Csizmadia László (MSZP)
DR. CSIZMADIA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Gáspár Miklós képviselőtársunk tulajdonképpen megkönnyítette a helyzetemet a felszólalással, amikor az ügyészség jelenlegi alkotmányos státusát a lenini hagyományon alapulónak említette.Azonnal megragadom az alkalmat és megkérdezem tőle, hogy vajon Táncsics Mihály mitől leninista? (Nevetés a bal oldalon.) Meg kell ugyanis mondani, hogy az ügyészségről szóló 1871. évi XXXIII. törvénycikk tárgyalásakor a kormány olyan jogszabálytervezetet adott be, ami az ügyészség végrehajtó hatalom, azaz az igazságügy-miniszter alárendelését szorgalmazta. Ehhez az ellenzék az 5. szakaszhoz egy módosító indítványt nyújtott be, amit többek között Táncsics Mihály neve fémjelzett, és ez a módosító indítvány az ügyészség függetlenségét, azaz törvény alá vetettségét szorgalmazta. (Taps a bal oldalon.)
De más példát is mondhatnék, hiszen azt is nyilván tudja Gáspár képviselőtársunk, hogy a Szovjetunió ügyészsége 1936-ig az igazságügy-miniszter alá vetetten működött, mint ahogy a magyar ügyészség is 1953-ig a magyar igazságügy-miniszter alá vetetten működött. Tehát azt mondhatjuk, hogy mindkét sztálinista államban is, vagy leninista államban is az ő fogalmazása szerint a parlament alá vetetten is és a végrehajtó hatalom alá vetetten is működhet az ügyészség. Tehát ez az ismérv tulajdonképpen így értelmetlen.
De én nem is a történelmi előzményekre szeretnék hivatkozni, csupán azt szeretném leszögezni, hogy most, amikor az ügyészség alkotmányos státusáról döntenünk kell, egy politikai döntést kell hozni, mint ahogyan 1871ben is egy politikai döntés történt, amikor az ellenzék csupán 111:94 arányban maradt alul az eredeti törvénymódosító javaslat vonatkozásában. Na most azt hiszem, hogy a kérdést eldöntsük, nem elégségesek a történelmi tapasztalatok, hanem az aktuális külföldi példákat is sorba kell tekinteni.
Meg kell nézni hogy miután minden hivatkozás végül is arra alapul, hogy a fejlett nyugati demokráciákban az ügyészség a kormány alá vetetten működik , hogy mik a kormány alá vetéssel az ottani tapasztalatok.
Először is utalni szeretnék főleg az osztrák, de a francia, az olasz, a holland példára, ahol például egy rendkívül sajátos jogi megoldást alkalmaznak, nevezetesen azt, hogy a legfelsőbb bírói fórum mellett működő ügyészeket kiveszik az ügyészi szervezetből, tehát ők nem utasíthatók és a kormánynak nem alávetettek, és kizárólag a törvény szerint kötelesek végezni a dolgukat.
Teszik mindezt azért, az említett államokban, hogy a napi politikai behatásokat, a napi politika beszivárgását az igazságszolgáltatásba megakadályozzák. De külön tudok hivatkozni az osztrák példára is, ahol immár harmadik ciklusban, a politikai pártok meg tudtak abban állapodni, hogy az igazságügy-minisztert sosem pártpolitikus adja, hanem pártfüggetlen szakember. Kérdés azonban az, hogy nálunk ez a modell mennyire alkalmazható lenne.
De hivatkozhatnék más nemzetközi jellegű adatra is. Az Európa Tanácsnak a "Jog a demokráciáért" elnevezésű európai bizottsága véleményezte az Igazságügyi Minisztériumnak az alkotmánytervezetét, koncepció-tervezetét, amely végül is e vonatkozásban irányadó, hiszen ott sem kormány alá vetett ügyészségről van szó. Ez a bizottság az úgynevezett Velencei-jelentésében kiemeli, hogy az az alapelv, amelynek meg kell határozni az ügyészség rendszerét, az a rendszer teljes függetlensége, és semmilyen igazgatási vagy más természetű megfontolás nem ilyen fontos, mint ez az alapelv. A társadalomnak csak akkor lesz bizalma a rendszerben, ha a rendszer függetlensége garantált és védett a jog által, márpedig ez a függetlenség alapvető egy egészséges társadalomban.
Most nézzünk néhány olyan kérdést, ami jogalkotási problémát, illetve jogalkalmazási problémát vethet fel abban az esetben, ha a magyar ügyészséget az igazságügy-miniszteri utasítás jogkörébe helyeznénk.
Az első alapvető kérdés, amit meg kellene válaszolni, hogy hogy működne az igazságügy-miniszter utasítási joga. Ebben két variáció található meg. Az első az, hogy elvileg a miniszter minden egyes ügyészt közvetlenül utasíthat bármilyen eljárásra. A másik az, hogy nem az egész ügyészi szervezetet, illetve minden ügyészt, hanem utasítást csak a legfőbb ügyészi szervezeten keresztül adhat, a legfőbb ügyész személyén keresztül adhat.
Ebben az esetben viszont máris a politikai befolyásolás mezsgyéjén vagyunk, hiszen természetes az, hogy a legfőbb ügyész személyén keresztül igyekezni fog az igazságügy-miniszter napi politikai aktualitásokat érvényesíteni. Én tisztelettel utalnék a legfőbb ügyész úrnak az 1993-as parlamenti jelentésére, amiben ő leírja, hogy a FÁK országaival, Lengyelországgal, az ott dolgozó legfőbb ügyész kollégákkal a kapcsolattartás gyakorlatilag lehetetlen, mert ezekben az országokban a rendszerváltást követően a legfőbb ügyészt az igazságügy-miniszter hatáskörébe helyezték.
Ennek következtében minden kormányválságot követően az új igazságügy-miniszter a régi legfőbb ügyészt elmozdította, és azonnal az ő, nyilván megfelelően engedelmes és gumiderekú beosztottját helyezte ebbe a beosztásba.
Azt hiszem, hogy ettől a megoldástól óvakodnunk kell. Most én néhány csokrot kötnék azokból a Nyugaton található jogi megoldásokból, amelyek mindazt célozzák, hogy az igazságügy-miniszternek a napi politikától befolyásolt behatását az ügyészi szervezet vonatkozásában megőrizzék. Így például, az ügyészség védelmét szolgálja az írásbeliség.
Tehát az igazságügy-miniszter csak írásban adhat utasítást az ügyészi szervezetnek. Ilyennek értékelhető az indokolási kötelezettség, tehát a miniszter indokolni köteles az utasítását. Ilyennek értékelendő az utasítási jog megfelezése, tehát negatív utasítást az igazságügy-miniszter némely országokban nem adhat. Ilyen megoldás lehet a normatív utasításokra való korlátozás, amely némely országokban alkalmazásra kerül.
Ugyanígy, csak ilyen megoldás lehet az egyedi utasítás kifejezett megtiltása. Ugyancsak ilyen megoldás lehet az utasítási jognak a szokásjogi alapon történő elsorvasztása. De rendkívül érdekesnek tűnik az osztrák megoldás, melyben az utasítást az ügyész, amennyiben az ügy jogerőre emelkedett, jogosult a sajtóban közzétenni. Mindezen törekvéseket tehát nem értékelhetjük másként, minthogy a nyugati államokban, ahol az ügyészség a végrehajtó hatalomnak alávetetten működik, olyan jogszabályalkotási tendenciák jelentek meg, amelyek az ügyészek függetlenségét biztosítottak megőrizni.
Végezetül még egy adatot szeretnék ismertetni önökkel. Június 10-én volt a magyar ügyészség fennállásának 125 éves évfordulója. Ez alkalomból a legfőbb ügyész úr tartott egy ismertetést. Többek között beszámolt ez év februárjában, előadást tartott az osztrák bírói hét keretében, és ismertette a magyar ügyészség alkotmányos helyzetét. Elmondotta, hogy az ottani legfőbb ügyészség, a legfelsőbb bíróság mellett működő legfőbb ügyész, aki természetesen ott is független a végrehajtó hatalomtól, elismerését fejezte neki ki a magyar megoldás, úgymond, szellemességéért, egyrészt azért, hogy a magyar ügyészségre vonatkozó alapvető szabályok az alkotmányban vannak elhelyezve ez Ausztriában nem így van , másrészt pedig kifejezte az osztrák legfőbb ügyész úr, hogy mintaértékűnek tartja a magyar szabályozást, miután ez kizár minden politikai befolyásolást, és elmondotta, hogy az osztrák jogászoknak még sokat kell tenniük, hogy ez a jelenlegi magyar állapot náluk is megvalósuljon.
Mindezek a gondolatok tehát azok, amelyek jegyében ellenőrizzük az ügyészségnek a kormány alá vetését. És egyebekben utalnék arra, hogy ebben a kérdésben a Szocialista Pártnak rendkívül következetes az álláspontja 1990 óta. Azt magánemberként jegyzem meg, hogy nyilván lett volna az előző ciklusban erre lehetőség, hogy ezt az előző kormány megtegye. Habár úgy tűnik, hogy a legnagyobb lehetőség erre vonatkozó alkotmány-módosítása 1989 októberében lett volna, amikor az ügyészségre vonatkozó alkotmánymódosítás is megtörtént.
(17.10)
Ahelyett azonban, hogy az akkori politikai erők ezt megtették volna, inkább a legfőbb ügyész függetlenségét betonozták be azzal, hogy az addig négyéves ciklusát hat évre, tehát a parlamenti cikluson túlmutató ciklusban állapították meg. Tehát nem egy öncélú, és az európai jogfejlődéssel szembemenő jogfelfogásról van szó, hanem éppen mi azt mondjuk, hogy a külföldi példákat nem másolnunk kell, hanem azokból okulnunk kell. Ezért helyezkedtünk a fentiek szerinti megoldásra.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)