Boross Péter (MDF)

1996. június 19.

DR. BOROSS PÉTER (MDF): Köszönöm, elnök úr! A nem támogatott módosító javaslataink kapcsán szeretnék ezzel a kérdéskörrel foglalkozni. Tisztelt Ház! A köztársasági elnöknek kialakultak többé-kevésbé a jogosítványai nálunk, és számottevően a koncepció sem változtat ezen. Ebből következik, hogy nagyon ésszerűnek tűnik minden olyan indokolás, amelyik a köztársaságielnök-választást a parlamentre óhajtja bízni. Nagyon nehéz racionálisan vitatkozni azokkal az érvekkel, hogy ilyen jogosítványok mellett, bizony a parlament alkalmas arra, hogy köztársasági elnököt válasszon.

(12.30)

A probléma azonban nem is e ráción belül merül fel, hanem ezen kívül, mégpedig annak kapcsán, hogy vajon mi a közóhaj. És ez az a kérdés, amit én úgy hiszem ilyen esetben legalább hasonló súllyal kell hogy a mérleg serpenyőjébe kerüljön. Mert ha a közóhaj, amit persze nem tudunk, mert ebben az eljárási menetben ennek felderítésére semmiféle mód nem kínálkozott, ha közóhaj az, hogy a köztársasági elnököt közvetlenül óhajtja választani, akkor egy népképviseleti demokrácia rendszerében ez önmagában jelentős, ha nem döntő mérlegelési tényező. Nem is kívánom ezt folytatni különösebben, mert erről sem lehet ma már azt hiszem különösebben vitatkozni, lévén, hogy a kérdés többé-kevésbé eldőlt: a parlament választja a köztársasági elnököt.

Azonban ha a parlament választja a köztársasági elnököt, az nem mindegy a köztársaság elnök személye és felelőssége szempontjából, akkor is, ha jogosítványait nem érinti. Nem kapcsolnám össze mint Salamon László képviselőtársam tette , hogyha a lakosság választja, akkor feltétlen egy prezidenciális rendszer iránti elmozdulást is takarna ez, mert nem feltétlen. Itt vannak olyan tényezők, olyan közóhajra támaszkodó tényezők, amelyek a jelenlegi jogosítványok mellett is indokolttá tehetik a széles körű választást. Ha azonban a parlament választja a köztársasági elnököt, akkor a magyar parlamentarizmus jelenlegi helyzetét itt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Egészen más a helyzet olyan parlamentekben, ahol két nagy párt határozza meg valójában a politikai közéletet, amelynél a többségben lévő aztán köztársasági elnököt jelöl. Azonban ahol ennél több párt van, és alapjában véve hosszabb távon egymástól függő koalíciós rendszerek alakulnak ki, ott bizony figyelembe kell venni, hogy az a köztársasági elnök, akit nagyon szép mondatok illetnek az alkotmányban vagy róla szóló törvényben: "a nemzeti egység megteremtője" és így tovább, tehát ehhez fűződnek bizonyos politikai és politikai morális kérdéskörök és kötelezettségek is. Az a köztársasági elnök ebben a megosztott és koalíciós rendszerben működő parlamentben könnyen lehet alku tárgya. Valamiért.

És könnyen fordulhat elő, hogy a parlamentben 25 százalékkal képviselő párt olyan helyzetbe hozza magát, hogy köztársasági elnököt tud jelölni. Ez meggondolandó abból a szempontból, hogy milyen felelősséggel tartozik a köztársasági elnök, és megfelelhet-e azoknak a kritériumoknak, amelyek a köztársasági elnök személyéhez fűződnek. És vajon azok a feladatai a köztársasági elnöknek, mikor kinevez, aláír így jelöli meg általában a törvény vagy éppen az alkotmány az ő jogosítványait , hogy azok kellő kötelezettséggel párosulnak-e? Mert általában a köztársasági elnök személyével kapcsolatos törvényalkotás mellőzi annak részletes szabályozását, hogyha nem teszi azt, amit tennie kellene, és az is köztudott, hogy nem célszerű ebben az esetben mindig hosszan tartó politikai vitába bonyolódni, és ezekben a kérdéskörökben más, erre hivatott bírói fórumot keresni az ügy eldöntésére.

Tehát amikor a köztársasági elnök úgy is megszülethet parlamenti választás esetén, hogy valami paktum része két miniszteri helyére egy köztársasági elnökjelölési jog, mert értelemszerűen egy kettes-hármas koalíciós kormányzás esetén ilyen lehet, hisz köztudott, hogy 50 százalékkal választja a parlament a köztársasági elnököt, végső esetben tudjuk, 50 százalékkal, de általában 66 százalékkal vonhatja felelősségre. Nos, ha itt még eme koalíciós alkunál a köztársasági elnök személyi jelölésénél eltűnnek azok a célok, amelyek a köztársasági elnök személyéhez egyébként kötődnek mint utaltam már rá, hogy megjelenítse a nemzeti egységet , akkor kell hogy valami alkotmányos biztosíték legyen arra, hogy a köztársasági elnök helyzetével nem él vissza.

És én a magam részéről, anélkül hogy itten a számokat hogy hány képviselő kell bizonyos felelősségrevonási kezdeményezéshez, rendkívül fontosnak tartom. Tehát fontosnak tartom rögzíteni azt, hogy a köztársasági elnök a miniszteri ellenjegyzéssel előterjesztett javaslatot alá kell hogy írja. Mert "nem utasítja el, és nem írja alá" állapotnak jelen pillanatban bizony egy nagyon bonyolult rendszere van, és akkor sem biztos, hogyha arra történetesen alkotmánybírósági döntés születik, hogy akkor is megteszi. Tehát itt, ilyen parlament által választott köztársasági elnök esetén számítani kell arra, hogy részese a parlamenti polémiáknak és harcoknak, valahonnan indult és ott érdekeket képvisel megnyilatkozásaiban és konkrét cselekvéseiben is. Ezért én úgy hiszem, egyértelművé kell tenni, hogy ebben az esetben a köztársasági elnöknek kötelezettségei vannak, tehát ebben formalizálódik a jogosítványa, a miniszteri ellenjegyzéssel előterjesztett javaslattal kapcsolatban nem helyezkedhet arra az álláspontra, hogy azt ilyen vagy olyan mérlegelés folytán nem írja alá.

A másik ugyancsak a felelőssége, és itt én a magam részéről 50 képviselőt írtam a 218 szám..., bár azt hiszem, már átszámozták, nálam nem jó számozás van, 50 képviselő kezdeményezésére, ha Alkotmánybírósághoz fordul stb., nem is részletezem. Visszatérek az előbbire. Ötven százalékkal választott köztársasági elnököt 66 százalékkal lehet felelősségre vonni, miközben ebben a bizonyos koalíciós rendszerben eredeti jelöléséhez ennél sokkal kisebb szavazat is ha megfelelő alkuk köttetnek a koalíciós partnerek között vagy másokkal , erre a tisztségre jelölhető. Sőt, e megállapodások eredményeként erre a tisztségre meg is választhatók. Ilyen esetben biztos vagyok benne , hogy szigorítani kell abból a szempontból, hogy a köztársasági elnök a törvények keretei között ténykedik, alkotmányos követelményeknek megfelelően ténykedik-e, és az hogy 50 vagy 70 vagy nem tudom én pontosan mennyi képviselő közös kezdeményezése legyen elegendő ahhoz, és ne kelljen a parlament 66 százaléka ahhoz, hogy ezek a felelősségi kérdések felmerülhessenek, én úgy hiszem, hogy adott körülmények között ésszerű javaslat.

Na most, aki ebből az én indítványaimból kihallani vél valamit, akkor én előre szeretném nagy hangsúllyal mondani, én a lehetséges eljövendő politikai szituációkból indulok ki, ahol hármas, akár négyes koalíciók is lehetnek a parlamenti többség oldalán. Semmiképpen nem látom azt valószínűnek, hogy itt az alkotmány jóváhagyását követően már az a bizonyos két nagy párt fog billegni a többség vagy kisebbség oldalán a négyéves ciklus választási eredményeitől függően.

Azért hangsúlyozom mindezt, mert ez a valóságos parlamenti politizálás vagy taktikai lépések körébe tartozó kérdéssé válik, ha nem a lakosság választja.

(12.40)

Ha a lakosság választja, akkor ugye ebből a szempontból mondjuk más helyzet következik. Tehát elfogadván azt az ésszerű indokot, hogy a mi körülményeink között most, vagy talán ésszerűnek túlzás mondani, de sok racionális érveléssel alátámasztott helyzetet, hogy a parlament választja a köztársasági elnököt, akkor tisztelt Ház, le kell vonni annak következményeit is, hogy a parlamenti választás és a várható koalíciós rendszer keretei között a köztársasági elnök felelőssége miként fogalmazható meg némileg markánsabban, mint ahogy az eddigi törvényi szabályozásban ez szerepelt. Valami ilyesfélét céloztak az én módosító indítványaim, amely nem nyerte meg a szavazás ritmusában a teljes tetszést az alkotmány-előkészítő bizottság előtt. Én magam érvelésként szükségesnek tartottam elmondani mindezt, és én megfontolásra ajánlom, és főleg azt, hogy aki ebben a kérdésben állást foglal, ne adott szituáció alapján mérlegeljen és holmiféle érzelmi motívumok vezéreljék, hanem valóban a helyzet logikájából induljon ki. Köszönöm. (Taps.)