Sepsey Tamás (MDF)

1996. június 19.

DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy üdvözöljem a közpénzügyekről szóló rész tárgyalása során a távollevő pénzügyminiszter urat és a Pénzügyminisztérium politikai államtitkárát. Valóban üdvös és támogatandó az az elképzelésük, hogy ezen fejezet részletes vitájánál ne legyenek jelen, mert a későbbiekben akkor nem lehet majd arra hivatkozni, hogy amit itt elmondtunk, azt nem szívlelték meg. Adott esetben nem tartják be ezeket a szabályokat. Kicsit megdöbbenéssel hallgattam Avarkeszi, Szigethy képviselőtársaimnak azt a nyilatkozatát, hogy ők mostantól fogva támogatják Kutrucz Katalin indítványát, és feltehetően a bizottság figyelmét elkerülte ez a javaslat és nem volt tudatában annak, hogy miről dönt, ha megnézzük a bizottság jegyzőkönyvét. Én személyesen igaz, hogy nem olyan szuggesztív erővel, nem olyan átütő indokolással, hanem csak szikáran elmondtam, hogy mit jelent a jelenlegi megfogalmazás, a Magyarországon élés ténye. Úgy tűnik, hogy akkor vagy képviselőtársaimnak a figyelme mással volt elfoglalva, vagy akkoriban még úgy gondolták, hogy esetleg nincs szükség arra az adóbevételre, illetékbevételre, melyre a kereseti illeték, például, hogyha egy külföldi élő személy indít pert Magyarországon, az ugyanúgy állami bevétel, ezekre nincs szüksége a magyar államnak.

Úgy gondolom, és hadd utaljak megint vissza itt a délelőtti vitában, meg tegnap is elhangzott némi hivatkozással a szakértői anyagra, hogy ki olvasta, ki nem olvasta. A szakértők nagyon részletesen foglalkoztak ezzel és rámutattak arra, hogy a jelenleg hatályos alkotmányszöveg egyébként rettenetesen rossz, mert az kifejezetten magyar állampolgárokat említ, aztán utána befejezi az alkotmányszöveg ezt a közteherviseléssel kapcsolatos jogviszonynak a szabályozását. Mentvén a menthetőt, és úgy gondolván, hogy nem biztos, hogy sikerül megmenteni Kutrucz Katalin eredeti javaslatát, Balsai képviselőtársammal mi egy csatlakozó módosító javaslattal éltünk, ami az élő és tartózkodó személyekre fog vonatkozni, valamint nemcsak a gazdasági társaságokra, mert például ha egy egyesület, amelyik nem gazdasági társaság, folytat gazdasági tevékenységet, mert folytathat. Alapítvány, közalapítvány: ezeket a jogi fogalmakat mind bele kell korporálni ebbe a szövegbe, hogyha meg akarjuk a koncepcióban ezt az egész tömeget jeleníteni. Ha majd rábízzuk a normaszövegre, akkor a legcélszerűbb elfogadni Kutrucz Katalin javaslatát, és csak annyit mondani, hogy a közteherviselésről rendelkezni kell.

A közpénzügyeket tartalmazó fejezetbe a 254-es javaslattal kapcsolatban szintén van egy módosító indítványunk, csatlakozó módosító javaslatunk, amit majd holnap én részletesen fogok indokolni. Mert az Országgyűlés menetében a jelenlegi törvényhozási menetben elképzelhetetlen, hogy a zárszámadást a költségvetési évet követő harmadik negyedév végéig fogadja el az Országgyűlés. Ez jelenleg azt jelenti, hogy szeptember végéig kellene a zárszámadási törvényt elfogadni. Ahhoz be kellene még a rendes ülésszakát június 15-e előtt a kormánynak terjeszteni, már tárgyalni is kellene az Országgyűlésnek, mert rendes menetében hat hét egy törvényjavaslatnak az átfutási ideje. Én azt hiszem, hogy az államapparátus hosszú ideig még nem lesz abban a helyzetben, hogy költségvetési zárszámadási törvényt be tudjon június 15-e előtt terjeszteni, és az Országgyűlés pedig nem lesz abban a helyzetben, hogy állandó Házszabály-módosításra kényszerüljön, hogyha az alkotmány ezt a megfogalmazást tartalmazza. Balsai képviselőtársammal mi a tizedik hónap végéig tennénk lehetővé a törvényjavaslatnak az elfogadását, ami jelen esetben október vége, tehát egy szeptemberi tárgysorozatba-vétellel és tárgyalással alkotmányos keretek között megoldható lesz ez a probléma.

Igen tisztelt Országgyűlés! Bár a bizottságban támogattuk a 255. szám alatt levő, Gáspár Miklós és társai által jegyzett javaslatot, már akkor jeleztük, hogy a jelenlegi szövegezése ennek a törvényhelynek nem kielégítő két okból. Véleményünk szerint közjogilag is különbséget kell tenni a zárszámadási törvénynek az elutasítása és az átmeneti gazdálkodásról szóló törvényjavaslat elutasítása között. Tudniillik az átmeneti gazdálkodásról szóló törvényjavaslatot megelőz egy szavazás az Országgyűlésben, méghozzá egy nemleges szavazás. Tudniillik az Országgyűlés nem fogadja el a költségvetési javaslatot, vagy a kormány oly módon terjeszti be, hogy egyáltalán nem kerül sorra a szavazás. Ez egy olyan mulasztás, illetőleg az Országgyűlésnek egy olyan értékítélete, hogy nem fogadja el a beterjesztett költségvetési javaslatot, ami egyszeri negatívum. A következő törvényhozási a rosszallás idézőjelbe téve a rosszallás szót , az átmeneti gazdálkodásról szóló törvényjavaslatnak a leszavazása. Ez a második figyelmeztetés. Ezek után úgy gondoljuk, teljesen szükségtelen újra előírni azt, hogy bizalmi szavazást kérjen az Országgyűlés a kormánytól, hanem nekünk az a véleményünk, mármint Balsai képviselőtársamnak és nekem, hogy ebben az esetben a kormánynak le kell mondani, mert nem képes arra, hogy az ország gazdaságát megfelelően rendbe rakja vagy rendben tartsa.

Ettől el kell különíteni a zárszámadási törvény el nem fogadásával kapcsolatos jogkövetkezményeket, mert abban az esetben felmerülhet az is, hogy egy olyan kormány terjeszti be, amelyik nem felelős a korábbi kormány költségvetési törvényjavaslatának a végrehajtásáért. Ha azt szavazza le az Országgyűlés, nyilvánvalóan nem lehet olyan súlyos jogkövetkezménye, mint az átmeneti gazdálkodásról szóló törvényjavaslat leszavazásának. Másrészt ezt nem előzi meg egy olyan előzetes nemleges szavazás, mint a költségvetési törvényjavaslat el nem fogadása, tehát ebben a szituációban helyesnek tartjuk a Kereszténydemokrata Néppárthoz tartozó képviselőknek a javaslatát, hogy ilyenkor a kormány bizalmi szavazást kérjen. Viszont nyelvhelyességi szempontból ellentmondás keletkezik ugyanazon szakaszon belül, mert azt mondja a koncepció, hogy a zárszámadásról szóló törvény el nem fogadásának jogkövetkezményéről az alkotmányban kell rendelkezni. Ezt követően aztán ki is mondja, hogy mi ennek a jogkövetkezménye.

Nekünk az a véleményünk, hogyha már egyszer úgyis hozzányúltak képviselőtársaink ehhez a törvényhelyhez, akkor elképzelhető, hogy nyelvhelyességi szempontok alapján talán máshova kellene tenni ezt a következményt, illetőleg ki lehetne hagyni, mert majd az alkotmány megszövegezése során a normaszövegben kifejezetten szó lesz majd arról, hogy kell-e vagy nem kell bizalmi szavazást kérni.

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A magam részéről nagyon sajnálom, hogy nem nyerte meg a hatpárti támogatást dr. Kristóf István képviselőtársamnak a 256-os pont alatt lévő módosító javaslata. A kormánypárthoz tartozó képviselőtársam ugyanis arra tett indítványt, hogy az alkotmány tartalmazza az úgynevezett klasszikus költségvetési alapelveket. Amikor az alkotmánykoncepció általános vitájában erről a részről szóltam, ezeket az alapelveket fel tudtam sorolni, nem tudtam kibontani őket és nem tudtam elmondani, hogy miért van szükség arra, hogy az alkotmány ezeket tartalmazza. Ezek, azok számára, akik nem voltak jelen az általános vitán, a teljesség, a valódiság, a részletesség, a nyilvánosság, az áttekinthetőség és az egységesség elve. Képviselőtársamnak is és nekem is az a határozott meggyőződésünk, hogy a költségvetési alapelveknek az alkotmányi megjelenítése ebben a fejezetben nélkülözhetetlen. Nélkülözhetetlen, mert a költségvetési törvények megalkotásánál, a költségvetési szemlélet kialakításánál ezek a klasszikus alapelvek, amelyek évszázadokon keresztül alakultak ki, támpontot adnak a jogalkotónak, a későbbiek során esetleg a jogalkalmazónak, mondjuk az Alkotmánybíróságnak, hogy kielégíti-e egy költségvetési törvényjavaslat ezeket az alapelveket vagy sem.

(14.40)

Mert, ha nem elégíti ki, ha nem felel meg a valódiság elvének, ha nem felel meg a teljesség elvének egyébként zárójelben megjegyzem , ez azt jelenti, hogy minden állami pénzt, közpénzt a költségvetésben kell szabályozni, és nem lehet a költségvetésen kívül, különféle csatornákon még költeni az adófizetők pénzét, mert akkor nem lehet arról tisztességesen elszámolni.

Tehát, ha ezek az elvek nem jelennek meg a költségvetési törvényekben, akkor nevezhetjük ezeket a törvényeket a Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvénynek, de mégsem a szó valódi, teljes értelmében vett költségvetési törvénye, hanem csak egyfajta látszatjogszabályok. Viszont nincs lehetősége senkinek sem vitatni ezeknek a látszatjogszabályoknak a látszólagosságát, mert alapelvek hiányában és alkotmányos szintű rögzítés hiányában nem tud vele mit kezdeni az Alkotmánybíróság sem. Nem fogja tudni levezetni, mert a jogi alapelvek, amennyiben nincsenek a normaszövegbe iktatva az Alkotmánybíróság számára, ebben az esetben emberjogi gyakorlat esetén, alapjogoknál más a helyzet, de ez nem alapjog ebben az esetben nem nyújtana semmiféle fogódzót.

Én valóban úgy gondolom, hogy esetleg konzultálhatnának azok a frakciók, akik elutasították ezt a javaslatot. Ha már nem akarják úgy megfogalmazni, hogy klasszikus alapelvek szintén képviselőtársammal, Balsai Istvánnal csatlakozó módosító javaslattal , egy kicsit finomítottunk a szövegen, hogy legyen lehetőség megint megtárgyalni. Mert bízom abban, hogy éppen a közpénzügyekről szóló fejezetben, amelynek az alkotmányba történő vadonatúj szabályozásának az az indoka, hogy hitelesen és felelősen kívánunk számot adni az állampolgároknak, hogy hogyan és miként gazdálkodik az ő pénzükkel az állam. Ez a rész, ezek az alapelvek nem hiányozhatnak.

Tisztelt Országgyűlés! Ugyanebben a fejezetben, a Számvevőszékkel kapcsolatban is vannak alapvető rendelkezések. A bizottság sajnos nem támogatta a 272. szám alatti módosító javaslatot, amely a jelenlegi megfogalmazásban megint rossz. Elképzelhető, hogy annak ellenére, hogy ugyanúgy kifejthettem Kutrucz Katalin képviselőtársam módosító javaslata mellett szóló érveket, mint a korábbiakban, de a bizottság megint nem látta át teljesen, hogy miről van szó, és ezért foglalt nemleges állást.

Ez a paragrafus ugyanis azt mondja, hogy az Állami Számvevőszék a jelentését nyilvánosságra hozza az államtitkot tartalmazó részek kivételével. Így meglátásom szerint, és képviselőtársam meglátása szerint is az alkotmánykoncepció rossz. A jelentés nemcsak államtitkot tartalmazhat, tartalmazhat szolgálati titkot is, amelynek a védelmére nem is olyan rég alkottunk egy nagyon komoly törvényt. Tartalmazhat banktitkot is.

Én egy példát említek, hogy milyen veszélyei lehetnek annak, hogyha az Állami Számvevőszéket az alkotmány kötelezi a jelentése nyilvánosságra hozatalára, és azzal banktitkot fog sérteni. Például: most vizsgálják a bankkonszolidációt. Néhány bankot nagyon kényesen érint ez a dolog. Vizsgálták a Budapest Bankkal kapcsolatos tőkejuttatást. Az is, egyébként, már mint annak a jelentésnek jó néhány része banktitkot érintett, ezért nem is hozta nyilvánosságra az Állami Számvevőszék. Mert ha nyilvánosságra hozza, akkor én nyugodt lélekkel ki merem jelenteni, hogy a banktitok megsértése miatt pert lehet indítani az Állami Számvevőszék ellen. Kétlem, hogy lenne olyan magyar bíróság, amelyik ne állapítaná meg a banktitoknak a megsértését, mert ez alól még az alkotmány sem adhat felhatalmazást, mert egyébként máshol meg elismeri ezeknek a titkoknak a jogosultságát, és meg fogja állapítani az Állami Számvevőszék közvetlen a magyar államnak a kártérítési kötelezettségét.

A jelenleg hatályos alkotmányszöveg rossz. Tudniillik az előírja a jelentésnek a közzétételét. Eddig az Állami Számvevőszék egy alkotmányellenes gyakorlatot volt kénytelen követni, mert nem hozta nyilvánosságra a jelentésnek azokat a részeit, amelyek államtitkot, szolgálati titkot vagy banktitkot érintettek.

Miután nem fogadták el Kutrucz Katalin javaslatát, ismét egy csatlakozó módosító javaslattal próbáltunk Balsai István képviselőtársammal finomítani ezen, és lehetővé tenni, hogy a bizottság gondolja át. A titokvédelem törvényi szabályai között garanciálisan elfogadható az az alapelv, hogy azok a jelentések, amelyek a titokvédelem körébe tartozó titkokat érintenek, azok ne kerüljenek nyilvánosságra.

Azért garanciális egyébként a titokvédelmi törvényünk, és azért nem kell félni ettől a korlátozástól, mert ezeknek a titkoknak a titokká történő minősítése bíróság előtt kétségbe vonható. Tehát hiába minősít valaki valamit államtitoknak. Az épp általunk megalkotott jogszabály lehetővé teszi, hogy a titok minősítés feloldásra kerüljön, és akkor az a rész, ami idáig nem volt nyilvánosságra hozható a titokvédelmi szabályok miatt, nyilvánosságra kerüljön.

Hozzá kell tennem, ez természetesen nem jelenti azt mármint, hogy a titokvédelmi szabályok hatálya alá tartozó részek nem kerülnek nyilvánosságra , hogy az arra jogosult személyek, az Országgyűlés számvevőszéki bizottságának tagjai, országgyűlési képviselők, kormánytisztviselők ne tudják meg annak a jelentésnek a valós tartamát. Ez csak az illetéktelen vagy olyan személyek elől kívánja a jelentés bizonyos részének tudomásulvételét korlátozni, akik esetében a felhasználás esetleg káros következményekkel járhat az ország érdekében, vagy az adott bank érdekében.

A 274. pont alatt van egy olyan módosító javaslatunk Balsai István képviselőtársammal, amelyet koncepcionális jellegűnek tartok. És őszintén mondom, igazából nem értem azt az ellenkezést, amely meggátolta, hogy ez a fejezet, ez a rész kiegészüljön egy új fejezettel, amely a közvagyon megjelölését kapta volna. Mi ebben a fejezetben azt kívántuk, hogy az alkotmány határozza meg az el nem idegeníthető állami vagyon körét, rögzítse az állami vagyon és a közvagyon fogalmát, tartalmazzon rendelkezéseket a vagyonnal való gazdálkodási kötelezettségről, illetve felelősségről.

Azért tartottuk nagyon lényegesnek, hogy a közpénzügyekről szóló fejezetben legyen egy ilyen rész is, mert nem elég arról rendelkezni az alkotmányban, hogy hogy adjon számot a kormány az adófizető által befizetett pénzekről, hogy ezt hogyan és milyen módon költötte el.

Nagyon lényeges, hogy alkotmányos szinten megfogalmazást nyerjen az állami vagyonnak a védelme. Én nem hiszem, hogy ebben a képviselőházban egyébként van olyan képviselőtársam, aki azt vallaná, hogy rövid időn belül meg fog szűnni az állami vagyon. Nem. Nagyon sokáig lesz állami vagyon, és kell is hogy legyen, mert bizonyos vagyontárgyak működtetése csak oly módon képzelhető el, hogy azok az állam kezében maradnak.

Ettől egy kicsivel másképp kell a közvagyon fogalmát meghatározni. Azért is gondoltuk, hogy a koncepcióban erre kitérjünk, hogy a normaszöveg szabatosan fogalmazza meg, mert a kettőt egymástól el kell választani.

A jelenleg hatályos alkotmány is tartalmaz egyébként igaz, hogy egy rövid részben utalást arra, hogy ez a magyar népnek a vagyona az állami vagyon.

(14.50)

A nemzet érdekében kellene ezt működtetni. Akik ezt a vagyont működtetik, azok alkotmányos szinten nyerjenek felelősséget a vagyonnak a működtetéséhez. Az egyszerű halandó számára a jelenleg is meglévő állami vagyonnak a nagysága felfoghatatlan. Az, hogy 500 milliárd, 1000 milliárd, 2000 milliárd vagy 3000 milliárd forint értékű, ezt mi nem tudjuk érzékelni. Ahhoz viszont ez elég, hogy érzékelhessük és én megpróbálom érzékeltetni képviselőtársaimmal , hogy ennek a vagyonnak a működtetése ez nem olyan jogviszony, amelyről ne kellene alapelvi szinten az alkotmányban szót ejteni. Ha mi ezt kihagyjuk az alkotmányból, azzal gyakorlatilag egy olyan jelzést adunk a jelenlegi vagyonkezelőknek, hogy nyugodt lélekkel működtessék ezt a vagyont, esetleg a saját hasznukra (Hegyi Gyula mosolyog.), mert a felelősségre vonásuk, az a ködbe vész.

Sajnos így van, hiába mosolyognak egyes képviselőtársaim ezen. 1990 előtt is, és 1990 után is nagyon komor tapasztalatai vannak a magyar népnek arról, hogy az az állami vagyon, amit az állam és ezt nyugodt lélekkel mondhatom, mert néhány éven keresztül annak a hivatalnak voltam az elnöke, amelyik kárpótlást adott ezekért a javakért elrabolt, erőszakkal elvett az állampolgároktól, részben megtermelt az állami vállalatok, üzemek útján, részben adófizetőknek a befizetéséből felhalmozott, ennek a vagyonnak a magánkézbe adása, az szabályozatlan keretek között történt, és ezt mai napig nem tapasztalt igazi, állhatatos, valódi kormányzati szándékot, hogy megnézzék, hogy utólag megvizsgálják, kik voltak azok, akik prédának tekintették a közvagyont, és másnak a verejtékén keresztül gazdagodtak meg.

Nem tudom másként értékelni annak a pártnak, nem akarom a nevét kimondani, aki ellenzi ennek a fejezetnek az alkotmányos szabályozását, a magatartását, minthogy tevőlegesen, utólagosan áldását akarja adni, hogy ami jogtalanság történt, az megtörtént. Természetesen milliomosok lettek ebben az országban, több százmillió forinttal rendelkezőek lettek ebben az országban. Nyitva akarja hagyni a lehetőséget, hogy ez a folyosó, ez továbbra is szabad maradjon. Mi azt mondjuk, hogy nem. Mi azt mondjuk, hogy ezt a részt le kell zárni. Nagyon szigorú alkotmányi szinten szabályozni kell a magyar állampolgároknak az érdekében, a magyar állam érdekében, hogy ne történhessen meg a jövőre nézve. Őszintén megmondom önöknek, a mai napig én még nem adtam föl a reményt, hogy azért néhány dolgot tisztába tudjunk tenni, és ez alatt olyan dolgokat értek, amik a múltban jogtalan vagyonszerzésnek minősültek.

Ehhez az Országgyűlés felelős képviselői nem adhatják az áldásukat. Azért kérném képviselőtársaimat, próbáljanak meg időnként a választókkal is egyeztetni, próbálják meg érzékelni az országnak a hangulatát. Vegyék figyelembe azt, hogy ha mi az alkotmányból ki akarjuk hagyni az egyik leglényegesebb dolgot, és nem akarjuk, illetőleg egyesek nem akarják ennek a fejezetnek a meglétét, az egy nagyon rossz üzenet a magyar társadalom számára. Ezért kérném képviselőtársaimat, gondolják meg. Ehhez csatlakozó módosító javaslatot nem tudunk mi beadni, de elképzelhető még egy este átgondolása után, a holnapi napon valamiféle kompromisszumra tudunk jutni, és egy nagyon lényeges résszel bővíthetjük az alkotmányi szabályozási koncepciót. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)