Orbán Viktor (Fidesz)

1996. szeptember 2.

DR. ORBÁN VIKTOR (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Mielőtt ismertetném önökkel a Fidesz-Magyar Polgári Párt álláspontját, engedjék meg, hogy az előttem szólók közül két képviselőtársam egy-egy megjegyzésére röviden reagáljak. Először: Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nagyon bízunk abban, hogy amikor ön a barátsági szerződésre utalt, amelyet valóban Dinnyés Lajos írt alá, akkor nem akarja magyar hazánk akkori állapotát összevetni hazánk mai állapotával, hiszen akkor Magyarország egy megszállt ország volt, és kényszerből írt alá mindent, amit aláírt. (Nagy taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Másodsorban, tisztelt miniszterelnök úr, a Fidesz-Magyar Polgári Párt, amely a Kisgazdapártban a II. világháborút követően is egy polgári pártot látott, szomorúan kell hogy hallgassa egy olyan, ma hivatalban lévő politikus szavait, akinek politikai elődjei, a mai kommunisták verték szét az utolsó szabadon választott kisgazda kormányt és Kisgazdapártot. (Taps az ellenzéki pártok soraiban. Moraj a kormányzó pártok padsoraiban.) Nagy tisztelettel kérjük önt, miniszterelnök úr, hogy a jövőben ha lehetséges annak érdekében, hogy a napirenden szereplő témákról a figyelem ne terelődjék el, tartózkodjék az ilyen megjegyzésektől. (Moraj a kormányzó pártok soraiban. Taps az ellenzék padsoraiban.)

A második megjegyzés, amit tenni szeretnék, ez Eörsi képviselőtársam egyik mondata, amelynek megvilágító ereje van. (Derültség az ellenzék soraiban.) Ez a mondat úgy hangzik, s mindannyian, akik ha eddig nem értettük volna, miért akarja aláírni a mai magyar kormány a román-magyar alapszerződést, most már érthetjük, úgy hangzott: "Nincs olyan szerződés, amit az RMDSZ és Bukarest egyidejűleg aláír." Nyilván ez azt jelenti, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a magyar kormánynak választania kellett: vagy így, vagy úgy. És választott: Bukarestet választotta, és nem az RMDSZ-t. (Taps az ellenzéki pártok soraiban. Moraj a kormányzó pártok padsoraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Miért van, illetve lehet szükség alapszerződésre? A kormány álláspontja egybeesik az ellenzék álláspontjával, s úgy hangzik: a román-magyar viszony javítása érdekében. De annak érdekében, hogy föl tudjuk állítani világosan azt a mércét, amivel megmérhető, hogy miféle alapszerződésre van valójában szükségünk, fontos tisztáznunk a kiindulópontot. Vagyis miért kell javítani a román és a magyar viszonyt. Miért rossz ez a viszony? Ez a viszony, tisztelt hölgyeim és uraim azért rossz, mert két rossz és igazságtalan békediktátummal idegen, vagyis román fennhatóság alá helyeztek több, mint kétmillió magyart. Ez a békediktátum azonban valóságos, életbe vágó konzekvenciákkal járt a magyarság számára, és máig ilyen garanciákkal van körülbástyázva. Ez azt jelenti a mi számunkra, hogy alapszerződést kötni éppen ezért csak akkor szabad, ha a Romániában élő magyarságnak a békeszerződésekből előállott hátrányos helyzetét a szerződés képes ugyanolyan valóságosan javítani, mint amilyen mértékben a békediktátumok rontották. Az az alapszerződés, amelyik nem tudja ezt a mércét teljesíteni, értelmetlen, és nem fogja szolgálni a két ország kapcsolatainak javulását. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

(15.30)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Miért gondolja a Fidesz-Magyar Polgári Párt azt, hogy az időpont kedvezőtlen egy román-magyar alapszerződés megkötésére? Önök is tudják, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy Romániában két hónap múlva választások lesznek. Népéért, nemzetéért felelősséget érző kormány olyan állam kormányával megállapodni ilyen fontos kérdésben, ahol két hónap múlva választások lesznek, nem szokott.

Azt kell mondanom, Romániában választási kampány folyik. Ez az alapszerződés nem más román szempontból nézve, mint a román választási kampány egyik legfontosabb kérdése. (Közbeszólás az ellenzék padsoraiból: Úgy van, úgy van!) Nem véletlen, hogy a román sajtó tudósításai szerint a román miniszterelnök és pártja már lényegében a korábbi magyar igények felett aratott győzelemként mutatja be, állítja be és tolmácsolja a román közvéleménynek ezt a szerződést. (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból.)

Ez a szerződés, tisztelt hölgyeim és uraim, nem más, mint egy internacionalista, baráti segítségnyújtás Iliescu politikai kampányához. (Nagy taps az ellenzék padsoraiból.)

Kedvezőtlen az időpont továbbá azért is, mert ennek következményei, a választási kampány következményei nemcsak a legnagyobb román kormányzó pártot, hanem az RMDSZ-t is érintik. Könnyen lehet kívánom, hogy ne legyen így, de könnyen lehet , hogy ez a lépés ha megtörténik, kétmilliós magyar közösséget foszt meg nehezen kivívott súlyától. Ráadásul, tisztelt hölgyeim és uraim, önök is hallhatták a mai híreket: Romániában gyakorlatilag tegnaptól ügyvezető kormány van, de facto. A román kormánynak ebben a pillanatban a román parlamentben 30 százaléka van.

A magyar alkotmány a magyar kormány számára mindenkor kizárja egyébiránt, hogy egy de facto ügyvezető kormány szerződést írhasson alá. Persze a magyar alkotmány szabályai nem vonatkoznak a román kormányra. De a mi számunkra, a mi szabályaink mögött lévő megfontolások mégis irányadóak kellenek hogy legyenek. Azért hoztuk ezt a szabályt, mert nyilvánvaló, hogy ilyen esetben nem a józan mérlegelés szabályai szerint köt egy de facto ügyvezető kormány szerződést. Ezért nekünk egy más de facto ügyvezető kormánnyal sem szabad, megítélésem szerint, ilyen szerződést kötni. (Közbeszólás az ellenzék padsoraiból: Úgy van! - Nagy taps az ellenzék oldaláról.)

A módszerről, tisztelt hölgyeim és uraim. Miért nem tudjuk elfogadni azt a módszert, ahogyan a magyar kormány a szerződést meg kívánja kötni? Először is: mi úgy hittük és szeretnénk még mindig hinni, hogy a magyar-magyar csúcs egy olyan esemény volt ezelőtt néhány héttel, amely esélyt jelentett arra, hogy a magyar külpolitika ismét valami teljes parlamenti, ha úgy tetszik, hatpárti konszenzuson nyugodjék. Ez a lépés, vagyis hogy a magyar-magyar csúcs összehívása nem előzte meg a magyar kormány kötelezettségvállalását ígéretekben legalábbis , ez mindenképpen visszalépést jelent a korábbi, néhány héttel ezelőtti helyzethez képest.

Másodsorban: úgy gondoljuk, hogy ilyen szerződést bármelyik magyar kormány csak akkor írhat alá, ha az erdélyi magyarság politikai képviselőinek hozzájárulását ehhez megszerezte. Úgy gondoljuk bármennyire nevetséges is az önök számára, mi mégis komolyan gondoljuk , annak a kérdésnek az eldöntése, hogy egy szerződés az Erdélyben élő magyar kisebbség számára előnyökkel jár vagy nem, növeli-e a mozgásterét vagy szűkíti, nos, ennek a kérdésnek az eldöntésében a magyar miniszterelnök és a magyar külügyminiszter, a magyar kormány egyetlen tagja sem illetékes, csak az RMDSZ illetékes ezt eldönteni. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

Nagyon kérem önöket, kormánypárti képviselő hölgyek és urak, ne adjanak maguknak lélekben lelkiismeretük alól felmentést azzal, hogy jót tesznek. Higgyék el, akkor tesznek jót, ha az erdélyi magyarok azt mondják, hogy ez a lépés jó. Ha az erdélyi magyarság azt mondja, hogy még tárgyalni kell, akkor nem szabad aláírni, hanem tovább kell tárgyalni a szerződést.

Lehet azon vitatkozni, hogy az RMDSZ-nek vagy bármely, határon túli szervezetnek van-e vétójoga. Jogi értelemben persze nincsen. Nem is tekinteném ezt vétójognak. Jogilag ez képtelenség lenne önöknek igazuk van. De minden magyar kormány előtt nyitva áll a lehetőség, hogy maga határozza meg azokat a politikai még egyszer mondom, politikai és nem jogi szempontokat, amelyek szerint aláír egy szerződést. Önök vállalhatják azt a politikai szempontot, hogy csak az RMDSZ jóváhagyásával, támogatásával írják alá a szerződést. Ez az önök szabad döntése. Nem a magyar alkotmány, nem a jogrendszer zárja ezt ki, hanem az önök akarata hiányzik ehhez.

Ezek után hadd mondják néhány szót arról, ami a szerződésben benne van, illetve ami a szerződés tartalmát illeti. Először is: a lábjegyzet kérdése. Az új magyar diplomáciai csodafegyver: a lábjegyzet kérdése. (Zaj, nevetés az ellenzék padsoraiból.)

A külügyminiszter úr azt mondta, hogy ez nem értelmezés, csak ténymegállapítás. Szeretném fölhívni a kormánypárti hölgyek és urak figyelmét arra, hogy önökön kívül mindenki, legyen szó ellenzéki képviselőkről, határon túli magyarokról, elemzőkről, jogászokról, politológusokról, mindenki, kivétel nélkül úgy értelmezi, hogy ez a lábjegyzet, ez szűkítő természetű. És hagyjuk most a jogi csűrés-csavarást. Képzeljék el, mi fog történni a szerződés aláírása után az RMDSZ által megfogalmazott követelményekkel!

Nem kétséges, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy amikor az RMDSZ az esetleges román-magyar alapszerződés aláírása után majd valamifajta igénnyel áll elő, amely nincsen benne a szerződésben, azt fogja mondani a román kormány: hát a lábjegyzet tisztázta, ez kollektív jog, amit önök követelnek, és a kollektív jogoknak itt nincsen helye. És minden RMDSZ-követelést kollektív jognak fognak minősíteni, és a román-magyar alapszerződésre, az önök kézjegyére hivatkozva fognak majd sutba hajítani. Azt gondolom, hogy ezzel a politikai következménnyel jár az, ha önök ezt a lábjegyzetet megengedik, hogy hozzácsatolják ehhez a szerződéshez.

Ne legyen illúziónk, ha önök figyelik a román sajtó híradásait, a román külügyi és elnöki szóvivők nyilatkozatait, a román miniszterek nyilatkozatait, ők már megmondták, hogy mi a helyzet és mi az igazság. Kérem, az igazság a következő.

Azt nyilatkozták a szóvivők, hogy nyugodtan bele lehet venni az 1201est, mert idézek "azt már kiheréltük". Arra a kérdésre a román szóvivők, hogy akkor miért kell mégis megemlíteni az 1201es számot a szerződésben, azt a választ adták, hogy azért, mert a magyar parlament másképp nem lenne hajlandó elfogadni a szöveget, csak ha benne van az 1201es szám. És mindenkit megnyugtattak, hogy ennek semmifajta jogi és politikai következménye Romániában nem lesz. Ezek után azt kell mondanom, ezek után nyugodtan kijelenthetjük, hogy függetlenül a külügyminiszter jogi értelmezésétől, hogy ez ténymegállapítás vagy szűkítés a románok számára ez nyilvánvalóan szűkítés, és így is fogják majd értelmezni.

Ezek után az autonómiáról szeretnék néhány szót mondani. Az természetesen egy érdekes kérdés, hogy vajon mely nemzetközi dokumentumok foglalkoznak az autonómia kérdésével; megadják-e ezt a lehetőséget valamely nemzet, nép számára vagy nem. Azonban a mi véleményünk szerint ez másodlagos kérdés. Az európai gyakorlatban ugyanis létezik autonómia. Az idő rövidségére való tekintettel nem tudom a teljes listát önöknek most itt bemutatni, de több mint tíz helyütt Európában kulturális és területi autonómiák léteznek. Tehát az európai gyakorlattól, szellemtől, normáktól az autonómia nem idegen. Ennek a belefoglalása a szerződésbe a magyar fél részéről, európai normákkal mérve, teljesen legitim igény.

Hadd mondjak azonban még egyetlen mondatot az 1201es ajánlásról. Függetlenül, hogy az ajánlás az autonómiát milyen mértékben, milyen erővel fogalmazza meg, szerintem a magyar nemzeti célok egészen világosak. Olyan alapszerződést lehet kötni, amely autonómia-ügyben a Székelyföld autonómiáját lehetővé teszi. Olyan szerződés kötni, amely Székelyföld autonómiáját kifejezetten kizárja és ez a szerződés kifejezetten kizárja , nem szabad megkötni, mert nem egyezik, megítélésem szerint, Magyarország külpolitikai érdekeivel. (Nagy taps az ellenzék padsoraiból.)

Bizonyos magyar mondások szerint okos ember a más kárán tanul, a buta a sajátján, a reménytelenek pedig még a sajátjukon sem. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból.) Az a helyzet, hogy a mi értékelésünk szerint a magyar kormánynak lett volna tanulnivalója saját hibájából, a szlovák-magyar alapszerződésből. A szlovák-magyar alapszerződés ugyanis bizonyíték arra, hogy az alapszerződések nem segítik elő az európai integrációt. Sőt, a rosszul megkötött alapszerződések Magyarország európai integrációját hátráltatják. A magyar-szlovák alapszerződés megkötése óta a Magyarország és Szlovákia közötti viszony rosszabb, feszültebb, mint azt megelőzően volt. Nyelvtörvény, közigazgatási törvény és most már magyar alkalmazottak elbocsátása az adminisztrációból ez a következménye a szlovák-magyar alapszerződésnek. Ez lesz a román-magyar alapszerződés következménye is, megjósolhatóan.

A mi álláspontunk tehát az, hogy ez a rossz alapszerződés Magyarországot eltávolítja az integrációtól, mert destabilizálja a térséget, növeli az aláíró országok közötti feszültséget, mint ahogyan ez megtörtént Szlovákia és Magyarország között. Egyébként pedig az a véleményünk, hogy abban az esetben, ha a NATO és az Európai Unió bővíteni akarja saját magát, abban elég komoly világpolitikai, stratégiai megfontolások szerepelnek majd, és nagyságrendi tévedés lenne azt hinni, hogy egy román-magyar alapszerződés léte vagy nemléte ezt befolyásolhatja.

(15.40)

Ráadásul nincs egyetlen nemzetközi dokumentum sem, nincs egyetlen hivatalos nyilatkozat sem, amely előfeltételként szabná integrációnkhoz a román-magyar alapszerződést. A Fidesz-Magyar Polgári Párt álláspontja az, ha akarnak bennünket felvenni a NATO-ba és az Európai Unióba, akkor az alapszerződés nélkül is felvesznek bennünket, ha nem akarnak, akkor alapszerződéssel sem fognak bennünket felvenni. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Összegezve, tehát a mi álláspontunk szerint az alapszerződés mostani formájában rossz, mert rossz az időpont kiválasztása, az RMDSZ ellenére történik, azért, mert lemond bizonyos jogokról, azért mert nem emel be bizonyos követeléseket, azért, mert hazánk euro-atlanti integrációjával ellentétes.

Most már csak egyetlen kérdést kell megválaszolnunk: akkor miért írja alá mégis a magyar kormány? A mi megfejtésünk erre a kérdésre úgy hangzik, hogy a mostani magyar kormány nem tekinti a határon túli magyarokat a magyarság szerves részének. Ezért nem érti meg a mostani magyar kormány, hogy ez a kérdés a magyar-magyar csúcsra tartozik, ezért nem támogatta az ellenzék indítványát, hogy kérjük föl az RMDSZ elnökét, hogy megszólalhasson a mai ülésen, ezért mond le gyakorlatilag a határon túli magyarok jogairól a mostani kormány, ezért képtelen a mostani kormány megfelelő döntéseket hozni olyan ügyekben, amelyek nemzeti kérdéseknek minősíthetők, mint oktatás, mint kultúrpolitika és családpolitika, és ezért nem érti meg a mostani kormány mind a mai napig azt, hogy mit üzen számunkra a nyugati demokráciák tapasztalata Amerika, Izrael, Franciaország vagy akár Svájc.

Az üzenet pedig szerintünk, a Fidesz-Magyar Polgári Párt szerint úgy szól, hogy a mai világban, különösképpen Európában csak olyan népek versenyképesek, amelyeknek van egészséges öntudata. Olyan népek, amelyeket ezektől megfosztanak, nincs nemzeti identitásuk, nincs öntudatuk, nincs kollektív érzésük, azok az európai integrációba, bár jogilag bekerülhetnek, ott versenyképtelennek bizonyulnak, és majd alulmaradnak. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps az ellenzék padsoraiban.)