Csóti György (MDF)
CSÓTI GYÖRGY (MDF): Elnök Asszony! Kedves Vendégeink! Tisztelt Ház! Végérvényesen felbomlott a parlamenti pártok közötti egyetértés a külpolitika alapvető célkitűzéseiben. A szociálliberális kormányzat az euro-atlanti integrációnak veti alá a jó szomszédság kérdését, és a jó szomszédságnak rendeli alá a határon túli magyarok ügyét.Az első kérdés, indokolt-e ez? A kormány az Európai Unió és a NATO elvárásaira hivatkozik. Az integrációs szervezetek abban valóban érdekeltek, hogy a térségben stabilitás legyen, de azt soha senki nem kötötte alapszerződés megkötéséhez.
Ausztria és Magyarország között nincs alapszerződés, mégis példás a viszony. Magyarország és Szlovákia között van alapszerződés, de napirenden vannak a viták. A kétmilliós erdélyi magyarság kollektív jogait tagadó román politika alapszerződésben történő szentesítése az érintettek tiltakozása miatt tovább növeli a feszültségeket, beláthatatlan következményeket eredményezhet, ezért az nem több rövid távú szemfényvesztésnél, ami nem segíti sem az első körben nyilvántartott, jó szándékát már többszörösen bizonyító Magyarország, sem pedig az átalakulási folyamatban lemaradt, több szomszédjával területi vitában álló Románia integrációját.
A fenti megfontolások alapján a végleges megoldásokra törekvés a nyugat-európai politikában is kifejeződik. Nem annyira az erős kötöttségekkel rendelkező, és a gyors sikereket kedvelő kormányzati politikában, mint sokkal inkább a parlamenti dimenzióban és a nemzetközi pártszövetségekben. Jó példa erre az Európa Tanács közgyűlése által elfogadott 1201es ajánlás, melyet a miniszterek tanácsa a mai napig nem fogadott el, mégis egyre nagyobb szerepet játszik a két- és többoldalú kapcsolatokban. Wilfried Martens, volt belga miniszterelnök, az Európai Unió kereszténydemokrata pártjait tömörítő Európai Néppárt elnöke, Európa egyik legbefolyásosabb politikusa számtalan alkalommal kijelentette, hogy Közép- és Kelet-Európában is biztosítani kell a nemzeti kisebbségeknek a kollektív jogokat, lehetővé kell tenni számukra a személyi elvű, kulturális és területi autonómiát. Idézem: „Másként nem oldható meg tartósan a nemzeti kisebbségek problémája. Európa végül is szembesülni fog ezzel a kérdéssel.” Tehát szerinte is csak végleges megoldások segíthetik elő a térség integrációját.
Az EUCD és az EDU ez utóbbiban Romániát csak az RMDSZ képviseli , számos olyan állásfoglalást hozott az elmúlt években, melyek ellenkeznek a szóban forgó alapszerződés szellemével és megkötésének körülményeivel. Ne feledjük! E pártszövetségekben születik meg a jövő politikája, és ők hozzák létre később az azt megvalósító kormányokat.
A második kérdés: Megengedhető-e a határon túli magyarok érdekeinek feladása? A válasz csupa nagybetűvel írott NEM. Egy anyaország mindig felelős az elszakított nemzetrészekért. A magyar kormányokat erre kötelezi az alkotmány is. De a szociálliberális kormányzat nem nemzetben gondolkodik. Felelősségét a magyar sorskérdésekben az országhatárokkal lezárja.
A magyar-román alapszerződést jelenlegi formájában aláírva, a kormány alkotmányellenesen jár el, és mellékesen ellentétbe kerül saját kormányprogramjával is. (Közbeszólás MSZP padsoraiból: Miért?) Az erdélyi magyarságot sújtó, az ő akaratukkal ellenkező szerződéskötés negatívan fog hatni a többi országban élő nemzetrészekre is.
A növekvő feszültségeket megsínyli az anyaország és a Kárpát-medencében élő többi nép is. Így egyetlen szerződés egyetlen mondata és az aláírás időzítése történelmi sorsfordulót hozhat a térségben. Ebből a válságos helyzetből csak egyetlen kiút van. Olyan nemzetstratégia kidolgozása, mely választ ad a magyar sorskérdésekre, és kifejezi a teljes magyar nemzet érdekét. E nemzetstratégiának a lehető legszélesebb egyetértésen és a következő alapelveken kell nyugodnia.
A magyar nemzet egy és oszthatatlan, nemcsak kulturálisan, hanem politikailag is. Ebből következően az elszakított nemzetrészeknek sorsközösséget kell vállalniuk, kölcsönösen felelősek egymás sorsáért. A nemzetstratégiának többek között választ kell adnia a következő kérdésekre. Hogyan lehet megállítani a magyarság fogyását országhatáron belül és kívül? Hogyan lehet biztosítani a Kárpát-medencében a magyarság kollektív jogait és az autonómia különböző formáihoz való jogot? Hogyan lehet biztosítani, hogy Magyarország euro-atlanti csatlakozása a határon túli magyarságnak is előnyöket, és ne hátrányokat biztosítson?
A nemzetstratégiát a határon belüli és kívüli magyar politikai erőknek közösen kell kidolgozniuk. Erre a legalkalmasabb fórum a július 5-én létrejött magyar-magyar csúcs, melynek működését haladéktalanul intézményessé kell tenni.
Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzeti összetartozás érzése az egészséges önbecsülés, a jogokat védő és másokét nem sértő nemzetpolitika vitte előre a sikeres kis és nagy európai népeket, a dánoktól a hollandokig, a franciáktól a németekig.
Az MDF már régen hangoztatja, hogy csak egy nemzeti minimum-program közös kidolgozásával és végrehajtásával kaphatjuk vissza önbecsülésünket. A felbomlott külpolitikai konszenzus helyett nemzetpolitikai konszenzust kell létrehozni.
Az európai politikusok jelentős része érti már a problémáinkat, most rajtunk múlik elsősorban, hogy rövid távú látszatmegoldások helyett érdekeinket védő és másokét nem sértő, épp ezért megbékélést és nyugalmat hozó megoldások szülessenek. Csak akkor válhatunk az egyesülő Európa egyenrangú és hasznos tagjává, csak akkor vívhatjuk ki más nemzetek megbecsülését, ha vállalni merjük önmagunkat. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban. )