Kökény Mihály (MSZP)

1996. július 2.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Magam is láttam az Objektív szóban forgó adását. Ahogy ez ilyenkor lenni szokott, a főosztályvezető nyilatkozatának egy rövid részletét vágták be. Ez, ugye jellemző erre a műsorra, így ebben az összefüggésben nyilván ez félreérthető volt. Tehát én egyetértek önnel abban, mint ahogy ebben többször állást foglaltunk, miniszter úr is, hogy a légi mentés szükségessége az bizonyos baleseti és katasztrófahelyzetekben megkérdőjelezhetetlen.

Gondolok itt ahogy ön is elmondta közutakon, autópályákon vagy nehezen járható, illetve megközelíthető helyeken bekövetkező balesetekre, amikor kizárólag csak a légi mentés jöhet szóba. Köztudott persze azonban az is, hogy a légi mentésnek vannak napszaki és időjárási korlátai, és kedvezőtlen tényező az is, hogy a kórházak többségének a területén vagy közelében nincs helikopterleszállóhely.

A légi mentés nagyobb arányú igénybevételével szemben ható tényező az ország viszonylag kis területe, a közúti hálózatnak a sűrűsége, valamint a kórház és mentőállomás hálózatsűrűsége.

Az eddigiek azt indokolják, hogy prioritást a közúti mentés fejlesztésének kell adni, ugyanakkor azonban a légi mentés esetében a szinten tartást, az eddigi eredmények megőrzését tűzhetjük célul, ami azt jelenti, hogy az OMSZ helikopterparkját, amelyből az egyik már kirepülte az idejét, a másik kettő pedig ebben az évben repüli majd ki. A szinten tartás érdekében 1996 végén, '97 elején ennek a parknak a felújítására, illetőleg a megőrzésére kell majd megfelelő intézkedéseket tenni. Köszönöm szépen.