Surján László (KDNP)
DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Miniszterelnök úr azt mondta, hogy a "mai vitanapon". Hivatalosan és a Házszabály szerint nem vitanapot tartunk, hanem egy határozati javaslat vitája zajlik. Ez a határozati javaslat valójában azt célozza, többek között azt is célozza, hogy a magyar Országgyűlés megkötése előtt vitassa meg a magyar-román alapszerződést. Ezt a javaslatot önök az előzetes bejelentés szerint el akarják utasítani, miközben más se folyik ma, mint ennek az alapszerződésnek az előzetes vitája. Megállapítom tehát, hogy az ellenzék az első számú célját elérte. Ha önök leszavazzák ma este azt a javaslatot, hogy ne tegyük meg azt, amit már részben megtettünk, akkor ezzel egyszer itt kerülnek ellentmondásba.
Másrészt, kétségtelenül lemondanak az Országgyűlésnek egy olyan jogáról, amit soha eddig nem gyakorolt. Teljesen egyetértek azokkal a képviselőtársaimmal, kik rámutatnak arra, hogy már a demokratikus választások óta is rengetegszer kötött Magyarország alapszerződést, és az mindig abban a rendszerben történt, hogy a kormány előkészítette, és a parlament utólag ratifikálta.
Az eredet nem eredeti, de az 1989 előtti alkotmányunkban két jogosítvány volt: az elnöki tanács kötötte meg a nemzetközi szerződéseket, és az Országgyűlés hagyta jóvá. 1989. október 23-án Szűrös Mátyás kikiáltotta a Magyar Köztársaságot, és megváltozott az alkotmány, amely már csak egy jogosítványt ismer, és az Országgyűlést jelölte meg a jelentősebb nemzetközi szerződések megkötő szervének. Hogy ezt hogyan kell érteni? Én ebbe nem megyek bele. Ez lehet szinonimája a másiknak egyesek szerint, de lehet az is, hogy egészen másról van szó, egy eddig nem gyakorolt jogról. Mindenesetre ha ez az Országgyűlés köti meg a szerződést, akkor, hogy előzetesen informálódjék, és véleményt mondjon, ez a jog nem tagadható meg tőle.
Tisztelt Országgyűlés! De miért merül most föl tette föl valaki a kérdést , ha eddig sose merült föl? Úgy tűnik, hogy már a magyar-ukrán szerződés kapcsán megingott akkor kormánypárti frakcióknak is a bizalma az előkészítést illetően. Tudjuk, hogy még pártszakadás is indult ebből. Ma sincs meg az elegendő bizalom a kormány előkészítő munkáját illetően. Én ezt sajnálom. Nem jó Magyarországnak, hogy ez a helyzet, de ez a helyzet.
A bizalom egyébként sok területen megfogyatkozott. Ellentmondó híreket kapunk. Ki javasolta ezt a lábjegyzetet? Ki javasolta ezt a szöveget? Ismerem külügyminiszter úr előadásából, hogy egy jó évvel ezelőtt ilyen értelmű üzenetet küldött Bukarestbe, és onnan most megjött a válasz. Ugyanígy beszélt miniszterelnök úr, és ha jól tudom, a közigazgatási államtitkár is. A román államtitkár azonban épp az ellenkezőjét mondta. Azt mondta, hogy egy évvel ezelőtt ők küldtek ide egy anyagot, és ezt most fogadta el a magyar fél.
Kérem, melyikük mond igazat? Mert a kettőt együtt én nem tudom egyformán igaznak látni. Szubjektív kérdés, hogy én melyiket érzem magaméhoz közelebbinek, mondhatom a nemzeti érzés alapján, de szabad a vásár. Nincs meg a megfelelő bizalom. Meglehet-e a bizalom a magyar kormányban a román kormány iránt például akkor, hogyha megegyeznek, hogy nem hozzák nyilvánosságra a szöveget, majd Romániában megjelenik a sajtóban. És akkor miniszterelnök nem akartam elővételezni , külügyminiszter úr olyan nyilatkozatot tett, hogy hát akkor mi is kiadjuk. Én persze azt gondolom, hogy helyes kiadni, találkoztam itt egy újságfejléccel, fölvezető szöveggel, amely olyanokat mond, hogy a jó-rossz szerződéseket többnyire jó-rossz politikusok között kötik meg, a kormányok dolgozzák jól-rosszul ki, végül az egyes emberek hátán csattan. Szóval magyarán az egyes ember is megérdemli azt, hogy valamifajta véleményt formálhasson, ha már róla szól a történet.
De hát ott is érzek egyfajta bizalomvesztést, hogy Iliescu elnök úr azt mondja: "Ugyan kérem, hát az 1201es nincs is benne a szerződésben, csak a mellékletekben." Magyar részről hangzik olyan, hogy az a bizonyos értelmezés vagy ténymegállapítás, hát az csak egy lábjegyzetben van benne. A bécsi konvenció, amely a nemzetközi szerződések értelmezésével foglalkozik, egészen világosan megmondja 31. cikkelyében, hogy mind a bevezető, mind a mellékletek, minden olyan közös értelmezés, amely arra vonatkozik, hogy mit értünk mi, az a szerződés része.
Ha már most, az aláírás előtt vita van azon, hogy mi a szerződés tartalma, mi része, mi nem része, hogyan lehet akkor ebből a helyzetből kitörni? Azt is hallottuk magyar hivatalos személytől, hogy semmiféle engedményt nem tettünk. Ma azt is hallottuk, hogy jelentős kompromisszum, mindkét fél részéről kompromisszumnak kell létrejön. Hát azt gondolom, hogy Mečiar úr nem úgy látja, hogy itt nem történt volna engedmény. Egy többpárti megbeszélésen elhangzott a szlovák szerződés után, hogy nem mehetünk lejjebb, mint amit Szlovákiával kötöttünk.
(17.40)
Megítélésem szerint és tessék csak akár a HVG-ben leközölt összehasonlításra gondolni jelentősen lejjebb mentünk. Ott határozott igék vannak, itt pedig olyanokról van szó, hogy "megvizsgáljuk", hogy meg lehet-e tenni. Már ezen a ponton is jelentősen lejjebb mentünk. Aztán olyan kijelentést is hallottunk nem ma itt, hanem az előzetes vitákban , hogy az ellenzék mindössze azért hozza ezt a témát elő, mert páni félelem vezeti, hogy még ez a kormány fogja megkezdeni a NATO- és az EU-tárgyalásokat. Én nem érzem magamban ezt a félelmet, egyrészt mert örülnék, ha elindulnának a tárgyalások, másrészt mert biztos vagyok benne, hogy nem ez a kormány fogja befejezni a jelzett tárgyalásokat.
Ugyanakkor, ha mégis úgy adódna, azt hiszem, ennek az egész történetnek egy nagy tanulsága az, hogy a magyar diplomáciának sokat kell még tanulnia az önérdek érvényesítéséből. Ugyanis az Európai Unió önérdekek ütköztetésének a terepe. Itt igazodási kényszerrel csak nemzeti tragédiát lehet létrehozni. Mi egy igazodási kényszert látunk ebben az anyagban, és félelmeink, bizalmatlanságunk ebből fakad. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)