Katona Tamás (Néppárt-MDNP)
DR. KATONA TAMÁS (MDNP): Tisztelt Országgyűlés! Én három kormányzati hibáról, egy jellemző kormányzati megnyilvánulásról és két ellenzéki tévedésről szeretnék beszélni.Egyik sereghajtója vagyok ennek a vitának, és ez nagyon stílszerű, hisz' annak idején, '92 májusában én kezdtem el Teodor Melescanuval az alapszerződésre vonatkozó tárgyalásokat. Meg kell mondani, kitűnően felkészült diplomatát ismertem meg benne vitte is valamire. Előbb külügyminiszter lett, most pedig annál is több, most Iliescu elnök kampányfőnöke.
(20.20)
Az én személyem előtt, bevallom, azért nem ez az alapszerződés lebegett, hanem egy olyasféle, mint a német-francia megbékélés, ahol egy hosszú listán fel kellene sorolni mindkét félnek valós és vélt sérelmeit. Mert ha ezeket a listákat egymás mellé tesszük, rögtön kiderül, hogy automatikusan számos dolog tévedésen, félreértésen alapul, és egyszer csak bármily hosszú ez a lista , ahogy a németek és a franciák, a végére lehet jutni.
Tudniillik Magyarországnak és Romániának elemi érdeke, hogy ez a megbékélés létrejöjjön, ahogy Németországnak és Franciaországnak is. Ne felejtsük el, hogy az a század egyik legnagyobb erdélyi, sőt európai közéleti férfiúja, akinek nemrég volt születésének századik évfordulója: Márton Áron gyulafehérvári püspök, azt mondta a bíróság előtt, hogy akkor is a magyar-román megbékélést kívánom szolgálni, ha ezért börtön jár. És börtön járt érte. De ő mondta azt is, hogy a kompromisszum nem azt jelenti, hogy csak az egyik fél enged.
Ha volt a kormányon nyugati részről valamiféle nyomás, úgy érzem, hogy a kormány saját retorikájának köszönhette ezt a nyomást, hiszen a kormány hivatalba lépésekor elmondta, hogy a szamár nacionalista MDF-kormány után ez a kormány a történelmi megbékélést a szomszédos országokkal, az alapszerződéseket létre fogja hozni.
A nyugati politika nem nagyon törődött a térséggel. A jugoszláv tragédia bizonyítja, hogy mennyire nem törődött a térséggel, hiszen azt meg lehetett volna akadályozni. Nem akadályozták meg. Ezt a készen vett igazságot, mint a Memnón-szobor visszhangozták, és a kormány a saját szövegével találta szembe magát, és rákényszerítették bizonyos dolgokra.
A második kormányzati hiba, amit megemlítenék az, hogy a magyar-magyar csúcstalálkozó után, amelyik talán az önérzet vagy az önérzeteskedés pillanata volt, nagyon hirtelen jött a kapituláció és a pálfordulás.
A lemondás, a nyugati politika meggyőzéséről: kétszer is elhangzott Martens belga miniszterelnöknek, az EUCD mostani elnökének a neve tessék elolvasni, néhány nappal ezelőtt a Magyar Nemzetnek mit nyilatkozott a kisebbségi kérdések megoldatlanságában rejlő veszélyekről. Hiszen ez most a biztonságpolitikának az egyik legfőbb veszélyforrása a mi térségünkben.
Ami a lábjegyzetet illeti. Attól félek, hogy ez Meiar miniszterelnök úr utólagos igazolása, mert ebben a lábjegyzetben az van benne, amit akkor hitetlenkedő nevetéssel vettünk tudomásul, hogy valaki kommentált egy szerződést. Most pedig körülbelül hasonlót mondunk el.
Attól félek, kormányzati hiba az időzítés, az tehát, hogy ezt mindenáron még a jelenlegi román kormánnyal kell aláírni, mindenáron a jelenlegi román parlamenttel két hónappal a választások előtt kell ratifikáltatni. Nem hiszem, hogy ez okos dolog, és valóban azt a látszatot kelti, hogy ezáltal a kormány megsegíti az egyik szocialista a másik posztkommunistának a választási kampányát, és lehet, tisztelt miniszter úr, hogy volt itt az ellenzéki felszólalásokban olyan, amelyik olyan volt, mint egy választási kampánybeszéd, de az legalább magyar választási kampánybeszéd volt, ez meg román. (Derültség és taps az ellenzék padsoraiban.)
Úgy érzem, hogy ez az a sietség, amit Arany János a Hamletben úgy fordított, hogy "Vérnászi ágyba így sietnie nem indokolt". (Derültség.)
A tisztelt külügyminiszter úr nemrég egy mondatomat hamisan idézve engem annak idején hatalmi vagy kormányzati arrogancia gyakorlásával vádolt meg.
Tisztelt Miniszter Úr! Attól félek, hogy ön maga is találkozott most ilyen arroganciával, gondolok a magyar-magyar csúcstalálkozóra, amelyen miniszterelnök úr igen kevés időt töltött. Több időt töltött ott Szekeres Imre frakcióvezető úr, akinek egy kormánypárti hetilap idézte sajnálatosnak a beszédét, és miniszter úr minden diplomáciai érzékére szükség volt, hogy valamilyen közlemény ezek után megszülessen. Hangsúlyozom, nem voltam ott ezen a találkozón, szándékosan egy kormánypárti hetilapból idézek. Én a Magyar Narancsra gondoltam.
Megítélésem szerint az is egyfajta arrogancia, amikor a kormány azt mondja, hogy márpedig ha a feje tetejére áll az ellenzék és az RMDSZ, akkor is aláírjuk. Ez is, azt hiszem, hogy az arroganciához tartozik egy kicsit. Úgy gondolom, hogy volt miniszter úrnak a tegnapi Reggeli Krónikában egy árulkodó mondata, amikor azt tetszett volt mondani, hogy azért nem akarta a magyar kormány közzétenni a megállapodásnak a szövegét, hogy elkerülendő legyen a dokumentum széles körű vitatása.
Tisztelt Miniszter Úr! Az az idő, amikor egy ilyen fontosságú dokumentum széles körű vitatását el lehetett kerülni, elmúlt, és vissza még nem jött. (Taps az ellenzék padsoraiban.) Mondom ezt annak ellenére, hogy úgy érzem, hogy az ellenzék tévedésben van, mert én is úgy érzem, hogy igenis a kormánynak a joga az, hogy egy nemzetközi szerződést megkössön. Természetesen a parlament is élhet azzal a jogával, hogy véleményét akár előre is elmondja, ez azonban egy szerződés megkötése, aláírása, a kormány felelőssége a Ház előtt, a történelem előtt és Isten előtt.
Nem hiszem, hogy okos dolog, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim e szerződés felrúgásával fenyegetőzni; ez nem növeli az ország szavahihetőségét. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Reméljük, hogy lesz majd demokratikus román kormány, amellyel egy demokratikus magyar kormány esetleg továbbléphet az alapszerződéssel sajnos kényszerűen megnyíló úton. (Taps az ellenzék padsoraiban.)