Kelemen András (MDF)
DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Napok óta szaporodnak a hírek. Két példa: előbb a bécsi Kurier közölte június 20-ai számában, hogy terhes magyar nők utaznak az Egyesült Államokba, ott megszülik, majd örökbefogadásra ott is hagyják gyermeküket. Majd június 25-én a New York Times közli, hogy letartóztattak Amerikában egy újszülöttekkel nagyban kereskedő személyt. Erről különben tegnap az Objektív is közölt adatokat. A gyermekkereskedelem haszna állítólag minden csecsemőn 20 ezer dollár volt.
Nézzük, hogyan is történik ez az eddigi tapasztalatok alapján. Idézem a Kuriert: "Anélkül, hogy találkoztak volna az örökbe fogadó szülőkkel, egy angol nyelvű lemondólevél aláíratása után 1000 dollárral gazdagabban, de gyerek nélkül térhettek vissza Magyarországra." Az Internet-hálózatban megjelent örökbeadható magyarországi gyermekek adatai és fényképe után tehát itt a még egyszerűbb megoldás.
Cinikusan persze azt is lehetne mondani, hogy nem kellene az egésszel ennyit törődni, hiszen hat a piaci szemlélet, a kisgyermek is áruvá vált, az eredmény pedig pénz a magyar zsebbe, és a gazdag környezetbe kerülő gyermek.
De vajon mi a biztosíték, hogy tényleg örökbefogadás történik? Hiszen senki sem ellenőrzi, hogy milyen célra és milyen helyre kerül a gyermek. De vajon Magyarországon ellenőrzött körülmények között senki sem vállalná ezeket a gyermekeket?
A magyar örökbefogadási eljárás rendkívül körültekintő és lassú, természetesen. Az örökbe fogadni vágyók évekig várhatnak gyermekre, aki addig húszezredmagával állami gondozásban az intézetek lakója. Tudomásom szerint jelenleg 3000 meddő házaspár vár örökbe fogadható újszülöttekre.
Már a családjogi törvény vitájakor figyelmeztettem arra, hogy olcsóbb és eredményesebb a családi környezetben történő nevelés, mint az intézeti. De meg sem fordult a fejemben, hogy az intézetet így is el lehet kerülni. Mostanában sokat beszélünk a gyermekjogokról. Végre eljutott a parlamentig a gyermekvédelmi törvény. Lám, mennyire megkéstünk vele! Szemünk előtt adnak el leendő magyar állampolgárokat méghozzá magatehetetlen csecsemőként bizonytalan idegenbe. Ez a hír egyszersmind rávilágít annak a következményeire, hogy mit jelent, ha egy kormány nem törődik a családpolitikával. Mit jelent a népjóléti miniszter kijelentése, idézem tavaly december 9-éről: "A családi támogatásra kevesebbet fordítunk, de a hajléktalan ellátásra többet." Vagyis szembeállítja a családokat az elesettekkel. S közben azért ott is megvon, gondoljunk csak az ingyenkonyhák támogatatlanságára.
Mit jelent az, hogy az új ciklust indító Országgyűlés elhagyja a bizottság nevéből is a családvédelmi jelzőt, a kormány megszünteti a humánpolitikai kabinetet és a Családvédelmi Tanácsot, és a kormányprogramban kimondja, hogy a családok kérdése egyszerűen a leszakadottak segélyezésére fog szorítkozni, miközben az átlagcsaládokat hagyja ebbe az irányba sodródni, sőt támogatás- és adópolitikájával lök rajtuk egyet-egyet. Ezt is jelenti az, hogy tekintettel a művi vetélésekre a gyermekek jog- és cselekvőképességét azok születésétől számítja jogrendünk és nem fogantatásától. S jelenti mindezt egy olyan országban, ahol a népesség rohamosan hólabdaszerűen fokozódó mértékben fogy, jelenleg mintegy 30 000 emberi lénnyel vagyunk évente kevesebben.
S hogy miért, arra a választ csattanósan adják meg a fiatalok, akik rendre több gyermeket terveznek, mint amennyit azután hajlék és munka híján vállalni képesek. A statisztika pedig azt mondja, hogy egy 15 éves hazánkfia már 51 évesen meg fog halni. A lélek azonban még gyorsabban pusztul. Ennek a jele az idegenbe, ismeretlenbe eladott kisbabák üzenete. (Taps a jobb oldali padsorokból.)