Kapronczi Mihály (független)
KAPRONCZI MIHÁLY (független): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A román-magyar alapszerződés ügyében az ellenzék határozati javaslatának támogatása mellett szeretném a tisztelt kormány figyelmét felhívni egy-két olyan körülményre, mely véleményem szerint a későbbiekben a magyar szándékkal ellentétes eredményre vezethet. Az Európa Tanács 1201es ajánlására vonatkozó lábjegyzet kizárja a nemzeti autonómiára és a közösségi jogokra vonatkozó részeket, de ez a mondat, ha lábjegyzetként is, a szerződés részévé válik és román szempontból önállóan is értelmezhető. Hiszen a román fél kategorikusan úgy is értelmezheti, hogy ezzel a lábjegyzettel kifejezte azt a szándékát, hogy semmilyen közös jogot és semmilyen autonómiát nem volt szándékában a szerződés aláírásakor a nemzeti kisebbségeknek megadni.A szerződés nem határozza meg azt, hogy melyek azok a kisebbségi viselkedési és szervezési formák, melyek ebbe a körbe tartoznak, így a román fél ezt tetszőlegesen értelmezheti. Például nem tiltja meg a magyar nyelv használatát magánlakásokban. Az Európa Tanács 1201es ajánlásához fűzött lábjegyzet kiharcolásával a román fél elérte azt, hogy lényegében a kisebbségek ellen irányuló represszív jogi lépései számonkérhetetlenek.
(16.50)
Ezt követően a román fél szempontjából a legfontosabb kritérium az alapszerződésben rögzített határgarancia, mely ezáltal biztosított. Viszont a magyar fél is lábjegyzetben ragaszkodhatna a helsinki nyilatkozatban elfogadott, a határok békés megváltoztatásának jogához. A helsinki nyilatkozat az alapszerződés 4. cikkelyében megemlítésre is kerül a határkorrekcióról való kölcsönös lemondással. Megemlítésre méltó, hogy a teljes helsinki nyilatkozat lábjegyzet nélkül is benne lehetne az alapszerződésben. Felvetődik a kérdés, hogy vajon a román fél aláírná-e az alapszerződést abban az esetben, ha neki kellene ugyanígy lemondania a helsinki záróokmány szellemére hivatkozva Európa minden országa számára biztosított egy esetleges békés határrendezés lehetőségéről. Nem tudom elképzelni, hogy ebben az esetben a román fél vállalná az alapszerződés aláírását. Egy nemzetközi szerződés megkötését a két ország között akkor lehetne támogatni, ha az érintett határon túli kisebbségben élő, reálisan gondolkodó és saját problémáit a legjobban ismerők azt magukénak éreznék. Sajnos úgy tűnik, hogy az anyaország jelenlegi vezető politikusai feláldozzák az elérhető lehetőségek nagy részét a vélt érdekek oltárán. Nem vagyok meggyőződve arról sem, hogy a román-magyar alapszerződés aláírásának pillanatától az ukrán és szlovák alapszerződések alkalmazásánál nem a kevesebb lehetőséget tartalmazó román gyakorlatot fogják-e megvalósítani. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)