Győriványi Sándor (FKGP)

1996. július 2.

DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony! Tisztelt Országgyűlés! Többen elmondták már, hogy az olimpia évében a közfigyelem messzemenően a sportélet irányában rendkívül nagy mértékben megélénkül; és úgy gondolom, hogy a sikeres sportszereplésünk egyik feltétele az, hogy a sportcélú ingatlanok helyzete rendezett legyen Magyarországon. Úgy gondolom, hogy ez időszerű kérdése a magyar sportéletnek, tehát mindenképpen foglalkoznunk kell vele, hisz nemcsak a minőségi, de a tömegsport számára is elképzelhetetlen, hogy ne megfelelő sportterületeken és sporteszközökkel készüljenek fel sportolóink világversenyekre úgy, mint ahogy az egészséget szolgáló és az egészség és a sportélet közötti összefüggésekből következő jobb lehetőségekre Magyarországon.

Tudjuk, hogy nem válik be katonának a sorozásra kerülő fiataloknak mintegy 40 százaléka, különböző módon kiesik, és meg kell mondani, hogy ebben a sportélet elhanyagolása is komoly szerepet játszik.

Úgy gondoljuk, hogy nagyonnagyon fontos lenne, hogy a sportlétesítmények területén egységes álláspont alakuljon ki.

Úgy gondoljuk, hogy az OTSHnak komolyabb szerepet kellene kapnia, és meg kellene akadályozni azt, hogy különböző financiális érdekekből sportlétesítményeket, értékes sportlétesítményeket eladjanak, azzal az ígérettel és ezt lehetővé teszi ez a törvényjavaslat , hogy majd helyette egy újabb létesítményt fognak létrehozni, az azonban az eladás után soha nem készül el.

Úgy gondoljuk, hogy nagyonnagyon fontos és lényeges kérdés lenne ez azért is, mert Magyarországon rohamosan csökken a tömegsportban résztvevők száma. 1988ban még 734 ezer ember sportolt Magyarországon, 1994ben már csak 421 ezer, tehát majdnem felére csökkent.

Az egészség és a sport közötti összefüggések azonban világosak, ezért nem tudtuk megszavazni ezt a törvényt. Köszönöm szépen. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiban.)