Demeter Ervin (MDF)

1996. szeptember 2.

DEMETER ERVIN (MDF): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A két módosító javaslat a korábban államosított egyházi ingatlanok és közösségi javak visszaszolgáltatását, illetve kárpótlását célozza, arra kínál két megoldási javaslatot. Előtte egy pár mondat erejéig azonban engedjék meg, hogy általában az alapszerződésről, illetve az alapszerződés kapcsán felvetődő kérdésekről beszéljek. Nyilvánvaló, hogy egy jogos elvárás, hogy egy nemzetközi szerződéssel a kapcsolataink rendezésre kerüljenek. Nevezetesen a magyar-román viszony rendezése, javítása egy szerződéssel megtörténjen. A kérdés itt csupán az, hogy ez a szerződés, amit már nagy vonalakban, sőt teljes egészében ismerünk, betölti-e ezt a szerepet. Mi úgy ítéljük meg, hogy ez ennek a tartalmától függ. Ahogy megismertük a tartalmát, erre mondtuk azt, hogy ebben a formájában ez az alapszerződés-tervezet elfogadhatatlan számunkra, aláírásra alkalmatlan, ezért további tárgyalásokat kell folytatni.Az ellenzék nem rejtette már hosszú évek alatt véka alá a véleményét, és több alkalommal elmondtuk azt a szempontrendszert, amit érvényesíteni kívánunk és célszerűnek tartunk. A magam szerény eszközeivel 1995. október 2-án igyekeztem az oktatási intézményrendszer sorvadásáról az elmúlt évtizedekben beszélni a jegyzőkönyvek 12059. hasábján megtalálható, ezért nem kívánok erről ismét beszélni , és 1995. március 14-én, nem sokkal a megkötött magyar-szlovák alapszerződés előtt, konkrétan felvetettem egy napirend utáni hozzászólásban a nemzetközi gyakorlatnak megfelelő területi autonómia szükségességét. Szintén megtalálható a jegyzőkönyvben. A Külügyminisztérium nem vett részt az ülésnek ezen a részén, de a jegyzőkönyvben ez megtalálható.

Fontosnak tartom rögzíteni a kiindulási helyzetet, mert nagyon sokan egy ilyen szimmetrikus szerződést látnak, mint hogyha mind a két félnek azonosak lennének a problémái és az érdekei. Én szeretném ezt a tévhitet eloszlatni. Merőben másról van szó. Ugye, az 1920-as trianoni és az 1947-es párizsi békeszerződés következtében több millió magyar ember került olyan helyzetbe, hogy az országát elvesztette. Olyan módon vesztette el, hogy nem ő változtatta meg a lakhelyét, nem hagyta el szülőföldjét, hanem a határok léptek át fölötte. Az elmúlt hetvenhat évben a határon túli magyarok és különösen a romániai magyarság intézményrendszerének a döntő része elsorvadt. Ezért tehát megítélésünk szerint a magyar-román megbékéléshez és a két ország kapcsolatának javításához elengedhetetlen és számunkra a legfontosabb kérdés a határon túli magyarság sorskérdése kell legyen, a megmaradásuknak a kérdése. Ez kell, hogy a legfontosabb szempont legyen. Szeretném leszögezni még és nyilvánvalóvá tenni, hogy a magyarok Romániában történelmi, kulturális súlyuk alapján nem klasszikus értelemben vett kisebbséget képeznek, hanem egy nemzetnek a részét egy történelmi helyen.

Ezek után a konkrét módosító javaslatról ami, mint említettem, az egyházi ingatlanok rendezését célozza , ennek a fontosságáról most nem kívánok beszélni. Úgy gondolom, hogy mindannyiunk számára világos és egyértelmű ennek a kérdésnek a rendezése és ennek a szükségessége. A módosító javaslat tudomásul veszi azt a tényt, hogy a jelenlegi alapszerződés-tervezetben ez a kérdés nem szerepel. Tudomásul veszi, hogy még a külügyminiszter úr által a képviselőknek átadott változat 6/2. pontjában szereplő javaslat nem került be, ezért olyan megoldási technikákat keres, ami a realitásokkal számol és ezt figyelembe veszi. Az első megoldási javaslatunk az, hogy az a szempontrendszer, amit a négy ellenzéki párt a határozati javaslatában kidolgozott, egészüljön ki, nevezetesen egészüljön ki azzal, hogy az aláírás előtt történjen meg a korábban államosított egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatása, illetőleg az érintettek kárpótlása.

Szeretném megemlíteni, hogy ezt a kötelezettséget egy Európa tanácsi ajánlás is tartalmazza, a 179/1993. véleményezés 8. pontja, ezért ha az alapszerződésben egy Európa tanácsi ajánlást értelmezünk, akkor egy másik ajánlás is nyugodtan szolgálhat alapul a két fél tárgyalásában. A külügyi bizottság ülésén azt a választ kaptuk, hogy tulajdonképpen a román fél ezt nem egy kétoldalú kérdésnek tekinti, saját törvénykezésében kívánja rendezni, és ezt a magyar fél tudomásul vette és gyakorlatilag hasonlóképpen gondolkodik. Ebben az esetben még indokoltabb megítélésem szerint a kérdésnek az összekapcsolása. Ez a kérdés mindenféleképpen rendezésre vár. Mi úgy látjuk, hogy jelenleg fennáll annak a veszélye, hogy nem ugyanaz a parlament vagy pedig nem ugyanolyan módon dönt erről a két kérdésről.

(23.50)

Előfordulhat, hogy az alapszerződést megkötik, illetve elfogadja a román parlament, erről a kérdésről nem rendelkezik vagy nemlegesen rendelkezik. Tehát az a véleményünk, hogy ezt a két kérdést együttesen kell kezelni.

Ezért egy másik javaslatot is előterjesztünk, ami tartalmában ezzel megegyezik, csupán nem azt teszi, hogy az ellenzéki pártok által kidolgozott feltételrendszert kiegészíti ezzel, hanem egy merőben új határozati javaslatot hoz, ami kizárólag ennek a kérdésnek a rendezésére korlátozódik. Nem titkoltan az a szándékunk, hogy megkapjuk és megtudjuk a kormány véleményét, hogy miképpen tudja ezt a kérdést rendezni. Mi úgy látjuk, hogyha ez nem az alapszerződéssel egyidőben történik, a későbbiekben csak rosszabb pozícióba kerülhet a kormány, csak rosszabb pozícióba kerülhet ez a törvényjavaslat.

Németh Zsolt képviselőtársam említette már, hogy ez a megoldási technika, amit a külügyminisztérium gondolt ki és képzelt el, hogy egy külügyminisztérium közötti levélváltásban rendezi ezt a kérdést, gyakorlatilag nem vezetett eredményre. A román fél arról tájékoztatott, hogy ez a törvényhozás előtt van, beterjesztették a parlamentnek és semmi egyéb kötelezettséget nem vállal. Meggyőződésem, hogy ebben a helyzetben nekünk össze kell kötni az alapszerződés megkötésével ezt a kérdést, mert ellenkező esetben teljesen bizonytalan lesz az egyházi ingatlanok visszaadásának a sorsa.

Tehát hangsúlyozni kívánom, ez egy kompromisszumos megoldás, a realitásokból indul ki. Tudomásul veszi, hogy nem az alapszerződés keretében ezért kínál erre megoldási technikát. Ezért tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy ezt a módosító javaslatot, amit dr. Varga István képviselőtársammal a Magyar Demokrata Fórum nevében tettünk, támogassák szavazatukkal. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)