Torgyán József (FKGP)
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Aki a most sorra kerülő román-magyar alapszerződés kapcsán felveti a kérdést, hogy egyáltalán mi teszi szükségessé azt, hogy itt alapszerződés megkötése szóba kerülhessen, egyet kell, hogy értsen velem abban, hogy egy olyan űrt akarnak egyesek betölteni, amely a magyarság számára kedvezően kihasználható lenne, ha a magyarság vezetőiben erre a megfelelő szándék meglenne. Miről van itt szó? Összeomlott a trianoni, párizsi békediktátum rendszere, és ebben a helyzetben a kormány a trianoni, párizsi békediktátum kedvezőtlen rendelkezéseit a magyarságra akarja erőltetni egy önlemondás formájában. Ez ezeknek a szerződéseknek a lényege, mert ha megvizsgálom azt a felvetést, amelyet kormányzati oldalról állandóan lehet hallani, hogy mi így leszünk európaiak, akkor rögtön felmerül a kérdés, hogy miért, netántán a románok nem akarnak európaiak lenni? Ők miért nem mondtak le, mondjuk, a Moldáviával kapcsolatos területi igényeikről? Csak az az európai, ha mi mondunk le a jogokról? Az már nem európai, hogy a másik is mondjon le?
Én úgy gondolom, hogy látni kell, hogy a trianoni, párizsi békediktátumok összeomlása következtében most egy olyan helyzetet akarnak teremteni, amely egyértelműen a magyarság jogfosztottságának véglegesítésével jár. És hogy ez mennyire így van, gondoljanak vissza 1952ben a sztálinizmus dühöngése közepette a Székelyföld bizonyos fokú autonómiát kapott. Na jó, én szívem szerint ezt a "székelyföldi gettó"-nak nevezném igazán, mert valójában az volt. De a jelenlegihez képest sokkal több joga volt a magyarságnak 1952 és 1968 között is.
Most, sajnos, az alapszerződésekkel, az ukrán-magyarral, a szlovák-magyarral, a román-magyar alapszerződéssel a Horn-Kuncze kormány az egész magyarságok gettóba akarja zárni, tehát sajnálatos módon sokkal nagyobb lesz a jogfosztottság, mint volt eddig.
Felmerül a kérdés természetszerűleg minden józan eszű emberben, hogy miért kötünk mi szerződést akkor, amikor nem látni, hogy a mi oldalunkon bármiféle többletet kapnánk ahhoz képest, ami eddig volt. Tessék összehasonlítani, mondjuk, a trianoni békediktátumnak a szövegét a most tervezetten megkötésre kerülő román-magyar alapszerződés szövegével: megdöbbenve fogják tapasztalni, hogy a számunkra milliók jogfosztását és az egész magyarság koporsóját jelentő trianonhoz viszonyítva is visszalépést jelent a román-magyar alapszerződés tervezett szövege, és még a lábjegyzet nélkül is.
Még a lábjegyzetről nem is szóltam egy szót sem. De nézzék meg például, hogy a trianoni békediktátum akár környezetvédelmi, akár vízügyi kérdéseket illetően is mennyivel több jogot adna a magyarságnak! Vagy nézzék meg, hogy ott is elhangzanak hangzatos szavak a magyarság érdekeit illetően de attól még tény marad a tény: sok millió magyar állampolgárt egy tollvonással fosztottak meg jogaiktól. Ezeket a megfosztott jogokat a mai napig senki vissza nem adta, és most ezt a jogfosztottságot önként véglegesíteni kívánják.
Én itt felhívnám a figyelmet arra, mennyire nem európai ez a megoldás. Mert induljanak ki abból, igen tisztelt Képviselőtársaim, hogy kétezer éve jogállamban úgy illik szerződést kötni, hogy valamennyi szerződő fél méltányos érdekeire tekintettel kell lenni. Ez a szerződés pedig a magyarság érdekeire egyáltalán nincs tekintettel! Tehát ez egy egyoldalú szerződés, a magyarság szempontjából jogfosztást eredményező szerződés. Ha pedig összehasonlítjuk a más országokban élő magyarság helyzetét ezzel a helyzettel, akkor még megdöbbentőbb lesz a helyzet, mert olyan egyenlőtlenségeket fognak látni a jogfosztott magyarság helyzetében, amely önmagában is megengedhetetlen és elfogadhatatlan.
Én úgy gondolom, hogy akkor, amikor a magyarság érdekei szempontjából megvizsgálom a tervezett szerződést, akkor egyértelműen az a válasz adódik, hogy ez a szerződés nem áll a magyarok érdekeiben, sőt, ez a szerződés olyannyira ellentétes a magyarság érdekeivel, hogy ne csodálkozzanak azon, hogy igen sokan valljuk, én magam is a mai napig is, hogy ez a szerződés egyenesen hazaárulásnak minősül!
Hadd legyen szabad külön rámutatnom arra: ahhoz, hogy meg lehessen vizsgálni, hogy valóban a magyarság érdekeivel milyen ellentétben áll ez a szerződés és hogy szinkronba hozható-e a magyarság érdekeivel, mindenképpen vissza kell nyúlnunk az ukrán-magyar és a szlovák-magyar alapszerződések ügyéhez. De én úgy gondolom, hogy ezen túlmenően feltétlenül szót kell ejtenünk az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének 1201es számú ajánlásával kapcsolatban.
Itt legyen szabad kimondanom, hogy itt a Független Kisgazdapárt álláspontja különbözik minden egyes más ellenzéki párt álláspontjától. Sokkal pregnánsabb a mi álláspontunk. Mi ugyanis azt mondjuk, hogy ez az ajánlás nemcsak "Nesze semmi fogd meg jól!", hanem sajnálatos módon ki kell mondjam: egy olyan jámbor óhaj, amely tökéletes kudarcra van ítélve egyes farkasétvágyú közép-kelet-európai országoknak farkasfogai előtt, amelyek a magyarság széttépésére specializálódtak.
Legyen szabad külön felhívnom a figyelmüket a 11. §-ra, amely két feltételt állít ahhoz, hogy akár autonómia, akár különleges státusz szóba kerülhessen. Miről van itt szó? A 11. § kimondja, hogy akkor kerülhet szóba akár autonómia, akár a különleges státusz megadása, ha az adott országban a kisebbség többséget jelent, másrészt pedig előírja, hogy az adott ország belső jogával szinkronban kell lennie ennek a követelésnek. No már most, ha visszatekintünk az ukrán-magyar alapszerződésre, akkor rögtön láthatják, hogy amikor megkötötte az Antall-kormány az ukrán-magyar alapszerződést, akkor az az ukrán törvényhozás, amelyet kötelezett volna az 1991. december 1jén óriási többséggel közel nyolcvan százalékos többséggel megszavazott beregszászi központú magyar autonómia, ez kiiktatta saját belső jogából az autonómiát, és ezzel az 1201es ajánlás már érvényét is vesztette, mert ez az ajánlás egyenesen abból indul ki, hogy a belső joggal szinkronban kell lennie.
Én úgy gondolom, hogy ha abból a tényből indulnak önök ki, hogy milyen képtelenség az 1201es ajánlásnak ez az előírása, akkor láthatják, hogy itt az általános jogelvekkel is szembefordult az 1201es ajánlás, hiszen a nemzetközi jogban általános jogelv, hogy ha a nemzetközi jog és a belső jog között kollízió van, ebben az esetben a nemzetközi jog előírásai az irányadóak.
(14.30)
Itt viszont az 1201es ajánlás kifejezetten kiiktatja a nemzetközi jogot, azt mondja: ebben az esetben a belső jog az irányadó.
És mit tettek a szlovákok? A szlovákok is azt tették, hogy az alapszerződés megkötése körüli időben az ezeréves övezethatárokat megváltoztatták, hogy ezáltal a többségi magyarság kisebbségi helyzetbe kerüljön. Kijátszották tehát ennek a jámbor óhajnak az előírásait, és ezáltal eleve jogfosztottá tették a magyarságot.
Igen ám, de a Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy egy kormányzattól elvárható lenne, hogy meg tudjon különböztetni egy jó szerződést egy rossz szerződéstől. Mert milyen szerződéskötési kényszer áll most fenn, kérdezem én, miért kellene nekünk mindenáron egy rossz szerződést megkötnünk? De nézzék meg: Ukrajna vonatkozásában mi valósult meg a magyarság jogaiból? Lépjenek át a határon, megdöbbenve fogják látni, hogy rögtön az első község, Téglás hiába 100 százalékosan magyarok által lakott terület, cirill betűkkel van kiírva valamilyen, számunkra értelmezhetetlen helységnévtábla. De ha továbbmennek, és mondjuk, elérnek Ungvárra, ott sem látnak más kiírást, csak cirill nyelvű kiírást, és akkor még nem beszéltem a vereckei emlékműről, a Vereckei-hágóról. De legyen szabad rámutatnom arra, hogy egyben a Vereckei-hágó az egész magyarság külpolitikájának a kudarcára is utal. Azt mutatja meg, hogy mennyire helytelen úton jár a Horn-kormány, amikor minden idegen akarat előtt fejet hajt, legyen az Balladurnak az akciója, Iliescunak a választási kampánya, vagy akár a nagy házépítő társának a házépítési akciója, (Derültség.) neki elhatározott szándéka, hogy ő a magyarság ezeréves házát lebontsa. Mi pedig azt mondjuk, hogy ezt nem tűrjük el, nem engedjük meg.
És visszatérve a Vereckei-hágóra: ott, ahol Horn Gyuláék fejet hajtottak, a Független Kisgazdapárt nem hajtott fejet, azt mondottuk, a mi küldöttségünk márpedig felmegy oda, fel is mentünk, az én feleségem is megszégyenítette az egész magyar külpolitikát, mert ő följutott oda, ahova Horn Gyuláék sohasem tudnának, mert ők sárhoz ragadt gondolatokkal akarják a magyarság jövőjét elképzelni, (Zaj a bal oldalon.) mi pedig a szárnyalás útján. (Taps a jobb oldalon.)
Legyen szabad rámutatnom arra, hogy akkor, amikor felvetette Kovács László, hogy elérhető lenne-e a jelenlegi szerződésnél jobb szerződés, akkor bizony én azt kell hogy mondjam, természetesen elérhető lenne, igen tisztelt miniszter úr, csak nem kellene a régi sztereotípiák szerint eljárni. Nem kellene mindig hajlongani idegen érdekek előtt. Mi lenne, ha egyszer arra gondolnának, hogy magyar érdekek is léteznének? Akkor nyilvánvalóan ezek az érdekek érvényesíthetők lennének.
Én úgy gondolom, hogy látni kell, hogy az, ami most az alapszerződések ügyében történt, akár az ukrán-magyar, akár a szlovák-magyar alapszerződés ügyében, az a nemzetközi közvélemény becsapását is jelenti, mert nem stabilitást, hanem instabilitást hoz. A magyarság erőszakos asszimilációjának felgyorsítását eredményezi, hiszen a szlovák-magyar alapszerződés megkötése is még csak kilátásba lett helyezve, már kidobták a robogó vonatból a magyar érettségiző diáklányokat, meghozták Szlovákiában a nyelvtörvényt, Romániában az oktatási törvényt, és én úgy gondolom, ne csodálkozzanak azon, hogy a külügyminiszter úr ilyeneket állít, hogy ennél jobb szerződés nem lett volna elérhető, mert én láttam a magyarság megaláztatását jelentő szolyvai völgyben, hogy hogy működik a magyar külügy, ott a magyar konzul a semmitmondó beszédét nemcsak magyarul mondta el a magyarság megaláztatásának színhelyén, ahonnan több mint 60 ezer magyart hurcoltak el, (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), hanem hajbókolva idegen érdekek előtt, oroszul is elmondta a beszédét. (Zaj a bal oldalon.)
Én úgy gondolom, hogy ebből láthatják, hogy milyen szemlélettel bír ez a jelenlegi kormányzat. Én azt mondom, igen tisztelt miniszterelnök úr, igen tisztelt külügyminiszter úr, nincs semmiféle szerződéskötési kényszer. Hogy mit akarnak egyes politikusok a nyugati világból, ezen lehet vitatkozni. Lehet azon is vitatkozni, hogy vajon a republikánus többségű szenátus Amerikában ugyanúgy gondolkodik-e, mint a demokrata pártiak. Nyilvánvalóan nem ugyanúgy gondolkodnak.
Én abból indulok ki, és ezt ajánlom az igen tisztelt kormányzatnak is: vonják vissza ezt a szerződést átdolgozásra, (Az elnök pohara megkocogtatásával ismét jelzi a felszólalási idő leteltét.) mert egy jóvátehetetlen bűne lenne a magyar kormányzatnak, ha ezt megkötnék, és ne feledjék: a Független Kisgazdapárt kilátásba helyezte, választási győzelme esetén (Derültség a bal oldalon.) felül fogja vizsgálni ezeket a nemzetáruló szerződéseket, az önök egy igenes szavazata ugyanis százszoros hazaárulást jelent. Köszönöm a türelmüket. Ezért ellenezzük a szerződést. (Taps az FKGP padsoraiban.)