hogy az erre való törekvés teljes egészében méltányos, szükségszerű, és hosszú távon sokkal inkább biztosítaná azt, hogy a lakosság döntése a parlamenti összetételben jelentkezhessék, a parlament valóban a lakosság többségét képviselje, mármint a parlamenti többség valóban a lakosság többségét képviselhesse.

(9.00)

Az arányosság kérdésén túlmenően szeretnék foglalkozni általában a választási rendszer kérdéseivel, hiszen erről Sepsey Tamás nagyon plasztikusan beszélt és nagyon sok észrevételével egyet is értek, nem mindennel, de többel egyetértek. Valóban, a választási rendszernek a mostani állása, tehát az ezzel kapcsolatos tárgyalások mostani állása problematikus, elhúzódott, és időnként én sem értettem, hogy egyes pártoknak a passzivitása ebben a kérdésben miért nem vitte előbbre legalább annyira a koncepció kidolgozását a választási törvény tekintetében, hogy már most legalább a részletes vitában konkrét kapcsolódó módosító javaslatokat lehessen előterjesztenünk. Sajnos nem állunk ebben a helyzetben, mi nem vagyunk ebben a helyzetben. Ismereteim szerint a jövő héten szerdán fog folytatódni az a hétpárti tárgyalássorozat, amelyik külön ezzel a kérdéskörrel foglalkozik.

És azt hiszem, hogy addig, amíg ennek a kérdésnek a részleteiben is megnyugtató megegyezés nem jön létre, eléggé nehéz koncepcionális szinten megkötni ezeknek a tárgyalásoknak a kereteit, mert lehetséges, hogy jobb megoldások, jobb részletmegoldások éppen azért elvesznének, mert a koncepció keretében szigorúbb szabályokat állapítanánk meg. Éppen ezért én azt hiszem, a legjobb kompromisszumos megoldás a jelenlegi állapotban mégiscsak az, hogy azt a módosító javaslatot szavazza be az Országgyűlés a koncepcióba, amelyik a részletesebb szabályok, lényeges szabályoknak a koncepcióba való beemelését tartja szükségesnek anélkül, hogy ezeket konkrétan megnevezné, legalábbis addig, amíg az ezzel kapcsolatos hétpárti tárgyalások előbbre nem vezetnek.

Csak szeretném említeni: Trombitás Zoltán javaslatának a másik eleme, a kisebb parlamentre való törekvés is több párt részéről igényként vetődött föl, a mi részünkről is. Ebben is azonban, mivel ez egy nagyon komplex kérdés, csak egy megnyugtató, egységes álláspontot lehetne kialakítani, mert minden más megoldás mindenképpen ellenérzéseket szülne. Itt csak említeném, hogy például egy kisebb létszámra való törekvés esetén nagy valószínűség szerint át kellene szabni a jelenlegi választási körzeteket is. Végig kell gondolni ennek a szociológiai összefüggéseit, tehát ez nem annyira egyszerű kérdés, hogy ezt ránézésre azonnal el lehetne, azonnal, gyorsan dönteni.

A választási rendszer korrekciója véleményem szerint éppen azért szükséges, amiről már az előbb említést tettem, mert ez az a közjogi elem, amikor a lakosság hosszú távra kijelentheti, hogy az őt a parlamentben képviselő képviselők közül, pártok közül kikre kíván szavazni, kikben bízik meg és a következő négy évben kiknek a szava döntsön az ország legfontosabb kérdéseiben.

Ez a gondolat átvezet a másik körhöz is, és ez Salamon Lászlónak, illetőleg más részről Balsai Istvánnak és Sepsey Tamásnak a külföldiek választójogával kapcsolatos módosító indítványait érinti. Abban az előkészítés során mindenki egyetértett, hogy a jelenlegi alkotmány rendelkezései nem szerencsések. Az eljárási szabály miatt azonban, ami szerint ötpárti egyetértés kell ahhoz, hogy a hatályos alkotmány szövegétől el tudjunk mozdulni, a konkrét javaslatokban való ütközés miatt nem alakult ki egyetlen olyan álláspont sem az előkészítés során, amely elnyerte volna öt pártnak a támogatását, és éppen ezért kölcsönösen kioltották egymást a különböző elképzelések, aminek eredményeként maradt az, hogy a hatályos alkotmány rendelkezései kerültek be a koncepcióba.

Az a rendelkezés, amelynél azt hiszem, minden párt egyetértett abban, hogy ez nem jó, de mivel nem volt közös nevező másról, nem lehetett másként döntenünk. Én azt hiszem, hogy Salamon Lászlónak a 191. sorszám alatt előterjesztett módosító javaslata ezt a dilemmát feloldja. Ennek az értelmezése körül azonban viták vannak és erről szeretnék majd néhány szót szólni.

Először mondanám a két végletet. Az egyikről már beszéltem, hogy maradjon minden a hatályos alkotmány szerint, tehát a magyar állampolgárok közül csak az szavazhasson, aki itthon lakik és aki itthon is tartózkodik a választás napján. A másik véglet a Balsai István és Sepsey Tamás által előterjesztett javaslat, amelyik negatív módon fogalmaz: ne lehessen semmiféle különbséget tenni a belföldiek, illetőleg a külföldiek szavazása között.

A megoldást a kettő között kell valamilyen formában megtalálni. Miért? Kezdem az állampolgársági jog kérdésével. Én azt hiszem, sokan nincsenek tisztában talán még itt sem, de az országban minden bizonnyal azzal, hogy a magyar állampolgárság közel sem egyértelmű fogalom. Azért nem egyértelmű fogalom, mert az 1920-as évek végétől kezdődően azok a magyar állampolgárok, akik külföldre távoztak, a leszármazottaik révén további generációk számára hagyományozták át az egykori magyar állampolgárságukat. Ez egy beláthatatlan kör. Próbáltunk ennek utánajárni nincs ember Magyarországon, aki meg tudná mondani, hogy ez a jogilag magyar állampolgárnak számító halmaz tulajdonképpen hány embert tartalmaz.

Ha én azt mondom, hogy mindegyik magyar állampolgár, aki külföldön tartózkodik, magyar választójoggal is rendelkezik, az azt jelentené, hogy egy bizonytalan személyi kör számára adnék jogot. Senki nem tudja a számát, esetleg saját maguk sem tudják, hogy jogilag magyar állampolgárnak számítanak, rájönnek, kérnek egy igazolást, és beleszólhatnak a mi legfontosabb belügyeinkbe, tehát olyan kérdésekbe, hogy Magyarországon mennyi adót fizessünk, milyen legyen a társadalombiztosítási szolgáltatás vagy akár milyen alkotmányt hozzunk most, milyen legyen a választási rendszer és még folytathatnám ezeket a nagyon fontos kérdéseket az Országgyűlés gyakorlatilag teljes hatáskörét.

Azt hiszem, hogy a magyarországi belső ügyeinket elsősorban azoknak kell eldönteniük, akik ebben személyükben érintettek. Szándékosan fogalmaztam így, és szándékosan nem azt mondtam, hogy azoknak, akik éppen Magyarországon laknak és tartózkodnak. Azt a kört meghatározni, hogy kik azok, akik ebbe a körbe beleférnek, nagyon komoly feladat, és nagyon komoly előkészítő tárgyalásokat igényel, amelyeket ugyancsak a hétpárti tárgyalások során kell elvégeznünk. Nem szerencsés egyik véglethez való ragaszkodás sem. Nem szerencsés az, ha eleve azt mondjuk, hogy mindenki, aki jogilag magyar állampolgárnak számít, az beleszólhat a magyarországi belső ügyeinkbe, abba, hogy hogyan adózzunk és még folytathatnám az előbbi példákat, de ugyanakkor az sem szerencsés, hogyha a másik véglet működik, tehát a hatályos alkotmány maradna meg.

Én úgy gondolom, hogy ebben a körben a reális, a valóban értékelhető gondolatokat, azokat a szempontokat, amelyek indokolttá teszik, hogy azok, akik a magyarországi választásokon részt vesznek, valóban Magyarországhoz kötődnek, valóban elnézést a kifejezésért méltóak arra, hogy a mi belügyeinkbe beleszóljanak, ezt a kört pontosabban meg kell határozni, mint a meglehetősen bizonytalan magyar állampolgársági fogalom meghatározásával.

Ezért én óvnék mindenkit a végletektől. Óvnék attól, hogy azt mondja, hogy bárki, aki jogilag magyar állampolgárnak számít, az minden bizonnyal a Salamon-féle javaslatnak a támogatása kapcsán máris választhat Magyarországon, de óvnék attól is, hogy ezt túlzottan szűk körben fogalmazza meg.

Ez nagyon komoly pozitív tárgyalásokat, a gondolatoknak az ütközését igényli, és mind a Salamon-féle javaslat elfogadása óta, bizottsági elfogadása óta a sajtóban, mind pedig egyébként én nem nagyon láttam még azokat a valóban nyomós érveket, amelyek ezt az összefüggést igazában igazolják azt a személykört pontosan meghatározzák, hogy kik azok, akik igazában beleszólhatnak a mi belügyeinkbe, a mi belső magyarországi ügyeinkbe, akik esetleg már magyarul sem tudnak, megtehetik-e ezt, akiknek esetleg fogalmuk sincs arról, hogy Magyarországon milyen belső viszonyok vannak, megtehetik-e ezt, esetleg csak azért, mert valamiféle nosztalgia folytán kérnek egy igazolást arról, hogy a nagyapjuk valamikor Magyarországról kivándorolt. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a kör nem csak azokat tartalmazza, akik politikai okokból távoztak Magyarországról, nem csak azokat tartalmazza, akiknek bármi ok miatt el kellett innen távozni a korábbi rendszer miatt, itt nem csak a politikai okokra gondolok.

Magyarországon 1990 óta demokratikus többpártrendszer van. Senkit nem akadályoztunk meg abban, hogy például Magyarországra visszatérjen, hogyha annyira fontosnak érzi a kötődését. Senkit nem akadályoztunk meg abban, hogy Magyarországon lakással rendelkezzék, miközben esetleg a világ más sarkán is lakik. De ezek mind csak szempontok, hangsúlyozom, nem kizáró szempontok, nem meghatározó szempontok.

De végig kell ezeket a szempontokat gondolnunk, és úgy kell meghatároznunk azt a kört, amely kör számára nagy valószínűség szerint az Országgyűlés kiterjeszti majd a választójogot, hogy ez a kör valóban az a kör legyen, akik jogosultak arra, hogy Magyarország belügyeibe a legfontosabb közjogi aktusnál, a választásoknál aktívan közreműködhessenek.

(9.10)

Én azt hiszem, hogy ezzel nagyon óvatosan kell bánnunk, minden meggondolatlan megnyilatkozás bármely irányban nem szerencsés, és én bízom abban, hogy ha ismételten beindulnak a tárgyalások a választási rendszer tökéletesítésére, akkor ez a kérdés is ott megnyugtatóan megoldódik. Addig én úgy gondolom, hogy Salamon Lászlónak az a módosító javaslata, mely rugalmas, hangsúlyozom tehát, nem merev, mint a Balsai-Salamon-féle javaslat volt. A Salamon-féle javaslat keretet ad arra, hogy ezt a kérdést megnyugtatóan rendezhessük, és éppen ezért nyerte el az alkotmány-előkészítő bizottságnak a támogatását. Én úgy gondolom, hogy kellő felelősséggel valamennyi, a választási rendszerrel kapcsolatos kérdést végig kell gondolnunk, és én nagyon bízom abban, hogy ezek a tárgyalások, amelyek remélhetőleg a jövő héten folytatódnak ebben a kétpárti bizottságban, eredményesen fognak zárulni, és a magyar választási rendszer alkalmasabb lesz arra, hogy a magyar lakosság akaratát kifejezze, és a Magyar Országgyűlés olyan összetételű legyen, amely valóban a lakosság többségének a bizalmával is rendelkezik.

Köszönöm szépen. (Taps.)