Kávássy Sándor (FKGP)

1996. július 2.

DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Urak! A Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt ezúttal is megfelelően tájékoztatta szándékairól a közvéleményt és a tisztelt Házat, és arról is, hogy milyen feltételek mellett mond igent a felsőoktatás tárgyában benyújtott törvényjavaslatra. Legfontosabbak: 1. A klasszikus értelemben vett és a magyar hagyományokkal is összhangban lévő univerzitás, tehát a négykarú, teológiából, orvosiból, jogból és bölcsészetből álló egyetemek újjászervezése. 2. A felsőoktatási szövetségekre vonatkozó törvényszakasz és törvényhelyek elhagyása. 3. Az egyházaknak sérelmes, diszkriminatív illetve ilyen jellegű intézkedések kiiktatása. Miután egyik sem teljesült, nem tehettünk mást, mint azt, hogy nemet mondtunk a törvényjavaslatra, melyet fölöttébb gyengének, hitványnak, végső alakjában is elfogadhatatlannak tartunk, és amelyhez így nem adhattuk nevünket, sem hozzájárulásunkat.

(18.40)

Hisszük azonban, hogy erre az esetre is áll a régi mondás, hogy lesz még a kutyára dér. (Derültség.) Nem tehetjük, hogy elhallgassuk, ennek az esetnek is sajnálatos tanulsága, hogy könnyebb a kősziklának lágy iszappá válni, mint a jelen viszonyok haszonélvezőit jobb belátásra bírni, azaz, hogy mikor nagy közösségi érdekekről van szó, bírják le önmagukat és szorítsák háttérbe kicsinyes, önös érdekeiket és szempontjaikat.

Végszóként azt sem felesleges hozzátenni, hogy rendet, európai normáknak megfelelő és aszerint működő intézményhálózatot a magyar felsőoktatásban is csak akkor és abban az esetben remélhetünk, ha végképp letűnik, semmivé válik és eltűnik a süllyesztőben a posztkommunista szemlélet és észjárás, amely ma legfőbb kerékkötője és akadályozója minden előrelépésnek és haladásnak, és egyértelműen jut érvényre, ha úgy tetszik diadalmaskodik a polgári gondolkodás. Mert ami a polgári gondolkodás számára magyarázatra se szoruló evidencia, a posztkommunista észnek megfejthetetlen rejtvény, megoldhatatlan, érthetetlen és átláthatatlan talány.

Mindenkinek döntenie kell, hogy polgár akare lenni és polgári demokráciát akar, avagy továbbra is változatlanul és megrögzötten hiszi és vallja, hogy a legrosszabb szocializmus is jobb, mint a legjobb kapitalizmus. Döntően és alapvetően ugyanis esetünkben is erről van szó. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)