Boross Péter (MDF)

1996. június 19.

DR. BOROSS PÉTER (MDF): Köszönöm, elnök asszony. Az előbb a sorrend másképp szólt, Varga László képviselő urat jelölte előttem, azért szédelegtem itt bölcs nyugalommal. Mindenesetre köszönöm.Tisztelt Ház! Én nem tudom nem azzal kezdeni a hozzászólásomat, amit egy alkalommal már érintettem, hogy méltatlanul alkotmányozunk. Mindaz, ami itt történik, beleértve az alkotmány-előkészítő bizottság döntési rendszerét, mind a részvételt, mind az érdeklődést, mind az időhatárokat, amelyekkel kapcsolatban még az a módosító javaslat is elutasításra került a Balsai-Sepsey féle módosító javaslat , hogy a normaszöveg ne november végére készüljön el, hanem március végére. Mindez lehangoló. Ebben az alkotmányozásban való részvétel sem dicsőség, és nem válik ennek a parlamenti ciklusnak a dicsőségére az elkövetkezendő időkben.

Minden alkotmányozásnak van egy étosza, és most az első alkalom '89 óta, amikor különböző kényszerek nem sürgetnek vagy nem sürgetnének. Én ezért ismétlem meg: egy normális alkotmányozási menetben arra a bizonyos népszavazásra 1999-ben kerülhetne sor, hogy azok a kérdések részletes vita és megbeszélés tárgyát képezzék, amire erre egyáltalán nincs mód. Hiszen egymástól független parlamenti felszólalások talán némileg illusztrálják a választójoggal kapcsolatban is, ami itt elhangzott, hogy megértük a megelőző ciklusban a külföldön élő magyar állampolgárok szavazati jogának az elutasítását, és hiába érveltünk azzal, hogy ez bizony nemzetközi gyakorlatnak is tekinthető. És előjönnek ugyanazok az évek és Szigethy képviselő úr talán nem veszi rossz néven , hogy az újólag és ismételten megjelenő mitikus félelmet a század elején kivándorlók déd- és ükunokáival kapcsolatban én úgy hiszem csak túldimenzionáltan lehet indokként felhozni a külföldön élő magyarok választójoga ellenében érvelésként. Amennyiben ugyanazok az érvek futtatják zátonyra ezt a rendkívül fontos kérdést, vagy jórészt ezek futtatják zátonyra, akkor én azt hiszem, hogy nem olyan elmélyültséggel vitázunk erről a fontos kérdésről, mint amit az ügy megérdemel.

Hegyi Gyula képviselő úr az előbb a választójogi rendszer stabilitásáról beszélt és annak egy olyan jellegéről, vagy úgy vélem, egy olyan jellegéről, hogy minden választójogi rendszer alapvető felforgatása dimenzióváltást is jelent, és bizony ezért általában az országok ragaszkodnak a főbb vonalaikban a kialakult választási szisztémához, hisz alkotmányjogászok előtt ismeretes, hogy nincs olyan hozzáértő személy, aki állandóan ne kétkedne az angol választási szisztéma miatt, ahol elvileg, matematikailag 49 százalékkal is lehet parlamenti képviselet nélkül maradni. Ennek ellenére nem változtatnak rajta, mert a változtatás ténye, a nagyobb arányú belső átrendezés ténye bizony jelentős kockázattal jár, bármennyire racionálisnak is tűnik hisz számtalan olyan érv hangzik el, ami önmagában racionálisnak tűnik, csak összefüggés-rendszerében, ha nincs idő kellő elmélyültséggel elemezni egy ilyen változtatás teremtette helyzetet, akkor persze, hogy az előbb-utóbb indulatszavakká válik az e tárgyban folytatott vita.

Azonban azzal már nagyon nem tudok egyetérteni és rám hivatkozva említette Hegyi képviselő úr a többes állampolgárság tilalmát bizonyos funkciókba. Amit én a magam részéről javasoltam, az alkotmánybizottság azzal a géppuskaszerű szavazattal, hogy nem, egy nem és az ügy többet nem kerül napirendre.

Az én javaslatom azt célozta, hogy bizonyos méltóságokban köztársasági elnök, miniszterelnök, Állami Számvevőszék elnöke, folytathatnám ezt a korántsem tág kört ne legyen olyan személy, akit állampolgári kötelezettségek más ország irányában is köteleznek. Én ezt nagyon életszerű javaslatnak éreztem. Nem is egészen világos előttem, hogy a fordítottja miért jó. Tehát miért lehet a Magyar Köztársaság elnöke kettős állampolgár?

Én nagyon jól emlékszem arra, amire életszerűen nyilván a Házban sokan nem: megjelent '56 napjaiban újságban is, hogy a magyar hatóságokhoz beállított egy rémült ember, Berei Andornak hívták és a tervhivatal elnöke volt, és azon a címen kért védelmet, hogy orosz állampolgár, a magyar tervhivatal elnöke. Én emlékszem azokra a lapkommentárokra, hogy hát hogy lehet az, hogy a tervhivatal elnöke mintha előtte nem Rákosi-rendszer lett volna, ahol minden lehetett. Ennek ellenére mégis kiváltott reakciókat. (Salamon László közbeszólása: ENSZ-követ.) Úgy van, Magyarországot az ENSZ-ben képviselő személlyel ugyanez volt a helyzet.

Tisztelt Ház! Ezek után az alkotmánybizottság azt döntötte, hogy hadd legyen kettős állampolgár a Magyar Köztársaság elnöke, és semmi aggályt nem látott benne, amelyik valószínűleg inkább elméleti aggály, na de hát alkotmányozásról van szó, ahol normákat illik illeszteni egy ilyen alaptörvénybe, és ez az egyik norma lehetett volna. De ezt én nem keverném össze, nemcsak azért, mert más az aktív és a passzív választójog, de nem keverném össze azoknak a magyaroknak a választójogával, akik magyar állampolgárok, és akiknek rehabilitációs igényük van, joggal, mert nem azért hagyták el ezt az országot, mert utazni vágyott kedvük zömükben, hanem azért, mert menekülniük kellett a történelemből ismert sorsfordulóink során.

Tehát ennek van egy érzelmi, vagy jóvátételi vetülete is, és úgy érzem, hogy önmagában ez a téma igényelne annyi vitát ebben a Házban, amit eléggé el nem ítélhető módon másfél napra szűkítve most a Ház a részletes vitára mint időt enged az alkotmánnyal kapcsolatban.

Én gondolom, hogy a részletes vitán, a normaszöveg vitájánál majd számtalan kérdés elölről kezdődik és újólag, hisz egy koncepció soha nem lehet egy az egyben adoptáció, nyilván a normaszöveg-szerkesztésnél vagy dilemmák lesznek, vagy olyan kérdések is megfogalmazhatók, amelyre most nem terjed ki. Nem tudom, mennyi időt szán erre majd annak idején a tisztelt Ház.

(10.30)

Ha most másfél napot szánt akkor a normaszövegre, és abban sem optimista, hogy ebben a féktelen rohanásban ott ki lehet fejteni olyan érveket, amelyeket esetleg most a koncepció szintű fogalmazás még nem kíván.

Még egy példát szeretnék felhozni, hisz itt elhangzottak egy órával ezelőtt különböző mondatok a kamarával kapcsolatban.

Mindenekelőtt előrebocsátom, nehogy valami vita legyen. Az alkotmányozás jelenlegi ritmusa és üteme mellett, egyszerűen nem lehet megvitatni ezt a kérdést. Ergo az egykamarás álláspont alakult ki, és ez teljesen érthető. Na dehát ez is vita kellene hogy legyen.

Hát ez a második kamaráról, eddig tulajdonképpen egészen pontosan nem hangzottak el olyan javaslatok, amelyek vitára alkalmasak. Elhangzottak itt valami érdekegyeztető tanács változatot kívánnának, ugye amelyik nagyon érdekes dolog volna, de teljesen kizárt, hogy minimális közjogi érzékkel ez egyáltalán tárgyalási alap lehessen. De lehet, hogy megnyugtatásként ki kellene fejteni ezzel kapcsolatban is az érveket, hogy miért nem.

De azért én így nem térnék napirendre, akkor is, ha az egykamarás tűnik bizonyos megfontolásokból jónak. Egy olyan jogintézmény kérdésében, amelyet a XVIXVII. század fordulójától, amelyik átment a húszas években azon a modernizáción, hogy korszerű kifejezéssel éljek, amit nyilván nagyon sokan ismernek, és aminek nyilván valamiféle továbbfejlesztett változata. Azért legalább érdemi vitára érdemes lenne. A magyar területiség, annak hagyományai, egyáltalán, ahogy felépül a több, a magyar közjogi rendszer. Ezt a kérdést ilyen könnyen és ilyen könnyed érveléssel nem hiszem, hogy elintézettnek tekinthetnénk.

De hát ezt is elintézettnek kell tekinteni, mert most ez csak így logikus, akkor essünk túl rajta valóban, hisz ez a kérdés, amelyiknél már mindenki bejelentette az igényét, ami szervezet létezik, hogy második kamarát azért helyesel, hogy ő benne legyen, vagy az ő képviselője benne legyen.

Tehát ezeket az abszurditásokat egy sokkal elmélyültebb, alaposabb, az ország múltját, jelenét, jövőjét komolyabban figyelembe vevő érveléssel kellene nyugvópontra helyezni, és nem úgy, ahogy ez történik.

Természetes dolog, hogy a részvétlenség sok mindenre magyarázat. Én Toller képviselő úr helyében nem tértem volna ki arra, hogy mely indokok szólnak amellett, hogy a magyar kormány tagjai hézagosan, vagy kevésbé, vagy nagyon kis számban képviselik itt magukat. Fájdalmasan lehet hiányolni azokat az egyébként mindig időben sem kötött, vagy idősorrend által nem kötött miniszteri hozzászólásokat, amelyek bizonyára azért bővebben adnának arról tájékoztatást, hogy az itteni vitában nincs a kormány véleménye. És ezt fájdalmasan hiányolja egy parlamenti képviselő.

Akkor ez önmagában azt jelenti, hogy bizony mi a kormány véleményére, vagy az illetékes miniszterek véleményére kíváncsiak vagyunk. Úgy egyébként a jelenlét a tárgy szerint illetékesnél egyébként is kellene, ha jobban elolvassuk az erre vonatkozó sorokat. De nem akarok ezzel időzni.

Volt olyan javaslat, ami engem legalábbis meglepetésként ért nem voltam jelen, hozzá kell tennem , azon az alkotmány-előkészítő bizottsági ülésen, ami a koronáról szólt, a koronáról. Azért lepett meg, mert hisz a túlsó oldalon lévő képviselők tekintélyes személyiségei korábban magánkapcsolatban egyetértettek.

Miről volt szó. Arról, hogy a korona közjogi jellegét rögzíteni kell. Hogy ne legyen azonos egy avarkori sírban talált csattal, ne múzeumi tárgy legyen. Az igény nem másról szólt, mint a korona bizonyos eskütételeknél legyen jelen, egyedisége, alanyisága folytán.

Jogtörténeti és kultúrtörténeti jelentősége miatt, amiatt a jellege miatt, amitől eltér a világ bármely más koronájától, amiért köztársasági államforma keretében is kaphat némi közjogi funkciót, senki sem gondolt ennél többre. Fájlalom, hogy ezek a megfontolások ismét csak, talán nem eléggé lényegesek.

Pedig alkotmányozunk, alkotmányozunk és általában egy ország alkotmánymódosítástól függetlenül, mert ez időnként gyötrelmek közepette megtörténik. Nálunk különösebb gyötrelmet nem okoz a jelenlegi összetételben, de általában gyötrelmet okoz. Egy-egy új alkotmány ugye legalább majd fél évszázadonként merül fel gondolatként. De igazándiból akkor sem ott, ahol a történelmi viharok alapvetően nem tépdesik meg a gyökereket. Ennek is megvan a maga jelentősége.

Tisztelt Ház! A köztársasági elnök kérdéskörébe..