Horn Gábor (SZDSZ)
HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony! Megint csak röviden, mert egyrészt ugye kevés az idő, másrészt a vita során mindenki elmondott már mindent, bár nem ilyen nagy közönség előtt. Nehéz reagálni azokra a vádakra, amik egyszerűen nem felelnek meg a valóságnak, a törvény nem arról szól, amiket itt hallottunk sorban, szlogeneket. Szeretném jelezni, hogy három olyan eleme van és akkor a többi részletekre most nincs idő , ami miatt mindenképpen támogatandónak tartottuk ezt a kompromisszumokat jelző törvényt, hiszen itt tényleges, hosszú hónapok óta tartó vita folyamán született egyfajta kompromisszum, és én ezt jónak tartom, hogy ez így történt.
Három olyan fontos elem van, ami miatt ez jelentős előrelépés lesz a felsőoktatásban, meggyőződésem szerint.
Az egyik, amiről itt többen beszéltek ellenzéki padsorokból is, az integráció kérdése, egy új felsőoktatási intézményszerkezet fog létrejönni záros határidőn belül, és ebben a parlamentnek még lesz feladata az elkövetkező időszakokban is.
Vissza fogunk térni az igazi univerzitás kategóriájához, amit én a magam részéről óriási jelentőségű előrelépésnek érzek, másrészt pedig átjárhatóvá válnak valójában a felsőoktatási intézmények, különösen azzal, hogy az úgynevezett post secunderi, tehát felsőfokú szakképzés intézményes formában beépül a felsőoktatásba.
A másik témakör a finanszírozás kérdése. Ez a felsőoktatási törvény most már tényleg egy normatív finanszírozást jelent.
Nincsenek olyan számok, amire Dobos Krisztina hivatkozik, nem tudjuk még, hogy ténylegesen mi mennyi, azt tudjuk, hogy végre a felsőoktatásban is normatív finanszírozási elemek fognak érvényesülni. Ezeknek a vitáját, hogy ténylegesen a költségek mekkorák, a költségvetési vitában kell majd lefolytatnunk.
Az is biztos, hogy a felsőoktatási törvényben a közoktatási törvényhez hasonlóan automatikus finanszírozási elemek épülnek be. Ilyen például a kutatási normatíva, ami nagyon jelentős elem. Nemcsak az állami intézmények, hanem a nem állami intézmények számára is hozzáférhetők.
Egyszerűen nem felel meg a valóságnak az, hogy ezzel a törvénnyel bizonytalanabb helyzetbe kerültek volna a nem állami intézmények, mint eddig. Olyan kötelezettséget vállal a törvény által magára az állam, amely mind az egyházi, mind a magán vagy alapítványi egyetemek, főiskolák számára kötelező érvényű finanszírozási elemeket jelent. Ezek idáig nem voltak.
Tehát, ha tetszik, ez mindenképpen egy szektorsemleges és jelentős előrelépést jelentő finanszírozási modell.
És végül, de nem utolsó sorban, hadd emlékezzek meg arról is, hogy a Széchenyi Professzúra ösztöndíjrendszerének bevezetésével végre az oktatói minőség érvényesítésére is valamilyen szinten első körben mód lesz, ami persze nem pótolja, nem pótolhatja azt a feladatunkat, amely még előttünk van, egy átfogó, a felsőoktatási dolgozók egészét érintő bérrendszerreformot. Köszönöm szépen. (Taps.)