Tabajdi Csaba (MSZP)

1996. szeptember 2.

DR. TABAJDI CSABA (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves hazai és határon túli kisebbségi Vezetők! A mai rendkívüli parlamenti vitanapon nemcsak e falak között, hanem a televízió- és a rádiókészülékek jóvoltából szerte e hazában és a nagyvilágban velünk együtt töpreng és alkot véleményt számos magyar választópolgár, a Kárpát-medence és a nagyvilág magyarsága. A Magyar Szocialista Párt képviselőjeként és a kormány kisebbségi ügyekben megbízott államtitkáraként szeretném néhány körülményre, mérlegelési szempontra felhívni az önök figyelmét.Megítélésem szerint a magyar-román alapszerződés külpolitikai, kisebbségpolitikai, nemzeti szempontból egyaránt vállalható kompromisszum. A magyar-román alapszerződést az államközi kapcsolatok a kisebbségi lét javítása irányába tett lépésnek, eszköznek tekintjük a sok viszontagságot szenvedett magyar-román kapcsolatokban. Csak a jövő mutathatja meg, hogy mit fog ez az eszköz valójában jelenteni általában a kétoldalú kapcsolatok, de különösen a nemzeti kisebbségek védelme szempontjából. Ennek az alapszerződésnek már most számos értéke van. A megállapodást a Magyar Köztársaság elemi érdekei támasztják alá. Egyes vélekedések szerint az alapszerződések nem képezik előföltételét euro-atlanti integrálódásunknak. Erről lehet vitatkozni kormánypárt és ellenzék között, de az vitán felül áll, hogy egymásnak feszülő, a problémák tisztázásának és megoldásának lehetőségét is elutasító országok nem kívánatosak az európai integrációs szervezetek számára. Teljesen egyetértek azzal, hogy senki közülünk nem kockáztathatja meg, hogy kisebbségi szempontból is vállalható magyar-román alapszerződés hiánya miatt esetleg ne kerüljünk az integrálódás első körébe. Ez az alapszerződés fő jelentősége a magyarországi választópolgárok, de a határon túli magyarság számára egyaránt.

A dokumentum másik, már e pillanatban is meglévő és vissza is igazolt értékét az adja, hogy bebizonyosodott: minden állítás, sőt rágalmazás ellenére Magyarország Közép-Európában nem a békétlenség forrása, jelesen, hogy a határokon túl élő magyarok jogaiért kiállásunk mögött nincs semmiféle hátsó szándék. Magyar részről éppen a határklauzula elfogadása szabadítja fel erőinket a hatékony kisebbségvédelem érdekében. Alapvetően eddig sem a magyar politikán múlott, s az alapszerződés megkötése után még egyértelműbbé tehető, hogy melyik ország milyen felelősséget visel a kétoldalú kapcsolatok állásáért. Az is nyilvánvaló, hogy az alapszerződések egy folyamat kezdeteit jelenthetik, hiszen Dél-Tirol esetében is évtizedekre volt szükség a kisebbségi problémák rendezéséhez.

Tisztelt Ház! Ami a két stratégiai főirány, az euro-atlanti integrálódás és a kisebbségvédelem ügyének egymáshoz való viszonyát illeti, itt azok egyensúlyára, helyes arányokra kell törekednünk. Nem lehet "vagy-vagy"-ban fogalmazni, csak "is-is"-ben lehet fogalmazni. Figyelmeztetés lehet számunkra a Szonda Ipsos nemrég lebonyolított felmérése, amelynek alapján a magyarországi megkérdezettek 63 százaléka, vagyis többsége egyenlő fontosságúnak ítélte meg az euro-atlanti integrálódást és a határon túli magyarok védelmét.

A kisebbségügy bármilyen indíttatású, akár jó szándékú túlhangsúlyozása és nem megfelelő diplomácia megjelenítése ellehetetlenítheti Magyarország nyugat-európai mozgásterét. A három és fél milliós kárpát-medencei magyarság gondjaival, érdekeinek védelmével ugyanakkor folyamatosan számolnunk kell. Azt is látjuk, hogy bár az euro-atlanti integrálódás lényegesen segíti, de automatikusan nem fogja megoldani ezeket a problémákat. A két stratégiai főirány megoldandó feladatait a magyar politikának folyamatosan és egyidejűleg kell kezelnie.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kisebbségi szempontból elsősorban a 15. cikkelyről szoktunk beszélni. Nagyon fontos, hogy nemcsak ez jelent az erdélyi magyarság számára fogódzót és kapaszkodót. A két ország gazdasági kapcsolatait általában érintő különböző cikkelyekben igen jelentős lehetőségek rejlenek. A gazdasági kapcsolatok elősegítése, a vámrendelkezések könnyítése, a határmenti együttműködés, az információ és a kulturális termékek akadálytalan áramlása nagyban hozzájárulhat az erdélyi magyarság vállalkozásaihoz, egzisztenciájának megteremtéséhez, polgárosodásához, amiként hasznosak lesznek a magyarországi vállalkozók, kereskedők és a magyarországi románság számára is.

Tisztelt Ház! Ez azért nagyon fontos, mert a kisebbségpolitikában még mindig nem kapott kellő súlyt, hogy a romániai magyar közösség helyzetét az anyanyelv, az anyanyelvi kulturálódás mellett gazdasági pozíciója fogja távlatosan meghatározni. Idehaza sem tudatosítottuk kellőképpen, hogy a magyar-román vegyes tulajdonú vállalatok döntő többségében, közel nyolcvan százalékában itthon is, Romániában is magyar vállalkozók állnak egymással kapcsolatban sok ezer ember megélhetését biztosítva. Jó lenne, ha ez a gazdasági kapcsolatépítés más országok, például a mai Jugoszlávia esetében is lendületet kapna. Ez is jelzi, hogy a határon túli magyarok közreműködése katalizálja Közép-Európa szétzilálódott gazdasági-kereskedelmi szálainak újraszövését. Ez az a terület, ahol különösen összeköthető a magyarországi társadalom és a határon túli magyarság érdekrendszere.

Tisztelt Ház! Minden szempontból nagyon fontos az Országgyűlés és nem különben az erdélyi magyarság előtt értelmezni a magyar-román alapszerződésnek az autonómiára vonatkozó kitételeit. A dokumentum három autonómiaformát tartalmaz. Azáltal, hogy a román fél elfogadta az 1201. ajánlást, annak 11. cikkelyét, magára nézve kötelezőnek kellett elismernie az autonómia három formájának valamelyikét: vagy a helyi közigazgatás, vagy az autonóm közigazgatás vagy a különleges státusz, más szóval személyi elvű autonómia megvalósítását. A velencei bizottság számos megállapítás mellett expressis verbis kimondja, hogy a különleges státusz perszonális, személyelvű autonómiát jelent. A magyar-román alapszerződés ezt a három autonómiaformát jogként tartalmazza. Választási lehetőséget ad ugyan, de valamelyik forma megvalósítására az adott állam számára mindenképpen kötelezettséget jelent. Ez is bizonyítja azt, hogy nem adtuk föl a határon túli magyarok autonómiatörekvéseinek támogatását. Erre a rendkívül fontos érvre és eszközre hivatkozunk, hiszen a magyar kül- és kisebbségpolitikának ez az egyik legjelentősebb eredménye. A magyar-román alapszerződésbe foglalt eme lehetőség bizonyítja, hogy a kétoldalú dokumentumokban is sikerült a szocialista-liberális kormánynak érvényesítenie a kormányprogramnak az autonómiára vonatkozó részét, amely a július elején megtartott magyar-magyar csúcs nyilatkozatában is megerősítést nyert. Bizonyos állításoktól eltérően ezen a téren igenis egyértelmű a kormányzati következetesség.

(17.00)

(Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes,

az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A romániai magyarság legitim érdekképviseleti szerve, az RMDSZ maga is elismeri, hogy nincs gondja azzal, hogy a lábjegyzet leszögezi a tényt, miszerint a dokumentum nem ró kötelezettségeket a felekre az etnikai alapú területi autonómia létrehozásával kapcsolatban. Vagyis ez nem jelent a tisztelt Házban elhangzott, hogy ez szűkítést jelent nem jelent szűkítést.

Engedjenek meg egy személyes mozzanatot is. Mint az 1201. parlamenti ajánlás 11. cikkelyének kezdeményezője, a magyar küldöttség tagjaként és megfogalmazója és az Európa Tanácsban lefolytatott vitájának néhány képviselőtársammal együtt közvetlen részese, személyesen is megerősíthetem, hogy az 1201. ajánlás 11. cikkelye nem tartalmaz kimondott etnikai alapú területi autonómiát. Jelzés értékű, hogy ebben a kérdésben nincs megítélésbeli különbség az RMDSZ és a magyar kormány között.

Számos ténybeli tévedés hangzott el az elmúlt hetekben itt, a Parlament falai közt is, abban a tekintetben, hogy a kollektív jogról való úgymond lemondás az autonómia megvalósítását teszi lehetetlenné.

Szakmailag egyértelmű, hogy az autonómia nem föltételezi a kollektív jogokat. Van olyan autonómia és nem is kevés , ahol nincs deklarált kollektív jog, lásd Korzika Franciaországban vagy Faeroer-szigetek vagy Grönland Dániában, további példákat is lehetne sorolni.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány nem tagadja miként erről külügyminiszter úr is szólt , hogy nem minden fontos kérdést sikerült belefoglalni az alapszerződésbe. Az egyik legfontosabb tennivaló, hogy a romániai egyházi és közösségi javak kárpótlását illetően igyekezzünk eredményt elérni a magyar-román kétoldalú kapcsolatokban, mint ahogy erre diplomáciai erőfeszítések már történtek, de további erőfeszítésekre van szükség az Európa Tanács parlamenti közgyűlésében és miniszteri bizottságában egyaránt, a Vatikánban és a protestánsok különböző világszervezeteiben.

A romániai magyarság számára ma ez az egyik leglényegesebb probléma, mert nem pusztán és nem elsősorban egyházi kérdésről van szó. Többek között az anyanyelvi oktatási hálózat, a saját intézményrendszer újrateremtésének esélye függ tőle. Súlyos gond ez a görög katolikusok számára is. Az Európa Tanács ebben a kérdésben feladatokat írt elő Románia számára, amelyek betartását remélhetőleg az eddigieknél hatásosabban ellenőrzi is. Jó lenne, ha a Vatikán, a protestáns világszervezetek is nagyobb aktivitással segítenék a romániai egyházak emancipálódásának és anyagi létalapja megteremtésének az ügyét.

Kedves Képviselőtársaim! Az alapszerződés vitája kapcsán különösen fontos annak mérlegelése, hogy a magyarországi román kisebbség, a romániai magyarság, az RMDSZ a maga javára tud és hogyan tud hasznosítani belőle, és Magyarország ebben milyen segítséget és támogatást tud nyújtani. A Magyarországi Románok Országos Önkormányzatával és Kulturális Szövetségével konzultációkat folytattam, kikérve véleményüket, kéréseiket. Számukra számos kérdés mellett különösen fontos a határok átjárhatósága, és az, hogy a román állam segítse kulturális nyelvi identitásuk fejlesztésének azon területeit például a pedagógusképzésben , ahol a nyelvnemzet szerepe nem pótolható.

A hazai románság számára különösen fontos az, miként a magyarországi szlovákság számára is, hogy egy békültebb államközi viszony segítse elő, könnyítse kettős nyelvi és kulturális identitásuk belső meghasonlás nélküli, szabadabb vállalhatóságát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kizárt, hogy a magyar-román alapszerződés bizonyos kitételeit megpróbálják bizonyos politikai erők a romániai magyarság ellen fordítani. A magyar kül- és kisebbségpolitikának egyaránt oda kell majd figyelnie, hogy az Európa Tanács PKGY 1201. ajánlásához fűzött lábjegyzetben a kollektív jogokra vonatkozó megállapítás ne lehessen a román politika számára hivatkozási alap a meglévő kollektív jogok és meglévő kollektív kezdeményezések tagadására, a szerzett jogok csorbítására. Ezeket a félremagyarázásokat a magyar diplomáciának vissza kell utasítania, és az ilyen próbálkozásokat el kell hárítania.

Melyek a magyar-román alapszerződés kihasználható lehetőségei a romániai magyarság, az RMDSZ számára? A kisebbségek számára nyújtott, már itt a vitában elhangzott tételeken túl én néhány olyan elemet szeretnék említeni, amely még nem hangzott el.

Először: a magyar-román alapszerződéshez való RMDSZ-hozzáállás bizonyítja a nemzetközi közvélemény számára, hogy a romániai magyarság minden állítástól eltérően nem szeparatista, hiszen legfontosabb szervezete, az RMDSZ kimondta, hogy nem kíván etnikai alapon megvalósítani területi autonómiát. Korábban éppen ezen az alapon vádolták az RMDSZ-t szeparatizmussal és Románia területi integritásának veszélyeztetésével. Illúzióink ne legyenek, ilyen vádak vélhetően a jövőben is el fognak hangozni, de az RMDSZ hivatkozni tud egy államközi szerződésre és hivatkozni tud az e kérdésben kialakított egyértelmű álláspontjára.

Másodszor: a fentiekből eredően a román kormánynak nehezebb lesz a romániai magyarságot, az RMDSZ-t mint partnert megkerülnie. Lehet ugyan, hogy megpróbálják majd ezt megtenni, de ehhez a jövőben már nehezebb lesz kifogásokat találni. Illetve, a párbeszéd hiányának indokait nehezebb lesz megmagyarázniuk a Nyugat előtt.

Harmadszor: konkrét helyi és országos kezdeményezésekkel ki lehet használni azokat az elvileg meglévő pozitív lehetőségeket, amelyek benne foglaltattak az alapszerződésben. Nagy dilemma, hogy a lehetőségek valóra váltásához mennyire lesz partner az új kormány, a jövőbeli román kormányok, illetve a helyi román társadalom. Nagyon sok függ azonban a romániai magyar társadalom helyi kezdeményezéseitől, önszerveződési készségétől és képességétől.

Negyedszer pedig: most bebizonyosodhat, hogy nemcsak etnikai párt az RMDSZ. Frunda György elnökjelöltségével meg lehet mutatni a román társadalom előtt, hogy az RMDSZ a maga 8-9 százalékával egész Románia számára alternatívát tud nyújtani, nemcsak az interetnikai kérdésekben, hanem az európai integráció, a szociális, a gazdasági és a privatizációs kérdésekben is. Ez egy nagyon fontos lehetőség és esély a romániai magyarság számára, amelyhez minden segítséget meg kell adnunk.

Szeretném jelezni az RMDSZ aggályaival kapcsolatban, hogy nem ez az alapszerződés ad kevesebbet annál, amit az RMDSZ szeretne, hanem az európai normarendszer lényegesen alacsonyabb, mint amit egy kétmilliós nemzeti közösség joggal igényel. A romániai magyarság számára valódi gond nem az alapszerződéshez való viszony, hanem annak a készségnek a hiánya, amelyet eddig tapasztalt, még olyan kérdések megoldásában is, amelyek jogosultságát a román kormány, az alapszerződés most elismeri, lásd például műemlékek, emlékhelyek védelme.

Az RMDSZ-nek az alapszerződéshez való viszonya kialakításakor azt a kényes kérdést is mérlegelnie kell, hogy a Nyugat számára jogos fenntartásai ne tűnhessenek túlzott elvárásoknak. A romániai magyarság aggodalmaiban megalapozott az is, hogy egy alapszerződés nem oldhat meg egy csapásra évtizedes megoldatlan kérdéseket és nem oszlathat el évszázados bizalmatlanságokat.

Bízom benne, hogy a Bethlen Gábor-i bölcs kompromisszumokra építő, de távlatosan nem önfeladást jelentő politizálás hagyományait a romániai magyarság ma is őrzi, és ennek szellemében az alapszerződést valós értékén méri. Úgy ítéli meg, mint a kisebbségi jogokért folytatott küzdelem új szakaszának kezdetét.

E megfontolások, érvek és ellenérvek, történelmi és erkölcsi dilemmák és féltések mellett is az a véleményem, hogy ez az alapszerződés aláírható és aláírandó dokumentum. Köszönöm a figyelmet. (Nagy taps a kormányzó pártok padsoraiból, szórványos taps az ellenzék oldalán.)