Salamon László (független)

1996. június 19.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A választójogi kérdéskörben két módosító indítványommal szeretnék foglalkozni, a 194. és a 203. módosító indítványokkal. A 194-es szám alatti módosító indítványban arra tettem javaslatot, hogy a választójog terjedjen ki a határainkon kívül élő magyar állampolgárokra. Régi visszatérő kérdés volt ez a probléma az Országgyűlésben. Már az elmúlt ciklusban is fölvetették az akkori kormánypártok a Magyar Demokrata Fórum, a Független Kisgazdapárt, illetve a Kereszténydemokrata Néppárt azt az igényt, hogy a választójog ne csak a határainkon belül élő magyar állampolgárokat, hanem az azon kívülieket is megillesse.

Örömmel és megelégedéssel fogadtam, hogy miután több évi eredménytelenség kísérte ezt a törekvést, most végre sikerült az öt párt egyetértését megnyerni ehhez az ügyhöz. 1993-ban a választójogi törvény akkori vitájában még a Magyar Demokrata Fórum frakciójának tagjaként az a megtisztelést ért, hogy vezérszónokként én indokolhattam ezt az igényt, ezt az elhatározást, ezt a javaslatot. Akkor sok-sok érvet és ellenérvet számba véve, értékelve végül is egy költői hasonlattal foglaltam össze leginkább ennek a javaslatnak az indokoltságát: Tompa Mihály verséből azt a képet idéztem föl, ami a nemzet széthullott állapotát a szétoldott kévével, az oldott kévével jelképezi. És azt mondtam, hogy kössük végre össze ezt az oldott kévét. Akkor nem sikerült.

Most végre örömmel és megelégedéssel láthatom és láthatjuk, hogy sikerült ebben a kérdésben az alkotmányozás előkészítésében részt vevő mind az öt pártnak egyetértésre jutnia, és elfogadni azt, hogy a választójog határainkon kívül élő magyar állampolgárainkat is megillesse. Sikerült végre ezt az oldott kévét legalábbis e tekintetben összekötni.

Én tisztában vagyok vele, tisztelt képviselőtársaim, hogy az érvek és az ellenérvek sokfélék, sokirányúak, és az ellenérvek is, amik korábban elhangzottak ezzel a törekvéssel szemben, olyanok, amiket nem lehet egy mozdulattal lesöpörni, nem lehet azt mondani, hogy abban semmiféle logika, semmiféle igazság nincs. Ezt akkor is elmondtuk, akkor is elismertük, és most is rá kell mutatni erre.

Nem akarom most a részletes vita keretében természetesen ezt a vitát feleleveníteni, különösen nem azért, hiszen végül is az ötpárti egyetértés pozitív döntésre jutott ebben a kérdésben. De annyit mindenképpen szeretnék az ezt a kérdést másképp gondolók számára elmondani, hogy ennek a gesztusnak bár hozzá fogom tenni, ez tulajdonképpen nem is igazán gesztus, hanem valóban jog ennek a nevezzük most egyenlőre gesztusnak a biztosítása mögött végső fokon, és minden esetleges ellenérvre választ adóan az a meggondolás szól és erősíti meg ennek a törekvésnek a helyességét, hogy azok a magyarok, akik határainkon túl magyar állampolgárok , akik határainkon túl erőteljesen igénylik ezt a jogot, azok igen erős szálakkal kötődnek a hazához.

(8.10)

Az elmúlt években valamennyi párt képviselői külföldet járva megtapasztalhatták ezt. Nyilván ez is szerepet játszott abban, hogy véleményük megváltozott. És logikátlan, értelmetlen, ártalmas dolog lenne ezt az erős kötődést ellazítani, elhárítani, ellökni magunktól azzal, hogy ezt a gesztust, ezt a jogot nem adjuk meg.

Hadd tegyem hozzá, hogy a gyakorlatban ennek a jognak a gyakorlása meg fogja kívánni a magyar állampolgárság igazolását. Akik tehát határainkon kívül ezzel a joggal majd élni akarnak, azoknak ennek érdekében meg kell majd tenni a maga fárasztó és költséges lépéseit. Regisztráltatni kell magukat, igazolniuk kell magyar állampolgárságukat, konzulátuson, követségen vagy más módon el kell járniuk, hogy az iratokat beszerezhessék. Tehát arról van szó, hogy akik ezekre a fáradalmakra és költségekre hajlandók, olyan emberek, akik nagyon fontosnak tartják azt, hogy a jogukkal élhessenek, akik számos szállal kötődnek a hazához, és nemcsak a múlt nosztalgiaszálain, hanem jövőbeli terveik is vannak.

Ha tetszik, mert ellenérvként felmerült az is, hogy például ők nem fizetnek adót. Ha tetszik, potenciális vállalkozók ebben az országban és informált, potenciális adózók. Ha tetszik, potenciálisan hazatelepült, legalábbis abban az értelemben, hogy vásárolnak ingatlant Magyarországon, rendszeresen látogatják hazánkat.

Nem szabad Magyarországnak és Magyarország népének erről a külföldi erőről és erről a külföldi támogatásról lemondani. És a másik. Azzal kapcsolatosan, amit az imént mondtam, hogy gesztusnak neveztem ezt, de hozzátettem, hogy itt nem gesztusról, hanem jogról van szó. A választójog az állampolgársághoz kötődik. Tehát teljesen nyilvánvaló, hogy a kiindulás eleve abból a megfontolásból kell hogy eredjen, hogy minden magyar állampolgárt megilletnek a politikai jogok. És ezzel nem vagyunk a világon egyedül: erre számos olyan példát lehet hozni, ahol jelentősebb számban élnek egy adott ország többségi népességét alkotó emberek az adott országhoz képest külföldön.

Tisztelt Ház! Nem akarom az időt tölteni egy az öt párt által támogatott indítvány elfogadásával. Egy kicsit azért tértem ki az indokokra hiszen nem az önök meggyőzésére van már itt szükség , hogy a közvélemény felé is elhangzódjanak indokok. Kérem és remélem, ez a kérés tulajdonképpen formális az ötpárti támogatással, egyetértéssel , hogy valamennyien támogassuk majd a szavazásnál is ezt a nagy jelentőségű előrelépést, és az öt párt közös kézzel összefogva munkálkodjon azon, hogy az oldott kévét összekösse.

A másik javaslat, amit érintek, a 203. számú módosító javaslatom, a választójogi törvénnyel kapcsolatos, pontosabban a választójog alkotmányos rendezésével kapcsolatos hiányokra hívja fel a figyelmet.

Sajnos a koncepció megalkotása során nem tudtunk eljutni oda, hogy egyébként a választójog lényeges kérdéseiben megállapodásra jussunk és ez a koncepcióban szerepeljék. Mi tulajdonképpen ezt most úgy mondom, mint a Magyar Demokrata Fórum frakciójának korábbi tagja akkor a Magyar Demokrata Fórumban úgy fogalmaztuk meg álláspontunkat, hogy nincs is értelme a koncepciót addig a parlament elé vinni, amíg valamennyi lényeges vitás kérdés nem tisztázódik, nem fogalmazódik meg, és nem válik egyértelművé. És ezt annál inkább mondtuk meggyőződéssel, mert a választási törvény, a választójog rendezése alapvető politikai, ha úgy tetszik, hatalmi politikai kérdés, és ennélfogva alapvető alkotmányos kérdés is. Nem lehet egy alkotmányt igazán megítélni anélkül, hogy a választásokra vonatkozó szabályok új alkotmányos elvei ne lennének egyébként világosan meghatározva.

A koncepció most mégis itt van, és ez tulajdonképpen az én mostani olvasatomban és véleményem szerint annyit jelent, hogy el lehet fogadni ezt a koncepciót esetleg így üresen, lyukasan, de akkor egy nagy kockázatot vállalunk magunkra: azt, hogy tulajdonképpen e tekintetben a koncepció megalkotásának a kérdését elhalasztjuk a normaszöveg megszerkesztésének az időszakára és azzal a veszéllyel játszunk, vagy annak a veszélynek tesszük ki magunkat, hogy esetleg már a befejezés szakaszában derül ki, hogy nincs meg az alkotmány elfogadásához szükséges nagyon lényeges konszenzus. Ezt szerettük volna elkerülni és jobb lett volna, ha már a koncepció szintjén rendeződnek ezek a kérdések.

Több képviselőtársamnak van is javaslata, konkrét javaslata arra nézve, hogy mi szerepeljen az alkotmányban a választási kérdésekkel kapcsolatosan. Én azt hiszem, hogy ebben a pillanatban, mivel az ide-vonatkozó egyeztetések a végpontjuktól még tudomásom szerint elég messze vannak, nincs annak igazán reális esélye, hogy itt most mi a részletes vita során vagy a holnapi alkotmány-előkészítő bizottsági munka során a választójogi kérdések koncepcionális alapelemeiben meg tudjunk egyezni és végső formát tudjon nyerni ez a problémakör.

Egy valamit azonban meg tudunk tenni, és én ezt nagyon fontosnak tartom, és úgy gondolom, hogy a koncepció eme hiányosságával kapcsolatos problémát ez kiváltja és megoldja. Be tudunk illeszteni az alkotmányba egy olyan szabályt, amit én az említett 203. számú módosító javaslatomban beilleszteni javaslok. Ez pontosan így szól: "Az országgyűlési és helyi önkormányzati választásokról szóló törvény módosítása esetén a módosítást első ízben csak az azt követő második választáson lehet alkalmazni. Ettől a megkötéstől az országgyűlési képviselők négyötödének egyetértésével el lehet térni."

Miről van tehát szó? Arról, hogyha nem tudjuk most meghatározni konkrétan a választási rendszer alapszabályait, egyet a szabállyal biztosítani tudunk: hogy érdektelenné tesszük a parlament valamennyi pártját abban, hogy a saját vélt vagy valós esélyeinek megfelelően megkísérelje átalakítani a választási törvényt. Mert ugyanis mindig ez a veszélye a választójogi törvény tárgyalásának, hogy a pillanatnyi kormányzó, vezető politikai erők az új választások közeledtével a saját maga igényeinek, érdekeinek, esélyeinek megfelelően szeretné a játékszabályokat átszabni. Márpedig a futball szabályai csak akkor korrektek, ha azt nem a résztvevők, a játékot játszók határozzák meg, hanem annak szabálya a játékot játszók fölött áll. Meg kell akadályoznunk azt, mindenkorra, hogy az itt benn ülő politikai elit magának megágyazhasson. 2002-re nem lehet tudni azt még előre, hogy ezt most példaként mondom az egyes pártoknak miféle választási szabályok kedveznek. Ezt akarja ez a szabály itt biztosítani.

Hogyha mondjuk most módosítjuk a választási törvényt, azt ne lehessen 1998-ban, csak legközelebb 2002ben alkalmazni mondom példaszerűen , és természetesen ez egy állandó szabályként működne, ennek benn kellene lenni egyébként is az alkotmányban akkor is, hogyha már megállapodtunk a főbb alkotmányos szabályaiban a választási rendszernek és a választás szisztémáinak. Ennek a szabálynak akkor is benn kellene maradnia, mert végérvényesen ki kellene zárni azt a lehetőséget, hogy a pillanatnyi politikai elit annak a kísértésnek legyen kitéve, hogy a saját maga előnyére, a saját maga hasznára a választójogi törvényt tárgyalhassa.

(8.20)

Én azt hiszem, hogy ez egy alapvető demokratikus követelmény és egy alapvető demokratikus igény.

Van ennek a szabálynak egy kicsit ezt a szigorúságát oldó része is. A második mondat így szól, hogy: "Eme szigorú megkötéstől az országgyűlési képviselők négyötödének egyetértésével el lehet térni."

Miért említem ezt? Miért javasolom ezt is betenni? Mert ugyanakkor mindazok mellett és mindazok ellenére, amit az imént elmondtam, tudjuk azt is a gyakorlatból, hogy találkozhatunk olyan természetű, alapvetően technikai jellegű problémákkal, amikre tekintettel egy törvénynek a kijavítása esetleg haladéktalanul szükséges lehet. Volt ilyen az elmúlt ciklusban is választási visszaéléseket megakadályozandó. Közvetlenül a választás előtt módosítottunk bizonyos választási szabályokat.

De az, hogy ez ne egy adott többség hatalmi céljait szolgálja, az ebben a kiegészítésben, ebben az oldásban is biztosított azáltal, hogy az országgyűlési képviselők négyötödének az egyetértése szükséges ehhez.

Amikor ezt a javaslatot elővezettem az alkotmány-előkészítő bizottságban, akkor néhányan fölvetették azt, hogy jó, jó, ez egy nagyon korrekt szabály, de máris baj volna, hogyha beépítenénk az alkotmányba, mert íme a magyarok, a határon túli magyar állampolgárok választójogát ez nem biztosítaná, csak 2002-től.

Nos, ez az oldó szabály erre választ tudna adni, hiszen abban, amiben öt párt egyetért, abban remélhetőleg a négyötödös többség is meglesz.

Tisztelt Országgyűlés! Én nagyon kérem képviselőtársaimat, az alkotmány-előkészítő bizottságban működő delegációkat, hogy gondolják meg ezt a kérdést. Én azt hiszem, hogy messzemenő önmegtartóztatást és elismerést igénylő bátorság lenne ennek a szabálynak az elfogadása, tanúbizonyság lenne, minőségi bizonyítvány lenne valamennyi politikai erő elkötelezett demokratikus gondolkodásáról. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)