Magyar Bálint (SZDSZ)
DR. MAGYAR BÁLINT művelődési és közoktatási miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezúton sem szeretném túlságosan igénybe venni képviselőtársaim türelmét, inkább a módosító indítványok egynémelyéről beszélnék. Az egyik legalapvetőbb problémája a törvénynek az volt, hogy hogyan lehet a kb. 140 intézményből álló és 40 településen működő magyar felsőoktatási rendszert egy kicsit koncentráltabb rendszerré alakítani, amelyben kevesebb intézmény van a felsőoktatás terepén. Erre két lehetőség kínálkozott, amelynek mindkét formáját kidolgozta a törvény. Az egyik a felsőoktatási szövetség, a másik pedig az integráció intézménye. Eredetileg a törvénytervezet a felsőoktatási szövetségnek a kidolgozásával egy hosszabb átmeneti időszakra gondolt. Azt képzelte, hogy a felsőoktatási szövetség tovább, hosszabb ideig fog tudni fennmaradni, és így nyújt alkalmat arra, hogy fokozatosan az intézményrendszer az integrált intézmények felé jusson el.
Az országgyűlési vita, illetve a bizottsági viták, illetve a frakciókon belüli viták eredményeképpen ugyanakkor különféle módosító indítványok jelentek meg ennek a folyamatnak a felgyorsítására.
Az egyik módosító indítványcsomag szerint mint felsőoktatási szövetséget mindenesetre csak két évre lehetne alakítani, és gyakorlatilag '98. december végéig be kellene nyújtani az Országgyűlésnek a különböző felsőoktatási intézményeknek az egyesülési, összevonási, saját összevonási-integrálódási tervüket, és ezt követően '99. szeptember 1-jétől már az új rendszerben működnének.
A kormányzat ezzel szemben egy átmeneti, egy kompromisszumos megoldást támogat, amelyben a felsőoktatási szövetségek fennállása kettő és öt év közti időben lehetne lehetséges, és ezáltal a sajátosságoknak, az egyedi helyzeteknek inkább megfelelő megoldási módokat lehetne találni, hiszen van jó néhány olyan város, amelyben a felsőoktatási intézmények gyorsan és könnyen integrálhatók, miközben vannak olyan települések és vannak olyan egyetemek, amelyeknek az integrációja egy kicsit bonyolultabb és hosszabb időt venne igénybe.
A felsőoktatási törvénytervezet módosításakor próbált a törvénytervezet jelentős hangsúlyt fektetni a minőségi differenciálás és a kutatás igényeire. Ennek nyomán már magában a törvénytervezet módosításában szerepelt az ún. kutatási normatíva, amely az idén mindössze 170 millió forintos központi támogatás. Egy normatíva segítségével jövőre már kb. 2,5 milliárd forintra emelné a felsőoktatási intézmények számára. Ez a kutatási normatíva döntően pályázati úton lenne elnyerhető. Ezzel együtt a módosító indítványok még három nagyon fontos ponton javítják a minőségi differenciálás és pályázati rendszer lehetőségeit.
Először is a programfinanszírozási keretet, amely a jelenlegi költségvetésben, 1996-ban 1,6 milliárd forintot jelentett, ezt a keretet egy normatívává alakítja át. A képzési normatíva 15 százalékát kötelező ezentúl programfinanszírozási célra a felsőoktatási szféra rendelkezésére bocsátani. Ez majdnem megduplázza ezt a keretet, hiszen 20 milliárd volt idén a képzési normatíva összege. Ennek a 15 százaléka 3 milliárd forint körüli összeg.
Egy vadonatúj intézményt vezetne be a törvénytervezet egy újabb módosítással, amelyet a kormányzat szintén támogat. Ez a Széchenyi Professzúra intézménye, amely intézmény révén 4 éves alkotói ösztöndíj lenne adható a minősített oktatóknak, évente 500 fővel nőne ezeknek az oktatóknak és kutatóknak a köre, a felsőoktatási intézményekhez tartozó oktatóknak és kutatóknak a köre. Így lényegében egy 2000-es szintre áll be a minősített oktatóknak körülbelül ötöde, hatoda. Rendkívül jelentős szám, és lényegében ez a pályázati rendszer egyfajta minőségi rendszert tud beindítani a felsőoktatási intézményeken belül. Ugyanakkor a kormányzat támogatott egy olyan módosító indítványt is, amely segítene az egyetemi és főiskolai könyvtáraknak a helyzetén: egy külön speciális normatívával a jelenlegi kondícióknak megfelelően körülbelül évi 500 millió forintnak megfelelő összeggel támogatná a felsőoktatási könyvtárak könyvbeszerzését és folyóirat-beszerzését. Ezek rendkívül progresszív, pozitív módosító javaslatok voltak, és a kormányzat örült, hogy támogathatta ezeket.
A nem állami felsőoktatási intézmények pénzügyi helyzetéről azt szeretném mondani, hogy mind a kutatási, mind a programfinanszírozási, mind a Széchenyi Professzúrára, mind pedig az egyetemes szakkönyv ellátására szolgáló normatívákból részesedhetnek, tehát ilyen értelemben ez a szabályozás szektor- semleges.
Hosszú vita volt arról, hogy a nem állami felsőoktatási intézményeknek a létesítmény fenntartásához milyen módon és hogyan járuljon hozzá a kormány. Voltak olyan módosító indítványok, amelyek teljes egészében kötelezték volna a kormányzatot, illetve a költségvetést, hogy átvállalja a teljes létesítményfenntartási kiadásokat, míg a jelenlegi helyzetben, a jelenlegi szabályozás szerint ilyen kötelezettség egyáltalán nem létezik. Azt a kompromisszumos javaslatot, amely a törvénytervezetben eleve megjelent, továbbra is fenntartja a kormány, és él ez a javaslat, miszerint a képzési normatíva 50 százalékának megfelelő összeggel járulna hozzá a központi költségvetés a nem állami, tehát egyházi, alapítványi és magánegyetemek létesítményfenntartásának normatívájához, illetve azoknak a költségeihez.
Végezetül egy kérdésre szeretnék kitérni, ami némi problémát okozhat. Nevezetesen arról van szó, hogy a jelenleg hatályos alkotmány szerint az egyetemi tanárok, illetve rektorok kinevezése az a köztársasági elnöknek a jogköre.
(13.50)
Számos olyan módosító indítvány érkezett, amely ezt csak az állami egyetemek vonatkozásában tartaná fent, és a fenntartók hatáskörébe utalná, jogkörébe utalná a rektorok, illetve az egyetemi tanároknak a kinevezését. Tartalmilag a kormányzat támogatja ezt az elképzelést, helyesnek tartja, ugyanakkor aggályunk van, szerintünk egy ilyen módosító indítvány elfogadása ellentétben állna a jelenlegi alkotmánnyal. Úgy véljük, hogy az alkotmánymódosítás során kell ezt tisztázni.
Az alkotmány ebben a vonatkozásban valóban nem teljesen egyértelmű, hiszen amikor meghozták az alkotmányt, nem beszélt állami és nem állami felsőoktatási intézményekről, hanem csak egyetemekről beszélt abban az időben csak állami egyetemek léteztek. Tehát elvileg az alkotmány akkori koncepciójába elképzelhető, beleérthető egy olyan értelmezés is, amely szerint ez csak az állami egyetemekre vonatkozik, mégis az alkotmánynak a betűje nem tesz különbséget a felsőoktatási intézmények között fenntartók szerint ebben a vonatkozásban.
Ezért fel kell hívnom a képviselőtársaim figyelmét: az ilyen módosító indítványoknak a támogatása adott esetben alkotmányos problémákat vethet fel. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)