Toller László (MSZP)
DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Választójog kérdését e Ház falai között azt hiszem, az elmúlt két évben folyamatosan, hisz ezzel indítottunk sajátos és sajnálatos módon, talán azt is hozzá kell tennem, és ez lehet, hogy nem egy pozitív nyilatkozat a kormányzó párt oldaláról, de valószínűleg egyet bizonyít, hogy nem biztos, hogy azonnal választójoggal kell kezdeni valakinek a parlamenti tevékenységét, vagy annak a szabályozásával. Mondom mindezt azért, mert mikor a választójog alkotmányos szabályozásáról szólunk, akkor mindig ugyanaz a veszély áll fenn, mint az esetben, amikor a '94-es választások előtt az akkori kormánykoalíció próbálta a választójogi törvényt saját szájíze szerint módosítani. Utána pedig majd mondom (Dr. Balsai István: Kire gondolsz?) majd mondom (Dr. Kónya Imre: Tedd azt!) próbálta a választójogot módosítani. Én úgy gondolom, hogy a választások előtt nem is illik a választójogi törvényt módosítani, ugyanakkor nagy kérdés az, nagy kérdés az, hogy az alkotmányban milyen elveket kell a választójoggal kapcsolatosan szabályozni. Mondom mindezt azért, mert Balsai István és Sepsey Tamás képviselőtársaim javaslatát alapvetően akár helyeselhetnénk is, csak vannak averzióink. Miből erednek ezek? Több olyan tételt sorolnak fel módosító indítványukban, amelyek valószínűleg alkotmányosan nem rögzíthetők, vagy egy bimbózó demokrácia keretei között, ahol az alapvető intézményrendszer kialakul, de mondjuk a pártstruktúra folyamatosan alakul gondoljunk az utóbbi hónapok eseményeire , tisztázatlanok a választójognak alapkérdései. Ilyen például a külföldi magyarok választójoga, vagy a külföldön tartózkodó magyarok választójoga, de a nemzetiségek országgyűlési képviseletének megoldása is. Én úgy gondolom, hogy a választójognak alkotmányosan csak azokat az elveit kell és szabad rögzíteni, amelyek még megadják az alapvető garanciáit annak, hogy a demokratikus intézményrendszert védi, de nem zárják ki annak a lehetőségét, hogy a demokratikus intézményrendszer és a politikai intézményrendszer Magyarországon bizonyos öntörvényei szerint, bizonyos szerves fejlődésen keresztül változzon, és ezt követő jelleggel, követő jelleggel két minősített többségű módon egy választójogi kódex szabályozza.
(11.20)
Mindezt azért mondom, mert vannak ennek a választási rendszernek valójában alkotmányba illő, vagy tehető elemei. Ilyen ami kimaradt belőle igazából, vagy nem elég markánsan jelenik meg a vegyes választási rendszernek a biztosítása.
Én úgy gondolom, hogy ez a sarkalatos pontja a magyar választójogi rendszernek, ami alkotmányos szabályozást igényel. Ugyanakkor, nem szabad keverni a technikáját ennek, hisz nagyon jól tudjuk azt, hogy az egész választási rendszerünk, a vegyes választási rendszerünk hogyan jött történetileg létre, nem kívánok erről részletesebben szólni, de azt is tudjuk, hogy olyan aránytalanságok, területi aránytalanságok az egyéni választókerületi rendszerben, olyan területi aránytalanságok alakultak ki, amelyek hosszú távon nem tarthatók, alkotmányosan valójában nem rendezhetők, és ennek a következménye viszont az, hogyha területi választójogi, tehát az egyéni választókerületi rendszer területi elveihez hozzányúlunk, akkor a listás elveket vagy arányokat sem lehet adekvát módon most az alkotmányozás folyamatában meghatározni.
Tehát inkább az indokolt, hogy ez ne alkotmányos értékű szabály legyen, hanem az alkotmányból követhető szabály, és a választójogi törvény tartalmazza a vegyes rendszer konkrét megvalósításának részben technikai, részben politikai elemeit. Hisz egyenlő az a választójog, ahol 30 ezer ember is egy képviselőt választ, és 76 ezer ember vagy 70 ezer körüli választópolgár választ egy képviselőt. Teljesen természetes, hogy ez a választójogi rendszer nem egyenlő, csak az egyenlőség felé mutat. Egyenlőre az a választójogi rendszer, ahol 92 településnek van egy képviselője, és egy nagy városban pedig van három országgyűlési képviselő. Valószínűleg nem igazán az egyenlőség irányába hatnak ezek a szabályok. Teljesen világos, hogy ezeket a korrekciókat együtt, és az előző szándékaink szerint hétpárti, már hétpárti alapon megvitatva kell a választójog rendszerében elhelyezni, és nem az alkotmányos rendszerben elhelyezni.
Az egyforduló-kétforduló kérdése olyan választási technika, amely szintén nem alkotmányos elvként kellene, hogy megjelenjen, hisz sok szól ellene és sok szól mellette. Én nem kívánok erről részletesen szólni, hisz 1994-ben ennek az elveit alapelvetően kivitattuk. Hozzáteszem, hogy európai gyakorlatban az egyfordulót általában a tiszta listás választási rendszerekhez szokták rendelni, beállt demokráciákban, beállt pártrendszerben egy-két-három pólusú parlamenti demokráciákban a vegyes választási rendszer nagy valószínűséggel inkább a kétfordulót igényli, mind tartalmilag, mind technikailag, de ezt is érdemes konkrét számok és tapasztalatok alapján elemezve, de nem az alkotmányban, hanem a választójogi törvényben rögzíteni.
Egyet lehetne érteni olyan javaslatokkal, hogy a képviselőjelölés és a listaállítás feltételeit, alapvető feltételeit esetleges alkotmányos szabály rögzítse. A képviselő állítás feltételei igen, de a listaállítás, amit azonos sorban szerepelne a módosító indítványban, nagy valószínűséggel az elveit nem szabad meghatározni alkotmányosan, hisz összefügg az egész rendszer, egyéni kerületi rendszer, listaállítás, egy lista, két lista, egy szavazatos, két szavazatos rendszer, tehát az összes elemet kellenek, technikai elemet is hozzárendelni ahhoz, hogy alkotmányos szabállyá emeljék a választójognak ezeket az elveit, ez esetben viszont úgy ítélem, hogy a technika keveredik az elvvel, és hogyha a technika keveredik az elvvel, akkor alkotmánymódosításokkal lehetne csak végigvinni azokat az életszerű változásokat is a választójogunk keretei között , amelyek nem alkotmányban, hanem választójog rendszerében illően szabályozhatók.
A parlamenti bejutási küszöb kérdése és alapvető kérdés és ezt mi magunk egymás között is vitatjuk , hogy alkotmányos tétellé emelhető, vagy nem. Én óvnék ettől. Akkor, amikor a akkor is ezt a szót használtam, hadd használjam ismét bimbózó demokrácia keretei között pártok alakulnak, szétválnak, összeolvadnak, leszakadnak, felnőnek , én úgy gondolom, hogy bizonyos stabilitást kell adni ehhez a választójogi rendszernek, de betonkemény szabályokat és mozgástér hiányát, azt pedig végképp kizárná a mi gondolkodásunkban.
Gondoljunk arra, hogy a sok polarizáció mellett, és a jelenleg hatályos választójogi törvény keretei között nem fordulhatna-e elő az, hogy egy párt annyira túlnyeri magát, ugye, vagy két párt, hogy az összes többi párt kiszorul a parlamentből. Elképzelhető ez? Elképzelhető. Én azt hiszem, hogy az ellenzéki pártokat képviselem ez esetben, mikor azt mondom, hogy hagyjunk itt választójogilag több mozgásteret ahhoz, hogy a többpárti vagy a sokpárti parlamenti demokrácia bimbózzon tovább Magyarországon, és ne kerüljünk abba a helyzetbe mindenféle arányosítás mellett is elképzelhető helyzetbe , hogy a limittel független képviselők sorát hozzuk be a parlamentbe, amely olyannyira nemkívánatos jelenség, ahogy itt az ellenzék és kormánypárti képviselőtársaim oldaláról elhangzott.
Amely gondolatokat igyekeztem elmondani, amellett érvelnének, hogy a választójogi alapelvek tekintetében legfeljebb egy-két olyan alapelvet látunk, amely alkotmányos szintre emelhető, és a többit hagyjuk arra a kétharmadosnak továbbra is fenntartandó törvényre, amit választójogi törvénynek hívunk.
Egyetlen megjegyzést szeretnék valójában tenni. Az önkormányzati választójogi rendszer valójában sekélyesen szabályozott a koncepció szintjén. Én úgy gondolom, hogy bővebb kifejtést érdemelne, azzal együtt, hogy ezirányú módosító javaslatok sem igazán nyerték meg a tetszésünket. Köszönöm figyelmüket.