Hegyi Gyula (MSZP)

1996. június 19.

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én természetesen a távollevő MDF-es képviselőket és a teljes létszámban távollevő Fidesz-frakciót is szeretettel üdvözlöm. Ugyanúgy, ahogy Sepsey Tamás kollégám a távollevő minisztereket üdvözölte. Néhány megjegyzést szeretnék tenni. Nem akartam kitérni a külföldön élő magyarok választójogával kapcsolatos módosító indítványokra, de Balsai István lendületes előadása bennem azért két észrevételt mindenképpen ébresztett. Az egyik az, hogy Balsai István tanult képviselőtársam azt mondta, hogy a külföldön élő magyarok majd az országos listára szavaznának az ő koncepciója szerint. Valamiképpen ehhez mindenképp módosítani kellene a választójogi rendszeren, hiszen jelenleg az országos listára egyáltalán nem lehet szavazni. Tehát ez az álláspont, amit Balsai képviselőtársam kifejtett, mindenképp feltételezi a választójogi rendszer valamilyen megváltoztatását.

A másik: mélyen egyetértek vele abban, hogy nem érv az, hogy a külföldön élő magyar állampolgárok nem fizetnek adót és ezért nem szavazhatnak hiszen valóban, Magyarországon is nagyon sokan vannak, akik nem fizetnek és talán soha nem is fizettek adót. Egy különbség azonban mindenképpen van, mégpedig az, tisztelt képviselőtársaim, hogy a Magyarországon élő és mondjuk adót nem fizető állampolgárok csak a magyar választásokon szavazhatnak. Míg a külföldön élő, külföldi állampolgárok két kategóriára oszthatók aszerint, hogy egy részük saját új országában, ahol ideiglenesen vagy állandóan él, ott nem szavazhat, míg más részük ott, saját új országában pártokra szavaz, elnököt választ, hasonló. Én e kettőt semmiképpen sem mosnám össze.

Előző nap volt Boross Péter képviselőtársunknak egy módosító indítványa, amely bizonyos területen a kettős vagy többes állampolgárokkal kapcsolatban egy jogi szabályozást vezetett volna be. Azt hiszem, hogy a választójognál is mindenképpen különbséget kell tenni a külföldön élő, csak magyar állampolgársággal rendelkezők között és azok között, akik saját, új hazájukban annak teljes jogú állampolgáraként egyszer már ott szavaznak és választanak. Ezzel együtt nem azt mondom, hogy elvetem teljesen azt a közelítést, amelyet Balsai István képviselőtársam képviselt, pusztán azt szeretném megemlíteni, hogy a gondolkodásunkban azért ennek a különbségtételnek mindenképp meg kell jelenni.

Ami a választójogi rendszer tökéletesítését, Trombitás Zoltán képviselőtársam és mások módosító indítványát és előadását illeti, erre persze azt lehet mondani, hogy a választójogi rendszer tökéletesítése egy nyilván végtelen folyamat, hiszen tökéletes választójogi rendszer nincs. Pontosabban a győzteseknek minden választójogi rendszer tökéletes, a vesztesek meg mindig a választójogi rendszerben (is) találják meg veszteségük, vereségük okát.

A tekintetben valóban egyetértek Balsai István képviselőtársammal, hogy az a tény, hogy egyes egyéni választókerületekben nem az győzött, akit a politológusok megjósoltak, az semmiképpen sem ok arra, hogy a választójogi rendszert megreformáljuk természetesen más, komolyabb érvek is elhangzottak a választójogi rendszer reformja mellett.

Az egyéni körzetek átszabása, amire Szigethy István képviselőtársam is utalt, azért mindenképpen felvet néhány problémát. Például itt a fővárosban beszélgetünk, de hát szerencsére ez a parlament az egész országot képviseli, és én ismerek olyan képviselőtársakat, mind a Szocialista Párt, mind Kereszténydemokrata Párt soraiban, akinek 50-60 település is tartozik a választókerületükbe. Hogyha tisztességgel helyt akarnak állni, és mondjuk minden választókörzetükbe tartozó községet legalább egyszer egy évben fel akarnak keresni s ott egy napot eltölteni, akkor is minden héten egy napjuk már foglalt lenne.

Most gondoljuk el, hogyha az egyéni körzetek nagyobbítása azt az eredményt hozná, hogy még több, kétszer ennyi, netán mondjuk 100-120 község tartozna egyetlen választókörzetbe. Nyilvánvaló, hogy ezekben a tisztességes ellátása a képviselői feladatoknak egyszerűen nem lehetne biztosítható. Tehát nagyon kérek mindenkit, hogy gondoljon arra, hogy nemcsak fővárosi listák és nagyvárosi körzetek vannak (Dr. Balsai István: Így van!), hanem az ország igen jelentős része vidéken, kistelepüléseken él.

Van értelme gondolom elgondolkodni azon, hogy szükséges-e a választójogi rendszer reformja, és azt hiszem, hogy a Szocialista Párt minden józan és értelmes módosító indítványa nyitott, ugyanakkor azonban van egy másik érték, amiről nem szabad megfeledkezni. Arról, hogy a magyar demokráciának az új, fiatal magyar demokráciának eddig legalábbis a politikai stabilitás talán a legnagyobb kincse, talán a legnagyobb értéke. És ehhez a politikai stabilitáshoz bizonyosan hozzájárult az is, hogy a választójogi rendszer eddig stabil volt (Dr. Salamon László megtapsolja.), és én azt hiszem, hogy akkor érdemes csak a választójogi rendszeren változtatni, ha egészen biztosak vagyunk benne, hogy egy sokkal jobbat tudunk találni helyette, mert magának a stabilitásnak is van értéke a társadalom előtt.

És valóban, ez a politikai elit beleértve az ellenzéket és a kormánypártot egyaránt elég sok csalódást okoztunk már a magyar társadalomnak. Ha valamiért mégis elfogadnak minket, akkor talán az, hogy a kormányzati stabilitást tudtuk biztosítani mind az előző négy évben, és úgy tűnik, hogy ebben a négyéves ciklusban is. És ha ez a választójogi rendszer hozzájárul ahhoz, hogy stabil kormányok legyenek ebben az országban, és ne legyenek olasz kifejezéssel élve "strandkormányok" és rendkívüli választások, akkor úgy hiszem, hogy ez egy nagyon nagyon nyomós érv, amellyel szemben csak egészen rendkívüli megfontolásokat érdemes állítani.

(Az elnöki széket dr. Kóródi Mária, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Én tudom, hogy a képviselői mandátumok, képviselői helyek számának csökkentése egy nagyon népszerű gondolat és most biztos, főleg a közvetítést figyelők szemében, nem növelem saját népszerűségemet, ha ezzel szemben néhány megfontolást említek. Úgy hiszem azonban, hogy akkor értelmes és jó egy vita, hogyha mindkét álláspont mellett elhangzanak vélemények.

Ugye a képviselői mandátumok számát mindenképpen köti ezek szerint, amennyiben elfogadják képviselőtársaim, hogy az egyéni körzetek számát nem lehet, nem érdemes csökkenteni, hiszen jelentős települések lényegében ellátatlanok maradnának képviselők által, hiszen lennének olyan falvak, ahova évszámra vagy ciklusszámra nem jutna el képviselő.

A megyei listával kapcsolatban területi listával kapcsolatban komoly viták hangzottak el. Én sok tekintetben remélem legalábbis magamról modern gondolkodású vagyok, a megyék tekintetében azonban, azt hiszem, egyfajta nemes konzervativizmust fel lehet vállalni. A magyar megyerendszert még Szent István alakította ki, azóta persze történtek változások. Részint, mert az ország sajnálatosan kisebb lett, részint bizonyos reformok történtek a közigazgatásban. Ezzel együtt azonban a magyar megyerendszer lényegében megmaradt olyannak, amilyennek ezer esztendővel ezelőtt megalkották.

Én a '70-es évek elején a Városépítés című tanban a Műegyetemen még tanultam ilyen regionális felosztásról, hogy majd idővel 5-6 nagy régióra fog oszlani az ország. Tudomásom szerint már Rákosi Mátyás is kísérletezett egy ilyen gondolattal, azonban mindenfajta ilyen kísérlet megbukott a magyar közigazgatásnak az ezeréves hagyományán, a megyerendszeren, és úgy hiszem legalábbis, hogy itt is, ismét csak azt tudnám mondani, hogy nagyon-nagyon nyomós érv kellene ahhoz, hogy józanul hozzányúlhassunk a megyei tagozódást kifejező területi listákhoz. Én legalábbis az ellenérveket is szeretném megemlíteni. Ilyen értelemben tehát a képviselői létszám csökkentésének a megyei listák megtartása is valamilyen módon ellent mond, legalábbis nehezítené, hiszen a legkisebb megyékben is egy-két-három-négy képviselőre mindenképpen szükség van.

Azt az érvet én mint az Európa Tanács tagja is hadd említsem ezt , valamelyest ismerem a külföldi parlamentek munkáját, és lehet, hogy ezt a kívülállók nem hiszik el, de az az igazság, hogy némi iróniával mondhatnám, hogy még mindig a képviselő a legolcsóbb munkaerő, mert olyan helyen, ahol a képviselők száma lényegesen alacsonyabb, ott egész szakértői gárdák, egész szakértői teamek dolgoznak a képviselők mellett. Egy-egy képviselői irodában jó néhány szakértő dolgozik és bizonyosan nagyobb díjazásért, mint az a képviselő, aki azért hiúságból, egyfajta szent őrületből is vállalja ezt a küldetést.

Azonkívül mindannyian tudjuk saját képviselői tapasztalatunkból, hogy a választókban, részint egyénekben, részint kisebb társadalmi szervezetekben, csoportokban hihetetlen igény él a képviselőkkel való találkozásra. És azt hiszem, hogy addig tudjuk megőrizni valamelyest legalább a tekintélyünket, ameddig semmilyen ilyen hívásnak nem mondunk ellent, amíg minden levélre válaszolunk, amíg mindig elérhetők vagyunk és ehhez valóban az szükséges, ahogy itt már megfogalmazták, hogy egy belátható sokaságot képviseljünk és ne egy beláthatatlanul nagy sokaságot, amelyben elveszítjük azokat a személyes kapcsolatokat, amelyek talán néha unalmasnak tűnnek, talán néha értelmetlennek tűnnek, de mégis a mindennapi valódi kapcsolatot jelentik azokkal a választókkal, akiket képviselünk ebben a Házban.

(10.10)

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szeretnék semmilyen értelemben pro vagy kontra nyilatkozni, hogy szükséges-e a választójogi reform vagy nem. Annyit azonban, azt a régi bölcsességet mindenképp mindannyiunk figyelmébe ajánlanám, hogy inkább tízszer mérjünk előzetesen, mint egyszer megfontolatlanul vágjunk és egy alapvetően jól működő, egy alapvetően két cikluson keresztül stabil kormányzást, stabil parlamentet eredményező választójogi rendszert csak azért szétverjünk, hogy a változtatás örömében részesüljünk. A változtatás öröme, a reformok öröme bizonyos részletkérdésekben nagyon fontos, bizonyos alkotmányos alapelvekben azonban nagyon megfontolandó.

Végül pedig, tisztelt képviselőtársaim, szomorúan konstatálom, hogy ebben a részben sem szerepel a társadalombiztosítási önkormányzatok megválasztása. Tegnap, amikor az első részben hiányoltam a társadalombiztosítási önkormányzatok megjelenítését, akkor képviselőtársaim, tanult jogász képviselőtársaim elmondták, hogy ennek a helye a későbbi fejezetekben lenne. Most már a negyedik részig jutottunk, de a társadalombiztosítási önkormányzatok kifejezéssel még nem találkoztunk a szövegben. Módosító indítványokban találkoztunk, de azokat elutasították.

Leszek bátor felhívni a figyelmet az önkormányzatokról szóló fejezetnél arra, hogy különös módon ott is hiányzik. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)