Eörsi Mátyás (SZDSZ)

1996. szeptember 2.

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy az SZDSZ parlamenti képviselőcsoportja nevében is üdvözöljem a határon kívüli magyarok közösségeinek képviselőit. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy eljöttek erre a mai ülésnapra, figyelemmel kísérik a vitánkat, ugyanis ez a mai vita, bár nem csak róluk, de nyilvánvalóan igen nagy mértékben róluk is szól. Örülünk annak, hogy itt vannak, mert bár igen nehéz döntés előtt állunk, azonban nincs rejtegetnivalónk, döntésünket vállaljuk, és reméljük, odafigyelnek érvelésünkre.Az SZDSZ az előterjesztést nem támogatja. Meggyőződésünk, hogy az alapszerződést minden jogos és nem jogos aggály ellenére alá kell írni és azt ratifikálni kell.

Az első kérdés, tisztelt Országgyűlés, amelyre válaszolnunk kell: mikor jó egy alapszerződés? Egy alapszerződés akkor jó, hogyha nemzeti érdekeinket támogatja. Márpedig ez akkor következik be, hogyha egyrészt, ugyebár, támogatja integrációs törekvéseinket. Ez az alapszerződésről elmondható. Akkor jó egy alapszerződés, hogyha alkalmas arra, hogy a jószomszédi kapcsolatokban javulást érjen el. Megítélésünk szerint az alapszerződés alkalmas erre a célra.

És akkor jó egy alapszerződés, hogyha, természetesen itt van a legnagyobb probléma, miközben a határokon túli magyarsággal foglalkozó rendelkezések vállalhatóak, kételyek merülnek fel, valóban kételyek merülnek fel, az alapszerződés hogyan lesz képes a határon túli magyarság helyzetének a javításához.

Mint mondtam, az alapszerződés vállalható, tehát nem tökéletes. Nem is lehet tökéletes, hiszen kompromisszum végeredménye. Szeretném az Országgyűlés figyelmét fölhívni arra, hogy Közép-Európában a kompromisszum igen nagy dolog. Azt az országot, ahol csupa hajlíthatatlan, kompromisszumra képtelen hősök igyekeznek nemzetük sorsát javítani, Jugoszláviának hívják, és ezt soha nem felejtjük el.

(14.40)

Vállalható az alapszerződés azért is, mert minden ellentétes állítással szemben az alapszerződés nem tartalmaz lemondást semmiről. Az alapszerződés kétségkívül fájó tényeket rögzít és azok, akik ezt lemondásnak tekintik, azok nem tudnak a fájó tényekkel szembesülni. Nem történik lemondás az alapszerződésben a kollektív jogokról a lábjegyzet ellenére sem.

Ténykérdés, hogy az 1201es ajánlásból kollektív jogokra kötelezettség nem származik. Isépy Tamás felolvashatja az ajánlás 12. cikkelyét franciául, angolul, németül, de ha végigolvassa, akkor tapasztalni fogja, hogy abból nem következik semmifajta jog kollektív jogokra. (Dr. Orbán Viktor: Ez nem igaz.) De akkora baj-e képviselőtársaim, hogy az alapszerződés kimond egy tényt, kimondja azt a tényt, hogy az ajánlásból nem származnak kollektív jogok? Megítélésem szerint nem akkora a baj, hiszen az alapszerződés 15/2. cikkelye világosan kimondja, hogy a kisebbséghez tartozóknak egyénileg vagy csoportjuk más tagjaival együtt vannak jogai.

Kérem szépen, mi ez, ha nem kollektív jog? Az alapszerződés világosan kimondja a kisebbségek jogát arra, hogy oktatási, kulturális és vallási intézményeket hozzanak létre, azokat üzemeltessenek. Ki hozhat létre intézményeket, ha nem a kollektíva? Az alapszerződés még az RMDSZ által is dicsért rendelkezéseket tartalmaz az anyanyelvi és az anyanyelvű oktatásról.

Kinek van joga oktatásra? Egyéneknek vagy pedig kollektíváknak? Én úgy ítélem meg, tisztelt Országgyűlés, hogy miközben az alapszerződés kizárhatja a "kollektív jog" kifejezés emlegetését, az alapszerződés egyes és konkrét rendelkezései nagyon is a kollektív jogokról szólnak. Én úgy ítélem meg, hogy ez a kompromisszum sokkal jobb, mintha fordítva történt volna.

Képzeljék el képviselőtársaim, ha az alapszerződés kimondaná, hogy a magyarságnak van kollektív joga, ez azonban sehol sem tükröződne az alapszerződés konkrét normáiban. Úgy ítélem meg, hogy ez egy valódi, bölcs és vállalható kompromisszum.

Hasonló a helyzet az autonómiával kapcsolatban. Az alapszerződés pontosabban az ajánlás, amit az alapszerződés bevesz valóban nem foglalkozik etnikai alapú területi autonómiával. Minden más típusú autonómiával azonban foglalkozik, és mivel az alapszerződés az ajánlást kötelező jogi normaként bevette az alapszerződésbe, igenis az alapszerződés lehetővé teszi autonómiák széles skálájának alkalmazását is.

A bökkenő azonban csupán ott van, tisztelt képviselőtársaim, ez a szövegelemzés órákon keresztül folytatható, a vitát mégis félreviszi. Hiába elemezzük ugyanis az alapszerződést akkurátusan és pontosan, hogyha kételyeink vannak azzal kapcsolatban, hogy partnerünk a román kormány ugyanilyen pontosan és akkurátusan fogja az alapszerződést végrehajtani. Márpedig, tisztelt képviselőtársaim, ilyen kételyeink nemcsak hogy vannak, de az alapszerződésnek a nemzeti kisebbségekre vonatkozó rendelkezéseit azt hiszem, ezt mindannyian érezzük mélyen és áthatóan átjárja a rosszhiszeműség szaga.

Mégis, tisztelt Országgyűlés, mégis miért tud kiállni az SZDSZ az alapszerződés mellett? Engedjék meg, hogy két kérdést tegyek fel magunknak. Az első kérdés, mi lenne, hogyha az Országgyűlés követné az ellenzők ajánlását, a kormány nem írná alá az alapszerződést, vagy a parlament nem ratifikálná? A másik kérdés, milyenek a mi esélyeink a magyarországi politikai erők esélye arra, hogy a romániai magyar közösség életében tényleges javulást idézzen elő?

Nos, kezdjük az első kérdéssel. Gondoljuk végig, tisztelt képviselőtársaim, mi lesz a következménye annak, ha a magyar kormány ezt az alapszerződést nem írja alá, vagy ha a parlament azt nem ratifikálja. Én aligha hiszem, hogy van valaki ebben a Házban, aki ne tudná, hogy egy ilyen lépést Romániában egy minden eddigit elsöprő magyarellenes kampány követné. A romániai politikusok egymást túlharsogva vádolnák Magyarországot szószegéssel. Azt sulykolnák mind a romániai, mind pedig a nemzetközi közvéleménynek, hogy ennek oka mármint ha Magyarország nem írja alá az alapszerződést , hogy valójában nem célja a megegyezés, valójában a határrevízió jár a fejében, valójában Románia destabilizációját tűzte ki célul.

Gondoljuk végig, mi lenne az RMDSZ helyzete akkor, hogyha Magyarország az alapszerződést nem írná alá. Ehhez a magyarellenes kampányhoz nyilvánvalóan csatlakozna az a romániai ellenzék is, amely ma az RMDSZ terveiben mint lehetséges koalíciós partner szerepel. Ha ez a magyarellenes kampány beindul, az RMDSZ, tisztelt képviselőtársaim, oly mértékig fog elszigetelődni Romániában, hogy abból évekig nem fog tudni kijönni.

Én úgy ítélem meg, hogy egy ilyen lépés nemhogy javítaná az RMDSZ helyzetét, nemhogy javítaná Magyarország pozícióit, hanem ellenkezőleg, mindennél nagyobb kárt okoznánk egy ilyen döntésünkkel. A kulcskérdés, tisztelt Országgyűlés, valóban az, hogyan tudunk mi, magyarországi politikai erők kormánypártok és ellenzéki pártok valódi eredményt elérni a határon túli magyar közösségek helyzetének javulásában.

Az elmúlt hat évben próbálkoztunk már különböző fellépéssel, volt szó keményebb hangvételről, ütöttünk meg békülékenyebb hangvételt, azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy valódi eredményt eddig nem sikerült elérnünk, se az előző kormánynak, és eddig ennek a kormánynak sem.

Mégis, tisztelt Országgyűlés, én úgy gondolom, hogy van esély arra, hogy befolyásoljuk nemcsak Románia jövőjét, hanem azon belül a romániai magyar közösségek jövőjét is.

Engedjék meg, hogy ezen a ponton az integráció dicséretéről szóljak, de ezúttal nem Magyarország integrációjáról beszélnék amely persze számunkra alapvetően fontos , hanem Románia integrációjáról. A térségben kizárólag az Európai Unió és a NATO elkötelezett abban, hogy a lehetséges tagjelölteknél elérje, hogy mind a demokrácia, mind pedig egyéb területen haladást érjen el az adott országoknál. Amíg Románia be akar lépni az Európai Unióba, amíg Románia be akar lépni a NATO-ba, nekünk addig van esélyünk arra, hogy ezek az integrációs szervezetek nemcsak a demokrácia ügyében általában, hanem az emberi jogok területén és ezen belül a nemzeti kisebbségek vonatkozásában jelentős haladást érjünk el.

Abban az esetben, hogyha Románia elveszti az esélyét is arra, hogy akár a második körben belépjen az Európai Unióba vagy a NATO-ba, kérem képviselőtársaim, nézzenek a térképre, látnak-e az Európai Unión vagy a NATO-n kívül bármely más, olyan politikai erőt, amelynek nem csak a késztetése, de az eszköze is megvan ahhoz, hogy az adott országból Romániából ezt a fejlődést elérje.

Úgy ítélem meg, tisztelt Országgyűlés, hogy nekünk ennek a fényében kell vizsgálni azt, hogy mi maradt ki az alapszerződésből, és milyen kompromisszumot kötött a magyar kormány. Hiszen, ha nincs alapszerződés, akkor van a romániai magyarságnak kollektív joga? Ha nincs alapszerződés, akkor kapnak autonómiát? Vagy ha nincs alapszerződés, akkor a román kormány intézkedést fog hozni a romániai magyar egyházak kárpótlásáról? Nyilvánvalóan ez nem így van. De ha igaz az, hogy az Európai Unióban a kisebbségek kollektív jogot élveznek, ha igaz az, hogy az Európai Unióban a kisebbségek az autonómia valamilyen fokát élvezhetik, és ha igaz az, hogy Európában elképzelhetetlen lenne egy hasonló helyzetben, hogy az egyházakat ne kárpótolják, akkor világos, mi a tennivalónk. Akkor az a tennivalónk, hogy nekünk mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy Románia integrációját amennyiben ez rajtunk múlik elősegítsük, és ebből a szempontból, hogyha az alapszerződés ehhez Romániát hozzásegíti, akkor ez egy rendkívül fontos érv az alapszerződés megkötése mellett.

Tisztelt Országgyűlés! Döntésünkkor elemeztük az RMDSZ állásfoglalását is. Tudomásul vesszük, hogy az RMDSZ nem támogatja az alapszerződést, bár hadd hívjam fel figyelmüket, hogy nem is támadja olyan vehemensen, mint ahogy azt némely magyarországi ellenzéki párt teszi. (Dr. Orbán Viktor: Nem olyan könnyű a helyzetük!) Nekünk az a meggyőződésünk, hogy az RMDSZ, amely egy igen komoly politikai párt, amelynek programja van, és amely program kitér az autonómia kérdésére megítélésünk szerint ez az autonómia-koncepció, bár a maga nemében egy igen tisztességes és koherens autonómia-koncepció , a mai Romániában és a belátható Romániában nem reális.

(14.50)

Mi következik ebből? Ebből az következik, hogy olyan alapszerződés, amelyet egyszerre tud támogatni az RMDSZ, és amelyet egyszerre tud aláírni Bukarest, ma nem létezik, és ezt tudomásul kell vennünk. Ezzel együtt méltányoljuk az RMDSZ álláspontját, mint ahogy meggyőződésünk szerint ők is méltányolják a mi álláspontunkat ebben a kérdésben. Az RMDSZ partner volt eddig is, és partner lesz a jövőben is, ha máshol nem, a végrehajtás területén. Vitát lehet az RMDSZ-szel folytatni, de ez nem jelenti azt, és sosem jelentheti azt, hogy a határon túli magyar kisebbség, az RMDSZ terhet jelentene a magyar politika számára.

Ellenkezőleg, a magyar kormánynak a mostaninak és bármely jövőbeli kormánynak mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy szorosabbra fűzze az együttműködést az RMDSZ-szel és más kisebbségi szervezettel, és ebből az következik, hogy a HTMH, a Határon Túli Magyarok Hivatala nem megszüntetésre, hanem megerősítésre szorul. (Zaj az ellenzéki padsorokban.)

Az alapszerződést tisztelt Országgyűlés pedig alá kell írni. A magyarság és a románság mindig szomszédok voltak, ezután sem lesz másként. Csak ezzel a Romániával állapodhatunk meg, másik ugyanis nincsen. Tartsuk emlékezetünkben Kossuth Lajos álmát, a Duna menti népek kiegyezéséről, de ne feledkezzünk meg Ady Endréről sem, aki szerint: "Dunának, Oltnak egy a hangja...", ezt legfeljebb a politikusok nem hallják. Kossuth és Ady végrendeletének végrehajtása ránk marad. Lássunk hát munkához. (Taps a kormánypárti padsorokban.)