Sepsey Tamás (MDF)

1996. szeptember 2.

DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Románia ismét engedélyezte a kolozsvári magyar főkonzulátus megnyitását. Romániában, Kolozsvárott ismét van magyar nyelvű egyetem. A román állam úgy döntött, hogy visszaadja az egyházaktól és a közösségektől elvett iskolákat és egyéb javakat. Romániában amnesztiát kaptak mindazok, akik 1989 után az általunk is ismert marosvásárhelyi és egyéb okok miatt ártatlanul börtönbe kerültek. És még folytathatnám azoknak a kedvező és bizalomerősítő lépéseknek a sorát, amelyekre nem került sor. Ha meg nem került sor, akkor el kell gondolkozni külügyminiszter úrnak azon a megnyilatkozásán, hogy az ellenzék az, amely ebben a részletes vitában visszatetsző módon viselkedik, nem pedig azok a kormánypárti képviselők köztük frakcióvezető-helyettesek is , akik nevetgélnek, vicceket mesélgetnek, és hátat fordítanak a szónoknak. Én úgy gondolom, hogy formában is eleget kell tennünk annak a kötelezettségnek, ami a Házban a képviselők számára jogi előírás is.

Azok a módosító javaslatok, amelyeket megpróbáltam elfogadtatni a külügyi bizottsággal, részben benne vannak az alapszerződés-tervezet szövegében. Csak nem olyan megfogalmazásban, amely a számonkérhetőséget biztosíthatná. Illetőleg összehasonlítván a szlovák alapszerződéssel, elgondolkodtató, hogy miért másként kerültek megfogalmazásra. Én tudom, hogy a nyári vakáció után elég kellemetlen dolog hajnali fél kettőkor akár összehasonlító szövegelemzést is végezni a szlovák-magyar és a román-magyar alapszerződés szövege között, és utalni arra, hogy ennek a módosító javaslatnak amikor egyéni és közösen gyakorolt, csoportosan gyakorolt jogokról szól mi a lényege.

Én arra kérem képviselőtársaimat, akiket ez a téma érdekel, vegyék elő a szlovák-magyar alapszerződést, tegyék mellé a román-magyar alapszerződésnek a tervezett szövegét, és észre fogják venni azt az ordító különbséget, ami egyértelműen bizonyítja, hogy igenis a magyar állam sajnos meghátrált. Igenis a magyar állam sajnos olyan dolgokról mond le, amelyek a Romániában élő magyarság számára létfontosságúak. És ezekről nem mondott le a szlovákiai magyarság esetében. Ezért ezen szerződés esetében nemcsak a romániai magyarokról van szó, hanem a felvidéki magyarokról is.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Egy alapszerződés, ha a kis határon túli kisebbségekről rendelkezik, akkor okvetlenül meg kell kérdezni a határon túli kisebbségeket, hogy azok a jogok, amelyeket biztosít nektek ez a szerződés, jó nektek, vagy nem jó nektek? Mert ha nem jó nekik, akkor miért adjuk mi ezt számukra?

Ez egy speciális szerződés, amely két állam viszonyában oly módon rendelkezik a másik államban élő kisebbségről, hogy az a kisebbség nem tud igazából érdemben beleszólni ebbe. Sajnos a kormánynak az a politikája, hogy nem vette figyelembe ezeket a javaslatokat, amelyeket én vissza szeretnék hozni a módosító javaslatommal, egyben a belpolitikájára is utal a kormánynak, mert ugyanúgy átlép a magyar választók feje fölött, és korábbi ígéretét megszegi, ahogy megszegi az RMDSZ-nek tett ígéretét, hogy aktívan be fogja vonni a szövegtervezet elkészítésébe, s a végleges jóváhagyásába.

Én nagyon figyelmébe ajánlanám kormánypárti képviselőtársaimnak, külügyminiszter úrnak, miniszterelnök úrnak, hogy amikor megteszik azokat a meglehetősen magabiztos nyilatkozatokat, hogy mindenáron alá fogják ezt a szerződést írni, akkor nézzék meg a mai Népszavát, amely közöl egy statisztikát, hogy a magyar lakosság 71 százaléka nem bízik a kormányban, vagy nagyon nem bízik a kormányban. (Moraj az MSZP padsoraiban.) A magyar lakosságnak a 81 százaléka azt mondja, hogy egyáltalán nem elégedett, vagy kisebb részben elégedett a kormány tevékenységével. Kár ezt a statisztikát tovább rontani, képviselőtársaim, s el kellene gondolkozni azon, hogy az az önhittség, amely valóban jellemzi önöket, az megalapozott-e, vagy sem.

Történelmi felelősségről szóltak már ezen a napon igen sokan. Én nem akarok ebben a kérdésben hosszan szónokolni. De ha önök nem veszik észre, hogy annak a résznek az alapszerződésből való kihagyása, hogy az erdélyi magyarság visszakapja az iskoláit, visszakapja az elvett közösségi vagyonát, az az erdélyi magyarság halálát jelenti, akkor az politikai vakság.

(1.40)

Hogy annak az az oka, hogy önök még mindig a proletár internacionalizmusban hisznek, hogy az megoldja a nemzetiségi kérdéseket. Ha a határon túli magyarok közösségének nem lesznek iskolái, ha a határon túli magyaroknak nem lesz közösségi vagyona, akkor ki lesznek szolgáltatva ugyanúgy, mint ahogy az elmúlt évtizedekben ki voltak szolgáltatva egy többségi állam kényének-kedvének. Egyetlenegy érvünk, hogy bekerüljön ez az alapszerződésbe, hogy ez a határon túli magyarok érdekét ténylegesen szolgálja. Én arra kérném képviselőtársaimat, biztos sokan vannak, akik jártak Erdélyben, sokuknak van rokona, ismerőse, barátja ott. Kérdezzék meg őket: mit jelent a magyar nyelvű iskola? Mit jelent, hogyha visszakapnák azt a vagyont, ami megilleti őket? Hogy megvan a támaszuk, megvan az a pont, az a szilárd pont, ahonnan kifordíthatják a világot, vagyis megtarthatják a magyarságukat. Ha ezt nem adjuk meg nekik, akkor nagyon rosszat cselekszünk. Köszönöm szépen, képviselőtársaim, hogy meghallgattak. (Taps.)