Győriványi Sándor (FKGP)
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mélyen Tisztelt Miniszter Úr! Szerbia, KisJugoszlávia a daytoni békemegállapodások után is több nemzetiségű ország maradt. Koszovóban az ortodox keresztény szerbek és a többségükben muzulmán albánok, a Vajdaságban, a Bánságban és Bánátban pedig a magyarok helyzete megoldatlan. Mindkét körzetben az etnikai tisztogatás veszélye napirendre került. A koszovói albánok, akik ott a lakosság 9095 százalékát alkotják éppúgy az albán határ közelében laknak, mint ahogy a magyarok is közel a magyar határhoz, bár sajnos ma már kisebb százalékos arányban.
(16.50)
A magyar lakosság gyors fogyásának oka a világháborús pusztulások és az elvándorlás. Így az érdekérvényesítő esélyük kisebb, mint a számbelileg gyorsan növekvő számú albánoknak.
A helyzet hasonlósága mellett az országon belüli életszínvonalkülönbség is elég jelentős a vajdasági magyarok javára, és a koszovói albánok hátrányára.
Kérdésem, miniszter úr, önhöz, mint az EBESZ, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet 1996 januárjában távozott elnökéhez: milyen intézkedést sikerült tennie az albánok érdekében, hisz a nemzetközi adatok szerint 1994 után 17 albánt öltek meg, 11et megsebesítettek, több mint kétezret bántalmaztak, 3500 családnál tartottak házkutatást fegyverrejtegetés gyanújával.
Az albánok szerint tavaly még tovább súlyosbodott a helyzet. Mivel ez előrevetíti más nemzetiségekre így a Szerbiában élő magyarokra is félelmetes árnyékát, érdekelné az ország lakosságát, az Interparlamentáris Unió magyaralbán tagozatát is, hogy 1945. január 1jétől (Sic!) december 31éig sikerülte emberi jogi vonatkozásban a helsinki harmadik kosár szellemében valamit tenni az atrocitások megszüntetése érdekében? Várom szíves válaszát. Köszönöm szépen. (Taps.)