Balsai István (MDF)
DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon sajnálnám, hogyha Csákabonyi képviselő éppen most hagyná el az Országgyűlés plenáris ülését, hiszen az ő pártjának a frakciója képezi akadályát annak, hogy egy hat éve húzódó és öt párt egyetértésével találkozó, kizárólag a Szocialista Párt egyetértését nélkülöző alkotmányos konfliktust feloldjuk. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak volt alkalmunk már kifejteni az ügyészség alkotmányos pozíciójával kapcsolatos érveinket. Ezért azokat nem szeretném most megismételni. Nem szeretném a legkisebb mértékben sem kétségbe vonni a nemrégen, a minap megválasztott legfőbb ügyész elkötelezettségét, az igazságszolgáltatás érdekében végzett munkáját. Szavazatainkkal is, azt hiszem, kifejezésre juttattuk. Ő volt az, akit ellentétben a másik fiaskóval végződő szavazásnál már az első fordulóban, az első alkalommal, jóval a megkívánt szavazat mennyiséget meghaladó mértékű szavazatokkal, a mi pártunk szavazataival is támogattuk. Másodszor is, mert alkalmasnak tartottuk őt arra, hogy ebben az általunk helytelenített alkotmányos pozícióban végezze a dolgát, feleljen személyében, ha úgy tetszik, Magyarország közbiztonságáért, mindazért a széles jogkörű felhatalmazással rendelkező személyi felhatalmazással, amelyet az ügyészségről szóló törvény és minden büntetőeljárás és egyéb alkotmányos kötelezettsége jelent. Tettük ezt azért, mert személyében, hangsúlyozom, csak személyében, garanciát látunk arra, hogy újabb évekre, ennek a parlamenti ciklusnak, ennek a parlamenti összetételnek az időtartamát is jóval meghaladó évekre, ez a helyzet stabilan megmaradjon. Nem tettük volna ezt meg azonban, tisztelt Országgyűlés, tisztelt képviselőtársaim, ha nincsenek kedvező tapasztalataink a személyét illetően. Mert ma Magyarországon semmiféle törvényes, alkotmányos előírás nincsen, a tekintetben, hogy a Magyar Köztársaság ügyészsége, élén a legfőbb ügyésszel valahová tartozna. Mert az nem előírás, és az nem megfelelő kapcsolat, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlésén megválasztja a legfőbb ügyészt, és ezt követően időnként interpellációt nyújt be vele szemben. Ezeket vagy elfogadja vagy nem. Évente elolvassa a jelentéseit. Ezekkel egyetért vagy nem.
Lehet róla magánvéleménye, mert nem is szavazunk róla, s aztán a dolgok úgy mennek, ahogyan azt a legfőbb ügyész jónak látja. Azt állítja Magyarországon bíróság elé az ügyészség, akit az ügyész, nyilván a legfőbb ügyész jóváhagyásával úgy ítéli meg, hogy a bíróságra tartozik az ügy.
(16.50)
Azt a nyomozást hagyja jóvá, amelyre az ügyész azt mondja, hogy igen, ezzel egyetértek. Amelyikkel nem ért egyet, azzal kapcsolatban megtagadja a nyomozást, a panasznak helyt adva leállítja a rendőrség bűnüldözését, és ha úgy gondolja, hogy nincsenek elegendő bizonyítékok, akkor a bíróságot elkerülik a mégoly gyanús büntetőügy gyanúsítottjai is, mert az ügyészek kényesek arra, hogy váderedményességi mutatójuk alapján úgy nagyjából a bírósági elítélések számával azonosan, vagy azt csak nem csekély mértékben alulmúlóan, eredményesen működjenek.
Nem szeretik, érthető módon, nem szeretik azt, ha valakit felmentenek, mert azt fiaskónak élik meg, mert így van ez 43 vagy 44 éve Magyarországon. Az ügyészség pecséttel ellátott vádirata hosszú-hosszú évtizedeken át azonos értékű volt, vagy erősebb volt a bíróság ítéleténél. De ne térjünk ki erre, volt erről már éppen elég szó. Nos, ezt a helyzetet konzerválja a jelenlegi alkotmányos koncepció is, szakítópróbáját képezi, nyugodtan mondhatom, sok ellenzéki párt leadandó szavazatának.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ne képzeljék azt, hogy a legfőbb ügyész megválasztásával és még egyszer mondom, interpellációs válaszadási kötelezettségével, és időnkénti jelentésadási kötelezettségével valóban az ügyészség a parlament alárendelt szervezete. Egyáltalán nincs így, hiszen ezek megválasztják a köztársaság elnökét is, megválasztják a Legfelsőbb Bíróság elnökét is, megválasztják az Alkotmánybíróság tagjait is, megválasztják az ombudsmanokat, ezen kívül megválasztanak még számtalan embert, akik egyáltalán nem függnek önöktől, tőlünk, az Országgyűlés tagjaitól.
Nincsen közjogi szankcionálási lehetőség, és nem is kell természetesen, hangsúlyozom, nem is kell. Hiszen a parlament nem az a szerv, amely operatív módon, bármilyen szempontból alkalmas lenne arra, hogy olyan fontos kérdésekben, mint a büntető-igazságszolgáltatás, a közbiztonság, az ügyészi munka felügyelete, netán irányítása, munkát végezzen. Az Országgyűlés erre nem alkalmas, és senki sem akarja, hogy így legyen.
Ha viszont így van, tisztelt Országgyűlés, tisztelt képviselőtársaim, akkor, azt hiszem, igazolható az a tétel, hogy ma Magyarországon egy rossz örökségként, hangsúlyozom, egy rossz örökségként, az ügyészség, mint Mohamed koporsója, lóg a levegőben, nem tartozik sehová és senkihez. Én nem tudom másként értékelni azokat az érveket, amelyek az öt párt egyetértését már bíró javaslattal szembeni szocialista elutasító magatartást motiválják, mint egyrészt a kérdés teljes körű át nem gondolását, másrészt valamilyen presztízsharcot, valamilyen "kimondtam és ezen nem változtatok" állapotoknak a konzerválását.
Ez így van hat éve, szeretném mondani, mert a Szocialista Párt 1990-től kezdődően, hogy úgy mondjam, következetes konoksággal ellenáll annak, hogy az ügyészségi intézmény egész struktúrája, úgy, ahogyan azt valamennyi ellenzéki párt és a kormánypártok a korábbi időszakban gondolták, ne úgy kerüljön szabályozásra, ahogy ezt most fenntartani kívánja, e tekintetben vétójogával élve a Szocialista Párt.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tudjuk, hogy a javaslatunk, amelyre vonatkozóan örömmel állapítjuk meg, hogy bírja a Szabad Demokraták Szövetségének is további konszenzusát hiszen ők is javaslatot tettek más szövegezéssel , elbukott a legutóbbi bizottsági ülésen, pár nappal ezelőtt. De bízva abban, hogy ez a válaszuk nem végleges, bízva abban, hogy nem kockáztatják ezzel az alkotmányozás folyamatát, és azt a még mindig megvalósítható konszenzust, amely számos, számos fontos kérdésben már eddig is oldódni látszott, és megvannak a remények arra, hogy még mindig van fogadókészség bizonyos kérdések közös megoldására, hogy holnap módjukban áll majd a mai napon Sepsey Tamás képviselőtársammal együtt benyújtott kapcsolódó módosító indítvány kapcsán ismételten felülvizsgálni az álláspontjukat, azt mondani, hogy természetesen igen, a kormány felelőssége Magyarországon, a közállapotokon belül, a közbiztonságért való felelősség. A kormánynak kell rendelkeznie azzal az eszközrendszerrel, ami odafordíthatja az ügyeket a bíróság felé, a kormány, amely mindenért felelős, a kormány, ami a parlamentnek felelős, természetesen a legfőbb ügyészen keresztül valahogyan irányító jogokat kell hogy kapjon az ügyészség felett.
Én ebben bízva, ezzel kapcsolatban most megköszönöm figyelmüket, és izgatottan várom a szocialista frakció holnapi szavazatát. Köszönöm.