Kovács László (MSZP)

1996. szeptember 2.

KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt meghívott Vendégeink! Isépy Tamás úr expozéja megerősített abban, hogy három kérdést kell megválaszolnunk ezen az ülésen. Az első: indokolt-e a kormánynak további tárgyalásokat folytatni az alapszerződésről, elérhető-e a jelenleginél jobb szövegváltozat? A második: szükséges-e az aláírást előzetes országgyűlési hozzájáruláshoz kötni? A harmadik: ha elfogadnánk az ellenzék határozati javaslatát, az milyen következményekkel járna?Szeretnék néhány szempontot adni a helyzet értékeléséhez megfontolásra. Az első: a jó viszony Magyarország és a szomszédos országok között alapvető érdekünk, hiszen ez a térség biztonságát, stabilitását, tehát biztonsági érdekeinket szolgálja, segíti a gazdasági együttműködést, vagyis gazdasági érdekeinknek is megfelel. Ez ad esélyt az eredményes fellépésre a szomszédos országokban élő magyar közösségek érdekében, tehát kisebbség-politikai érdekeinknek is megfelel. Ez feltétele Magyarország és szomszédai euro-atlanti csatlakozásának, tehát integrációs érdekeinket is szolgálja.

Mindez, tisztelt Ház, fokozottan igaz a magyar-szlovák és a magyar-román viszonyra, amelyek a leginkább érzékenyek, és amelyeket a legnagyobb nemzetközi figyelem kísér. E két relációt ugyanis, és ezen belül is talán leginkább a magyar-románt a nemzetközi közösség a térség stabilitása szempontjából kulcsfontosságúnak tekinti. Ezért volt aggasztó a kormány számára a hivatalba lépést követő heteknek az a tapasztalata, hogy az Egyesült Államok és más NATO-, illetve Európai Unió-beli tagállamok politikai vezetői kérdésesnek tartották, hogy Magyarország elismeri-e igazából a fönnálló határokat, és megfogalmazták, hogy véleményük szerint fennáll az a veszély, hogy a magyar-román viszonyból második Bosznia alakul ki. (Hangzavar a teremben.)

Természetesen a kormány pontosan tudta, hogy ezek nem valós feltételezések, de legalábbis a kommunikációban valami hibádzott az előző négy év alatt, ha ilyen képzetet alakítottak ki ezekről a kérdésekről.

A második dolog, amit megfontolásra ajánlok: az alapszerződés ezekben a relációkban megkerülhetetlen eszköz a viszony javításához. Megkerülhetetlen mindenek előtt azért, mert a két említett szomszédos ország már az előző ciklusban jelezte, hogy ezt feltételnek tekinti, mégpedig azért, mert alapszerződésben tartja szükségesnek kimondani a határok sérthetetlenségét, a területi követelések kizárását. Megkerülhetetlen ez azért, mert ez adja a jelenlegi körülmények között a legjobb esélyt a kisebbségi jogok európai normák szerinti rendezésére.

Harmadszor: megkerülhetetlen azért, mert a nemzetközi közösség ezt tekinti a viszony javítására irányuló szándék legfontosabb bizonyítékának, különösen az euro-atlanti integráció szempontjából. Ezért az ellenzéknek az a sokszor hangoztatott érvelése, logikája, amely alulról fölfelé való építkezést javasol, hogy előbb kisebb jelentőségű szerződéssel rendezzük a viszonyt, és aztán jussunk el az alapszerződéshez végül. Ezzel nem az a baj, hogy egy alapszerződés a tetőn „képzavar”, hanem az a baj, hogy ez a logika, bármilyen tetszetősnek is látszik, ezekre az említett kérdésekre nem ad választ és nem ad garanciát, nem felel meg az előbb felsorolt követelményeknek.

(13.50)

A harmadik szempont, amit megfontolásra ajánlok: két, részben azonos és részben ellentétes érdekű fél megállapodása csak kölcsönös engedményekkel lehetséges. A kormány folytatja a tárgyalásokat, ezért az ő lehetősége és az ő felelőssége megvonni az eredmények és engedmények mérlegét, és ezek után dönteni az aláírásról. A parlament szerepe pedig az aláírt szerződés jóváhagyása vagy elutasítása.

A negyedik: a kormánynak természetesen mérlegelnie kell az ellenzék véleményét, hiszen ez az alapszerződés ez a szövegből is kitűnik nem egy parlamenti ciklusra szól. És mérlegelnie kell az ellenzék véleményét azért is, mert legalábbis elvileg nem kizárt, hogy az ellenzék használható érveket is ad a kormánynak arra (Derültség.), hogy hogyan valósítsa meg, hogyan építse be az alapszerződésbe azokat a követelményeket, amelyeket megfogalmaz (Szabó Zoltán nevet.).

És természetesen a kormánynak ismernie kell az érintett kisebbségek helyzetét, aggodalmait, és támaszkodnia kell véleményükre, javaslataikra. A kormány mindkettőt megtette. Az RMDSZ-szel 1994ben kilenc, 1995ben tizenkettő, 1996ban eddig hat alkalommal folytattunk konzultációt az alapszerződésről, és alig kevesebb a konzultációk száma hatpárti, majd hétpárti keretben az ellenzéki pártok bevonásával. De mindez sem az ellenzéknek, sem a kisebbségi szervezeteknek sem de jure, sem de facto vétójogot nem biztosíthat. Hiszen ha ezt tennénk, akkor a választók többségének akaratát rendelnénk a választók kisebbsége akarata alá, és ebben a kérdésben átruháznánk a kormányzás felelősségét az ellenzékre vagy a határon túli magyar szervezetekre.

Az ötödik szempont, amit megfontolásra ajánlok: a tárgyalások kezdetétől nyilvánvaló volt, hogy a legnehezebb lesz megállapodni a kisebbségi jogokról. Azért, mert a román politikai elit jól látható és alkotmányban is megfogalmazódó törekvése az egységes nemzetállam megvalósítása, amely ellenkezik a kisebbségi jogok érvényesülésével. Azért, mert a román radikális, nacionalista erők viszonylag jelentős parlamenti és egészen a közelmúltig kormányzati súllyal rendelkeztek. Azért, mert a romániai magyarok, az ottani magyar közösség évtizedes negatív tapasztalatokon alapuló mély bizalmatlansága is nehezíti a megegyezést, és az előző kormány, a mai ellenzék bizony időnként felelőtlenül hamis illúziókat is táplált bennük Magyarország lehetőségeivel kapcsolatban. És végül, nehezíti a megállapodást az ellenzék jól látható törekvése a kérdés belpolitikai, pártpolitikai célokra történő kihasználására, akár eszközként is fölhasználva ezt céljai érdekében (Moraj az ellenzéki pártok padsoraiban.).

És a fő kérdés nyilvánvalóan az 1201es Európa tanácsi ajánlás beillesztése volt a szövegbe. Mi ugyanis kezdettől kötelező jogi normaként kívántuk az ajánlást beemelni, azért, hogy a politikai dokumentumból jogi érvényű dokumentum váljék, míg a román fél kezdetben, a tárgyalások első szakaszában hallani sem akart az ajánlás megemlítéséről sem, majd később is pusztán odáig volt hajlandó elmenni, hogy a két fél a javasolt szöveg szerint az ajánlásban szereplő megfogalmazásokat figyelembe veszi kisebbségi politikája alakításánál.

Ezek után, tisztelt Ház, a megállapodás szövegéről. Mindenekelőtt szeretném hangsúlyozni, hogy nem volt sietség, nem volt kapkodás a szöveg véglegesítésében. Kicsit komikus is egy jó néhány éve folyó tárgyalás már az előző kormány által elkezdett és közel két évig folytatott és e kormány által két évig tovább folytatott tárgyalás esetében sietségről, kapkodásról beszélnünk. Nem sietség, nem kapkodás volt, hanem egy felismerés. Felismerés, hogy van egy pillanat, ami lehetőséget kínál az elérhető legjobb szöveg elfogadására. Mert megjelent egy korábban nem tapasztalt román megállapodási készség, amelyben nyilván szerepet játszott, játszik az, hogy az euro-atlanti integráció bővítése és különösen a NATO-bővítés első körének meghatározása egy kulcsfontosságú szakaszába érkezett.

Szeretném hangsúlyozni: a szöveg természetesen kompromisszumokra épül, ezért is nem tartjuk meglepőnek, hogy két oldalról támadják néha azonos érveléssel, néha azonos jelzőkkel illetve Romániában a román kormányt, Magyarországon a magyar kormányt. Romániában elsősorban azért, ami benne van, Magyarországon elsősorban, de nem kizárólag azért, ami nincs benne.

Szeretnék ezután a két leginkább vitatott kérdésről külön is szólni. A lábjegyzet nem értelmező, hanem tényrögzítő lábjegyzet. Nem normatív jellegű, nem zár ki semmit és nem biztosít semmit. Pusztán megállapítja, hogy az 1201es ajánlásban milyen kötelezettségvállalások nem szerepelnek. A kollektív jogok kérdése az ajánlásban olyan értelemben, ahogy mi és a romániai magyar kisebbség ezt szeretné, nem szerepel. Ha Isépy Tamás úr nem elégedett volna meg az első félmondat fölolvasásával, hanem folytatta volna a 12. cikkely fölolvasását, akkor nyilvánvaló lett volna de hát azt hiszem, ez amúgy is elkerülhetetlen, hiszen közzé tettük a szöveget, tehát bárki tovább olvashatja , hogy ez a 12. cikkely nem az ajánlásra, hanem az ajánláson túlmutató kérdésekkel foglalkozik, és azt rögzíti, hogy az ajánlás nem érinti azokat a kollektív jogokat, amelyeket nemzeti törvényhozások, illetve más, két- és többoldalú szerződések biztosítanak. Tehát ilyen értelemben nincs relevanciája ennek az utalásnak. És nem tartalmazzák a kollektív jogok kifejezést más alapszerződéseink sem, nem tartalmazzák más nemzetközi dokumentumok sem, de akárcsak más dokumentumok, ez a magyar-román alapszerződés tervezete, az ebben hivatkozott nemzetközi dokumentumok is utalnak a kisebbségi jogok egyénileg vagy másokkal közösségben, egyénileg vagy csoportjuk más tagjaival közösen gyakorolhatóságára, és ez tartalmilag megfelel a kollektív jogok kifejezésének.

Ami az autonómiát illeti. A tényrögzítő lábjegyzet nem többet és nem kevesebbet állapít meg, mint hogy az etnikai alapú területi autonómiára vonatkozó kötelezettséget az 1201es ajánlás nem tartalmazza, és ez ahogy ez el is hangzott az RMDSZ több vezetője nyilatkozatában nem sérti az RMDSZ, a romániai magyar közösség érdekeit, hiszen ilyen az ő programjaikban sem szerepel. Egyébként a lábjegyzet még az etnikai alapú területi autonómiát sem zárja ki, csak azt állapítja meg, hogy ilyen kötelezettséget az 1201es ajánlás nem ró a felekre. És nem említi a lábjegyzet a többi autonómiaformát, amelyek szerepelnek az 1201es ajánlásban a 11. cikkelyben, és amelyek szerepelnek a koppenhágai dokumentumban, amit szintén jogi kötelezettségként emelt be az alapszerződés szövegébe a megállapodás.

Tisztelt Ház! A kormány nem vitatja, hogy lábjegyzet nélkül kevesebb lenne az alapszerződés körüli vita, kevesebb lenne a félreértelmezés, a szándékos félreértelmezés lehetősége, rövidebb lenne ez a mai parlamenti ülésszak. De ez volt az ára annak, hogy az 1201es ajánlás annak minden pozitívumával jogi normaként kerüljön be a szerződésbe.

Az egyházi javak kárpótlásáról. A román fél belső törvényhozási okokra hivatkozva nem tartotta az alapszerződésben megoldhatónak a kérdést, és más formát javasolt. Ezek szerint a választási lehetőségünk az volt, hogy az egyházi javak rendezése mellett, az alapszerződésben történő rendezése mellett kitartva meghiúsul az alapszerződés, és semmiféle garanciát erre a kérdésre nem kapunk (Moraj az ellenzéki pártok padsoraiban.), vagy pedig (Az elnök megkocogtatja a poharát.) egy külügyminiszteri levélváltással vagy más módon egy elismerem az elképzelhető garanciánál gyengébbet, de a semminél (Moraj az ellenzék padsoraiban. Taps a kormánypártok soraiban.) többet tudunk elérni. A választásunk, tisztelt ellenzéki képviselők, a gyenge vagy a semmilyen garancia között volt.

(14.00)

Az alapszerződés jelentőségéről. Az első dolog: a határok sérthetetlenségének elismerésével, a területi követelések kizárásával egyszer s mindenkorra sikerült hiteltelenné tenni a revizionizmus hamis vádját.

A második: a kisebbség számára jogi kötelezettségként beemelt legfontosabb nemzetközi politikai dokumentumok előírásait oly módon tettük, hogy az semmit sem zár ki, szerzett jogokat nem korlátoz, az alapszerződés szövege szerint nyitott jövőbeni dokumentumok és jövőbeni normák beépítésére, és az ellenőrzést a kormányközi bizottságban, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, illetve az Európa Tanács mechanizmusaival tudja garantálni, és a garanciák közé sorolom azt is, hogy ez az alapszerződés csakúgy, mint mások beépül az európai stabilitási egyezménybe. Tehát az Európai Közösség jelenti a garanciát.

Én tudom, hogy ez megkérdőjelezhető erősségű garancia, de egyetlen alapszerződés nem tartalmaz sem a magyar-ukrán, sem más alapszerződés ennél erőteljesebb garanciákat. Amit elértünk, tisztelt Ház, sokkal több, mint a jelenlegi helyzet. Ami benne van, előny és erről az RMDSZ vezetői is, Tőkés László tiszteletbeli elnök úr is, Markó Béla elnök úr is és mások is nyilatkoztak, konkrétan felsorolva ezeket , ami nincs benne, az nem ront, és azért nincs benne, mert ezek megadására most a román kormány nem mutatott hajlandóságot, és naivitás lenne elhinni vagy azt hinni, hogy alapszerződés hiányában ezek persze megvalósulnának.

Az alapszerződés átfogó keretet ad a kapcsolatok bővítéséhez, a politikai, a gazdasági, pénzügyi, kulturális, környezetvédelmi, bűnüldözési, terrorizmus elleni, civil és katonai kapcsolatokhoz. Ez Magyarországnak konkrét, fontos érdekeit szolgálja, és természetesen Romániáét is.

És itt hadd tegyek még egy megjegyzést, tisztelt Ház. Mert a közvélemény előtt az egész vita az elmúlt hetekben úgy jelent meg, mintha ez az alapszerződés csak és kizárólag a kisebbségi kérdésről szólna. A kisebbségi kérdés ennek az alapszerződésnek egy nagyon fontos szakaszát érinti, illetve ezt fogja át és sok más helyen is szerepel, de ez az alapszerződés emellett még nagyon sok mindenről, a kapcsolatrendszer egészéről szól.

A negyedik dolog az alapszerződés jelentőségével kapcsolatban: ez az alapszerződés hozzájárul ahhoz, hogy hosszú távon, nem egyik hétről a másikra, hosszú távon erősödjön a két ország, a két nép, a két nemzet közötti bizalom, és ezzel létrejöjjenek azok a feltételek, amelyek nélkül naivitás lenne a kisebbségi kérdés toleráns kezelésében bíznunk.

És végül ötödik: ez az alapszerződés szolgálja a két ország, Magyarország és Románia euro-atlanti integrációját, annak minden nyilvánvaló előnyével, és ezt megerősítik azok a nyilatkozatok, amelyek az aláírás, illetve amelyek a megállapodás létrejötte óta elhangzottak az Európai Unió, a NATO, az Európa Tanács vezetői, a tagállamok vezetői részéről, amelyek hangsúlyozták, hogy Magyarország és Románia európai módon tudja rendezni a vitás kérdéseket. Ez nem maga a rendezés, ez a rendezés irányába mutató lépés, és hogy ez a térség biztonságát jelentős mértékben erősíteni fogja.

Összegzésképpen, tisztelt Ház: a választásunk nem az egyeztetett szöveg és egy ennél lényegesen jobb szöveg között húzódik. A választásunk az egyeztetett szöveg és a semmilyen alapszerződés között húzódik. (Zaj, közbeszólások az ellenzék oldaláról.)

És meggyőződéssel állítom, a tárgyalások tapasztalatai alapján, hogy ennél jobb alapszerződés belátható időn belül nem érhető el. Ha Romániában a választások után olyan kormány jön létre, amely nagyobb toleranciát, nagyobb rugalmasságot mutat a kisebbségi kérdés kezelésében, ez az alapszerződés nem fogja megakadályozni abban, sem elvi, sem gyakorlati okból, hogy az alapszerződést ne csak maradéktalanul teljesítse, hanem, akár túl is teljesítse. (Közbeszólások az ellenzék oldaláról.)

És ha igaz az az állítása Isépy Tamás frakcióvezető úrnak, hogy a végrehajtás fő akadályát a bizalmatlanság jelenti, akkor azt hiszem, nem lehet abban bíznunk, hogy egy további tárgyalási szakasz alatt ez a bizalmatlanság eloszlik. És szükségtelennek tartjuk az előzetes parlamenti jóváhagyást is.

Nem alkotmányjogi aggályaink vannak, mint ahogy nem voltak ilyen aggályaink az előző ciklusban is, ezért mi nem elleneztük volna, vagy nem ilyen alapon elleneztük volna a magyar-ukrán alapszerződés előzetes jóváhagyását, de úgy tudom, akkor Isépy Tamás úr ilyen javaslatot nem tett, se más kormánypártok. (Közbeszólás az MSZP oldaláról.)

Ha viszont elfogadnánk az ellenzék javaslatát, elvesznének azok az előnyök, amelyek az alapszerződéssel járnak, kockáztatnánk Magyarország euro-atlanti integrációs esélyeit, ezért az a javaslatunk, hogy a parlament utasítsa el az ellenzéki határozati javaslatot. (Közbeszólások az ellenzék oldaláról.)

Ez az alapszerződési szöveg a magyar szempontból elérendő minimum (Az elnök pohara kocogtatásával jelzi, hogy a felszólalási idő lejárt.), és az adott feltételek között az elérhető maximum. Köszönöm a figyelmet. (Nagy taps a kormányzó pártok oldaláról, gyenge, szórványos az ellenzék oldaláról.)