Lotz Károly (SZDSZ)
DR. LOTZ KÁROLY közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány 1995. októberében terjesztette a közlekedéspolitikát a parlament elé. Az április 30-án kezdődött vitában harmincnál több képviselőtársam elemezte, méltatta, bírálta annak célkitűzéseit, megfogalmazásait.
Elöljáróban engedjék meg, hogy megköszönjem azt a rendkívüli figyelmet és érdeklődést, amit a tisztelt Ház a közlekedéspolitika iránt tanúsított. Rendszerint lényegre törő, sokszor részletkérdéseket boncolgató, de minden esetben a közlekedésért viselt közös felelősségünk tudatában tett hozzászólásuk igazolják azt, hogy érdemes volt kidolgoznunk és beterjesztenünk ezt a magyar társadalom gazdasága, fejlődése szempontjából fontos dokumentumot.
Megerősítést nyert a közlekedéspolitika fő törekvése, mely szerint gazdaságilag hatékony, elviselhető, biztonságos és az európai rendszerekhez illeszkedő közlekedést kell kialakítanunk. A kormány szándékát alátámasztva nagy hangsúlyt kapott, hogy a jövő útja csak az úgynevezett fenntartható fejlődés lehet, amely megóvja a környezetet és hosszú távon megvalósítható.
A vita rendkívül élénk és szerteágazó volt. Miközben széles körű egyetértés mutatkozott az alapvető jelentőségű kérdésekben, egyes részleteknél fény derült a különböző nézetek közti eltérésekre. A semleges szemlélő gyakran nem tudta volna megállapítani, hogy kormánypárti, vagy ellenzéki képviselő hozzászólását hallja. Kormányzati oldalról is érte bírálat a dokumentumot, és ellenzéki képviselők sora is méltatta azt. Azt hiszem, ez így van jól. A közlekedés működését és fejlődését vezérlő kormányzati munkát, választási ciklusokon átívelő stabilitással kell végezni. Ez a munka akkor lehet eredményes, ha célkitűzései széles társadalmi és parlamenti konszenzussal kialakított közlekedéspolitikán alapulnak.
A hozzászólók közül sokan a közlekedés mai gondjaira, évtizedes mulasztásokra, az ágazatból kivont hozamok hiányának súlyos következményeire hívták fel a figyelmet. Ha a közlekedés ennek ellenére működőképes és sok területén nemzetközi összevetésben sem kell szégyenkeznünk, az elsősorban az ágazatban foglalkoztatott közel 300 ezer dolgozó lelkiismeretes munkájának köszönhető.
A most önök előtt lévő határozati javaslat, a támogató indítványokkal együtt elfogadja, illetve megerősíti a kormány közlekedéspolitikáját. A mai döntés után a közlekedéspolitika a kormányzati, de a közlekedést érintő ügyekben bizonnyal a parlamenti munka jövőbeni vezérfonala is lehet.
Véglegesíthetők az alágazati politikák, összehangoltabb kerettervek készülhetnek, amelyre számos, most nem említett javaslatot is hasznosíthatunk. Idekapcsolható a környezetvédelmi bizottság által igényelt intézkedési program, amelyre a vonatkozó kezdeményezést támogatjuk.
Indokoltnak tartom, hogy az Országgyűlés a megvalósítás menetrendjéről és részeredményéről rendszeresen tájékoztatást kapjon.
A parlamenti és bizottsági vitában többen számon kértek részletes fejlesztési elképzeléseket is. Ennek kapcsán szeretném hangsúlyozni, hogy a közlekedéspolitika nem cselekvési program, még kevésbé konkrét fejlesztések felsorolása. Ezért nem vitatva az ilyen módosító javaslatok tartalmi helyességét, nem értettünk egyet azzal, hogy részletkérdések és azokhoz igazodó konkrét projektek jelenjenek meg abban a parlamenti dokumentumban, amelynek az alapelveket és a sarokpontokat kell rögzítenie.
A beterjesztett módosító indítványokért köszönetet mondva, hadd fűzzek néhány észrevételt ezekhez.
Képviselői indítványokra elfogadhatónak tartom, hogy fontossági sorrend erőltetése nélkül egyenrangúságuk és azonos jelentőségük elismerésével , négy helyett öt stratégiai főirányt tartalmazzon a dokumentum.
A tranzitforgalom tekintetében azokkal értek egyet, akik amellett szóltak, hogy Magyarországnak a földrajzi fekvéséből adódó lehetőségeit ki kell használnia. Ehhez szervezési és környezetvédelmi intézkedések egyidejű, hatékony megtételével javítanunk kell a tranzitforgalom feltételeit.
Ezt a gondolatot erősítette meg a környezetvédelmi bizottság, amikor a transzeurópai közlekedési hálózatba illeszkedő, a lehető legkisebb környezetterhelést és környezeti igénybevételt okozó közlekedési tranzitfolyosók megteremtését és fenntartását jelölte meg feladatul.
Megfogalmazódott a részletes vitában az is, hogy a vasúti fejlesztések során élvezzen elsőbbséget a sebességkorlátozások megszüntetése. Kétségtelen tény - önök, azt hiszem, mindnyájan tapasztalták , hogy a vasúthálózatunk közel 40%-án, sajnos meglévő sebességkorlátozások, ma még jelentős akadályát képezik e környezetkímélő szállítási mód jelentősebb igénybevételének. Nem vitás tehát, hogy a sebességkorlátozásokat fokozatosan fel kell számolnunk, összhangban a rendelkezésre álló forráslehetőségekkel.
A vasútfejlesztési döntések meghozatalakor azonban egy sor egyéb, fontos szempontra is például a villamosítás, járműbeszerzés , egyaránt tekintettel kell lennünk. Ezért azokat a módosító javaslatokat támogatjuk, amelyek az említett elemek egyikét sem zárják ki.
Sokan szóltak a tömegközlekedés vonzóbbá tétele érdekében a közlekedési szövetségek és tarifaközösségek létrehozásáról. A szándékkal messzemenően egyetértünk. Budapest és vonzáskörzetét érintően már folynak is ilyen munkálatok. Ez a megoldás azonban a cél elérésének csak egyik és nem általánosan alkalmazható eszköze. Így nem tartottuk indokoltnak külön kiemelését a határozatban.
Egyetértek azonban mindazokkal a képviselőtársakkal, akik a tömegközlekedés fontosságát hangsúlyozták. Reálisan teljesíthetőnek a tömegközlekedés aránycsökkenésének fékezését, majd megállítását ítéljük.
(18.10)
Ennek eszközeként fogalmaztuk meg a határozati javaslat 3. e) pontjában azt a követelményt, hogy a személyszállítási közszolgáltatásokat az államnak közvetlen eszközökkel is segítenie kell. Az egyéni közlekedés fejlődésével számolva úgy vélem, irreális feladatot tűznénk ki magunk elé akkor, ha a belátható jövőben a közlekedés, a tömegközlekedés részarányának emelkedését kívánnánk elérni. Sok képviselőtársam érvelt a kerékpárutak építésének folytatása mellett. Összecseng ez a javaslat a közlekedéspolitikában foglaltakkal, ahol is az ezredfordulóig 1500 km új kerékpárút megépítése, és a nemzetközi kapcsolódások megteremtése szerepel. A fejlesztések elsődleges indítéka a kerékpáros- és gyalogosközlekedés biztonságának javítása. Ezért az idevonatkozó indítvány egyikét a beterjesztett formában nem, hanem a bizottsági módosítók pontosabb szövegjavaslatát tudtuk támogatni, amely kimondja, hogy fokozatosan meg kell teremteni a biztonságos gyalogos- és kerékpáros-közlekedés feltételeit. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a beterjesztett közlekedéspolitikában kellő súllyal szerepelnek a kerékpár-közlekedés feltételei. Ugyancsak a biztonságosabb kerékpáros- és gyalogosközlekedés érdekében tartalmazza az országgyűlési határozati javaslat azt a feladatot, hogy a sűrűn lakott területeken az illetékes hatóságok a gépjárműforgalmat csillapítsák. Nem tartjuk indokoltnak azonban, hogy a forgalom mérséklését feltételekhez és konkrét helyzetekhez kössük, ahogyan az az egyik módosító indítványban szerepel. Ez túlzottan leszűkítené a helyi lehetőségeket. A megvalósítás lehetőségeire vonatkozó megállapítások jelentették a vita talán legfontosabb részét. A hozzászólások közül csak kevés szakadt el a realitásoktól. Sokan joggal hívták fel a figyelmet arra, hogy a közlekedéspolitika nem lehet kívánságlista. Nagyon örvendetes, hogy többen is rámutattak a parlament jelentős és fokozódó szerepére. Ha azt kívánjuk, hogy a közlekedéspolitika most elfogadott céljaihoz minél előbb és minél közelebb kerüljünk, olyan eszközökre nem is kis számban szükség van, amelyekről a parlament dönt a mindenkori lehetőségek ismeretében.
Tisztelt Országgyűlés! A határozati javaslat elfogadása megteremti az erkölcsi és közjogi alapot ahhoz, hogy a közös feladat: a magyar közlekedés társadalmi és gazdasági fejlődést segítő tevékenysége valamennyiünk számára nemzeti tennivaló legyen. Azt gondolom, hogy minden miniszter számára fontos az országgyűlési támogatás tudata. Ezért ismételten megköszönöm a közlekedéspolitika vitájában véleményt nyilvánító minden képviselőtársamnak, hogy észrevételeivel a közlekedésben dolgozók munkáját figyelemre méltatta, és azt a jövőben is támogatja. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy állásfoglalásával erősítse meg a kitűzött fő irányokat, célokat és későbbi döntéseivel is járuljon hozzá ahhoz, hogy a kijelölt feladatokat eredményesen teljesíthessük. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az egész teremben.)