Szili Katalin (MSZP)
DR. SZILI KATALIN környezetvédelmi és területfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Elöljáróban szeretném elmondani, hogy rendkívül örömömre szolgál, hogy 1995. március 7én adott válaszomat követően, ma is én válaszolhatok önnek, hiszen baranyai képviselőként én ugyanúgy aggódom DélDunántúl és ezen belül Baranya térségének környezeti állapotáért, természeti értékeinek a megőrzéséért, mint ön.Szeretném még megköszönni a kérdését, és az kifejezetten örömömre szolgál, hogy egy kiválóan képzett jogásznak adhatom meg a válaszomat, hiszen sok olyan jogi kérdés felmerült az elmúlt időszakban, ami azt gondolom, hogy a képviselő úrnak adott válaszomban is megnyugtatásul szolgál, legalábbis az elkövetkező folyamatokat illetően.
Szeretném tájékoztatásul elmondani, hogy az országban évente hétszázezer tonna körüli mennyiségben keletkezik égetéssel ártalmatlanítható veszélyes hulladék, ezek mintegy húsz százalékának ártalmatlanítása a környezetvédelmi hatósági engedéllyel működtetett veszélyeshulladékégetőkben történik ma. A többi, ami nem kerül ártalmatlanításra ily módon, az ártalmatlanítás más formájában kerül, éspedig ártalmatlanítókban, lerakókban kerül elhelyezésre. Folyamatosan termelődő és az átmeneti tárolókban elhelyezett veszélyes hulladékok ártalmatlanítását és esetleges égetését meg kell oly módon oldani, hogy még kisebb kockázatot jelentsen az emberi környezetre.
Mindezt azért mondtam el önnek, hogy a garéi ügy lényege érthetővé váljék, és ezért talán azt hiszem, érdemes néhány szót arra mondanunk, illetőleg a tények és a történések rövid ismertetését is szeretném a képviselő úrnak, frakcióvezető úrnak elmondani.
A Baranya Megyei Tanács VB Siklósi Járási Hivatal ellátásfelügyeleti osztálya adott építési engedélyt Garé külterületi földrészleten a Budapesti Vegyiművek számára ipari hulladéktároló és kezelő építményre, majd 1980. január 17én kelt, határozatával engedélyezte a használatbavételt.
Képviselő úrral egyetértve magam is úgy gondolom, hogy a döntés és az ezt követő lerakás mára súlyos károkat okozott. Szeretném zárójelben elmondani frakcióvezető úrnak, hogy természetesen ekkor még nem létezett az 56/1981es, "A hulladékok, a veszélyes hulladékok átmeneti tárolására" és az erre vonatkozó tevékenységről szóló szabályozás.
Már 1983ban kiderült, és azóta folyamatosan érzékelhető, hogy az alkalmazott lerakástechnológia nem biztosítja a környezet megfelelő védelmét. Legutolsó időkben, többek között a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem által végzett vizsgálatok is azt mutatják, hogy a talaj körülbelül 22 méter mélységben szennyeződött, és a szennyezett talajvíz kb. 200 méterre van a lerakók szélétől.
Mindezek megszüntetése érdekében, ahogy azt a képviselő úr is elmondta, az első fokú környezetvédelmi hatóság 1997. december 31éig a megszüntetésre kötelezte a Budapesti Vegyiműveket, a klórbenzolok továbbterjedésének megakadályozását szolgáló intézkedések megtételére kötelezte szintén a kötelezettet, és 1997. december 31éig történő ártalmatlanításra adott ki szintén kötelezést. E határozatok, fellebbezés hiányában, jogerőre emelkedtek az első fokú eljárásban.
Másrészről szeretném elmondani tisztelt frakcióvezető úrnak, hogy 1992ben egy tender során nyerte el az az engedélyes a létesítéshez, az égetőmű létesítésére a pályázatot, aki utána beadta engedélyezésre az eljárást, hiszen mindannyian tudjuk, hogy ez nem ex officio történt, hanem az engedélyes kérelmére kezdődött meg a hatósági eljárás, amely eljárásban az elsőfokú hatóság valóban elutasította az engedélyes kérelmét, a másodfokú hatóság azonban a rendelkezésére álló adatok alapján, továbbá a szakhatósági állásfoglalások alapján nem hatálytalanította, hanem megváltoztatta az elsőfokú hatóság álláspontját, és kiadta az égetésre az engedélyt.
Szeretném elmondani frakcióvezető úrnak, hogy ezzel természetesen az eljárás nem fejeződött be, hiszen a hatósági eljárás tovább folytatódhat, bírósági eljárásra kerülhet sor, és tudomásom szerint, a peres eljárás ebben az ügyben meg is kezdődött, s feltételezem, hogy a bíróság fogja majd kimondani a szakértők meghallgatásával ebben a végső szót.
Végezetül a környezetvédelmi engedély kiadása, illetőleg maga a hatósági elbírálásra úgy került sor, hogy környezeti, társadalmigazdasági hatásvizsgálatra, hatáselemzésre került sor, és én úgy gondolom, hogy mindaddig, amíg a "szennyező fizet" elve vezérel bennünket, addig nem engedhetjük meg azt, hogy a magyar adófizető állampolgárok pénzéből kerüljenek ezek a dolgok ártalmatlanításra, hanem én úgy gondolom, hogy elsősorban a kötelezett, illetőleg az, aki erre az engedélykérelmet benyújtotta, annak a feladata. Természetesen mi ennek érvényt kívánunk szerezni, s (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) én úgy gondolom, hogy nem lehet prejudikálni ez ügyben, hiszen 1997. december 31éig, bízom benne, hogy ennek a megnyugtató rendezésére, az ott élő állampolgárok, a Baranyában élők megelégedésére is sor kerülhet. Kérem frakcióvezető urat, hogy fogadja el válaszomat. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)