Mécs Imre (SZDSZ)

1996. június 19.

MÉCS IMRE (SZDSZ): Kedves Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Azzal kell kezdenem, hogy a Magyarországon élő állampolgárok 25 százalékának nincsen választójoga. Vagyis nincs reprezentációja a képviselőházban, nem tudja érdekeit képviselni. És akkor, amikor finom vitákat folytatunk arról, hogy szükség van-e második kamarára és szükség van-e különböző rétegeknek, csoportoknak, szervezeteknek a parlamenti artikulációjára, akkor nagyon régóta elmegyünk amellett észrevétlenül, hogy 25 százaléka a lakosságnak, kb. 25 százaléka, semmiféle artikulációval nem rendelkezik ebben a Házban.Ez pedig a 18 éven aluli gyerekkorúaknak a helyzete és sajnálatos, hogy észre is lehet venni, hogy nincs artikulációjuk. Nyugodtan lehet hozni olyan rendelkezéséket, amely a nagycsaládoknak, a családosoknak az érdekeit sérti, és egész egyszerűen nem számol vele a politikai mértan, hiszen nincsen artikulációjuk.

A nyugdíjasok helyzete is nagyon rossz. Körülbelül ennyi nyugdíjas van az országban. Azonban a nyugdíjasoknak van választójoguk, ezért a politikai erőknek figyelembe kell venniük a nyugdíjasoknak az érdekeit. Többé-kevésbé számolni kell velük, hiszen eltipegnek az urnákhoz és voksolnak.

Ezzel szemben azok a családok, amelyek a legnagyobb terhet viselik, azok egész egyszerűen nem rendelkeznek képviselettel, ugyanakkor pedig rajtuk van a teher, hiszen a jövő őrajtuk alakul.

Ez egy anomália. Anomália, amit úgy lehetne rendezni, hogy az alkotmánykoncepció legelején, a szuverenitásról szóló fejezetben lévő általános elvet a későbbiek folyamán is figyelembe vennénk. Ez úgy szól, hogy "a népképviseleti testületbe történő választás során a választójog általános és egyenlő".

(10.40)

Általános és egyenlő, vagyis minden magyar állampolgárt megillet. Azt hozzák fel kifogásul, hogy egy kétéves gyermek, vagy egy hatéves, vagy tizenkét éves nem tud dönteni, nem tud dönteni a politikai erők között, nem tud dönteni a választáson. De ott van a gyámja, ott van a természetes gyám, a szülő, aki neveli, aki köteles arra, hogy gondoskodjon gyermekéről, a gyermeke neveléséről, ellátásáról, lelki és testi egészségéről, oktatásáról, és arra, hogy dolgos állampolgár legyen, aki viseli majd és viszi a hátán a terheket.

Miért ne képviselhetné természetes módon a szülő vagy a természetes gyám a gyermekeit, hiszen számtalan joga van a gyermeknek, amelyet nem tud gyakorolni, nem tudja például a tulajdonjogát gyakorolni közvetlenül, helyette a szülő gyakorolja, számtalan más jog is van, amiben a szülő képviseli a gyermeket. Úgy gondolom, hogy egyszerű módon a gondviselő szülők, a természetes gyám hogy ezt a régi szakkifejezést használjam , az érvényesíthetné a gyermek jogait. És ebben a pillanatban helyreállnának az arányok a parlamentben, helyreállna az artikuláció.

Úgy gondolom, hogy akkor nem fordulhatna elő az, ami sajnos az utóbbi hat évben annyiszor előfordult, hogy a gyermekek érdekeit nem vették figyelembe ebben a Házban, sorra csökkentették azokat a minimális támogatásokat, amellyel az állam hozzájárult a legnagyobb beruházás, az élő beruházás, a társadalom továbbélése szempontjából szükséges beruházásnak hogy ezt a gazdasági szót használjam a támogatáshoz, abban való részvételhez.

Én tudom, hogy tudós kollégáim számtalan ellenérvet fognak felhozni, de azt hiszem, hogy kristálytiszta az a logika, amit elmondtam, teljesen világos, és sajnos az események pontosan igazolják és bizonyítják. Ezért nyújtottam be a 195. lajstromszám alatt feltüntetett javaslatot, amely szerint egész egyszerűen az általános elvek érvényre jutását kívánom, vagyis minden magyar állampolgárnak legyen választójoga. És annyi kiegészítés szükséges, hogy kiskorú állampolgár választójogát természetes gyámja révén gyakorolja.

Azt meg lehet a kodifikálásnál oldani, hogy a passzív választójogban korlátozás legyen, hiszen valóban nem választható egy kiskorú gyermek, valóban nem tölthet be funkciókat, egész egyszerűen, mert képtelen rá, és nem is helyettesítheti szülője. De az elemi, az érdekeket illető választójogot a szülője vagy a természetes gyámja helyette gyakorolhatja.

Szíves figyelmükbe ajánlom ezt, hiszen ezzel egy rendkívül súlyos igazságtalanságot lehetne orvosolni, és az a két és fél millió gyermek, illetve a szüleik jelentős nagy társadalmi réteget képviselnek, azok megelégedésére lennénk, azok megelégednének ezzel, és megnyugodnának, és a későbbiek folyamán, a törvénykezés során kellő nyomatékkal venné az Országgyűlés figyelemmel a gyermekes családoknak és a gyermekeknek az érdekeit.

A 199. szám alatt feltüntetett javaslatban azt indítványozom, hogy maradjon el a választójog megvonása a közügyek gyakorlásától eltiltó jogerős ítélet esetén, továbbá a jogerős szabadságvesztés-büntetés letöltésének az idején. Úgy gondolom, hogy abból a helyes alapelvből kell kiindulni, ami az alkotmánykoncepción végigvonul, hogy alapvető emberi jogai vannak minden állampolgárnak, és ezek a jogok csak kivételesen, átmenetileg és indokoltan korlátozhatók.

Úgy gondolom, hogy aki a büntető törvénykönyv hatálya alá kerül, és ezért egyes jogait, mint például a szabadság, a személyes szabadságra vonatkozó jogát átmenetileg korlátozzák, ez nem jelenti azt, hogy őt mint államalkotó állampolgárt teljes mértékig ki kell szorítani a jogaiból. Tehát valaki a börtönbüntetését tölti, akkor egyensúlyba kerül a bűn és a bűntett, a büntetés, de ő attól függetlenül nem veszíti el az állampolgárságát, ő attól függetlenül a Magyar Köztársaság állampolgára marad, és joga van neki politikai akaratát kifejteni. Hiszen azért, mert valamilyen köztörvényes bűncselekményt elkövetett, vagy bármilyen bűncselekményt elkövetett, attól ő még állampolgár marad.

De van ennek pedagógiai hatása is. Ha egy büntetőeljárás alatt álló személy ugye büntetőszankció él, akkor ott nevelési szempontok is vannak. Ebben a nevelésben rendkívül hátráltatja az, hogy őt kirekesztették az állampolgárok közül, hiszen nem gyakorolhatja alapvető állampolgári jogait, ugyanakkor pedagógiailag és az átnevelés szempontjából rendkívül hatékony lenne és hatásos lenne, ha ő tudna választani, és ezzel közölné vele a társadalom, hogy számít rá, közölné vele, hogy jogai vannak, ezekkel a jogokkal élhet, és meghatározója lehet ő is az állami élet alakulásának.

Ami pedig a közügyek gyakorlásától való eltiltást jelenti, nagyon fontos lenne, hogy ezt a jogintézményt alaposan felülvizsgálnánk. Ez a jogintézmény az elmúlt 40-50 év alatt arra volt jó, hogy a hatalom kirekessze a politika gyakorlásából, a politikai élet gyakorlásából kirekesszen rétegeket és igen sok embert. Magam is 10 évig álltam ennek a hatálya alatt, és vagyunk jó pár tízezren, akik ezt elszenvedtük, és ez egy olyan jogintézmény, amivel nagyon könnyű visszaélni.

Ugyanakkor nem látom be, hogy köztörvényes bűncselekmények esetén miért szükséges a joghátrányokat még ezzel is fokozni. Ne felejtsük el, hogy a közügyek gyakorlásától való eltiltás számtalan más következményt von maga után, például nem folytathatok egyetemi tanulmányokat, tudományos fokozatot nem szerezhetek, nem tölthetek be bizonyos állásokat, és így tovább. De ezt kiterjeszteni még a választójogra, alapvető jogra, és kirekeszteni tulajdonképpen az állampolgárságból eredő egyik legfontosabb jogból, én nem tartom indokoltnak. Ezért javasoltam, hogy ez maradjon ki a koncepcióból.

Kérem a Házat, vegye figyelembe azt, hogy én a gyakorlat alapján beszéltem, hiszen évtizedeken keresztül tapasztalhattam a saját bőrömön is ezt, és nem hiszem, hogy a Házban itt lennének még olyan sokan, és az alkotmányszerkesztő tudós kollégáim között pedig egyáltalán olyanok, akik valaha is a közügyektől való eltiltás hatálya alatt álltak. Jó lenne, ha egy kicsit beleélnék magukat ebbe, jó lenne, ha átgondolnák, és nemcsak mechanikusan átvennék a korábbi választási törvényekből ezt a passzust.

Ami a választási rendszert illeti, és itt Trombitás Zoltán képviselő által beadott javaslathoz szeretnék hozzászólni, nagyon fontos annak világossá tétele, hogy miért volt szükség ennek a vegyes választási rendszernek a létrehozására, és mi indokolta ennek az alapvető momentumait.

(10.50)

A nemzeti kerekasztal-tárgyalásokon rendkívül nagy vita során alakítottuk ki a listás és az egyéni választókerületi rendszernek azt a módját, amit azóta két választáson is használatba vettünk. Itt egyrészt figyelembe vettük a weimari jelenséget, ezenkívül a De Gaulle előtti francia nemzetgyűlés ellehetetlenülését, valamint az olasz képviselőház és politikai rendszernek az ellehetetlenülését, a német tapasztalatokat, és az ellenzéki kerekasztalon lévő erők egymással szemben álló véleménye között kompromisszumként született meg az a megoldás, hogy egész egyszerűen kettéosztottuk a választó-kerületeket, mivel ez praktikus volt, nem kellett a választó-kerületek határát megváltoztatni, és a fönnmaradó 50 százalékra pedig listás választási rendszert alakítottunk ki.

A probléma a következő. Az egyéni választókerületi rendszerben, a tiszta, egyéni választókerületi rendszerben a szavazatok jelentős része elvész. Így érvelnek azok, akik azt mondják, hogy minden egyes választó akaratának meg kell jelennie az Országgyűlésben, az országgyűlési artikulációban. A másik, a történelmi tapasztalat, hogy tiszta lineáris, tiszta arányos választórendszert alkalmaznak, akkor nem tud határozott kormányváltás létrejönni. Akik fizikával és technikával foglalkoznak, ismerik ezt a jelenséget, amely azt jelenti, hogy lineáris rendszerekben nem lehet stabilizálni, stabil állapotokat létrehozni, és mindenféle stabilizáláshoz nominalitást kell a rendszerbe bevinni. Tehát aki tervezett elektronikus berendezéseket vagy gépeket, az pontosan ismeri ezt a jelenséget, és a tervezés metódusa során mindig az a művészet, hogy ezt a nominalitást hogy viszik be a rendszerbe és milyen mértékig alkalmazzák.

Itt is arról van szó, hogy nominalitást viszünk be a rendszerbe akkor, amikor nem vesszük figyelembe teljes mértékig azokat a voksokat, amelyek nem érvényesültek az egyéni választókerületben. A listás, az 50 százalékos listás rendszerrel viszont egy linearitást viszünk be. A linearitás és a nonlinearitás arányának megválasztásával, vagyis annak a megválasztásával, hogy a nyerő mennyi prémiumot kap, hogy biztosabb legyen a kormányalakítás és a kormánytöbbségnek a kialakítása, és ennek következtében a kisebb pártok aránytalanul keveset kapnak, ennek a kettőnek az aránya mikor fog megfelelő stabilitást biztosítani anélkül, hogy jelentősen csökkentené az igazságtartalmát.

De észre lehetett venni azt, hogy annak ellenére, hogy jelentős nonlinearitást vittünk be az előző választási rendszerekben, itt a jelenleg is érvényes választási törvényben, itt fordulhatott elő az, hogy a jelenlegi választások, például az SZDSZ 1 millió 250 ezer szavazatot kapott, a Szocialista Párt 1 millió 960 ezer szavazatot, mégis háromszor több mandátumhoz jutott. Ez egy rendkívül erős nonlinearitás, tehát az SZDSZ által is támogatott és hát személyes véleményem szerint is mértékadó javaslat az, hogy a nonlinearitásnak ezt a mértékét csökkenteni kell, de nem kell teljesen eltüntetni. Meg kell maradnia éppen azért, hogy a kormányváltások biztonságosak legyenek. És ugyancsak praktikus szempontok alapján, főleg a weimari tapasztalatok alapján vált szükségessé a küszöbnek a bevezetése, hogy ne jussanak be morzsalékpártok vagy kis pártok a parlamentbe, ami lehetetlenné tenné a döntéshozatalt és elnehezítené a parlament munkáját. A nemzeti kerekasztalon két álláspont volt, a 3 százalékot és az 5 százalékot artikulálták. A kompromisszuma 4 százalék lett. Tehát akkor, amikor az Országgyűlés a későbbiek folyamán fölemelte 5 százalékra, akkor lényegében a nemzetközi gyakorlatnak megfelelő értéket és az akkor általunk képviselt 5 százalékot biztosította. Úgy gondolom, hogy az eredeti javaslata az alkotmány-előkészítő bizottságnak megfelelő, amely azt mondja, hogy meg kell vizsgálni a módosítás lehetőségét. És nem helyes Trombitás Zoltánnak a javaslata, hogy törekedni kell a választási rendszer arányosítására. Hiszen a teljes mértékű arányosítás káros lenne.. Csupán azt kell megvizsgálni, hogy ez a nonlinearitás ami jelenleg van, ez túl nagy értékű, ezt egészségesebb mértékben kellene csökkenteni, és ez már a törvényhozás feladata lesz, és nem az alkotmányé.

Köszönöm szépen a türelmüket.