Torgyán József (FKGP)

1996. június 19.

DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Én megelégszem sorszámban a 207-essel, az tényleg sajátom és a kétkamarás parlament álláspontjára helyezkedik mindazzal szemben, amelyet Salamon képviselő úr az előbb kifejtett, aki a koncepcióhoz hasonlóan az egykamarás parlament híve, legalábbis azt a részét, amelyet én a felszólalásnak hallottam, az erre utalt.Én úgy gondolom, hogy az alkotmánykoncepciónak az a része, amely a második fejezetben található, és azzal a fogalomkörrel indít, hogy a Magyar Országgyűlés továbbra is egykamarás legyen, nem igazán szerencsés az államhatalmi ágak egymáshoz való egyensúlyának rendezését illetően.

Miért állítom ezt. A mi jelenlegi hatalmi struktúránk olyan eltorzulttá vált, amelyet a jelenlegi parlament működése bizonyít a leginkább. A kormányzati oldalon van 72 százalékos többség, amely tulajdonképpen azt jelenti, hogy minden alkotmányos kérdést a kormányzati többség egymaga is eldönthet. Ha ehhez hozzávesszük az egyéb hatalmi tényezőket, tehát nevezetesen a köztársasági elnököt, annak parlamenti választását, ehhez vesszük a kormányt, a kormányra vonatkozó alkotmányos szabályokat, tehát a konstruktív bizalmatlanság intézményét, akkor még inkább szembeötlő az, hogy a hatalmi túlsúly az egyik oldalon koncentrálódik.

De én azt hiszem, hogy lehetne folytatni a sort a különböző közjogi méltóságok megválasztásával kapcsolatban is, és egyértelmű, hogy ezzel szemben ténylegesen az ellenzék semmiféle hatalmi ellensúlyt nem képvisel. Az, hogy az ellenzéknek mi a valóságos súlya, megmutatta a Házban lezajlott legutóbb vita is a házszabály módosítását illetően, amikor is nagyon jelentős ellenzéki jogosítványok szűkítésre kerültek. De hadd utaljak arra, hogy a televíziós közvetítés, amely a nép számára egy közvetlen ellenőrzési jogot jelentene az Országgyűlés működése felett, ez ugyancsak szűkítésre vár, illetőleg kormányzati elképzelések szerint nagyon jelentős szűkítésre, akár teljes megszüntetésre is. Ami egyértelműen olyan hatalmi koncentrációt jelent, ahol a másik oldalon nemcsak hogy nincs semmiféle ellentétes erő, hanem a nem is létező vagy alig létező ellenzéki jogosítványok megjelentetése sem lehetséges, illetőleg azoknak legfeljebb az éjszakai órákban való elmondása biztosít egy nagyon szűk körben megszólalási lehetőséget.

Ebben a helyzetben különösképpen felértékelődik annak a gondolatnak a helyessége, hogy a kétkamarás parlamentnek a beiktatásával lehetne ezt a hatalmi túlsúlyt megváltoztatni. A kétkamarás parlament a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint a mai hatalmi viszonyokra tekintettel sokkal inkább biztosítja a többpárti parlamenti demokrácia valóságos működését, mint a jelenlegi helyzet. Miért állítom ezt. Elég, ha a tisztelt Ház csak arra gondol, hogy az elmúlt napokban mennyi civil szervezet nyilatkozott meg abban a kérdéskörben, hogy a mi alkotmányozási folyamatunkat mennyiben tudja elfogadni, mennyiben nem.

Az előbbi felszólalás is világosan mutatta ennek az alkotmányozásnak és az egész Országgyűlés működésének a kötöttségét. Hiszen itt legfeljebb az merül fel, hogy most négy párt támogatja-e, vagy öt párt támogatja azt a javaslatot, netántán hat párt. De ez nem jelent áttörést a hatalmi túlsúlyon, tehát mindenképpen szükség lenne a mi megítélésünk szerint a kétkamarás parlamentre. A kétkamarás parlament azt jelentené, hogy mindazok, akik a választás során kirekednek a társadalom azon ellenőrző szerepéből, amely az Országgyűlés működése felett valamiféle hatalmi túlsúlyt is jelentő ellenőrzést gyakorolhat, azok bekerülnének a felsőházba, és ennek következtében egy hatalmi ellensúly keletkezhetne.

Igaz, hogy ez a törvényalkotás folyamatát lassítaná, de a törvényalkotás folyamatát ugyanakkor a szakszerűség növekedésével sokkal inkább gyorsítani lehetne mint az ahogyan jelenleg folyik , mert én úgy gondolom, hogy egy bizonyos szint alatt hiába fogjuk növelni a ráfordított idő mennyiségét, az a valóságban igazán minőségi változást a jogalkotás folyamatában nem jelent. Tehát a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint a második kamara beiktatása a civil szervezetek széles körének behozatalát jelenthetné a Házba, a nemzetiségeket megjeleníthetnénk, az egyházak megfelelő képviselethez juthatnának.

(12.00)

Mindazok a kisebbségek, amelyek a magyar határon túli politikára tekintettel meghatározó jelentőséggel bírnának, azok igen látványosan jelennének meg a magyar kétkamarás Országgyűlés működésében.

De hogyha arra utalok, hogy ezen keresztül megjelenhetne a vidék, azon belül megjelenhetne a kistelepüléseknek a képviselete, megjelenhetne a nagy ipari agglomeráció képviselete, megjelenhetne a különös helyzetbe kerülő társadalmi rétegeknek a képviselete. Így akár a mozgáskorlátozottak széles körű társadalmára utalok, akár a csökkentlátásúakra.

Ezeknek mind, mind képviseletet lehetne adni a felsőházban éppúgy, mint a szakszervezeteknek, az önkormányzatoknak. Rendkívüli jelentősége lenne, ha az önkormányzatok a maguk regionális problémáival vagy helyi problémáival is megjelenhetnének a Házban, részt vehetnének a törvényalkotás folyamatában.

De gondoljanak arra, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy milyen jelentősége lenne annak, hogy ha a törvényalkotásban megjelennének külön a fiatalok, a pályakezdők, megjelennének a nyugdíjasok. És úgy gondolom, megjelennének a közéletnek azok a képviselői, akik legfeljebb ma a televízión keresztül követhetik még ideig-óráig figyelemmel a Ház munkáját.

Ez egy valóságos ellenőrző szerepet jelentene, mert hiszen a másodfoknak is meg kellene hoznia a saját döntését az adott törvény ügyében. Ilyen körülmények között tehát a második kamara az a mi megítélésünk szerint a valóságos demokrácia fokmérője lehetne.

Nem arról van szó félreértés ne essék , hogy az egykamarás parlament keretei között nem lehetne egy olyan struktúrát kiépíteni, ahol az államhatalmi tényezők egymáshoz való egyensúlyát helyesen lehetne szabályozni. Természetesen az egykamarás parlament keretei között is ezt meg lehetne tenni. Miután azonban Magyarországon a valóságos tényekből lenne célszerű kiindulni. Nevezetesen, hogy itt évtizedeken keresztül egy szűk csoport gyakorolta a hatalmat, és a társadalom döntő része kirekesztődött a hatalom gyakorlásából. Most mindenképpen célszerű lenne a demokrácia szélesítése érdekében ezt a kört bővíteni, és ennek a körnek a bővítése akként volna elképzelhető, ha a második kamarát létrehoznánk.

Különösen gondoljanak képviselőtársaim arra a tényre, hogy a köztársasági elnöki és az egyéb fontos közjogi méltóságok választása szempontjából milyen jelentősége lenne a második kamara létének. Egyértelmű, hogy a jelenlegi körülmények között az egykamarás parlament megtartása az mindenképpen igényelné az államhatalmi ágak egymáshoz való viszonyának teljes újrarendezését is. És ez a teljes újrarendezés nyomelemeiben sem fedezhető fel a mi alkotmányozási folyamatunkban.

Hogy ez mennyire így van, hadd utaljak arra, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy a jelenlegi koncepcióban egyszerűen felületesen, elnagyolva került szabályozásra az Országgyűlés megalakulásának, megszűnésének módozataival kapcsolatos rendelkezések.

Egyértelmű tehát, hogy ezeket a szabályozási gondokat meg lehetne közelíteni a második kamara felállítása szempontjából is, mert ebben az esetben lenne egy hatalmi ellensúly. A jelen esetben viszont semmiféle hatalmi ellensúly nincs. Azt, hogy demokrácia van-e vagy nem, ugyanaz a hatalmi tényező mondja meg a jelenlegi struktúrában az egykamarás parlament mellett, mint az az állampárti időkben is történt. Legfeljebb van még néhány párt, amely sajnálatos módon a jelenlegi körülmények között a valóságban csak statisztálni tud ehhez a kerethez. Ez pedig nem jelenti a valóságos demokráciát.

Nagyon jól mutatja a népszavazással kapcsolatos rendelkezés is, amely az alkotmánykoncepcióba bekerült, hogy mennyire formális jogokról van itt szó. Az, hogy a koncepció kimondja, hogy van ügydöntő népszavazás, és van véleményező népszavazás, ez a megalapozottság látszatát kelti.

Ha azonban megnézem közelebbről ezeket a rendelkezéseket, és felfigyelek arra, hogy az ügydöntő népszavazás esetét a koncepció egyetlenegy lehetőségre szűkíti le, nevezetesen egy, már meghozott törvény hatályon kívül helyezésére. Akkor látható, hogy nem valóságos jogról van szó, hiszen hadd emlékeztessem képviselőtársaimat arra, hogy a valóságos jog gyakorlása általában az építő munkára kell, hogy összpontosuljon. Itt pedig egy romboló munkáról van szó. Egy már meglévő törvény hatályon kívül helyezéséről van szó. A népszuverenitás valóságos megjelenítése pedig akkor következhetne be, ha ügydöntő népszavazást lehetne kezdeményezni minden kérdésben.

Most ahhoz képest, hogy 1989-ben milyen széles körben adatott meg az ügydöntő népszavazás kezdeményezése a nép számára, látható, hogy mit lépett vissza a mi társadalmunk a többpárti parlamenti demokrácia lehetőségének megteremtésétől. Mert amíg a jelenleg hatályos népszavazási törvényben mindösszesen négy olyan eset nyert felsorolást, amely a népszavazási idő kezdeményezésből kiesik, a mostani előterjesztés meg csak egyetlenegy lehetőséget ad az ügydöntő népszavazás kezdeményezésére.

Látható tehát, hogy a népszuverenitás letéteményese, a Magyar Köztársaság Országgyűlése éppen az ilyen alkotmányozással, a népszuverenitás valóságos letéteményesét a népet kirekeszti mindenfajta népszavazási, tehát valóságos népszuverenitási megjelenítési formából. Ez tökéletes bizonyítéka annak a ténynek, amelyre a Kisgazdapárt a demokrácia szűkítése keretén belül számos alkalommal hivatkozott.

(Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)

Az, hogy a véleménynyilvánító népszavazásban is a lehetséges népi álláspont kifejezésre juttatását is több módosító indítvány korlátozza és maga a koncepció sem ad olyan kereteket a véleményező népszavazásnak, amely egy érdemleges jogosítványt adna a választópolgároknak , megintcsak bizonyítéka annak, hogy nincs más lehetősége a valóságos hatalmi egyensúly megteremtésének, mint a második kamara létrehozása.

Ezért tartja a Független Kisgazdapárt a mi társadalmunk jelenlegi helyzetére különös tekintettel is szükségesnek a második kamara létrehozását. És miután a demokrácia kiteljesedéséhez szükség van a minél szélesebb körű részvételre. Hiába fogunk mi adott esetben olyan egyeztetéseket tartani, vagy megteremteni a kereteit ezeknek az egyeztetéseknek, amelyek az érdekegyeztetés keretein belül egyébként más formában is megjelenhetnének. Hogyha mi nem fogjuk a valóságos megjelenítését ezeknek az elveknek a második kamarában biztosítani, akkor tulajdonképpen megintcsak látszatjogok engedélyezéséről lehet itt szó.

(12.10)

A valóság viszont az, ami a jelenlegi 72 százalékos kormánytöbbség jogalkotási tevékenységéből is következik, hogy a kormánytöbbség akkor fogja megmondani, hogy mi a parlament funkciója, amikor és ahogy azt az ő érdeke kívánja. Ha az lesz az érdeke, hogy a törvényalkotási folyamat erősödjön, akkor a parlament funkcióját ebben látja megnyilvánulhatónak, ha azt fogja látni, hogy az ő érdekeit sérti, hogy az Országgyűlés bármiféle ellenőrzést gyakorolhasson a kormány munkája felett, akkor a parlamenti munkát megint úgy fogja irányítani, hogy azt eleve ellehetetlenítse, a valóságos ellenzéki jogosítványok feléledését.

Gondoljanak arra, hogy milyen vitasorozat előzte meg a napirend előtti felszólalásokat is, itt is világosan érzékelhető és értékelhető a kívülálló számára, hogy nincs olyan ellenzéki jogosítvány, amely a mai struktúrában, az egykamarás parlament működésének keretei között biztosítható. Ezért a Független Kisgazdapárttal leghatározottabban kiáll a kétkamarás parlament létesítésének szükségszerűsége mellett, és úgy gondolja, hogy a jelenlegi helyzetben a kétkamarás parlament létrehozása az a demokráciának olyan szélesítését jelentené, amely a Ház teljes egészének érdekében áll, ezért kérjük, hogy ebben támogassanak minket. Köszönöm a türelmüket! (Taps a jobb oldalon.)