Csapody Miklós (MDF)
DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Püspök Urak! Kedves Elvtársak! (Derültség.) Azt hiszem, hogy Vitányi Iván emlékezetes értelmezése óta az elvtárs megszólítás nem problematikus, aki nem veszi magára, nyilván nem veszi magára. Ahogy ezt önök közül oly sokszor mondani szokták, önök megint jól lerendezték az európai integrációt. Örültünk volna, hogyha az integráció kérdéseiről, az itt fekvő kérdésekről Markó Bélát az Országgyűlés meghívta volna szónokolni, kifejteni a véleményét, nem pedig igénytelen vitát folytatni arról, hogy az RMDSZ elnöke a magyar parlamentben megszólalhat-e.
A magyar-szlovák alapszerződés vitájában hiába fejtettük ki érveinket. Akkor önök a szlovák kormánynak adtak szabad kezet a felvidéki magyarság ügyében hogy miként, majd az alapszerződés végrehajtása..., azt ugye tudjuk , most pedig Romániának készülnek szívességet tenni, amint önök mondják, az ottani magyarság érdekében. Az igazmondó Mečiar után tehát most Eörsi Mátyást keresem valóban a jóakaratú Iliescu következik, hiszen mint Eörsi Mátyás kifejtette a mai Népszabadságban, ha igaz az, hogy Iliescu elnök kampánymegfontolásból időzítette az alapszerződésben való megállapodást az elnökválasztási kampányra, akkor az azt jelenti, hogy Iliescu elnök megítélése szerint a román nép az alapszerződés megkötésére pozitívan reagál. Ez pedig azt jelenti, hogy Iliescu elnök információi szerint a mérsékelt román választópolgárok nem viszálykodni akarnak a magyarokkal, hanem megegyezni velük. Ha pedig Iliescu elnök információi helyesek, folytatja Eörsi Mátyás, akkor ez a legjobb hír, amelyet az alapszerződéssel összefüggésben hallhattunk. Ha igaz. De ha nem igaz, akkor most önök olyan szerződés kötésére készülnek, amelynek román részről történő majdani betartásához képest a közmondásbeli kutya vacsorája maga a rendíthetetlen bizonyosság. Erről a gyulafehérvári határozatokban, a békeszerződésekben és számtalan, azóta született, román részről aláírt, ám figyelmen kívül hagyott dokumentumban vállalt kötelezettség be nem tartását illetően a romániai magyarságnak már van némi tapasztalata.
Az önök újabb lerendezése persze nem a romániai magyarokról szól, nekik csak árt. Nem is a megértésről, az együttműködésről, és a jószomszédságról, hanem állítólag az integrációról szól, pedig már a magyar-szlovák szerződés idején az volt például annak a francia diplomatának az álláspontja, aki akkor Budapesten járt, hogy idézem -: "Az alapszerződés aláírását nem tekintik EU-, vagy NATO-csatlakozási feltételnek..." az pedig teszem hozzá nyugaton evidencia, hogy Magyarország benne van a bővítés első körében.
(20.30)
Egyáltalán nem szükségszerű tehát, hogy hazánk most kössön Romániával szerződést, az pedig egyenesen elfogadhatatlan, hogy ilyen szerződést kössön. Ha ugyanis ez a szerződés a jelenlegi szöveggel köttetik meg, valóban nem lesz semmi egyéb, mint egy fölöslegesen váltott újabb biztosító helyjegy az integrációs vonatra, melynek ára a romániai magyarság legfontosabb kívánságainak törlése. Valóban nem lesz egyéb, mint a Fock Jenő és Péter János által 1972-ben a Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köztársaság közötti barátsági szerződés szimpla folytatása.
De vajon, tisztelt Ház, valóban az integrációt szolgálja ez a tervezet? Nem. Hiszen ez nem feltétel. Arról lehet inkább szó, hogy a magyar-magyar csúcs számára kedvezőtlen visszhangja után a tízmillió magyar miniszterelnöke önérdekből erősített rá: lám csak, ő és csakis ő, ez a koalíció a jó, mert ez képes a nyugati kívánalmaknak készségesen megfelelni, ezzel és csakis ezzel a koalícióval lehetséges, képzelhető el Magyarország a jövőben, tehát '98 után is.
Ki használja itt föl, tisztelt Szekeres Imre, pártpolitikai érdekből a nemzeti érdeket? Gombár Csaba szerint az a nemzeti érdek, amit az uralmon lévő politikai elit fogalmaz meg, nem más, mint ezen elit belpolitikai érdekeinek meghosszabbítása és nemzetközi elfogadtatására tett kísérlet.
Hazánk sikeres integrációjáról szól a szerződés? Nem, ez csak ürügy. A magyar-román alapszerződés a mostani koalíció hatalmon maradásának érdekeit szolgálja. Lám, mi viszünk benneteket Európába, aki tehát ellenzi a szerződést, Európát ellenzi mondja a szemébe ez a többség annak az ellenzéknek, amelyik már a változások előtt is Európát óhajtotta, amelynek egyetértését az európai célokkal ugyanez a többség mindig a vele való egyetértés bizonyságaként oly büszkén hangoztatta, lásd külpolitikai konszenzus.
Tisztelt Országgyűlés! Ez a szerződés, pontosabban ez a gesztus emlékeztet egy kicsit azokra az ázsiai családokra, nagycsaládokra, ahol egy gyermeket valami célra eladnak annak érdekében, hogy a többinek enni adni tudjanak. Itt félő, hogy nem a többi gyermek érdekében születik ez a szerződés, kedves képviselőtársaim, hanem ennek a koalíciónak a hatalmon maradását szolgálja. Itt nem a romániai magyarságról van szó, nem a kétoldalú kapcsolatokról, nem is az európai integrációról, hanem erről. Köszönöm a figyelmet. ( Taps az ellenzéki pártok soraiból.)