Vitányi Iván (MSZP)

1996. szeptember 2.

VITÁNYI IVÁN (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hazaárulás, nemzetvesztés, nemzetárulás, százszoros hazaárulás, cinizmus, félrevezetés, az öntudat meggyalázása hangzott el az egyik oldalon. (Taps.) A másik oldalon pedig az hangzott el, hogy ebben a nehéz történelmi helyzetben, amely itt a Kárpát-medencében és a környező országokban népeink között évszázados küzdelmek után eljutottunk valahová, hogyan tudjunk előrejutni, hogyan tudjuk megtalálni azokat a lépéseket, amellyel megnyugtatóbb állapotba kerülünk. Mi hát az igazság? Ezt nem pusztán azért kell kérdeznünk, mert előttünk áll az alapszerződés, hanem azért kell kérdeznünk, mert ez történelmi kérdés a számunkra. Mi hát az igazság itt a Kárpát-medencében és a környező országokban? Mi hát a nemzet érdeke? A nemzet érdeke a legszélesebb értelemben. Mindazokat belefoglalva, akik magyarul beszélnek, akik vállalják és vallják a magyarságot, akik hajlandók tenni érte, akik ennek jegyében élnek. Keserű a tapasztalat és keserű a múlt. A népek sorsa itt ezen a fertályon összetorlódott. Szomorú tapasztalata valamennyi népnek, hogy nemcsak mindenrendű hódítók és elnyomók alatt szenvedtünk, hanem egymásnak is okoztunk sebeket. A polgári fejlődés mindannyiunkat későn ért. Későn fejlesztettük ki azokat az intézményeket, amelyek ehhez szükségesek, amikor nálunk szerencsésebb országok és népek tőlünk nyugatabbra ezt hamarabb meg tudták tenni, és ki tudták alakítani a maguk tisztázott vagy nálunk tisztázottabb, mert ott sem teljesen tisztázott nemzetállami kereteiket.

Ennek folytán nagy területeken többek között Erdélyben olyan településszerkezetben élünk, amelyen kevert népek vannak. De ahogy a vérünk is összekeveredik legtöbbünknek, hordozzuk magunkban a szomszéd népek vérét, ők is hordozzák a miénket, a kultúránk pedig népművészetünktől kezdve magas kultúránkig egymásból táplálkozott, és egymásból lett valami. Végső soron csakis ebben a közösségben az egymás által gazdagodott közösségben érthető meg.

Hát miért nem tudnak akkor ezek a népek itt abban a barátságban és abban az együttműködésben létezni egymással, amely nem pusztán valami olyan szlogennek tesz eleget, hogy Európához hogyan érkezzünk el, hanem a saját önmegbecsüléseink szerint is megfelelünk. Ez az a történelmi kérdés, amely valamennyiünk számára adva van. És ha az egyik előttem szóló számos irodalmi idézettel gazdagította a felszólalását, akkor hadd idézzem József Attilát, hogy a cél az, hogy a harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés, és rendezzük a közös dolgainkat.

Mi erre a lehetőség? Fennáll-e a lehetőség arra, hogy visszacsináljuk a történelmet? Fennáll-e a lehetőség, hogy visszacsináljuk Trianont? Fennáll-e a lehetőség arra, hogy átrendezzük a határokat? Nem áll fenn ez a lehetőség.

A mi számunkra egy lehetőség áll fenn, és nemcsak a mi számunkra, hanem valamennyiünk számára. Ha olyan együttműködése alakul ki az itt élő népeknek, amelyben minden állam minden polgára rendelkezik azzal a lehetőséggel és azzal a szabadsággal, amely lehetővé teszi, hogy saját nyelvét, saját kultúráját gyakorolja, amely lehetővé teszi, hogy saját identitását megvallja és vállalja, amely lehetővé teszi, hogy a saját közösségében, a saját közössége javára tevékenykedjen. (Közbeszólás jobb oldalról: Ezt kérik a magyarságtól. Ezt nem biztosítja az alapszerződés. Taps.) Ez az egyetlen lehetőség. Ez az, amelyet meg kell céloznunk.

Az alapszerződésben szemben azzal az ideológiával, amely egy egységes román nemzetállamról beszél benne van az etnikai kulturális, nyelvi, vallási identitásnak a szabadsága. Benne van ennek az identitásnak, nyelvnek, kultúrának, szabad kifejezésnek a megőrzése. Benne van az erre való intézményeknek a megteremtése és megtartása, erre való állami támogatás megnyerése. Benne van a képzés, benne van az információ, benne van a saját média alkotásának a lehetősége. Tehát ne méltóztassatok azt mondani, hogy nincsen benne. (Általános taps.)

Mondhatjátok azt, hogy nem bíztok abban, hogy ezt meg fogják tenni, de ha "nembízás"-ból érkezik, akkor miben bíznátok meg, vagy miben bíznánk meg, hogy minek kellene benne lenni. Tudomásul kell vennünk azt, hogy nem olyan dolog ez, hogy megkötjük a szerződést, hogy egyszer s mindenkorra elrendezünk valamit. Egy szerződés egy úton egy lépés, amely lépésből annyi lesz értelmes, amennyi megvalósul belőle, de hogy mennyi valósul meg belőle, az tőlük is függ, de tőlünk is függ.

Mi függhet tőlünk? Az függhet tőlünk, ha mi, saját magunknak, a szomszédoknak és a világnak azt a magatartást alakítjuk ki, amelyben mi vagyunk azok, akik a népek együttélését, a népek szabadságát, minden kultúrának a szabadságát akarjuk egyebek között , nem csak arról beszélünk, mert itt eddig egyetlen szó nem volt a magyarországi románoknak a helyzetéről, a magyarországi románoknak a kultúrájáról. (Taps.)

Vajon mi is megtettünk-e mindent ezen a téren, és nincsenek-e még tennivalóink? Meglehet, hogy nálunk kisebbek a számarányok, de gondoljuk el ezt a maga kölcsönössége szempontjából. Nekünk az ebben a feladatunk, hogy ki tudjuk alakítani azt a világraszóló magatartást, amely a népek együttélésének ezt az új formáját akarja, képviseli, és ezért megharcol mindenütt. Romániában, Szlovákiában és Ukrajnában, de együttértőleg az egész világon. Ehhez nekünk teljes mellszélességgel kell vállalnunk a magunkét, de nehogy azt higgyük, hogy egyetlen törvénnyel, egyetlen rendszabállyal, egyetlen megállapodással egyszer s mindenkorra megoldjuk a dolgot. (Általános taps.)

Az nem hátrálás, ha elfogadjuk, hanem előrelépés, mert ezeket még nem mondta ki román törvénykezés, román megállapodás, amelyeket ismertettem, amelyeket most elmondtam, és érdekes, hogy ezekre nem céloztatok rá.

(16.20)

Azt kell mondani, hogy Magyarország történelmi helyzete ma sajátságos. Ezer évvel ezelőtt, 996-ban egy fiatalember, Vajk nevezetű, már készült arra, (Beszólás a Fidesz padsoraiból.) hogy Magyarországot azt hiszem, hogy a történelmet nem eléggé pontosan tudod, ha azt hiszed, hogy akkor az volt a .... (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Már készült arra, hogy az Európához való csatlakozást lehetővé tegye. Most, úgy érzem hogy ez a helyzet egyrészt hasonló, másrészt fordított. Azt, amit Szent István csinált, egyrészt most kell befejezni. Másrészt a feladat most fordított. Nem csatlakozni kell, mert bizony isten csatlakoztunk. Benne vagyunk Európában, (Moraj a Fidesz padsoraiban) de az a kérdés, hogy nem csúszunke ki belőle? Az a kérdés, hogy hova tartozunk Európában? Hogy meg tudunk-e benne úgy ragadni, ami a közös érdekeinket, a szomszéd népekkel való érdekeinket ki tudjuk fejezni?

Ebből a szempontból fontos tudnunk, hogy Európa sem fétis. Azt, hogy ezek a kérdések Európában sincsenek egyértelműleg megoldva. Mindenki találhat példát, olyat, ahol vannak kollektív jogok, olyanokat, ahol nincsenek, olyanokat, ahol megengedik, olyanokat, ahol nem engedik meg. Mi nem azért akarunk Európához tartozni, hogy valamely tökéletes rendszerből majd a "világcsősz" mondta a legutóbbi Élet és Irodalom elintézi a dolgainkat, hanem azért, hogy belülről tudjunk megharcolni Európán belül is nemzetek, nemzetiségek, etnikumok és a mi nemzetünk kultúrájának, nyelvének és viselkedésének teljes szabadságáért. Hogy belülről tudjunk részt venni abban a folyamatban, amely ilyen értelemben világtörténelmi folyamat.

Nekem meggyőződésem, mint ahogy a Magyar Szocialista Pártnak meggyőződése, hogy az a lépés, amelyet most tettünk, minden kompromisszumával, minden bajával, minden nehézségével egy lépés előre arra, hogy tárgyalások lehessenek. Egy lépés előre arra, hogy megfelelő viszonyt tudjunk kiépíteni, hogy fejlődjenek a kapcsolataink minden oldalról. A tudománytól, a kereskedelem által a mindennapokig, mert nem lehet ezeket a kérdéseket úgy megoldani, ha mint két szomszédvár nézünk egymással szembe kívülről, csak úgy, ha kifejlesztjük a mindennapi kapcsolatokat, és továbbfejlesztjük, ha megteremtjük azokat a lehetőségeket, amelyek mindezt tovább tudják vinni.

Ezért azt javaslom, hogy mielőtt még mi azon a címen, hogy ne folytassunk választási propagandát Románia számára , mielőtt még mi itt véglegesen belekerülünk egy választási propagandába, gondoljuk meg a saját dolgainkat. (Taps a kormánypárti padsorokban.)