Zsigmond Attila (Néppárt-MDNP)

1996. június 24.

ZSIGMOND ATTILA (MDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sajnálatos, hogy a történelem ismétli önmagát, de gyakran romló minőségben. Tavaly még a tisztelt Ház egyik oldala sem adott teret a nemkívánatos politikai ihletésű nyomulásoknak, nem szavazta meg az illetékes bizottság állásfoglalásától eltérő módosító indítványokat. A többit sem.

A Néppárt sajnálattal állapította meg, hogy ismét volt olyan politikai erő, amely fel akarta, és a tisztelt Ház kormánypárti, szocialista többségének szavazatával fel is borította azt az egyezséget, azt az egyetértést, amely a bizottság tagjai és szakértői között teljes körben létrejött.

Nem hiába mondta egyik szocialista képviselőtársunk két, számomra nehezen felejthető mondatát, erős demokratikus felindultságában. Az első mondat nagyjából így hangzott: "Ha a bizottság nem támogatja módosító javaslatomat, akkor további módosítókkal és a szavazattöbbséggel megszavazzuk magunk, bizottsági támogatás nélkül is." A bizottság hatpárti többségű szavazással nem támogatta az ominózus javaslatokat, mire képviselőtársunk a következőket mondta: "Ezzel a szavazással az ellenzék aláírta ennek a bizottságnak a halálos ítéletét." (Dr. Kövér László közbekiált: Jön még a kutyára dér!) A mondatok elemzését (Zsongás a teremben.) és a véleményalkotást meghagyom tisztelt képviselőtársaimnak. Ezért nem tudta támogatni a Néppárt ezt az indítványt. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

(19.00)