Salamon László (független)

1996. június 19.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (független): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A vita e szakaszában két módosító indítványt kívánok érinteni. Az egyik a 284. módosító indítvány, amely a Magyar Honvédség és Határőrség egységeinek az országhatáron, vagy pontosabban államhatáron túli alkalmazásával kapcsolatosak. A másik pedig Dornbach Alajos és társainak a 286. módosító indítványa, amely a sajtó megfogalmazása szerint a hadkötelezettség megszüntetését tartalmazná. Először a 284-ről.A módosító, az alkotmánykoncepció alapjavaslata akként szól, idézem: "A Magyar Honvédség és Határőrség egységei a hatályos nemzetközi szerződéseken alapuló hadgyakorlat, illetve az Egyesült Nemzetek Szervezete felkérésére végzett békefenntartó tevékenység kivételével csak az Országgyűlés előzetes hozzájárulásával léphetik át az államhatárt".

Ezen a szövegen én változtatást javaslok, és javaslom az "Egyesült Nemzetek Szervezete felkérésére végzett békefenntartó tevékenység"-nek a mellőzését ebből a szövegből. Vagyis az a véleményem, hogy az Országgyűlés hozzájárulását abban az esetben is ki kell kötnünk alkotmányos szinten, hogy ha a haderőnek az államhatárainkon kívüli alkalmazására az Egyesült Nemzetek Szervezete felkérésére végzett békefenntartó tevékenység keretében kerül sor.

Szabad legyen előrebocsátanom, hogy én is egyetértek azzal, hogy a pillanatnyi gyakorlatunk, amely ha jól tudom a legkisebb hadgyakorlati megoldásokhoz is országgyűlési határozati javaslat és hozzájárulást ír elő, ezt én is túlzottan merevnek érzem, és valóban meg kell annak az alkotmányos alapjait teremteni, hogy ott, ahol tényleg nemzetközi szerződések keretében rendszeres hadgyakorlatokra kerül sor, ott a teljesen formálissá silányult országgyűlési szerep iktattassék ki, kormányfelelősség lesz ott, a katonaságnak a hadgyakorlaton való részvétele biztosítása.

De úgy gondolom, nem ilyen a helyzet az Egyesült Nemzetek, az ENSZ felkérésére végzett békefenntartó tevékenység esetében. Ez a tevékenység ugyanis elvben tipikusan katonai, mégpedig éles katonai feladatot jelent, még akkor is, hogyha az ilyen békefenntartó tevékenységek a remények és vágyak szerint esetleg, vagy remélhetőleg nem járnak tényleges fegyverhasználattal, a katonai erő tényleges, funkciószerű felhasználásával. Szeretnék rámutatni arra, hogy a békefenntartó tevékenységben ugyanis elvben benne van a katonai konfliktus lehetősége.

Én úgy gondolom, jól emlékszem arra, hogy például a dél-koreai háborúban az amerikai katonai részvételre is az ENSZ békefenntartó tevékenysége keretében került sor. Tehát mindenképpen egy olyan tevékenységről van szó, ahol valóban a kockázat az, hogy a magyar katona harci helyzetbe kerülhet. És természetesen, én nagyon remélem, hogy képviselőtársaim a felszólalást nem értik félre, itt most nem arról van szó, hogy adott nemzetközi helyzetben akár ennek a veszélyét is nem kell-e vállalni.

Nem erről van szó, adott esetben elfogadom, hogy ennek a veszélyét is mérlegelni és vállalnia kell az országnak, szeretném hozzátenni, hogy én egyértelműen euroatlanti politikai elkötelezettségű vagyok, és természetesen az ENSZ működését nélkülözhetetlennek és mellőzhetetlennek tartom, de az egy alapvető kérdés, hogy ilyen konkrét esetekben az ország számára a szabad döntési lehetőség mindig a legmagasabb szinten biztosítást nyerjen, és biztosíttassék.

Alapvető kérdésnek tartom, hogy ha egy ilyen helyzetben ilyen felkérés érkezik hozzánk, amit nem kötelező elfogadni, nem kötelező egy ilyen békefenntartó tevékenységben elvben részt venni.

Lehetnek szempontok, amelyek amellett szólnak, hogy egy adott békefenntartó tevékenységben való részvételünk személy szerint nekünk, magyaroknak nem kívánatos. Hogy ennek az elbírálásában, a felelősség vállalásában az a szervezet viselje a túlsúlyt, azt terhelje a valóságos felelősség, amely mint ma már többször az Országgyűlés kapcsán említettük valóban a népszuverenitásból folyó jogot gyakorolja. Ezt a döntési funkcióknál feltétlenül fenn kell tartanunk, úgy érzem, az Országgyűlés javára és az Országgyűlés részére, és nem lehet ilyen kérdésekben a döntést úgymond alacsonyabb szinten, alacsonyabb hatáskörben meghozni. Erről van szó ebben a javaslatban, és kérem az alkotmány-előkészítő bizottságot, illetve képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a javaslatot.

Hadd tegyem még hozzá utólagosan csatolt érvként, sokat beszéltünk a felségjog átruházásáról, hát itt természetesen nem felségjog átruházásáról van szó, de a hadsereg alkalmazásának egy joga, mégis a szuverenitás szigorú fogalmi körébe tartozik. Ennek a szuverenitásnak a gyakorlását mindig a lehető legmagasabb szinten biztosítsuk, és ez megkívánja ennek a módosító javaslatnak az elfogadását és támogatását.

(15.20)

Tisztelt Országgyűlés! A másik hozzászólásom részben a 286. módosító javaslathoz szól. Erre a módosító javaslatra a figyelmemet a média, illetve a sajtóhírek hívták föl, amikor azt hallottam, hogy az alkotmányelőkészítő-bizottság megszüntette, és javaslatot tett az általános hadkötelezett..., megszüntette az általános hadkötelezettséget és erre javaslatot tett. Meg kell, hogy mondjam, hogy én nagyon nyugtalan lettem, mert pillanatnyi helyzetünkben, abban a szituációban, ahol Magyarország van, azon feltételrendszerek és körülmények között, amiben élünk, a honvédelmi kötelezettség fenntartását mellőzhetetlennek tartom, és amikor erről a hírről hallottam, akkor nem igazán értettem, hogy erre hogyan kerülhetett sor. Gyorsan föllapoztam a módosító indítványt, tanulmányoztam, és utána megnyugtattam, megnyugodtam, mert rájöttem, hogy szó sincs a hadkötelezettség megszűnéséről, és szó sincs a honvédelmi kötelezettség megszűnéséről.

És tényleg itt a felszólalásom most arra irányul, hogy, látom, bólogatnak képviselőtársaim, nem annyira őket kell erről megnyugtatnom, vagy meggyőznöm, hanem a közvéleményt kell tájékoztatni. Tudniillik, hogy szól ez a javaslat? Az eredeti szövet szerint, ami az alkotmánykoncepció eredeti szövege volt, a honvédelmi kötelezettség az ország területén élő magyar állampolgárok kötelezettsége. Ez volt az eredeti javaslat. A mostani módosító javaslat, amit a bizottság támogatott, az úgy szólna: "Magyarország védelme minden magyar állampolgár joga és kötelezettsége". Ebben van új elem, valóban, hogy a honvédelem, mint olyan, nemcsak kötelezettség, hanem jog ettől kezdve, amit én nagyon is egyetértek, hiszen miért zárjuk el az állampolgárokat attól, hogyha a hazára támad az ellenség, hogyha nincs is rá szükség, nem hívják be a hadseregbe szolgálni, akkor ő a maga eszközeivel, akár mondjuk partizánakció, vagy más ellenállással ne vegye föl az ellenséggel szemben a harcot. Hát ez persze, hogy jog, ezt persze, hogy biztosítani kell, ezzel egyetértek.

Egy másik nóvum, hogy megszűnik az állampolgárok honvédelmi kötelezettségének az a szűkítése, hogy ez csak a Magyarországon élő állampolgárokat terheli, tehát ha ezt elfogadjuk, akkor ettől kezdve külföldön élő magyar állampolgárainkat is terheli a honvédelmi kötelezettség. Az pedig önmagában, az a kifejezés, hogy honvédelmi kötelezettség, az minden magyar állampolgár kötelezettsége, hogy ezt a kifejezést az váltja fel, hogy Magyarország védelme minden magyar állampolgár kötelezettsége, ebbe én az ég egy adta világon semmi különbséget nem látok, mert én nem tudom megkülönböztetni a "hon"-t és Magyarországot. Hogyha ezt valaki a javaslattevők közül nekem meg tudja magyarázni, hogy mi a különbség a "haza" és Magyarország között, akkor azt meg fogom köszönni, én őszintén elárulom, hogy én a kettő dolog között az ég egy adta világon semmi különbséget nem látok. És miután ebben a szövegben az van, hogy Magyarország védelme most csak a vonatkozó részt ragadom ki minden magyar állampolgár kötelezettsége, ez azt jelenti, hogy a hadkötelezettség, a honvédelmi kötelezettség igenis fennmarad.

A további szöveg, az valóban kiveszi az alkotmánykoncepcióból azt a részletezést, hogy eme honvédelmi kötelezettségnek miként lehet eleget tenni. Mert az benne van, volt, vagy lenne az alkotmánykoncepcióban, hogy a honvédelmi kötelezettségnek hadkötelezettséggel, polgári védelmi kötelezettséggel, vagy honvédelmi munkakötelezettséggel lehet eleget tenni. Ehelyett azt mondja a koncepció, hogy erről a kérdésről ezek után a továbbiakban törvény fog rendelkezni. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy azok a garanciális szabályok, amik arra utaltak, vagy azok a szabályok, amik arra utaltak, hogy nemcsak katonai szolgálat, fegyveres katonai szolgálat keretében lehet a honvédelmi kötelezettségnek eleget tenni, hanem annak léteznek olyan formái is, mint honvédelmi munkakötelezettség, vagy más. Ezek a szabályok is úgy vélem, hogy az erre vonatkozó garanciák is kikerülnek az alkotmányból. Ezek után a törvényalkotók a mindenkori kormánytöbbség hajlama szerint olyan tartalommal tölti ki a honvédelmi törvényt, amivel akarja, például bevezetheti a katonai szolgálatot nem teljesítők megadóztatását is, mert a haza védelmét adóval is elő lehet segíteni. Anyagi hozzájárulással is elő lehet segíteni. Nem történelmi előzmény nélküli egyébként ez, hiszen ismerjük, amikor én voltam 20 éves, és az egyetemi, vagy 18 éves, és egyetemi előfelvettként Kalocsára bevonultam katonának, akkor tudtam, hogy a másik alternatíva, hogy úgynevezett katonaadót, vagy nem tudom a pontos kifejezését, kellett fizetni.

Tehát nekem egy kicsit az az érzésem, hogy ezzel a nagy dirrel-durral beharangozott "honvédelmi munkakötelezettség megszűnésé"-nek megjelölt határozat sokkal inkább visszalépés a rendszerváltozás előtti alkotmányos szabályozáshoz, amit én előkészítettem, tehát most az 1949. évi XX. törvénynek az 1989. október 23-a előtti szövege van a kezemben. Ebben sincs benne valóban ez a három forma, hát hiszen egy nem jogállam miért tartalmazott volna garanciákat arra nézve, hogy lelkiismereti és hasonló okokból meg lehessen a fegyveres, mondjuk a katonai szolgálat fegyveres módját tagadni. Tehát egy militáns kormányzat például, mondom, kőkemény militáns tartalommal töltheti ki törvényalkotási szinten ezeket az alkotmányból most már törvényalkotás körébe degradált kérdéseket.

Mindezt azért mondtam el, mert egyrészt én úgy gondolom, hogy a közvélemény tájékoztatásához ez hozzátartozik, másrészt, hát én nem tudom, hogy ez jó irányú elmozdulás volt-e. A honvédelem szempontjából nem tűnik nyugtalanítónak, mert mondom, inkább erősíti a mindenkori kormány cselekvési lehetőségét, hogy az ország honvédelmét imperatív szabályokkal és az állampolgárok imperatív kötelezettségével erősítse, de egy kicsit talán megfontolandónak tartom azért mégis a támogatását, mert úgy érzem, hogy az így elfogadott szöveg jobban fog hasonlítani a rendszerváltozás előtti ide vonatkozó alkotmányszöveghez, különösen a tartalmi lényegét illetően, mint amit itt a rendszerváltozás után a különböző, a hadkötelezettséggel kapcsolatban, hát differenciált, disztingvált szabályozást igénylő politikai erők ki tudtak küzdeni, nem utolsósorban liberális erők ki tudtak küzdeni a parlamentben.

És még egyszer, és ezzel befejezem. Kérem a képviselőtársakat, hogy nem illik megszólítani a parlament padsoraiból a sajtót, de nyilván figyelemmel kísérve a vitát, egy kicsit a kérés hozzájuk is fordul, hogy ne interpretáljunk javaslatokat homlokegyenest ellenkező tartalommal, mert megtévesztjük az állampolgárokat. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)