Csiha Judit (MSZP)
DR. CSIHA JUDIT, igazságügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Hát megint tanultunk valamit, egy olyan képviselői időbeosztást, hogy a heti háromnégy parlamenti nap végig aktív részvétele után sikerül még a nép véleményét begyűjteni egy olyan kérdéskörről, ami eléggé szerteágazó kérdéseket tartalmaz. Láthatóan mély nyomokat hagyott a képviselő úrban az elmúlt heti interpellációs szereplése. Ezt azért gondolom, hogy félretéve a soksok hónappal ezelőtt benyújtott interpellációit, most azt látta szükségesnek, hogy egy egészen friss, összetett interpellációval búcsúzzon e parlamenti szezontól ebben a tavaszi ülésszakban.Hat példával igyekszik igazolni, hogy a miniszterelnöki kijelentések nem állnak összhangban a valóságban történtekkel, én a száraz sorrendet megtartva, a kérdésekre megpróbálom az összefoglaló választ elmondani.
A megsemmisített kormányrendelet tárgyában. Ez a példa azt mutatja, hogy képviselő úr nincs tisztában az általa használt fogalmak valódi jelentésével, ugyanis interpellációját úgy kezdte, hogy, idézem: "Az utóbbi időben a miniszterelnök úr több ízben is hivatkozott arra stb.". Amennyiben az utóbbi időben történteket firtatja, akkor miért említ több mint egy évvel előtti esetet? Egyebekben megjegyzem, hogy szemben a képviselői állítással, az alkotmánybírósági határozat az interpellációban hivatkozott kormányrendeletet nem semmisítette meg, csupán egyik rendelkezésének egyetlen mondatát.
A második. A miniszterelnöki hivatali államtitkárok, illetve ilyennek minősülő személyek számából von le olyan következtetést, hogy gőgös és fennhéjázó a kormány és annak feje. Őszintén szólva nem igazán követhető az a logikai bakugrássorozat, melynek eredményeként az elírási hibát beismerőt a képviselő úr gőgösnek és fennhéjázónak minősíti. (Bekiabálás jobbról: Mellébeszélés!) Talán a viszontválaszban erre kapunk egy választ, a Kunosügyről.
A képviselő úr interpellációi, kérdései kapcsán megtanultam, hogy ön a válaszokból csak annyit ért meg, amennyi érdekében áll, vagyis amennyit akar. (Derültség.) A mostani példa viszont azt mutatja, hogy az ön, céljai érdekében, utólag saját interpellációs kérdéseit is finoman szólva átértékeli. Az Országgyűlés hiteles jegyzőkönyve 172. számának 19 823. hasábját olvasva ugyanis minden tárgyilagos érdeklődő számára egyértelmű: a képviselői kérdés nem a 30 milliós végkielégítés érdemtelen kifizetésének veszélyére hívta fel a figyelmet, hanem arra, hogy ehhez egy peren kívüli egyezség eltűrésével végső soron a kormányzat nyújtana segédkezet. Képviselő úr feltételezésére a válasz egyértelmű nem volt. Ehhez képest érthetetlen a független bíróság elsőfokú, nem jogerős ítéletének ide citálása.
Képviselő Úr! Ez a bírói döntés nem peren kívüli egyezséget hagyott jóvá. Egyebekben pedig én kérdezem, milyen kormányzati intézkedést igényel képviselő úr a független bíróságok vagy a nem állami többségű tulajdonú társaságok működése kapcsán?
Negyedik. A médiaelnökök fizetése. Ez a tárgykör a képviselő úr régi vesszőparipája, melynek meglovagolása során gondosan ügyelt arra, hogy az érdemi válaszok ne kapjanak nyilvánosságot. Nem belebocsátkozva ezért ennek a történetnek a részleteibe, csak két körülményre hívom fel a figyelmet. Az egyik az, hogy képviselő úr három szó erejéig mindig csak kijelenti, de soha nem bizonyítja az elnökök fizetésének jogszabályellenes megállapítását, pedig ez talán nem lenne felesleges időtöltés.
A másik az, hogy azonosnak minősíti a képviselő úr a köztisztviselőkre, tehát az államtitkárokra s a közalkalmazottakra, tehát a médiaelnökökre vonatkozó szabályozást. Ha nem ezt tenné, azonnal belátná, hogy bizonyos adatokat miért adok meg és másokat miért nem.
A földhivatali eljárás feljegyzése tulajdoni lapokról. Ez abba a körbe tartozó kérdéssor, aminek eredményeként a hibát beismerőt jelen esetben a földművelődési minisztert ön gőgösnek és fennhéjázónak minősíti (Bekiabálás jobbról: Nem erről beszélt.), hiszen a rendelet megjelent. A viszontválaszban talán itt is választ kapunk a logikai különbségre. Végül "a miniszterelnök elismerte, hogy nem mondott igazat" tételre. Figyelmébe ajánlom ugyancsak az Országgyűlés hivatalos jegyzőkönyv 194. számának 22 494. hasábjának utolsó két bekezdését. Az itt leírtak alapos tanulmányozása után mindenki, így ön is, pontosan tudni fogja: a korábbi válaszok során a kérdés lényegére s a valóságnak megfelelően reagáltam. Ebből következően az ön megismételt állítása minden alapot nélkülöz. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)