Németh Zsolt (Fidesz)

1996. szeptember 2.

NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Vendégeink! Hazai és határon túli közösségek Képviselői! A Fidesz-Magyar Polgári Párt szerint a magyar-román alapszerződés olyan súlyú kül- és nemzetpolitikai kérdés, hogy a magyar álláspont kimunkálásában a magyar kormánynak szorosan be kellett volna vonnia az ellenzéket és a határon túli magyar, illetve igény esetén a hazai kisebbségi közösségek legitim képviseleti szerveit. Ezért is szolgál nagy örömömre, hogy sokan elfogadták az ellenzék meghívását erre a rendkívüli ülésre, elősegítve ezzel azt is, hogy holnap a megrendezésre kerülő második pápai magyar csúcstalálkozó résztvevői felelősen fejthessék ki álláspontjukat ott.

Remélem, hogy a magyar kormány egyetért ezzel az állásponttal, és magunk mögött hagyhatjuk azokat az ízetlen vitákat, hogy van-e köze az egyes nemzetrészeknek és kisebbségeknek egymás problémáihoz.

Az RMDSZ-nek mint az alapszerződés által közvetlenül érintett romániai magyarság képviseleti szervének helye, az alapszerződés folyamatában azonban megkülönböztetett kérdés. Ezzel kívánok foglalkozni, ami bár technikai problémának tűnhet, de nem az. Olyannyira tartalmi kérdés, hogy már-már az ellenzék és a kormánykoalíció külpolitikai tárgyú nézetkülönbségeinek legsokatmondóbb feszültségévé mérgesedett. Néhai Antall József miniszterelnök úr kül- és nemzetpolitikájában alapvető tétellé vált, hogy a határon túli magyarságot érintő kérdésben az általuk megfogalmazott álláspontot a magyar kormány magára nézve kötelezőnek tekinti. A kormánypártok felvállalt álláspontja szerint ez jogi nonszensz. Olyan nincs hangzik az érvelés , hogy egy kormány alárendelje magát külső tényezőnek. Az egyébként Antall-elvként ismertté vált tétel nem a jog nyelvén fogalmazódott meg, és mi sem ezt kérjük számon a kormányzaton, bár felvethető lenne, hogy az integrálódó Európában a szuverenitás hagyományos fogalma, alapvetően átalakulóban van. Ez az elv a szuverenitást gyakorló kormánynak egy politikai jellegű egyoldalú önkorlátozása, amely abból indul ki, hogy a határon túli magyarság képes és csak ő képes saját dolgainak megfelelő intézésére. Ha a magyar kormány nem ad nekik egyetértési vagy ha úgy tetszik vétójogot az őket, alapvetően érintő kérdésekben, akkor a szomszédos kormányok tettestársaként elvonja tőlük létalapjukat, az ezt jelentő önállóságukat, kiskorúsítja és elsorvadásra ítéli őket. Persze valószínű, hogy ha tudatosan ezt akarná a magyar kormány, akkor sem sikerülne megvalósítani ezt a fajta infantilizálást, mert egyszerűen legtöbbjük ennél erősebb és életképesebb közösség. De az kétségtelen, hogy a magyar kormány elvonhatja tőlük bizonyos kérdésekben a döntés jogát, de akkor át kellene vállalnia tőlük a döntés felelősségét is.

A példa kedvéért engedjenek meg egy felelőtlen feltételezést. Mit fog csinálni a magyar kormány, ha például a román hatóságok manipulatív módon az alapszerződésre hivatkozva megszüntetik a magyar tanítóképzőt Székelyudvarhelyen, és ennek nyomán elszabadulnak a tömegindulatok ebben a városban? Meg tudja-e fékezni ezeket a magyar kormány az RMDSZ nélkül? Ezért is átvállalja-e a felelősséget? Ha a válasz nemleges, akkor az Antall-elv és az RMDSZ egyetértési joga alapvető államközi szerződések vonatkozásában, megítélésünk szerint, igazolást nyer.

Tisztelt Ház! Ha a valóságtól viszont elrugaszkodottnak vélik a székelyudvarhelyi feltételezést, akkor engedjenek meg néhány testközeli kérdést az elmúlt hónap és a magyar-román alapszerződés, illetve az RMDSZ tekintetében.

Miért nem láthatta az RMDSZ a tárgyalások előtt az alapszerződés utolsó, véglegesített változatát? (Közbeszólás az FKGP padsoraiból: Látta!)

Miért állítja a magyar kormány, hogy ez nem felel meg a valóságnak, akkor, amikor az RMDSZ hitelt érdemlően kijelenti? Az RMDSZ kifejezett javaslata, kérése, könyörgése ellenére miért nem módosították az 1201. ajánláshoz fűzött lábjegyzet megszövegezését? Miért nem egyeztették az RMDSZ-szel az egyházi ingatlanok cikkeihez fűzött, úgynevezett második lábjegyzetet, illetve, ha ebben a tárgyban a magyar külügyminiszter állítólag levelet küldött, miért nem egyeztették ezt az RMDSZszel? És ha már a nagy kapkodásban félretolták az RMDSZ véleményét miért volt szükség az RMDSZ látványos megszégyenítésére, a késleltetett miniszterelnöki fogadással és az "akkor is aláírjuk, ha az RMDSZ ellenzi" melldöngetésével.

Megvallom, kormánypárti képviselőtársaim, nem értem a kormányukat. Az RMDSZ nem szorul rá az ellenzék, vagy a Fidesz-Magyar Polgári Párt védelmére. Elég erősek ők, ahogy mondtam volt. De ne vegyék vádaskodásnak, hanem cáfolják meg. Nem tudok másra gondolni a kormány viselkedése alapján, hogy elhitte a román szélsőségeseknek az RMDSZ szélsőségességéről szóló propagandáját. Holott az RMDSZ kiegyensúlyozottsága, erőszakmentessége, demokratikus elkötelezettsége a napnál világosabb bárki számára, akit egy kicsit is érdekelnek a tények. Nem időznék ennyit a kormány és az RMDSZ viszonyánál, ha nem tükröződne benne a magyar-magyar kapcsolatrendszer minden elmérgesedett problémája. Akkor, amikor Horn Gyula a választások másnapján bejelentette, hogy szemben Antall Józseffel, ő nem tizenötmillió magyar miniszterelnöke lélekben, hanem csak tízmillió magyar állampolgáré. Első megrökönyödésünkben csak a szimbolikus gesztust nehezményeztük és nem gondoltuk, hogy milyen pontosan fogalmazta meg kormánya álláspontját, eljövendő politikájának mottóját.

Horn Gyula ekkor jelentette be, a választások másnapján, hogy a határon túli magyarokért nem vállal felelősséget, nem kezeskedik értük. Fokozatosan a magyar társadalom kényszerűen azzal is szembesült, hogy az öt millió magyarról való lemondást követte egy további, cirka kilencmillióról való lemondás. Ma kb. egymillió, elsősorban párt-nomenklaturista polgártársunk miniszterelnöke Horn Gyula.

A határon túli magyarság tehát nincs privilegizált helyzetben, a magyar kormány nemcsak róluk mondott le. Az elmúlt két év összmagyar tapasztalata, hogy aki tegnap még benne volt a Horn-kormány felelősségi körében, az holnap könnyen kívül találhatja magát azon. (Közbeszólás: Így van!)

Tisztelt Ház! Eljött az ideje annak, hogy Magyarország ne jogi problémaként vagy integrációnkat zavaró tényezőként, azaz, ne koloncként tekintsen a határon túli magyarokra. A Horn-kormány a magyar-román alapszerződéssel föl készül tenni a koronát a pragmatikusnak álcázott, de velejéig ellenszimbólumoktól áthatott, kiábrándító kisebbségi politikájára.

A határon túli magyarok alapszerződések helyett azt várják a magyar kormánytól, hogy egyértelműen és megszorítások nélkül kötelezze el magát az általuk megfogalmazott legfőbb politikai követelés, a közösségi autonómia mellett. Azt várják, hogy a magyar-magyar politikai párbeszéd szabályozott, intézményes keretek közé terelődjön. Azt várják, hogy olyan konkrét igényekről mint az egyházi és közösségi ingatlanok visszaadása, illetve kárpótlása, a magyar kormány ne hátráljon le az RMDSZ megkerülésével.

Mindennek hiányában meg kell állapítani, hogy mára a határon túli magyar közösségek körében megrendült a bizalom a magyar kormány, és ettől elválaszthatatlanul, Magyarország iránt. Ez a folyamat e közösségek belső tartásának megroppanását, felerősödő kivándorlását, anyagi, erkölcsi megmaradásának ellehetetlenülését eredményezheti.

Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Párt felfogása szerint a határon túli magyarok a megtévesztő sugalmazások ellenére nem elvonnak Magyarország, úgynevezett csekélyke tartalékaiból, hanem hozzáadnak súlyához és erejéhez. A nemzeti érdek és a politikai racionalitás egyaránt azt diktálja, hogy a magyar állam használja fel a határon túli magyarok érdekérvényesítő képességét, támaszkodjon szervezeti erejükre saját céljainak megvalósítása során. A Fidesz támogatja a határon túli magyarok törekvését a közösségi autonómia megteremtésére, mégpedig az általuk kidolgozott formában. Támogatjuk azt is, hogy a magyar-magyar csúcstalálkozó intézményesüljön, és létesüljön összmagyar koordinatív szervezet, amely a magyarság identitásának megőrzésével összefüggő politikai kihívásokat képes megválaszolni. Mindezt összhangba kell hozni természetesen a ma még egymásnak feszülő közép-európai népek közös érdeken és értékeken alapuló valódi együttműködésével.

(18.10)

Elveink és céljaink megvalósításához azonban elengedhetetlen lenne a kormányzó pártok, az ellenzék és a határon túli magyar közösségek legitim szervezeteinek egyetértése, konszenzusa. Ma ez nagyon távol van.

Tisztelt Ház! A magyar-román alapszerződés aláírásával a belső és az összmagyar külpolitikai konszenzus koporsójába a kormány beveri az utolsó szeget. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)